újabb események régebbi események további események
18:27
Stanmorecxl regisztrált a weboldalra
05:45
Broncohia regisztrált a weboldalra
02:08
Drywalljtn regisztrált a weboldalra
18:59
Blenderqpg regisztrált a weboldalra
17:17
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
23:48
Plasticpxz regisztrált a weboldalra
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:32
Portablexnu regisztrált a weboldalra
06:25
Ilpaki új cikket töltött fel

09 - Mondj igent!

2011. szeptember 6. - Látogatók száma: 62

Az ember mindig számíthat a barátaira. Sokszor emlékeztetnek minket olyan dolgokra, amelyeket elfeledtünk, vagy halogatunk már egy ideje. Támogatnak, segítenek, vigyáznak ránk.

Vacsora után segítettem Mikey-nak eltenni a játékait, aztán megfürdettem, és mikor végre sikerült lefektetni, olvastam neki egy mesét. Chester az ajtóban állt, és minket nézett. Mikor kimentem, átölelte a derekamat. A fülemhez hajolt és duruzsoló hangon kezdett beszélni.
- Sosem kockáztatnám meg, hogy elveszítselek..
- Remélem is.
Megcsókolt újra és újra.
- Tudd.. – suttogta, miközben újra megcsókolt, aztán lassan eljutottunk a szobáig..
Másnap reggel hasonló hangulatban keltünk. Azaz nehezen. Egyikünknek sem volt sok kedve kibújni az ágyból, de akármennyire is ”mesés” volt az életünk, nem maradhattunk otthon. Reggeli után elvittem Mikey-t az oviba, Chester pedig a stúdióba ment. Volt még egy kis időm munka előtt, így összehívtam a lányokat kávézni. Kiveséztünk minden lehetséges témát. De csak szóbakerült..
- Tényleg.. ki volt az a csaj? – kérdezte Dyna a kávéját kortyolva.
- Az unokahúga.. – sóhajtottam – De nem volt valami nagy öröm megismerni.. Mondjuk nem is nagyon beszéltünk. Hazamentem, ő meg az ágyon ült egy melltartóban. Félreértettem, felhúztam magam, balhéztunk..
- De azért gondolom kibékültetek..
- Kétszer – mondtam egy ártatlannak nem mondható mosollyal az arcomon – Olyan nehéz volt kibújni mellőle reggel..
- Megértelek – mondta Mona – Mike mellől sem volt könnyebb felkelni.. de valamit segített a helyzeten, hogy elég nyűgösen ébredt..
- Mi volt a baj?
- Semmi, csak nyűgös.
- Nem beszéltetek? – kérdezte Dé.
- De.. minden másról. Például rólatok – a kijelentés nekem szólt. Meglepetten ettem egy falatot a vaníliás croissant-ból, amit rendeltem – Valahogy szóba került, hogy milyen jól megvagytok.. és eljutottunk addig, hogy vajon mikor fogtok összeházasodni..
- Nem tudom.. jó nekünk így.
- De nyilván kevesebb gond lenne, ha tényleg hozzá tartoznál – jegyezte meg Dyna.
- Dehogy.. Nekem ez nem számít. Együtt vagyunk, szeretjük egymást..
- Három éve jegyzett el.. Örökké menyasszony akarsz maradni? Van egy fiatok, mire vársz?
- Semmire.. de folyton halogatjuk. Valami mindig közbejött..
- Ettől még szerintem hozzá kéne menned.. Kérdezz rá, szerintem egyet fog érteni.
- Megemlíthetem..
Eközben a srácok is beszélgettek.
- El kéne kezdenünk dolgozni – ásított Mike.
- Muszáj? – kérdezte Brad, szintén ásítva.
- Brad cica, ne nyávogj..
- Nem nyávogok, Chester cica, de semmi kedvem ehhez ma. Nem akarok itt lenni..
- Dettó.. Hiányzik az ágyam – sóhajtott Joe.
- Nekem nem csak az ágyam – fűzte hozzá Chester a székkel hintázva.
- Rendben.. akkor döntsétek el, hogy akartok-e új albumot vagy sem.. – morogta Mike.
- Nem kezdhetnénk holnap? – kérdezte Rob. Mike sóhajtott.
- Az utolsó albumot négy éve adtuk ki. Ilyen hozzáállással elveszítjük a rajongókat, és mindennek vége..
- Ne mondd, hogy te nem lennél szívesebben az asszonnyal otthon..
- Nem arról van szó, hogy nem lenne jobb dolgom.. – sóhajtott végignézve a bandán. Mindenki használhatatlan volt – Rendben. Tudjátok mit? Mindenki írjon legalább három számot keddig. Szöveget, zenét, amit akartok.. Összeülünk pár nap múlva, és megnézzük mit alkottunk, a jobbakat pedig felhasználjuk. Így megfelel?
- Mike.. miért vagy olyan munkamániás? – tette fel a nagy kérdést Dave.
- Munkamániás? Azt a néhány turnét leszámítva semmit nem csináltunk az elmúlt három és fél évben..
- Azért az több volt, mint néhány – javította ki Chester.
- Teszek rá.. Ha valamelyikőtök nem akar az együttesben lenni, akkor szóljon. Nem kényszerítek senkit arra, hogy zenéljen..
- Semmi ilyet nem mondtunk – néztek össze a srácok – Tudod, hogy leírunk mindent, ami eszünkbe jut..
- Semmit sem írtunk az elmúlt három évben..
- Talán kiöregedtünk.. – sóhajtott Joe.
- Akkor ennyi? Feladjuk?
- Rengeteg számot írtunk régebben.. Mi lenne, ha felhasználnánk az ismeretlen demókat? Befejezhetünk annyit, hogy kijöjjön egy albumnyi. Azok is mi voltunk.. – javasolta Brad. A srácok egyetértően néztek rá.
- Ez nem egy rossz ötlet.. Mike?
- Megpróbálhatjuk, de írjatok.. – sóhajtott Mike – Na jó, senkit ne lássak keddig..
Elköszöntek Mike-tól, és mindenki elindult haza. Chester már az ajtóból fordult vissza. Nem szerette bosszantani Mike-ot, de tény, hogy egyikük sem volt alkalmas semmilyen kreativitásra aznap.
- Ne aggódj apuci, nem fogunk eltűnni – mosolyodott el Chester.
- Ha már apuci.. hogy van a fiad? – kérdezte Mike egy kicsit lágyabb hangon.
- Csodásan.. nő, mint a gomba.. Mondjuk ez nem jó hasonlat, mert az anyja utálja a gombát.. Na mindegy..
- Ő rendben van? Mona eléggé aggódott érte a múltkor..
- Persze.. jól van. Kicsit hisztis, de elviselhető – viccelődött.
- Gondjaitok vannak?
-Semmi komoly.. Tegnap kicsit összekaptunk. Itt volt az unokahúgom, és véletlenül leöntötte magát. Tiszta ruhát adtam neki, de Reen meglátta fehérneműben az ágyon.. Úgyhogy.. jah, eléggé kiakadt.
- Féltékeny volt Sarah-ra?
- Nem tudta ki ő.. Valljuk be, szólhattam volna, de mostmár mindegy. Megbeszéltük, és minden rendben..
- Ha elvennéd, talán megnyugodna..
- Mire gondolsz?
- Évek óta vagytok jegyesek.. ideje lenne már, nem gondolod?
- De, talán igazad van.. Csak mindig halogatjuk, és nem akarom elrontani a kapcsolatunkat sem..
- Nem rontod el.. ő nem olyan.. – mosolygott Mike.
- Úristen.. valami van az arcodon! Fültől fülig ér, jesszusom, hívjak mentőt?
- Tűnj a szemem elől – nevetett. Chester vihogott egy sort, aztán elindult haza. Én éppen a napi bevásárlást intéztem a lányokkal a központban. Mikor hazaértem, mindent a helyére raktam, aztán elindultam az emeletre. Lépcsőzés közben elkezdtem levenni a pulcsimat. Át akartam öltözni a hálóban, de Chester bent volt. Elmerülhettem a gondolataimban, mert eléggé megijedtem tőle.
- Basszus.. a szívbajt hozod rám.. hogy kerülsz haza? – kérdeztem vetkőzés közben.
- Meggyőztük Mike-ot, hogy lazítsunk inkább.. de te miért vetkőzöl ilyen serényen?
- Gondoltam átöltözöm a házimunkához..
- Nekem így is jó vagy..
- Bugyiban? – nevettem, és felmásztam hozzá egy csókra.
- Vagy nélküle. De öltözz fel inkább, beszélgetni szeretnék.. így csak eltereled a gondolataimat.
- Pardon – mondtam és lemásztam az ágyról. Felöltöztem és összefogtam a hajam, aztán leültem mellé az ágyra – Miről akarsz beszélni?
Félretette a laptopját, és felém fordult.
- Édesem, mi lenne, ha összeházasodnánk? Évek óta a menyasszonyom vagy, és szeretlek. Ideje hivatalossá tenni, nem gondolod?
- Hát.. gőzöm sincs mit mondjak erre..
- Mondj igent.. – mosolygott.
- Nos.. igen..
- Komolyan?
- Komolyan – nevettem. Megcsókolt és átölelt – És mikor gondoltad?
- Meddig tart mindent leszervezni?
- Tőlem kérded? Kétszer voltál nős..
- Igen, de az első nem volt semmi különös.. szegények voltunk, tudod a sztorit..
- És a második?
- Az sem volt tökéletes.. Ezt viszont tökéletesen akarom csinálni..
- Miért?
- Mert szeretlek, és világgá akarom kürtölni, hogy milyen csodás nőbe szerettem bele.. Aztán meg, mert szeretlek, és megtehetjük, szóval miért ne? Ráadásul szeretlek, és ez lesz életed egyetlen esküvője. Megérdemled..
- Túl sok volt az sz betűs szó – mosolyogtam
- Abból sosem elég..
Megcsókoltam és sóhajtottam.
- Én is szeretlek.. és alig várom, hogy a feleséged lehessek.
- Én is várom már.. akkor is, ha semmin nem változtat köztünk.. de jobb azt mondani, hogy a feleségem így meg úgy.. És kíváncsi vagyok a nászéjszakánkra.. – nyalta meg az ajkait.
- A nászéjszakára..
- Igen.. vajon meg tudnál még lepni?
- Gőzöm sincs, még sosem voltam férjnél – nevettem, de magára rántott – Engedj, dolgom van..
- Van, de azt lehet itt is..
- Gyakorolnál?
- Ki tudja.. van még mit gyakorolnom?
- Fogalmam sincs.. – mosolyogtam.
- És mid van?
Nem részletezem a válaszomat.

A cikket írta: Reenzy

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: