újabb események régebbi események további események
07:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:12
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:46
Ascentdmx regisztrált a weboldalra
18:27
Stanmorecxl regisztrált a weboldalra
05:45
Broncohia regisztrált a weboldalra
02:08
Drywalljtn regisztrált a weboldalra
18:59
Blenderqpg regisztrált a weboldalra
17:17
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
23:48
Plasticpxz regisztrált a weboldalra
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába

39 - Üdv itthon

2011. október 3. - Látogatók száma: 51

Van, mikor a fejezet önmagáért beszél, és nem kell bevezetőt írni.. Ez a lusta íróknak, mint jómagam, nagyon kellemes élmény. Nem mindig könnyű jól tálalni egy szeletet a tortából.

Miután a napot Rob társaságában töltötte, Chester egyenesen haza jött. Épp Adie szobájában voltam. Megetettem, és énekeltem neki. Chester az ajtóban állt, és pár percig csak nézett minket. Utána mögém állt, és a derekam köré fonta a karjait. Elmosolyodtam, simogatni kezdtem a kezét, és együtt néztük a kislányunkat.
-Hiányoztál - súgta a fülembe, és adott egy csókot a nyakamra. Betettem Adie-t az ágyába, és megcirógattam az arcát.
-De már itthon vagyok.. Olyan, mint egy csodás kis tündér.
-Te vagy csodás, ő csak próbálkozik.
-Ne hidd el Kicsim, Apa viccel.. - megpusziltam Adie-t, és átmentünk a szobánkba. Elindultam a fürdőbe, de Chester megfogta a kezem, és magához rántott egy csókra.
-Viccelek? - kérdezte mosolyogva
-Egyértelműen - válaszoltam
-Van neked valami a zsebemben..
Felnevettem.
-Nem nőttünk még ki ebből?
-Csak nézd meg, mi az.. - a szemeiben láttam, hogy nem arra gondolt. De a mosolya mást mondott. Kíváncsian, és sóhajtva nyúltam a zsebébe. Egy kis doboz volt benne. Kivettem.
-Mi ez? - kinyitottam. Két gyűrű volt benne. Elvette a dobozt, és az ujjaimra húzta őket. Az egyik a jegygyűrűm volt, a másik egy kicsit vastagabb, spirálisan gravírozott, sötét ezüstgyűrű. - Miért kapom?
-Azért, mert te vagy a legfontosabb az életemben - úgy nézett a szemembe, hogy az egész világot megszűnni éreztem. Azok a gyönyörű barna szemek.. ezek a szavak az ő szájából. Megcsókoltam, és átöleltem. Adott egy puszit a vállamra, én pedig elolvastam a gyűrű szövegét "elvesztésed emléke" (Memory of Losing You). Sóhajtva bújtam hozzá.
-Szeretlek.. - mondta - Még két napra sem akarlak soha elveszíteni..
-Nem fogsz.. - adtam egy puszit a szíve fölé, a mellkasára. Mély levegőt vett.
-Olyan jó, hogy itt vagy velem.. - folytatta édes, mély hangon - Annyira hiányoztál
-Te is nekem - mosolyodtam el. Simogatni kezdte a nyakam, aztán a hátam. Azonnal tudtam, mit akar.
-Olyan hosszú volt ez a pár nap nélküled..
Felnevettem és kibújtam az öleléséből.
-Édesem.. olvasok a gondolataidban.
-Tényleg? Akkor.. remélhetem, hogy benne vagy?
-Mit gondolsz? - kérdeztem még mindig mosolyogva. Megnyalta a száját.
-Azt hittem, tériszonyod van.. - gyanakodva néztem rá - Majd bekötöm a szemed, induljunk.
-Mivan? - nevettem ismét
-Bungee jumping. Te nem erre gondoltál?
-Nem - válaszoltam sóhajtva. Tudtam, hogy viccel, de én sem hagytam magam.
-Akkor?
-Egy másik extrém sportra.
-Vadvízi evezés?
-Hideg..
-Sziklamászás? - közelebb húzott, és gyengéden végigsimította a hátam. Elmosolyodtam.
-Langyos.. - suttogtam az ajkaira
-Ejtőernyőzés? - megcsókolta a vállam, aztán a nyakam
-Nem.. hideg.. - elmosolyodott, és az egyik lábam a derekához emelte - Langyos..
-Mi lenne, ha felmelegíteném? - átöleltem a nyakát, így fel tudott emelni.
-Előbb találd ki.. - megcsókolt, és ledobott az ágyra. Fölém mászott, és újra megcsókolt.
-Nem tudom, mióta számít a szex extrém sportnak de..
-Mióta veled csinálom - mondtam a szemeibe nézve. Egyre izgatóbb volt a helyzet. Kicsit már zavarbaejtően is. Enyhén reszkettem, ahogy megcsókolt, és éreztem, ahogy a szívem zakatol. Végigcsókolta a nyakam, aztán sportoltunk egyet.
A napi edzés után lezuhanyoztunk, és közben arról beszélgettünk, ami történt. Végül beláttuk, hogy közösen hibáztunk, és megígértük egymásnak, hogy jobban odafigyelünk ezekre. Bebújtunk az ágyba, és hátulról átölelt. Megint biztonságban éreztem magam, nyugodtnak.
-Mike reggel hazamehet.. - mondta. Elmosolyodtam, és megpusziltam a kezét.
-Ez nagyon jó hír.
-Igen.. - sóhajtott - Szerintem rendezni kéne egy "isten hozott újra itthon" partit. Mit gondolsz?
-Jó ötlet.
-Édes.. kérdezhetek valamit?
Elmosolyodtam, és megfordultam. Adtam egy puszit a szájára.
-Kérdezz.
-Ha.. megsérülnék egy balesetben, és elveszítenél.. - rosszul kezdődött. Sóhajtottam - Ne.. várj, csak érdekel. Hozzámennél Pete-hez, ha én nem lennék neked?
-Megint össze akarsz veszni?
-Nem, dehogy.. és sajnálom. Tudom, hogy utálod ezt a témát, de a legjobbat akarom neked. Akkor is, ha én nem adhatom meg.
-Szerinted ő a legjobb?
-Épp ez érdekelne.. - sóhajtott - Hozzámennél?
-Drágám.. ezen ne gondolkodj. Amíg csak élünk, boldog leszek. Veled.
-Rendben.. - mondta keserédes mosollyal. Megcsókoltam, és sóhajtottam.
-Régen, mikor még nem ismertél.. mindig attól féltem, hogy elveszíthetlek. Sosem voltál az enyém, mégis azt éreztem, hogy összetartozunk. Valahányszor rossz híreket hallottam, az volt az első gondolatom, hogy mi történne, ha bajod esne. Elhatároztam, hogy mindent megtennék, hogy Mike elvigyen hozzád.. Bármit.
-Miért nem találkoztunk korábban? - arrébb tűrte a hajam, és a szemeimbe nézett
-Nem akartalak látni.. ezért. Túl fontos voltál, és ha el kellett volna engedjelek, az mindennél jobban fájt volna. Nem akartam a közeledbe kerülni.. és mégis minden vágyam az volt, hogy láthassalak végre.
-Egy közértben? - kérdezte mosolyogva
-Akárhol. Ezerszer lejátszódott a fejemben a jelenet..
-Hogyan?
-Nem is tudom.. Csak azt tudtam, hogy akárhol is találkozunk, nem leszek egy idegesítően vigyorgó, dadogva szerelmet valló kis rajongócska, aki egy szót sem mer szólni, mikor ott állsz előtte.. Vagy az a fajta, aki a nyakadba ugrik visítva, ha meglát.
Felnevetett, és megcsókolt.
-Na igen.. A rajongók két fajtája. Jobb is, hogy nem voltál olyan. Nem vettem volna komolyan, hogy szeretsz. Most nem ölelhetnélek, nem érezhetném a bőröd melegét.. nem csókolnám a puha, édes ajkaidat.. - sóhajtott, és megcsókolt - Olyan más veled. Vannak gondjaink, de kinek nincsenek? Melletted nyugodt vagyok, boldog.. érzem, hogy önmagamért szeretsz. Tudod milyen nehéz egy híres embernek igaz szerelmet találnia? Én nem kerestem, és gyakorlatilag az ölembe hullottál. Örökké hálás leszek az életnek ezért..
-Drágám.. - nem tudom már, mit akartam mondani. A tekintetétől teljesen lefagytam. Elmosolyodtam, és nagyot nyeltem, de néhány könnycsepp azért kicsordult. Mondtak már ilyet, de ő a szemembe nézett, a hangja pedig teljesen elvarázsolt. Hosszan megcsókolt, aztán sóhajtott.
-Aludjunk Szivem..
-Aludjunk..
Lekapcsolta a lámpát, és magához ölelt. Másnap szervezni kezdtünk Mike-nak egy kertipartit az egész együttessel, és a közeli barátokkal. A srácok grilleztek, mi lányok bent beszélgettünk főzés közben.
-Joe, mostanában olyan csendben vagy.. - jegyezte meg Mike. Brad elmosolyodott.
-Mi bántja a pici szívedet?
-Csak.. hülyének érzem magam néha - sóhajtott Joe
-Igyál egyet, és minden rendben lesz - javasolta Brad. Joe megrántotta a vállát.
-Inkább nőt adj.
-A Dead By Sunrise pénteken a Kenji's-ben játszik. Lefogadom, lesz ott egy rakás jó csaj - mondta Mike
-Meglátom..
-Édesem, kihoznád a fűszereket? Bent felejtettem őket - lépett be Chester a házba
-Hogyne.
Kivittem neki és megsimítottam a vállát.
-Angyal vagy - magához húzott, és megcsókolt, de Brad köhintett egyet, úgyhogy abbahagytam a vigyorgást.
-Mikor kezdődik a koncert? - érdeklődött Dyna
-A DBS fellépés? Este 9-kor, ugye Ryan? - nézett felé Chester, de ő meg sem hallotta - Valahogy úgy.
-Majd benézek - mosolygott Dyna
-Reméltem, hogy eljöttök, legalább lesz ott néhány ember..
-Sokan lesznek ott - nyugtattam
-Biztos?
-Biztos Drágám - adtam neki egy puszit - Nagyon sokan
-Látod? A feleséged is támogat - sétált hozzánk Ryan - Mindig tündéreket veszel feleségül. Emlékszem, Talinda is mennyire lelkes volt eleinte
Mély levegőt vettem, és témát váltottam. Nem szerettem Ryant, mióta csak ismertem, ellenszenves volt. Egy volt feleségről, aki összetörte Chester szívét, legkevésbé sem volt kedvem bájcsevegni.
-Felhívtad Holly-t a pénteki duett miatt?
-Még nem, de kösz, hogy szólsz - adott egy csókot a nyakamra, és a fülembe súgta, hogy ne haragudjak Ryanre. Elmosolyodtam, aztán megcsókoltam. Mike büszkén sóhajtott.
-Jól van gyerekek, együnk.
Megterítettünk, és elkezdtünk enni. Mikey az ölemben ült, hogy tudjak segíteni neki. A vacsora finom volt, és kellemesen telt az idő. Ittunk a barátságra, a szerelemre, és mindenre, ami eszünkbe jutott. Sokat nevettünk és beszélgettünk. Vacsora után bevittük a mosatlant a lányokkal, és kivittük a desszertet. Eközben a srácok beszélgettek. Leginkább zenéről, mi másról? Leültünk desszertezni, közben azt vitattuk, hogy máskor is kéne ilyen vacsorát rendezni.
-Tudjátok, mit ettem nagyon nagyon régen? - kérdezte Ryan nosztalgiázó tekintettel - Azt az orosz barbecue szószt, emlékszel, Chaz?
-Emlékszem..
-Istenem.. az mennyei volt. Egyszer megpróbáltam összehozni turnén, de elcsesztem. Felhívtam Talindát, az éjszaka közepén, hogy elkérjem a receptet. Nem kell mondjam, nagyon berágott, ráadásul a szósz sem sikerült.
Sóhajtva álltam fel a helyemről.
-Megnézem Adeline-t, mindjárt jövök
Bementem a nappaliba és leültem egy pillanatra. Nem Adie-hez mentem, hiszen tudtam, hogy alszik. De elegem volt Ryanből. Ezt a többség észre is vette azonnal. Dyna jött be utánam a házba.
-Ree.. mi a baj? Jól vagy? - kérdezte aggódva
-Nagyszerűen vagyok..
-Akkor?
-Elegem van Ryanből..
-Ó értem.. - ült le mellém sóhajtva
-Mindegy. Talindát nem zavarná.. - ironizáltam. Dyna elmosolyodott, és megdörzsölte a karom. Chester is bejött hozzám. Ő egyike volt azoknak, akik tudták, mi bajom. Dyna kiment a többiekhez.
-Sajnálom - sóhajtott Chester - Jó barátok még mindig, nem hiszem, hogy szándékosan akarna felidegesíteni.
-Nem számít.. A te kedvedért elviselem
Elmosolyodott és megcsókolt.
-Szeretlek
-Szeretlek - mondtam mosolyogva
Megfogta a kezem, és visszamentünk a többiekhez. Folytattuk a beszélgetést és a nassolást.
-Ki csinálta? - kérdezte Mona a sütimre nézve. Elmosolyodtam.
-Én
-Elkérhetem a receptet? - evett egy falatot, én meg csak bólintottam. Ryan elismerően ízlelgette.
-Nagyon finom, mi a neve?
-Nincs neve, spontán jött.. - mosolyogva válaszoltam, és igyekeztem nem a képébe mondani a véleményem. Ez Mike estéje volt, nem akartam elrontani.
Este 10 körül végeztünk, aztán felvittem Mikey-t a szobájába. Teljesen kimerült, és teleette magát. Addig a többiek lepakoltak az asztalról. Dyna és Joe kettesben voltak a konyhában, úgyhogy sarkon fordultam, és másfelé mentem.
-Jó vacsi volt, lehetne máskor is - mondta Joe
-Igen.. - ásított Dé - Bocsi
-Hazavigyelek?
-Édes vagy, de kint parkolok..
-És ha elalszol vezetés közben? - mosolyodott el Joe
-Akkor lesz mégegy ilyen vacsi a hónapban - nevetett Dyna
-Ha ez a feltétele, akkor inkább ne legyen több..
Dyna elmosolyodott, és adott neki egy puszit.
-Kedves, hogy féltesz. De nem esik bajom.. rossz pénz nem vész el, tudod jól. Elköszönök a többiektől.
Hát, Joe.. majd legközelebb. :) Miután mindenki hazament, felmentünk a szobánkba és lezuhanyoztunk. Utána olvastam még kicsit az ágyon ülve, közben nassoltam. Chester mellettem fekve nézte a tévét.
-El fogsz hízni - megcsókolta a combom és vett a nasimból.
-Te fogsz elhízni. Így is nagyobb a segged, mint az enyém.
-Mert pasi vagyok.
-Mert folyton eszel.. Én amúgysem hízok soha.
-Biztos? Csak mert két vasrúd van az ágynak ezen a felén a matracban, hogy egyenesen tartsa, mikor lefekszel mellém.
Letettem a könyvet. Mosolygott a szeme, közben nassolt tovább.
-Vondd vissza.
-Nem..
-Akkor kilapítalak.
-Mégis hogyan? - kérdezte kíváncsian, ahogy magához húzott.
-Rád fogok feküdni.. most mondtad, hogy kövér vagyok.
-Oh igen?
-Oh igen..
-Igen? - kérdezte a combomat simogatva - Hogyan?
Ráfeküdtem, és megcsókoltam.
-Hát így.
-Pont így?
Bólintva csókoltam meg újra, aztán egy hirtelen mozdulattal maga alá gyűrt, és a fejünkre húzta a takarót. Hogy ki lapított ki kit, azt nem tudtuk eldönteni. Kölcsönösen tepertük le egymást.

A cikket írta: Reenzy

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: