újabb események régebbi események további események
18:35
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
18:34
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
18:07
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:43
Tündér módosította a naplóbejegyzését
16:41
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
04:32
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
04:30
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába

45 - Ének-zene-Beyoncé

2011. október 10. - Látogatók száma: 52

A lámpaláz mindenkit utolér. Legyen az ballagáson verset mondó diák, prezentációt előadó egyetemi hallgató, akármilyen alkalmon mások előtt felszólaló férfi vagy nő. Az énekesek is átmennek ezen, de a kezdőknek mindig van, aki segítsen. Az én tanárom Bee.

Reggel egyedül voltam otthon. Mikey suliban volt, Adie a keresztszüleinél. Chester a stúdióban időzött a srácok társaságában, így nekem volt időm a házimunkára. Takarítottam, mostam, főztem. Gyakorlatilag egyszerre. Míg ment a mosógép, odatettem az ebédet. Míg elkészült, elkezdtem takarítani, néha pedig ránéztem. Éppen le akartam szűrni a tésztát. Zenét hallgattam, énekeltem, teljesen kikapcsoltam az agyam. Épp ezért alaposan megijedtem, mikor a fazékkal a kezemben meg akartam fordulni, és megláttam Pete-et az ajtóban. A kezemet például le is forráztam. Odajött, hogy segítsen. Letettem a fazekat és a lejátszómat is, majd sóhajtottam.
-Megijesztettél - mondtam, ahogy megfogta óvatosan a kezem, hogy hidegvíz alá tartsa. Lehűtötte a kezem és odaadta a rongyot.
-Ne haragudj, nem akartam. Nagyon fáj?
-Csak váratlanul ért. Mit keresel itt? Hogy jöttél be?
-Csengettem, de senki nem jött, és nyitva volt az ajtó. Zajt hallottam, hát bejöttem megnézni, minden rendben van-e.
-Az a zaj én voltam, kösz a bókot.
-Mármint a porszívó. A hangod csodás volt. Ha Bebe felmond, várlak az együttesbe - mosolygott barátságosan
-Szóval.. mit keresel itt?
-Csak adni akartam neked valamit.. - visszament az ajtóhoz és egy doboz csokival és egy szál rózsával jött vissza hozzám - Tessék
-Köszönöm, de mi ez?
-Itt nem szokás, de tudom, hogy odahaza Európában ünnepeltek névnapot, és a tiéd pont ma van.
-Hűha - nevettem - El is felejtettem.. Köszönöm, ez nagyon kedves tőled. Eszembe sem jutott, mióta itt élek. Igazán figyelmes vagy, köszönöm - megpusziltam és átöleltem
-Szívesen.. - sóhajtott, majd kicsit közelebb húzott
-Pete, ne..
-Nem.. csak.. egy kicsit maradj így velem.. többet nem kérek, esküszöm.
-Hát jó.. - mondtam. Hagytam, hogy öleljen, aztán elengedett, és adott egy puszit.
-Szeretlek.
-Pete.. - sóhajtottam, majd vázába tettem a rózsát és leültem. Leült mellém és elmosolyodott.
-Tudom, hogy sosem fogom ugyanezt hallani tőled, és tudom, hogy nem kéne mondanom. Sajnálom, de jól esik. De ahogy látom, vendéget vársz, és a küldetésemet már teljesítettem, szóval.. - felállt az asztaltól és adott mégegy puszit - Legyen szép napod, szia.
-Szia - mondtam én is mosolyogva. Elindult kifelé. Nem tudtam miért, de úgy éreztem, meg kéne állítsam. Kimentem hozzá és sóhajtottam - Várj..
-Tessék?
Közelebb léptem hozzá.
-Pete, szeretlek.. - mondtam könnyedén. Meglepetten és érdeklődve nézett rám - Szeretlek, és nem tagadhatom, habár ez nem több, mint amit a többi barátom iránt érzek. Tudom, hogy mit érzel irántam, legalábbis sejtem, de én ezt sosem viszonozhatom. Talán most csalódtál, hiszen kimondtam, hogy szeretlek, de szeretném, ha tudnád, hogy ez nem olyan, mintha azt mondtam volna, hogy szerelmes vagyok beléd..
Kicsit megrázta a fejét és hosszan megcsókolt.
-Épp most mondtad.. még ha csak egy mondat részeként is.. és köszönöm, hogy a barátodnak tekintesz.
-Menned kéne.. nem akarok belebonyolódni ebbe a beszélgetésbe.
-Tudom - mosolyodott el - Szia
Pár másodpercig az ajtóban álltam, és néztem, ahogy elindul. Még intett az autóból, és én is visszaintegettem, aztán bementem a házba. Sóhajtva csuktam be magam mögött az ajtót. Folytattam a munkát, ezúttal zene és éneklés nélkül. Chester fél órával később érkezett haza. A hátam mögé osont, átölelt, és megcsókolta a nyakam. Addig csinálta, míg be nem fejeztem az ebédet. Utána megfordított és megcsókolt.
-Egy óránk van, mielőtt Bee ideér..
Felnevettem.
-Nimfo vagy..
-Eddig nem panaszkodtál - súgta az ajkaimra mosolyogva. Elvigyorodtam, adtam egy puszit a szájára és kibújtam a karjából.
-Most sem panaszkodom, de tűrtőztesd magad.
-De ha egyszer olyan nagy.. - sóhajtott. Elmosolyodtam és befejezte a mondatot - kihívás csak nézni és nem érinteni. Na ki a nimfo?
-Tudod, hogy imádlak.. és szeretek veled lenni, de néha úgy érzem, le kéne lassítanunk. Nem vagyunk tinik és többről kéne szóljon az életünk.
-Miről?
-Nem is tudom. Nem unsz még? Rengeteget jártál el azelőtt, és most vagy dolgozol, vagy itthon vagy velünk.. nem unod?
-Te unatkozol velem? - lepődött meg
-Nem, dehogy. Nem így értettem. Csak.. aggódom.
-Nem unom az életünket, Szivem. Gyerekeink vannak, munkánk, és akkor szórakozunk, amikor jól esik. Nagyon szeretek veled lenni.
-Akkor jó.
Megsimította az arcom, és lágyan megcsókolt.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek, Chaz.
-Mi történt? Miért vagy ilyen szomorkás mostanság?
-Nem tudom. Nem érzem túl jól magam.. - sóhajtottam
-Izgulsz a fellépés miatt?
-Talán. De mi lesz, ha elszúrom?
-Nagyszerű leszel.. ne gondolj erre.
-Biztos vagy benne?
-Teljesen - megcsókolt és éreztem, hogy nem éri be ennyivel. A csókja, mint mindig, most is szenvedélyes volt, vágyakozó, mégis visszafogott és szerelmes. Soha nem tudtam, és nem is akartam őt visszautasítani. A nyaka köré fontam a karjaimat és közelebb húztam magamhoz. Egyik kezével simogatni kezdte a hátam, a másikkal a combomat.
-Ne itt.. - sóhajtottam, mikor a nyakamat csókolta végig, és teljesen belereszkettem. A vendégszobában folytattuk.
Alig pár perccel Beyoncé érkezése előtt fejeztük be. Épp csókolóztunk és simogattuk egymást, mikor becsengetett. Elmosolyodtam, aztán felöltöztünk és kimentünk. Míg megterítettem, Chester beengedte őt. Valószínűleg tudta, miért várattuk meg, de nem szólt egy szót sem. A mosolya azonban zavarbahozott kicsit. Ebéd közben sokat beszéltünk, és mégtöbbet nevettünk. Aztán Chester hazahozta Mikey-t és elmentek a parkba. Beyoncé és én elkezdtük, amit kellett.
-Készen állsz? - kérdezte mosolyogva
-Aha..
-Hát ez nem hangzott túl biztosan..
-Ideges vagyok.
-Miért? - nevetett
-Mert a te hangod tökéletes.. - leültem a fotelbe és leült mellém a kanapé karfájára - Az én hangom meg rémes. Még csak nem is tűrhető.
-Drágám, az első, amit meg kell tanulnod, az az önbizalom. Mitől félsz?
-Kicsinek érzem magam.. gyengének, és nem tudom kiengedni a hangomat.
Gondolkodni kezdett. Látta, hogy nem lesz velem egyszerű dolga, ha ennyire szigorú és magas elvárásaim vannak magammal szemben.
-Az esküvőn láttam, hogy van hangszigetelt szobátok. Még megvan?
-Igen, a srácok gyakran játszanak itt..
-Tökéletes, gyere velem - megfogta a kezem és bementünk a zeneszobába. Bezárta az ajtót, és leült - És most, hadd halljalak sikítani.
-Mivan? - kérdeztem nevetve
-Sikíts. Engedd ki a feszültséget.
-Nem megy.
-Dehogyis nem. Gyerünk már, senki nem hallja.
-Nem tudok sikítani.
-Próbáld meg.. - nézett rám mosolyogva. Nevetni kezdtem idegességemben - Komolyan mondom..
-De..
-Nincs de. Sikíts - megtettem - Ez mi volt? Azt mondtam, sikíts, nem azt, hogy.. sípolj.
-De tényleg nem tudok sikítani.
-Francokat. Mindenki tud. Csináld újra, adj bele mindent.. - sóhajtottam és újra megpróbáltam - Egy fokkal jobb.
-Nekem ez nem megy, Bee..
-Most együtt. Mehet?
-Nem? - nevettem, aztán sikítottunk
-Nagyszerű! Látod? Erről van szó. Most üvölts.
-Üvölteni tényleg nem tudok.
-De igen. Menni fog. Oldanod kell a feszültséged.. és ez bemelegíti a hangszálaidat.
-Egész nap sikítani meg kiabálni fogunk? - kérdeztem nevetve
-Ez csak az eleje. Na hajrá, engedd ki. Gondolj valamire, ami nagyon feldühít. Amitől üvölteni van kedved.
-Nem tudom, hogy menne-e..
-Akkor meg kell próbálni.
Megpróbáltam. Olyan dolgokat idéztem fel, amelyeket nem mondhattam ki. Sosem szerettem az üvöltözést, csendes típus voltam, de nem akartam csalódást okozni Beyoncénak vagy a férjemnek. Rengeteg időt és bizalmat fektettek a dologba. Becsuktam a szemem, mély levegőt vettem, és üvöltöttem. Nagyobbra sikeredett, mint vártam. A torkom teljesen kiszáradt tőle, a szívem pedig zakatolt. Bee teljesen megnémult.
-Nos? - kérdeztem bátortalanul
-Megleptél. Sosem gondoltam, hogy ennyi feszültséget zársz el. Nem csoda, hogy nem tudsz kikapcsolódni.. de nagyon jó volt, menjünk vissza a nappaliba.
-Minek?
Kinyitotta az ajtót és visszanézett rám.
-Gyakorolni, mi másért?
-Nem.. mi van, ha Chester itthon van?
-Mi van, ha itthon van? - kérdezte meglepetten
-Ki fog nevetni..
Bee kedvesen elmosolyodott.
-Nem fog nevetni. Miért tenné?
-Nem tudok énekelni. Főleg, ha ott van.
-Figyelj - sóhajtott - Holnap vele kell énekelned. Gyakorolnod kell.
-De nem tudom megcsinálni.
-Te jó ég Reenz, ne drámázz annyit - nevetett - Ki segíthetne neked többet, mint a saját férjed? Nagyszerű énekes, az egyik legjobb a világon. Ha azt mondja, jó hangod van, akkor úgy is van, és szeretném hallani.
-Te énekelsz, ha Jay otthon van?
-Egyfolytában. A jelenléte és a támogatása rengeteget jelent, de ő csak egy rapper.. mit ért ő az énekléshez?
-Annyira félek, hogy el fogom cseszni..
-Egy okkal több, hogy gyakorolj. Gyere.
Visszamentünk a nappaliba.
-Most?
-Most.. relaxációs gyakorlatokat fogunk végezni. Ülj le törökülésben.. - leültem - Jól van. Most egyenesítsd ki a hátad és csukd be a szemed. Végy egy nagy levegőt és engedd ki lassan. Tökéletes. Most engedd el a vállaidat, ne idegeskedj.
-Igyekszem.
-Jó.. most ismételd meg a lélegzést és hagyd, hogy rezegjenek a hangszálaid. Jó kislány.. Most gondolj valami megnyugtatóra, és hallgasd, ahogy dobog a szíved.. - dúdolni kezdett. Pár percig így ültem, és követtem az utasításait. Csend volt, csak az ő hangját figyeltem. - Ellazultál?
-Igen..
-Oké.. állj fel. Hogy kiengedd a hangodat, jól kell lélegezned. Annyi levegőt engedj a tüdődbe, amennyire feltétlenül szükséged van egy sorhoz, vagy szöveghez. Nem túl sokat, de eleget a következő szünetig. Van kedvenc dalod, amit szeretsz énekelni?
-Rengeteg..
-Szükségünk van egy mélyre, és egy magasabbra is.
-Nem is tudom, Bee.. - sóhajtottam. Elmosolyodott.
-Gyerünk már.
-Sok Evanescence dalt énekeltem régen. Azt hiszem, az jó lesz mélynek.
-Jó lesz, és a másik?
-Nem tudom.. valami tőled.
-Rendben. Énekelj.
-De.. - el akartam mondani, hogy csak fejben tudom jól elénekelni a dalokat, de az arcán látni véltem egy kis türelmetlenséget. Sóhajtottam, és elindítottam egy Evanescence dalt.
-Ezt ismerem.. énekelj.
-Biztos? - kérdeztem bizonytalanul. Bólintott és karbatette a kezét. Sóhajtottam és énekelni kezdtem. Egy szót sem szólt, míg vége nem lett, ezért attól féltem, talán elrontottam.
-Remek volt.
-Tényleg? - hökkentem meg
-Tényleg.. Teljesen rendben volt. Most a másikat.
-Csak veled..
-Oké - mosolyodott el. Elkezdtünk énekelni. Kicsit ideges voltam. Sosem gondoltam, hogy vele énekelek majd, főleg Chester feleségeként. A dal, amit választott az egyik kedvencem volt tőle. Mindig megnyugtatott. Aztán leállította a zenét - Jó volt.. csak egy probléma volt vele. Nagyon jól csinálod, csak több hangot és bátorságot kell beleadnod. Van itthon méz?
-Van..
-Együnk kicsit.. Gyakran kényeztetem a torkomat egy kanál mézzel.
Ettünk egy kis mézet és visszamentünk a nappaliba. Kicsit több önbizalmam volt az eddigi véleménye alapján. Legalábbis nem voltam olyan ideges.
-És most?
-Soha ne hagyd kiszáradni a torkod. Sokkal több vizet vagy teát kell innod. Bármit, ami nem szénsavas, vagy hideg. Tudod, mit vettem észre azzal kapcsolatban, ahogy énekelsz?
-Azt, hogy egyáltalán nem tudok énekelni? - kérdeztem nevetve
-Tudsz.. csak próbálsz tökéletes lenni. Megpróbálod az egész dalt lemásolni. A hangod sosem lesz tökéletesen ugyanolyan, mint Amy-é, vagy az enyém, vagy bárki másé. Próbálj nem a hangra figyelni, amikor énekelsz. Tedd magadévá a dalt. Élvezd, és érezd a zenét, a ritmust, de legyen a sajátod. Hallgass a hangszínváltásokra, de a saját hangodon énekeld.
-Rendben.
-Énekelj nekem.. - választottam egy dalt és igyekeztem a legjobb formámat hozni. Megfogadtam a tanácsát. Nagyon hálás voltam az idejéért, a türelméért. Rendkívül idegesítő diák lehettem. - Csodás volt.
-Tényleg? - sóhajtottam
-Tényleg - válaszolt Chester - Bocs, egy kicsit hallgatóztam
-Chester, én erre nem vagyok képes..
-Dehogynem. Hallottalak - mosolygott
-Igen, de csak Bee és én voltunk itt. Sokan lesznek holnap este.
-Nem fogod látni őket. A színpadról semmit nem lehet látni. Én pedig ott leszek veled, nem is kell törődnöd velük.
-Igyekszem.
-Büszke vagyok rád - ölelt át sóhajtva - Nagyon nagyon szeretlek.
-Én is szeretlek.
-És én is szeretlek titeket - mosolyodott el Bee - Gyerünk, Kedveskéim, csicseregjetek
Énekelni kezdtünk. Sokszor elénekeltük és mindig úgy éreztem, hogy elrontottam. Sóhajtva ültem le. Chester is ezt tette.
-Feladom, Chester.. nem tudom megcsinálni.. annyira sajnálom..
Átölelt és megcsókolta a nyakam.
-Drágám, emlékszel, mikor eljegyeztelek?
Kibújtam az öleléséből és megtöröltem az arcom.
-Persze.
-Hónapokig készültem rá, de valahányszor tökéletes lett volna az időzítés, elbizonytalanodtam. Feleségül akartalak venni, de folyton elhalasztottam, mert elveszítettem a hitem. Attól féltem, hogy tönkremenne a kapcsolatunk, ha feleségül vennélek, ahogy az korábban is történt. Aztán ott voltunk az Eiffel-toronynál. Egyedül, csendben, nyugalomban, szerelemben. A tökéletes pillanat.. Aztán elmondtad, hogy gyereket vársz, és már nem voltam bizonytalan. Tudtam, hogy feleségül kell vegyelek. Nem Mikey miatt, de ez volt a jel. Soha addig nem éreztem magam annyira erősnek.
Elmosolyodtam, de néhány könnycsepp csordult le az arcomon. Halkan sírni kezdtem, mikor átölelt. Bee csak mosolygott.
-Annyira szeretlek - szipogtam a vállán. Megdörzsölte a hátam és megcsókolt.
-Tudom, én is téged.. - mondta - Azért meséltem ezt el neked, hogy tudd, én sem vagyok mindig olyan magabiztos. Természetes már, hogy színpadon énekelek emberek ezreinek, már hozzászoktam. De megkérni a barátnőm kezét.. teljesen más dolog. Ideges voltam, izgatott. Emlékszel, ugye? Nem voltam elég bátor, pedig tudtam, hogy szeretjük egymást és hozzám akarsz jönni. És most itt vagyunk, együtt, és holnap kéz a kézben megyünk fel a színpadra, hogy együtt elénekeljünk egy gyönyörű dalt. Csak te és én. És tudod, hogy mi teszi még különlegesebbé? Az, hogy egyáltalán megpróbálod. Értem. Ráadásul megoszthatom veled azt a különleges érzést, amikor az emberek csak ránk figyelnek. De neked csak a dallal kell foglalkoznod. Meg tudod csinálni?
-Igen, meg - mondtam már sokkal határozottabban. Megcsókolt és megölelt.
-Miért is kellek ide, egyébként? - nevetett Beyoncé
-Mert te vagy a legjobb - átöleltem - Annyira hálás vagyok a türelmedért és a segítségedért.
-Barátok vagyunk, nem? - kérdezte mosolyogva
De, azok voltunk. Barátok voltunk, és nekem volt a világon a legjobb férjem. Még mindig nem voltam elég biztos a dolgomban, de Chester szavai bátorsággal és reménnyel töltöttek meg. Némi magabiztosságot is éreztem. Barátnő ide, férj oda, mégis csak a két kedvenc énekesem mondta, hogy jó hangom van. Ez bárkit meggyőzne. Jól akartam csinálni. Érte, értünk.. mindenkiért, aki fizetett a fellépésért. Izgatott voltam, de elszánt.

A cikket írta: Reenzy

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. január 23. 19:36

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ - 2012. január 23. 00:30

Na, ez a rész például mese. Attól még nem rossz és meg is történhet 1 milliárdból egyszer... :-))

Hát.. őszintén szólva, ha már eljutnék addig, hogy Chester a férjem, akkor teljesen hétköznapi dolognak számítana :D Viszont lesz még jelentősége..
2012. január 23. 00:30
Na, ez a rész például mese. Attól még nem rossz és meg is történhet 1 milliárdból egyszer... :-))
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: