Mese az agresszív virágról
Látogatók száma: 60
Virágnak nemrégiben kerekítettem egy mesét, ő rajzolt hozzá, amit én kiszíneztem és most itt a teljes verzió... (most legalább volt időm erre is :)
Egy bágyadt áprilisi napon a nyiladozó aprócska virág felsóhajt.
- Hm, ennék valami finomat! - mondja.
Két szép szál levelét csípőre teszi és körülnéz. Lát néhány hangyát. Fújj! Lát néhány zümmögő bogarat. Blööööö! Lát méhecskét is, már csattogtatja a szirmait. Aztán meglátja a kedvencét!!!!
Szépen kedvesen riszálni kezdi a szárát. Mélyet sóhajt és kilélegzi az illatát, és a kicsi édeske, akit megkívánt lassan odarebben. Virág kinyílik neki. Megmutatja gyönyörűséges szépségét… Ők ketten olyanok, mint két tökéletes egész. Egy színes pillangó és a virág.
Egyszer csak elborul az idő. Egy nagy felhő vonul a napocska elé. Virág meg korgó gyomrára szorítja a levelét és hmmmmmmmmm…
bekapja és rágja a pillangót. Szétcincálja a szárnyát és fogpiszkálónak használja a lábait. Aztán lenyeli.
Virág jóllakott, most már teljes fényében ragyoghat, a pillangó selymes pora szállt reá. Ettől csillog kicsit. És ő mosolyogva várja újabb áldozatát.
Az éhes virágocska jól lakott és díszesen pompázik a napsütésben. Majd egy totyogós család sétál arra. A család élén anya csibe, utána meg a csecsemő csibék. Az egyik rosszcsont megáll a virágocska előtt. Forgatja a fejét és nem érti, ez itt miért csillog-villog jobban, mint a többi. Megszagolja. Erre a kicsi virág legyint egyet levél kacsójával.
- Húzz innen Kiscsibe – mondja bájosan mosolyogva. Erre a csibe meglepődik.
- Hm… hát te beszélni is tudsz ? – kérdezi.
- Édes vagy kiscsibe, miért ne, amikor te is sípolsz? – ekkor azonban megkordult a kicsi csibécske gyomra és hammmm bekapta a gyönyörű virágot.
A kicsi virág gyenge levélkacsóival azonnal feszegetni kezdte a csibe csőrét és ijedten kiabált közben.
- Engedj el! Nehogy megegyél! Nem vagy te vérengző vadállat! – erre a kicsi csibe sípolt egy nagyot és kiköpte a virágot. A lendülettől a fenekére huppant és tanácstalanul lihegve-sípolva nézett vissza a virágra.
- Nem tudlak megenni. – szomorodott el a csibe.
- Naná! Hogy is tudnál, amikor gumicsirke vagy? – tette karcsú szárcsípőjére a leveleit.
Van tanulság is, de azt mindenki találja ki... :)
Képek: Virág és Ailet : )
A cikket írta: Ailet
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: bokorur
Tisztelt Ailet!
Tanulság: akinek van szíve, klorofill vér folyik az ereiben, azt soha nem győzheti le egy szívtelen állat.
Bokor
Nem jár túl messze a valódi tanulságtól, de ennél egy hajszálnyit egyszerűbb. :) Sosem tudhatja az ember, (ez esetben a virág) miből lesz a cserebogár, azaz kiből válhat barát. Lehet, ha a pillangót nem eszi meg, az is az lett volna... :) hát ennyi. ( az indulattal csínján kell bánni még egy virágnak is)
Üdv:Ailet
Tanulság: akinek van szíve, klorofill vér folyik az ereiben, azt soha nem győzheti le egy szívtelen állat.
Bokor
Válasz erre: Ailet
Köszönjük Hamisgyöngy.... - nem haragszol ha Hgy-zlek? Esetelg Gy :)? (Rettentő lusta vagyok... :) - Nagyon kedves vagy, de ez csak egy kis játékocska... ajándék volt V-nek, melyben részt vett ő is :))) Csak úgy...
Válasz erre: hamisgyöngy
Gratulálok! Ez (is) fantasztikus!!!:-)
...vagy, ahogy a kamaszok mondanák: Ez nagyon ott van!!!:-)
...vagy, ahogy a kamaszok mondanák: Ez nagyon ott van!!!:-)
Válasz erre: Bianka
Úgy értitek, h. mindenki "találjon ki" hozzá tanulságot?!:P
Am....mijazhogy "anyacsibe" meg "csecsemőcsibék"???
Az anyacsibe meg a csecsemőcsibe az a kicsinyítőfokozás :))) a nagyobbik kisebb, meg a kisebbik kisebb :) vagy mi... érted nem? :)
Am....mijazhogy "anyacsibe" meg "csecsemőcsibék"???
Egyszerűen csúcs lett a közös alkotásotok!
Remélem még sok hasonló fog itt megjelenni.
Pussz, Tündér