42 - Figyelemelterelés

Látogatók száma: 47

A gondokat nem egyszerű leküzdeni, de néhányan mesterien űzik a szőnyeg alá söprés művészetét. Hát mi pont nem. De pár rossz döntést egy kis romantika, és a kedvenc édességeink bármikor képesek elfeledtetni egy rövid időre.

Vacsora közben sokat beszélgettünk és nevettünk. Olyan volt, mint egy randi az esküvőnk előtti évekből. Nagyon jól éreztük magunkat. Az este romantikus volt, szerelmes.. Mikor teleettük magunkat, visszarendezte a nappalit és mindent visszatett a helyére, amíg én lezuhanyoztam. A forró fürdőről lemondtunk, fáradtak voltunk már. Már készen voltam, mikor feljött az emeletre. Épp törölköztem, mikor megcsókolt. Aztán bement a fürdőbe és ő is lezuhanyozott. Hallottam, ahogy énekel. Mosolyogva bújtam a pizsamámba, aztán lefeküdtem az ágyba olvasni. Mikor kijött, sóhajtva ült le mellém.
-Mi a baj? - kérdeztem a könyvet olvasva
-Semmi. Hosszú nap volt.
-Igen, az volt.
-Mit olvasol? - egy mozdulattal ellopta a könyvemet, és hangosan kezdte olvasni - "Együtt feküdtek a hatalmas, kényelmes ágyon. A lány egy könyvet olvasott, de titokban a férfi ölébe akart ülni, mert pénisze keményebb volt egy sziklánál, és az ő kis barlangja pedig olyan nedves volt, puha és forró, hogy már csak attól majdnem elélvezett, hogy elképzelte a férfi érintését a combjai közt"
-Mivan?? - vettem el nevetve a könyvet. Természetesen ilyen egyáltalán nem szerepelt benne - Mekkora seggfej vagy
-Nem, nem vagyok.
-De igen, az vagy.
-De szeretsz - mondta egy büszke mosollyal
-Gondolod?
-Folyton ezt hajtogatod, és őszintén szólva.. kezd unalmas lenni - sóhajtott, mintha tényleg olyan borzalmas lenne, hogy szerelmes vagyok belé. Letettem a könyvet, és elmosolyodtam.
-Unalmas.. - ismételtem
-De még mennyire.
-Aha. Mindig is tudtam, hogy azért vettél el, mert teherbe estem..
-Mi másért vettelek volna el? - kérdezte mosolyogva
-Nem tudom. Talán mert szeretsz.
-És miért szeretnélek? - érdeklődött meglepettséget színlelve
-Mert csodás vagyok - folytattam az olvasást
-Ki mondta ezeket?
-Te magad.
-Hazudtam - vigyorodott el
-Nem vagyok meglepve.. - sóhajtottam gondterhelten. Elvette megint a könyvemet, a szoba másik végébe dobta, és maga alá gyűrt.
-És most meglepődtél? - kérdezte az ajkaimmal játszva
-Nem. Most mondtad, hogy hazudtál az érzéseidről. Miért érdekelne bármi, amit teszel?
-Sosem mondtam, hogy különleges vagy.. Csak azt, hogy te vagy életem legjobb döntése, és mindennél fontosabb vagy nekem.
-Folytasd - mosolyodtam el. Az ő arcán is megjelent egy édesebb mosoly.
-Szeretlek, mert te vagy a mindenem. Azért vettelek el, mert szerettelek, és most is szeretlek téged.. Annyira, hogy élni sem tudnék már nélküled.
-Csak azért mondod, mert szexelni akarsz - sóhajtottam játékosan
-Az sem rossz ötlet, de komolyan gondoltam.
-Tényleg?
-Mindig.
Megcsókoltam és szorosan magamhoz öleltem.
-Szeretlek Chester.
-Blabla.. - sóhajtott. Nevetve engedtem el, aztán a mellkasára feküdtem.
-Milyen napod volt? - kérdeztem a hasát puszilgatva
-Jó volt. Stúdióztunk, két új számmal végeztünk is már. Alig várom, hogy meghallgasd őket.
-Jók lettek?
-Ez kérdés? - mosolyodott el
-Naná, hogy nem.. - válaszoltam
-Interjúnk is volt, fotózás, aztán együtt romantikáztam egy libával, aki lefárasztott.. - sóhajtott megint. Megcsikiztem, és vihogni kezdett.
-Köszönöm a vacsorát. Mennyei volt.
-Örülök, hogy ízlett - adott egy puszit a homlokomra - Hogy ment a rendezvény? Bocs, hogy nem tudtam menni..
-Sebaj, jó volt. Finom volt a vacsora, volt zene, táncoltunk.. Mindenki adományozott valamennyit, úgyhogy rengeteg pénz gyűlt össze végül. Jó érzés, hogy a része lehettem.
-Büszke vagyok rád. Voltak ott ismerősök?
-Igen. Julie velem jött, összefutottunk Billie Joe-val, vele táncoltam is. Mintha Beyoncét is láttam volna..
-És Pete?
-És Pete.. vacsora után táncoltunk is, aztán Billie hazahozott.
-Nem furcsa, hogy mindenhol felbukkan, ahová mész?
Felnéztem az arcára. Ez egy nagyon jó kérdés és észrevétel volt.
-Mire gondolsz?
-Nem követ, vagy ilyesmi?
-Nem.. nem követ, egyszerű véletlen - nevettem
-Mondja a nő, aki nem hisz a véletlenekben.
-Nem hiszek bennük, de ez nem jelenti azt, hogy nem léteznek.
-Hogy nem hihetsz abban, ami létezik?
-Hogyan bizonyítod be, hogy léteznek a véletlenek, és hinnem kéne bennük?
-Hogy lehetsz ilyen idegesítő néha? - magára húzott és megcsókolt. Nevetve ültem fel, aztán sóhajtottam.
-Édesem.. kérdezhetek valamit?
A felsőm alá csúsztatta a kezét, és simogatni kezdte a bőröm.
-Kérdezz.
-Te sosem hazudtál nekem, ugye?
-Nem. Soha. Nem is tenném.
-Oké.. - sóhajtottam és megcsókolt - Kicsim.. mi lenne, ha aludnánk egyet?
-Aludni akarsz? Jól meggondoltad? - kérdezte mosolyogva
-Igen. Nem ártana.
-Jól van - adott egy puszit és lefeküdtünk egymás mellé. Átölelt. - Akkor alvás
Lekapcsoltam a lámpát és elcsendesedtünk. Tökéletes este volt, és nagyon jót aludtunk. Az ölelése tette olyan kellemessé. Imádtam a karjaiban aludni, teljes nyugalommal teltek az ilyen éjszakák. Mellette ébredni, ha lehet, még jobb volt. Kivéve, mikor telefonra ébredtünk. Sóhajtva menekültem a takaró alá. Bebújt mellém és átölelt.
-Egyetlen olyan napot kérek, amikor nem Mike ébreszt..
-Tudom Kicsim.. - ásítottam és megcsókoltam
-Felvennéd helyettem?
-Ha annyira szeretnéd.. - elmosolyodtam és a telefonért nyúltam. Csókolhatni kezdte a vállam, aztán ásított.
-Hálás leszek, ha sikerült felébrednem..
-Persze.. - sóhajtottam, és beleszóltam a telefonba - Szia
-Szia, felébresztettelek? - kérdezte Dyna
-Hé.. szia.. Nem. Mi újság Szivem?
-Ki az?
-Dyna - ásítottam
-Felhívlak később, aludj nyugodtan.
-Ébren vagyok.. - mondtam visszabújva Chesterhez a takaró alá. Végig a hasamat és a mellkasomat puszilgatta.
-Beszélhetnénk?
-Persze, mi a baj?
-Mike-kal álmodtam.
-Öhm.. miféle álom volt?
-Nem egyértelmű? Olyan valódi volt Reenzy, és nem is tudom, megint összezavarodtam
-Akarsz beszélgetni? - kérdeztem sóhajtva
-Ha ráérsz..
-Igen.. Pár óra és ott leszek, jó?
-Oké, szia..
-Szia
Letettük és Chester magához ölelt.
-Szóval magamra hagysz?
-Van még néhány óránk, de előbb haza kell hoznom a gyerekeket.
-Mennyi időnk is van pontosan?
Felnevettem.
-Elég..
-Mire elég?
-Lustálkodásra.. - bújtam hozzá. Elmosolyodott, aztán egy ideig még a takaró alatt heverésztünk, és megpróbáltunk nem visszaaludni. Nekem mégis sikerült. Édes csókokkal ébresztett egy óra múlva. Mosolyogva sóhajtottam.
-Miért a sóhaj Bébi? - kérdezte mosolyogva
-Drágám.. ne most..
-Jól van, álomszuszék..
Simogatni kezdett itt-ott, de ezt nem is bántam, míg végig nem csókolt mindenhol.
-Azt mondtad, jól van..
-Nem adom fel..
-Akkor folytasd nyugodtan - sóhajtottam nyűgösen, de egyértelműen kompromisszumkészen. Elmosolyodott és tovább csókolt, simogatott. Megfordultam és megcsókoltam.
-Ne most, mi?
-Fogd be..
Mindketten elmosolyodtunk, és befogta.Utána lezuhanyoztunk, megreggeliztünk, aztán ő elment a stúdióba, én pedig Monához a kicsikért.
-Jó reggelt Mrs Shinoda - öleltem át az ajtóban
-Napot, Mrs Bennington - engedett be mosolyogva
-Élnek még a gyerekeim?
-Mike-kal töltötték az egész estét, szerinted?
-Nintendo? - kérdeztem nevetve, ő pedig bólogatni kezdett - Úgy tudtam..
-Adie velem tévézett, de Mike és Ray sokat játszottak.. - részletezte. Felnevettem - Mi az?
-Most először hívja őt valaki Raynek.
-Azt mégsem mondhatom, hogy Mike és Mike, nem igaz? - nevetett - Egy is bőven elég
-Hé! - szólt rá Mike a konyhából - Hallottam ám
-Oké, oké, bocsi..
Mike kijött hozzánk és adott neki egy puszit.
-Ray még alszik. Felébresszem?
-Aha, mennünk kell.
-Akkor mindjárt jövünk - adott mégegy puszit Móninak, és magunkra hagyott minket
-Szóval.. minden rendben köztetek? - kérdeztem mosolyogva
-Igen, szerencsére - sóhajtott boldogan - Megint sok időt töltünk együtt és.. romantikus, meg.. más is, ha érted..
-Értem - nevettem
-Milyen volt az este Chesterrel? Jól éreztétek egymást?
-Nagyon is.. romantikus vacsival várt, minden mesés volt. Aztán.. tudod..
-Milyen volt a jótékonysági est?
-Jó volt. Táncoltam Billie-vel, aztán.. Pete-tel.
-Pete? Chester megengedte? - kérdezte meglepetten
-Ott sem volt.
-Miért? Valami gond van?
-Dolga volt, de.. nem is tudom. Ez a hét elég furcsa. Olyan távolságtartónak érzem magam.
-Hogy-hogy?
-Emlékszel, mikor múlt héten Jersey-ben jártam? Pete is ott volt. New Yorkban, néhány napra. A FOE-nál adott interjút aznap. Segített eligazodni, aztán.. jól elvoltunk.
-Mennyire?
-Nem történt semmi különös. Leszámítva, hogy feltette A kérdést, ha érted.. és gőzöm sem volt, hogyan reagáljak. Elküldtem.
-Most viccelsz?
-Nem.. sajnos. Ráadásul megcsókolt és hagytam magam. Fogalmam sincs, hogy miért. Teljesen lefagytam.. de nem történt semmi. Aludtunk.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Ha nem lenne Chester, mit válaszoltál volna?
Sóhajtottam és próbáltam megkeresni a választ, de szerencsére Mikey rohant oda hozzánk.
-Szia Kicsim - kaptam fel vidáman. Megpusziltam az arcát. Mona csak sóhajtott - Hogy vagy?
-Jól vagyok. Szuper volt itt.
-Tényleg?
-Igen. Öltünk zombikat Mike bácsival, és Móni király sütiket sütött.
-Király sütiket? - kérdeztem nevetve
-Aha, Mike bácsi szerint király volt.
-Jól van - mosolyodtam el
-Mehetünk? Hiányzik Vincent.
-Vincent jól van Szivem, de mehetünk.
-Hol van Adeline? - kérdezte Mona
-Itt - jött be Mike, karján a kicsivel. Átadta. - Minden rendben volt vele is, sokat alszik.
-Köszi, hogy vigyáztatok rájuk. Remélem tudjátok, hogy szívesen vigyázunk Benjire, ha kell egy szabad hétvége.. - mondtam mosolyogva. Mona elvigyorodott.
-Nem felejtjük el.
-Nekem is mennem kell, pár óra és hazajövök - mondta Mike. Adott egy csókot Móninak, és kinyitotta az ajtót. Megpusziltam Monát és elindultam haza. Chester a stúdióban volt, ezért nem hagyhattam egyedül a gyerekeket. Felhívtam Dynát, hogy ha tud, akkor jöjjön át inkább ő. Mire odaért, már rágcsát is vettem. A szemeiből mindent ki lehetett olvasni. Teljesen megsajnáltam, ahogy a küszöbön állt. Ugyanúgy nézett ki, mint mikor viszonya volt Mike-kal. Átöleltem és megpuszilgattam.
-Akkora ribancnak érzem magam - sóhajtott
-Jaj Szivem.. - sóhajtottam. Elengedtem, és bementünk a házba. Leült a kanapéra. - Jól vagy?
-Nem is tudom. Olyan valósnak tűnt az álmom, éreztem az érintését, a csókjait, a lehelletét a bőrömön..
-Dyna, ugye nem szeretsz bele megint? - kérdeztem aggódva. Kicsit elhúzta a száját, és lenézett maga elé.
-Nem tudom.
-Mi van Ryannel?
-Nem pont te beszéltél le róla?
-De igen, de rajtad múlik. Csak azt mondtam, hogy szerintem nem lenne hosszútávú. Ezt neked kell érezned.
-Esélyem sincs nála, hogy lenne hosszútávú?
-Miért gondolod?
-Nem tudom.. szerinted megpróbáljam?
-Semmit sem veszíthetsz - bátorítottam. Elmosolyodott, aztán megint sóhajtott.
-Csak az egómat.
-Van olyanod? - kérdeztem mosolyogva
-Kevesebb, mint neked, de van - nevetett. Adtam egy cuppanós puszit az arcára. Ez volt az a Dyna, akit ismertem és szerettem. Megcsörrent a mobilom.
-Innen folytatjuk - sóhajtva vettem fel - Szia Édesem
-Szia. Otthon vagy?
-Igen.
-Figyelj, Kicsim, nem tudok hazamenni, de szükségem lenne a laptopomra. Lennél olyan drága, hogy elhozod nekem?
-Persze, mindjárt megyek.
-Köszönöm.
Letettük és Dynára néztem.
-Velem jössz?
-Jó ötlet látni Mike-ot?
-Kihelyezett terápia.. - mosolyodtam el - Na gyere, nem esik bajod. Vigyázok rád.
-Igen, persze, de mi lesz a kicsikkel?
-Kell egy bébiszitter - sóhajtottam - Vagy elvisszük őket a stúdióba, és hazafelé beülünk sütizni vagy fagyizni.
-Az jól hangzik. Kell egy kis boldogsághormon. Csokitortára szavazok.
Felmentem Chester gépéért, és összeszedtem a gyerekeket is, aztán elmentünk a stúdióba. Legutóbb dühösen mentem be az ajtón, most viszont örömmel. Azért néhány nem kívánt emléket felszínre hozott.
-Sziasztok - köszöntem a srácoknak
-Ki az? - nézett felém Chester - Ó, itt a Szerelmem! Jaj Kicsim, annyira hiányoztál..
-Izé.. én is szeretlek.. - mondtam meglepetten - Jól vagy?
-Hogyne. A laptophoz beszéltem.. - mondta mosolyogva, aztán adott egy puszit a számra. Mike felnevetett.
-Aucs..
-Ja, ezt megjegyzem - böktem oldalba Chestert. Letette a laptopot a zongorára és hosszan megcsókolt. Elég szerelmesen, ami azt illeti. Aztán adott egy puszit a homlokomra.
-Szobára.. - mondta Brad
-Adjak kulcsot? - ajánlkozott Joe - Szia Dyna
-Szia
-Dyna.. nem is láttalak - mondta Mike
-Sebaj..
Mike telefonja jelezni kezdett. Az elképesztően édes mosolya mindent elárult.
-Szia. Mizújs?
-Szia Édes. Mikor jössz? - kérdezte Mona a kanapén fekve. Sokat unatkozott, pedig Benji aktív baba volt.
-Most jöttem el - nevetett Mike - Majd pár óra múlva.
-Kellenél..
-Mihez?
Nem írom le, hogy Móni miket mondott, de talán nincs is rá szükség. Nekünk sem kellett kihangosítás, Mike sóhaja elég kifejező volt.
-Hiányzol - sóhajtott Mona is. Mike megnyalta a száját.
-Tényleg? - kérdezte mosolyogva
-Egyre jobban, most, hogy hallom a hangod..
-Sietek Drágám..
-Ki kell mennem - súgta nekem Dyna. Kiment, én pedig mély levegőt vettem. Joe utána ment. Közben Mike és Mona befejezték az ömlengést.
-Szóval mi menjünk szobára? - kérdezte Chester
-Fogd be.. - nevetett Mike
-Miért mondja mindenki, hogy fogjam be? Akkor fogom be, amikor kedvem van - durcázott. Megcsókoltam. - Vagy mikor lesmárol az asszony..
Lemondón sóhajtott. Elmosolyodtam.
-Hol van Dyna? - nézett körül Mike
-Kiment cigizni..
Joe a lépcsőn talált rá. Leült mellé és kíváncsian nézett rá. Pár perc csend után felsóhajtott.
-Rendben vagy?
-Aha.
-Akkor miért sírsz, Dyna cica? - Dyna elmosolyodott, de kicsordultak a könnyei, ezért adott neki egy zsepit.
-Köszi..
-Mi a baj? Elmondhatod.
-Csak nem érzem túl jól magam, ennyi.
-Mi a baj? - aggódott Joe. Dyna sóhajtott.
-Csak.. mndenki olyan boldog, én meg..
-Egyedül vagy, nem igaz?
-Igen.. Esküszöm, örülök, hogy boldogok. Nem vagyok irigy, nem sajnálom tőlük, de..
-De olyan, mintha mindenből kimaradnál.. - sóhajtott. Dyna felé fordult - Igen, ugyanabban a csónakban vagyunk Szivem, csak nincs időm gondolkodni rajta. Néha jobb is. Nem bántok meg senkit azzal, hogy kevés időm van rá, hogy sokat vagyok távol.. Néha könnyebb így, néha meg nem.. Főleg, mikor hazajövünk a turnéról, és mindenki várja őket, engem meg csak a kutyám. Már ha épp nem a szomszéd szukájával kavar.
Dyna elmosolyodott és sóhajtott megint.
-Tudom.. szívás a szingli élet.
-Akkor miért nem keresel valakit?
-Te miért nem? - kérdezett vissza. Joe egy pillanatra majdnem kiesett a szerepéből, de rájött, hogy nem segítene vele. Mély levegőt vett.
-Most én vagyok a megmentő, oké? Ne lopd el a pillanatom - mondta mosolyogva
-Bocsi - mosolyodott el Dyna is
-Mike az, ugye?
-Hogy mi?
-Látom, valahányszor a közelében vagy.. Szereted őt?
-Nem tudom, Joe. Nagyon kedvelem, de Mona az egyik legjobb barátom és nem akarom ezt érezni. Csak.. nem tudok az érzéseim ellen küzdeni..
-Nem szeretem, mikor szomorú vagy.. - mondta Joe. Dyna kicsit meglepetten nézett rá. Addigra már az ablakból néztük őket Chesterrel. Tudtuk, hogy mi történhet, és őszintén szorítottam annak, hogy jól süljön el.
-Miért? - tette fel a felesleges kérdést Dyna. Joe sóhajtva nézett a szemeibe. Sok mindent akart mondani, de semmi nem jutott eszébe. Teljesen lefoglalta, hogy a lány, aki annyira tetszik neki, a nős barátja miatt pityereg a lépcsőn. Nagyot nyelt és gyengéden megsimította Dyna arcát. A lány sóhajtott, Joe pedig megcsókolta. Közelebb ült hozzá, és pár másodpercig meghitten csókolóztak. Kezdtem örülni. Aztán Dyna hirtelen felpofozta.
-Aucs.. - jegyezte meg Chester
-Éreztem, hogy ez lesz.. - sóhajtottam és megcsókoltam Chestert - Otthon találkozunk
Kimentem, hogy lehetőleg megmentsem a helyzetet. Dyna teljesen zavarban volt és sajnálta, ami történt. Mégsem szólt egy szót sem. Nem is kellett. Ahogy kimentem hozzájuk, Joe egy futó mosollyal visszavonult a srácokhoz. Leültem Dyna mellé.
-Tudom Ree, egy szót sem kell szólnod..
-Joe jó srác, és megért téged.
-Olyan aranyos volt, én meg felképeltem? Pedig a csók is tetszett.. Most biztos azt hiszi, hogy valami idióta liba vagyok..
-Dehogy hiszi. Ha meg igen, akkor tudja, hogy te vagy a legaranyosabb idióta liba az egész világon, és majd megbocsát. Akkor, mit kérsz?
-Mit?
-Fagyit. Menjünk.
-Oké.
Elindultunk egy cukrászdába, hogy amikor a cukor elönti az agyunkat, egyikünk se gondoljon olyan férfira, akihez titokban vonzódik, és olyan férfira, akit megbánt ezzel. Két óriási gombóc gondtalanság rendel.