Amatőr író, amatőr módszerekkel
Látogatók száma: 72
Írótársam, mondd, megkérdezted már magadtól, hogy miért is írsz?
Én megtettem, de magam is csak keresgélem a választ, hátha most sikerül együtt megtalálnunk. Az írás egy meglehetősen magányos tevékenység, melynek során kizárólag saját magadra számíthatsz, és csak azt tudod leírni, és úgy, ahogyan az benned van, a szívedben, a lelkedben, a gondolataidban.
Soha nem isteni szikraként pattan ki fejünkből az írás utáni vágy, ennek kell, hogy előzménye legyen, még akkor is, ha közben elteltek évtizedek anélkül, hogy tollat fogtál volna a kezedbe. Igaz, nagyon sokat olvasok a mai napig, klasszikusokat és új írók műveit, egyaránt, ez sem elhanyagolható szempont, ha bevallom, hogy az irodalmi műfajokkal ez az egyetlen kapcsolatom a középiskola óta.
Mindig érdekelt, hogy az ember tetteit mi motiválja, miért éppen az adott módon történnek az események. Ifjú koromban filmrendező akartam lenni, mert a film nyelvén sokkal több minden kifejezhető, mint az írással, azért elkezdtem novellákat írogatni, amelyeket forgatókönyvek alapjának szántam, ám a húszas éveim közepén abbahagytam, mert lefoglalt életem ezernyi apró részlete. Majd hét évvel ezelőtt, egy személyes sortragédia kapcsán tollat ragadtam és a magam szórakoztatására elkezdtem írogatni.
Barátaim szívesen olvasgatták, sőt, egyikük lányának, aki akkor éppen netes újság szerkesztőségében dolgozott, úgy megtetszettek zsenge műveim, hogy elcsábított, írjak a lapjukba. És a kocka el lett vetve, attól kezdődően már tudatosan írtam, mi a véleményem a világról, az egyes emberektől, történésekről, mit szeretnék láttatni és mit nem. Arra törekedtem, hogy az olvasónak természetes legyen, ha találkozik írásaimban olyan szereplőkkel, akik emlékeztetik valamely ismerősére, esetleg saját életének korábbi szakaszából tenmaga botladozásaira.
Szerintem egy írás akkor jó, ha tükröt tart az olvasó elé, nézd csak, észrevetted már ezt az érzést, azt a történést, vagy a léleknek láthatatlan rezdülését, mely az én szemüvegemen keresztül új tartalmat kap, s ha gondolod, most szembenézhetsz akár magaddal is, és nem kell elárulnod, ha ebben az olvasottak is segítettek.
Munkám során nagyon sok emberrel álltam kapcsolatban és gyakran perceim voltak egy-egy üzleti tárgyalás megkezdése előtt arra, hogy felmérjem a velem szemben ülő jellemét, annak érdekében, hogy megválasszam a megfelelő tárgyalási stratégiát. Ehhez külső segítségem nem volt, ezért a saját érzékszerveimre hagyatkozhattam.
Valaha tanultam pszichológiát, de csak annyit tanítottak az alapjaiból, amennyi a reklámpszichológiai tanulmányainkhoz szükségeltetett, hasonlóképpen filozófiai ismereteink is csak az általánosság szintjén ragadtak, mégis ez irányú latens ismereteim sokban hozzájárultak ahhoz, hogy elkerüljem a nagy melléfogásokat.
A szemem meglátott minden apró részletet, a fülem meghallotta a legkisebb fals hangokat is és a szakmai kérdéseimre kapott válaszokból is sok minden kiderült a tárgyaló partneremről. Apropó, kérdezni is tudni kell. A hír- adat-információ hármas összefüggéseivel és problematikájával is untattak bennünket az iskolapadban.
Mi kell még ahhoz, hogy írásaidban életszerűek legyenek a figurák? Úgy van, jól mondod, nem más, mint az empátia!
Azután már csak fantázia kérdése, hogyan indítod útjára az egyes történeteket, jellemzed a szereplőket, és juttatod el az olvasót a végső katarzishoz. Ez utóbbit mindenkiből más váltja ki. Az íróból maga az írás, az olvasóból pedig annak egy-egy momentuma, vagy jó esetben, maga a történet.
Egyet tudni kell, csak azt adhatjuk, ami bennünk is megvan! Üres zsebbel nem lehet vásárolni, lélek nélkül nem lehet írni.
Számomra az írás egy jó játék, melynek során lehetek szerelmes tinédzser, a sorsával küzdő élete teljében lévő ember, vagy akár bölcs öregember is.
Hiszen játék az élet!
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm, Yolla!
Mostanában az őszi teendőim miatt nem sok időm volt, de már csendesültek a napok, jön a bezárkózás időszaka, a hosszú estéké és jobban tudok a "játékra" koncentrálni..)))
Kedves Ilona!
Örülök, hogy újra itt vagy a lapon!
Játszunk együtt, írogassunk!
Üdv: Yolla
Mostanában az őszi teendőim miatt nem sok időm volt, de már csendesültek a napok, jön a bezárkózás időszaka, a hosszú estéké és jobban tudok a "játékra" koncentrálni..)))
Az írás számomra is játék. Egész életemben szerettem játszani és ezt a tulajdonságomat máig nem sikerűlt " kinőni". Az írás izgalmas játék, nyerni és veszteni is lehet vele. Ha csak egy ember érti, érzi, mit akartam elmondani, már nyerésre állok, volt értelme leírni a gondolataimat.Ha nem, akkor vagy rosszul írtam, vagy érdektelen támát közöltem.
A játékon túl az írás ad nekem egy belső megnyugvást, néha feszültséget, kényszert, de soha nem közömbösséget..
Tetszett a cikked! :)
Örülök, hogy újra itt vagy a lapon!
Játszunk együtt, írogassunk!
Üdv: Yolla
A játékon túl az írás ad nekem egy belső megnyugvást, néha feszültséget, kényszert, de soha nem közömbösséget..
Tetszett a cikked! :)
Kedves Emillio!
Ez egy régi írásom, csak úgy érzem, itt és most aktuális.
Soha nem az író személye az érdekes, hanem az, amit a korról és kortársairól ír
Puszi: Yolla
Hagytam helyet a sorok között, - hogy ott
is tudj olvasni! (:-D)
Pussz: emillio
Miért írok: Magamért, a kiteljesedésért, és az olvasók szórakoztatásáért.
Igen "játék az élet", csak tudni kell benne játszani!
maresz
Drága Yolla!
A kérdésed igazán felkeltette az érdeklődésemet!
Vajon én miért is irkálok, - firkálok? Ki akarok
tárulkozni? Nem valószínű! Ebben a tekintetben
nagyon szemérmes vagyok! Vagy nem akarom a
közvetlen jó ismerősöket kibeszélni? Sok családi
tragédia történt már a véletlenül vagy kész akarattal
való elszólások és más pletykák miatt! Mivel én nem
szeretek senkit sem kompromittálni, ezért a róluk
szóló emlékeimet igencsak kozmetikázva kell papírra
vetnem! Inkább maradok a kitalált történéseknél!
Amúgy a fejtegetésed miatt igazán a szabók Szabója
lehetnél, - ha szavazásra kerülne sor! Ez bizony egy
igen komoly fejtegetésre adhat okot! Viseld kellő
önfegyelemmel, és az íráshoz szükséges alázattal!
(:-D)
Pussz: emillio
Ez egy régi írásom, csak úgy érzem, itt és most aktuális.
Soha nem az író személye az érdekes, hanem az, amit a korról és kortársairól ír
Puszi: Yolla
A kérdésed igazán felkeltette az érdeklődésemet!
Vajon én miért is irkálok, - firkálok? Ki akarok
tárulkozni? Nem valószínű! Ebben a tekintetben
nagyon szemérmes vagyok! Vagy nem akarom a
közvetlen jó ismerősöket kibeszélni? Sok családi
tragédia történt már a véletlenül vagy kész akarattal
való elszólások és más pletykák miatt! Mivel én nem
szeretek senkit sem kompromittálni, ezért a róluk
szóló emlékeimet igencsak kozmetikázva kell papírra
vetnem! Inkább maradok a kitalált történéseknél!
Amúgy a fejtegetésed miatt igazán a szabók Szabója
lehetnél, - ha szavazásra kerülne sor! Ez bizony egy
igen komoly fejtegetésre adhat okot! Viseld kellő
önfegyelemmel, és az íráshoz szükséges alázattal!
(:-D)
Pussz: emillio
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/verseink/black-ice-iras_3946
http://www.youtube.com/watch?v=gTnSfn6BgZM
Üdv. Lacó