32 - Tanácstalanul

Látogatók száma: 55

Aki hibát hibára halmoz, annak szembe kell néznie azzal, hogy nem tud kiigazodni magán. Akár véletlenül, akár szándékosan hibázunk, és mardos a bűntudat, akkor nincs menekvés. A gondolatok pedig magukkal rántanak a mélybe.

Másnap reggel telefonra ébredtem. Későn feküdtem le, zaklatottan, keveset aludtam, azt sem túl jól.. a telefon csak ráadás volt a fejfájásomnak. Félálomban vettem fel, ásítva.
- Igen? - kérdeztem álmosan. Fel sem emeltem a fejem a párnáról, a szemem is csukva volt még.
- Szia - szólt a telefonba Chester. Hallottam a hangján, hogy mosolyog. Ez engem is felvidított kicsit.
- Szia!
- Felébresztettelek?
- Nem számít, fél óra múlva fel kéne keljek úgyis.
- Jól aludtál?
- Fogjuk rá.. Hol vagytok most?
- Bangkokban.
- Olyan messze?
- Messzebb is lehetnénk. Japánban, vagy Új-Guineában.
- Nem, ha a másik irányból nézzük - ásítottam. Elmosolyodott.
- Igaz.
- Mennyi ott az idő? - kérdeztem felülve az ágyon.
- Este fél hét. Ott?
- Ugyanannyi, csak reggel. Van ma fellépésetek?
- Igen, majd 9-kor. Addig gondoltam felhívom a Szerelmemet.
- Jól tetted Édesem.
- Jól van, hagylak még aludni - mosolyodott el ismét. Szinte láttam magam előtt.
- Nem kell, ébren vagyok, csak későn feküdtem le.
- Csajbuli volt?
- Nem, Pete-tel voltam - szaladt ki a számon. Ahogy kimondtam, eszembe jutott, ami történt. Igazából az, amit éreztem. Csukott szemmel vártam, hogy balhézni kezdjen. Meglepetten nyugodtnak tűnt, én mégis éreztem egy kis idegességet a hangjában.
- Pete...
- Bemutatta nekem a barátnőjét - mentettem gyorsan a helyzetet.
- Ötujjas Mariannt? - viccelődött.
- Muszáj ezt elkezdenünk?
- Nem. Persze. Milyen a csaj?
- Elég kedves. A neve Allison, úgy 170 magas lehet, szőke, barna szemekkel, jó seggű, formás mellekkel.. mit akarsz még tudni?
- Hűha, ennyire megnézted magadnak? - nevetett.
- Nem kellett megnéznem magamnak, elég feltűnő jelenség.
- Hiányzol Kicsim.
- Te is nekem.
- Igen, hallom.. - sóhajtott.
- Chester.. reggel fél hét van, gyakorlatilag még alszom.
- Igen, és voltam olyan pofátlan, hogy felébresszelek..
- Ne kezdd ezt, kérlek..
- Komolyan. Miért is gondoltam, hogy örülni fogsz, ha felhívlak?
- Örültem, míg el nem kezdtél hisztizni.
- Nem hisztizek.
- Dehogynem.. és nem akarok veszekedni.
- Jobban örültél volna, ha ő hív fel téged?
- Chester, ezt most azonnal fejezd be. Örültem, hogy hívtál, de amit most művelsz, az egyáltalán nem tetszik. Kérlek, ne veszekedjünk. Álmos vagyok, és nem bánom, hogy felébresztettél, imádom a hangodat.. de értsd meg, hogy nem kell aggódnod.. Reggelente amúgy sem vagyok valami vidám, főleg nélküled.
Bár ne mondtam volna ezt. Rengeteg oka volt aggódni.
- Tudom.
- Akkor miért kell veszekedned?
- Mert szeretlek és messze vagy.
- Én is szeretlek - sóhajtottam boldogan. Elmosolyodott.
- A gyerekek hogy vannak?
- Jól. De Mónit már biztos kikészítették - nevettem.
- Miért vannak ott?
- Félre fogod érteni..
- Nincs rá okom?
- Nincs.
- Szóval.. nem elég jó ok, hogy kiürítetted a házad, és elmentél bulizni a pasival, aki annyira beléd van zúgva?
- Nem buliztunk. Megittunk egy italt a barátnőjével, mert szerette volna, ha megismerem, és elmondom a véleményem. Paranoiás vagy. Bízhatnál bennem.
Az éjjel történtek után enyhén szólva is gusztustalanul hangzott ez tőlem.
- Benned megbízom.. de benne nem fogok.
- Már megbeszéltük. Ha nem akarom, nem történik semmi. Én pedig semmit nem akarok tőle, és ha bízol bennem, akkor elhiszed, és tudod is, hogy ez így van. Sőt. Még ha akarnám sem tennék semmit, mert szeretlek. Úgyhogy, mielőtt megint elkezdenél velem veszekedni, ajánlom tegyük le. Neked drága lesz a számlád, nekem meg fel kell kelnem. Ha hazaértél, megbeszéljük.
- Rendben.
- Szeretlek Édesem, jó koncertezést. Vigyázz magadra - mosolyodtam el.
- Szeretlek.. legyen szép napod.
- Az lesz, mert te ébresztettél.
- És még ezt is elcsesztem.. pedig annyira hiányzol..
- Nem csesztél el semmit. Megértelek, de ne aggódj.
- Igyekszem.. szia Bébi.
- Szia!
Miután letettük, csak feküdtem az ágyban, és azon gondolkodtam, vajon mennyire volt hűtlenség, amit tettem. Aztán rájöttem, hogy nem éri meg ezen agyalni. Nem számított, mennyire akartam őt, semmi sem történt Pete-tel. Szenvedélyes, vad, bizsergető csókokat leszámítva. De megnyugtatott, hogy leálltam. Hogy le tudtam és le akartam állni. Csak jó lett volna, ha el sem kezdjük, akkor most nem kellett volna félig sem hazudnom Chesternek. Ráadásul nem érezném magam ennyire vacakul. Sóhajtottam, és elkezdtem a napot. Átmentem Monához a gyerekekért.
- Szia - köszöntünk egymásnak - Már vártalak.
- Mikey kész van?
- Mindjárt jön, épp reggelizik. Minden rendben?
- Őszintén? Egy hazug ribancnak érzem magam - vallottam be a kanapéra ülve .
- TE? - lepődött meg - Mi történt?
- Emlékszel, hogy Pete a múltkor odajött hozzám abban a bárban? Ahol megkértelek, hogy tartsd tőlem távol? Hát.. azóta összefutottunk párszor. Aztán már direkt..
- Reenzy.. - sóhajtott.
- Barátként, nyugi. Tegnap este bemutatta a barátnőjét is.
- Akkor, mi a gond?
- Hazakísért, ahogy mindig. De tegnap más volt.. gyakorlatilag letepertük egymást.
- Hogy mi?!
- Én.. nem is tudom.. csak.. tudod ő.. megcsókolt, és én visszacsókoltam.. és..
- Befejeztétek?
- Nem fejeztük be, leállítottam.
- Akkor?
- Chester az előbb hívott, én meg elszóltam magam. Azt mondtam, hogy Pete-tel voltam éjjel, a gyerekek meg nálad vannak.. erre elkezdett kombinálni.
- Van rá oka, már ne is haragudj.
- Tudom, de nem mondtam el, mi is történt pontosan.. folyton azt hajtogattam, hogy megbízhat bennem.. - sóhajtottam.
- És meg is bízhat. Te állítottad le, te hagytad abba.
- Persze, de Mona.. azok a percek.. én.. olyan hihetetlen volt, még senkivel nem éreztem ezt. Annyira félek, hogy legközelebb nem leszek elég erős.
- Nem lesz legközelebb.. ne aggódj, jó? Bármi is történt, megállítottad. Szereted Chestert, és sosem bántanád. Tudnia sem kell róla, feleslegesen zaklatnád fel.
- De nem tudom elrejteni előle. Nem tudok neki hazudni.
- Elmondtad, hogy Pete-tel voltál. A féligazság nem hazugság. És megbántad.. mert megbántad, ugye?
- Nem tudom. Fogalmam sincs. Egy részem még mindig folytatná..
- De nem fogod folytatni. Felejtsd el a csókolósdit is.
Mély levegőt vettem, és megpróbáltam összeszedni magam. Mikey szaladt oda hozzánk.
- Szia anyu - ült az ölembe.
- Szia Kicsim, kész vagy?
- Aha - bólintott, és adott egy rajzot - Nézd, ezt rajzoltam neked.
Adtam egy puszit a homlokára, és megöleltem.
- Nagyon szép Drágám, köszönöm. Kitesszük a falra, hogy apu is láthassa, rendben?
- Oké - mosolygott. Chester teljes mása volt. Úgy döntöttem, hogy bármennyire is kegyetlenül hangzik, megfogadom Mona tanácsát, és megpróbálom elfelejteni balhé nélkül. Azért, ha rákérdezne mi történt, elmondanám. Ilyet nem lehet csak úgy elhallgatni valaki előtt, akit annyira szeretünk, ahogy én szerettem Chestert. Mona látta rajtam, hogy agyalok, így átölelte Mikey-t és megpuszilgatta.
- Szia Mikey, gyere máskor is.
- Szia keresztanyu - ugrott le az ölemből. Felvette a cipőjét. Sóhajtottam.
- Hozzam Adie-t, vagy visszajössz még?
- Nem tudom..
- Beszélgethetnénk, filmezhetnénk.. Ismerlek, nem akarom, hogy egész nap ezen járjon az agyad. Nézünk valami agyzsibbasztó vígjátékot, és kikapcsoljuk a telefont. Francba a pasikkal - mosolygott
- Jól hangzik - mondtam - Oké, elviszem Mikey-t, aztán visszajövök.
Elvittem Mikey-t az oviba, aztán hazaugrottam néhány dologért Adeline-nek. Elmentem egy kisboltba valami nasiért, és visszamentem Monához.
- Hoztam nasit - pakoltam le mindent a kezemből.
-Nem kellett volna, mindig van itthon rágcsa.
- Hogy lehet? Egészségtelen, ha terhesen teleeszed magad ilyenekkel.
- Tudom, és utálom is magam érte, de valahogy el kell ütnöm az időt.. nem tudom, te hogy bírod ezt.
- Mit?
- Ezt a sok időt egyedül. Ha nem stúdióznak, hát interjút adnak, ha nem interjút adnak, akkor turnéra mennek a világ másik végébe.
- Már hozzászoktam a távkapcsolatokhoz, és Chestert így is többet látom, mint az összes exemet együttvéve.
- Szerencsés vagy. Mike egy robot. Azon sem lepődnék meg, ha szex közben valamelyik hangszerkesztő programjára gondolna.. - sóhajtott - Na nem mintha lenne ideje a házasságunkra.
- Biztos vagyok benne, hogy sosem gondol munkára, mikor veled van. Szeret téged, de precíz. Szeret mindent tökéletesen csinálni.
- Te könnyen beszélsz, te az egész együttes szexadagját megkapod.
- Te jó ég Mona, mióta vagy ilyen kiéhezett némber? - nevettem.
- Biztos csak a hormonok - mosolygott - De komolyan.. evéssel kényeztetem magam, mert a férjem több időt tölt a stúdióban, mint itthon. Szarul esik egy üres házba hazajönni egy fárasztó nap után. Senkihez nem tudok hozzábújni, egyedül vagyok.
- Ha kibújt a baba, nem leszel egyedül - próbáltam megnyugtatni - Dyna és én pedig folyton itt vagyunk neked.
- Tudom, és köszönöm, de az nem ugyanaz.
- Tudom. De nyugodj meg, hamarosan több ideje lesz, ez biztos.
- Jó, csak a terhesség amúgy sem móka, egyedül meg nehezebb.
Megcsörrent a telefon. Sóhajtva vette fel és a mosolyából azonnal kiderült, hogy kivel beszél.
- Hogy vagy? - kérdezte Mike.
- Jól vagyok Édesem, csak őrülten hiányzol.
- Te is hiányzol.. gondoltam felhívlak, hogy halljam a hangod.
- Örülök neki, épp rólad volt szó. Majd gyakrabban emlegetlek - mosolygott Móni. Én is elmosolyodtam, és kibontottam a nasit.
- Kivel beszéltél ki? - viccelődött Mike.
- Reenzy-vel.
- Üzenem neki, hogy Chester elég nyűgös, de majd lehiggad, ha kiüvöltheti magát a színpadon. Bár inkább ne mondd meg neki, csak ideges lenne ő is.
- Jól van.
- Szeretlek Drágám!
- Én is szeretlek - vigyorgott Móni. Én csak mosolyogva figyeltem az arcát, közben eszegettem.
- Pár nap, és otthon vagyok.
- Alig várom.
- Szia Szívem.
- Szia!
Amint letették, Mona hatalmasat sóhajtott, és boldogan ült le mellém.
- Látod? Én megmondtam.
- Olyan édes volt - áradozott csillogó szemekkel. Ezek a szemek teljesen elfeledtették velem a gondokat.
- Minden rendbe jön, csak türelem.
- Igyekszem - mondta - Egyébként.. visszatérve Pete-re..
- De jó, épp elfelejtettem.
- Szerintem azért történt, mert rég láttad Chestert, és hiányzik. Mindig túl voltál fűtve, nem lennék meglepve. Eddig ez sosem történt meg senkivel, de Chesterrel már megszoktad, hogy mindig veled van. Most meg már hetek óta nem láttad. Teljesen érthető, ha emiatt begerjedtél Pete-re. Az pedig, hogy leálltál, engem igazol.
- Lehet.. - sóhajtottam - Mindegy, többet úgysem történik meg.
- Nem hát - mosolygott - Ne idegeskedj, semmi sem történt. Semmi sem fog. Most pedig.. kapcsold ki a telefonod, és nézzük meg a filmet. Találtam egy jót, míg vártalak.
Elmosolyodtam, és kikapcsoltam a telefont. A hátteremet azért még elnézegettem egy kicsit. Egy közös képünk Chesterrel. Mély levegőt vettem, kikapcsoltam, megfogtam az egyik tálat, és leültem Mona mellé. A film kicsit kikapcsolt, de nem tudtam elfelejteni, amit mondott. Aggasztottak azok a dolgok, amiket Pete iránt kezdtem érezni. Kedveltem, sajnáltam, vonzódtam hozzá, érdekelt.. de vajon mennyire? Aztán Monára néztem. Teljesen optimistán állt a dolgokhoz, pedig őrülten hiányzott a férje, ráadásul már volt válságban a házasságuk. Talán igaza volt. Elveszítettem a fejem néhány szenvedélyes percre, de még időben megtaláltam.

A cikket írta: Reenzy

támogatóink