újabb események régebbi események további események
06:16
Tündér módosította a naplóbejegyzését
06:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

48 - Rossz döntések

2011. október 19. - Látogatók száma: 46

Minden történetben vannak jó és rossz karakterek. A különbség gyakran nem a tetteikben jelentkezik, hanem az érzéseikben. Rossz döntést hoz-e az, aki a saját boldogságát helyezi előtérbe? Jól dönt-e az, aki többet ad, mint kér, vagy elvenni hajlandó?

Mikor megláttam Chester nevét a kijelzőn, Pete teljesen kiment a fejemből. Égi jelnek vettem, hogy nem szabad rá gondolnom. Gigantikus mosoly jelent meg az arcomon. Eszembejutott Sean ajándéka.
-Szia Szivem - köszöntem boldog sóhajjal. A lányok nevetni kezdtek, de megcsaptam a karjukat és együtt nevettünk tovább. Semmit nem hallottam tőlük és ki is figuráztak.
-Örülök, hogy jól érzed magad - mondta Chester - Azért ne igyatok túl sokat.
-Nem fogok.. Bár kinek mi a sok?
-Hogy ment a fotózás? - kérdezte mosolyogva.
-Az egész jól.. ééééés.. kaptam valamit.
-Mit?
Nagy, huncut mosoly terítette be az arcom.
-Majd meglátod. Tetszeni fog.
-Biztos?
-Ezer százalék, Édes..
-Az nagyon biztos - mosolyodott el - Mikor jössz?
-Mikor akarod, hogy menjek?
Felnevetett és sóhajtott.
-Amikor csak szeretnél, Kicsim. Érezd jól magad.
-Azt csinálom, de téged szívesebben éreznélek jól..
-Ne mondj ilyet, még ezer dolgom van.. - nevetett
-Ezeregy, ha hazaértem.
-Miket nem mondasz.. - sóhajtott megint, hátradőlve a kanapén. Láttam magam előtt, ahogy ott ül, szinte fekszik, kiszolgáltatva.. Mély levegőt vettem.
-Az semmi, de miket igen..
-Jól van. Leteszlek. Kezdesz elfajulni..
-Nem kommentálom - vigyorogtam megint. A lányok már a fejüket fogták.
-Szeretlek, jó legyél.
-Ezt sem - sóhajtottam - Szeretlek
A lányokkal még órákig beszéltünk ezután. Igyekeztem lehiggadni, de velük nem volt nehéz. Rengeteg dolog jutott eszünkbe. Sokat nosztalgiáztunk aznap délután. Nagyon jól éreztük magunkat, rég voltunk együtt ennyit, mindannyian. Aztán Móni telefonja csörrent meg. Mikor meglátta a nevet, lehervadt az arcáról a mosoly.
-Jól vagy, Szivem? - kérdeztem meglepetten. Sóhajtott és felállt.
-Igen, persze. Mindjárt jövök.
A mosdóban vette fel a telefont. Dynáékkal csodálkozva néztünk össze. Aztán az én telefonom is csörgött megint. Elvigyorodtam.
-Mi az Kicsim, ennyire hiányzom?
-Hiányzol, de másért hívlak.
-Valami baj van?
-Nem, semmi, csak szólni akartam, hogy Ryan elhívott estére. Haragudnál?
-Mi? - kérdeztem nevetve - Chester, nem vagyok az anyád. Nagy fiú vagy, csinálj, amit akarsz.
-Biztos? - lepődött meg
-Igen, biztos. Miért?
-Mert Ryanről van szó. Utálod, nem?
-Nem utálom, csak nem tudom elviselni. De a barátod és fontos neked. Csak annyit kérek, hogy ne rángasson bele semmibe.
-Hát rendben. Akkor hívom a bébiszittert.
-Lassan hazamegyek, de hívd csak.
-Szeretlek, majd hívj, ha hazaértél.
-Én is szeretlek. Érezd jól magad Ryannél.
Miután letettük, boldogan sóhajtva kortyoltam a poharamba. Dyna bámulni kezdett.
-Csak így elengedted Ryannel bulizni?
-Igen, miért?
-Ki az a Ryan? - érdeklődött Nyky.
-Chesterrel együtt alapították a Dead By Sunrise-t. Tudod, ő volt az a pasi, aki bemutatta Chestert.. ó te jó ég.
-Igen, épp ezért kérdezem - sóhajtott Dyna
-Meg kellett volna ütnöd!
-Miért? - lepődött meg Nyky. Nem volt képben.
-Mert ő mutatta be Chestert a volt feleségének és Ryan jobban szereti őt. Mi van, ha újra össze akarja hozni őket?
-Esélytelen - nevetett Nyky - Chester nem hagyna el, annyira még ő sem hülye.
Én is ezt reméltem. Aztán Mona visszatért a titokzatos hívásból. Várakozva bámultuk. Nagyon úgy tűnt, hogy gondolkodik valamin és beszélni akar róla.
-Miért mentél ki? - törte meg a csendet Dyna. Móni sóhajtott.
-Nem érdekes.
-Nemár. Mondd el..
Pár másodpercig maga elé meredt, aztán mély levegőt vett és ránk nézett.
-Találkozgatok valakivel.. egy ideje.
-Mi?
-Ne ítélj el.. csak barátok vagyunk. Mégis bűntudatom van.
-Most mondtad, hogy csak barátok vagytok. Nincs miért bűnösnek érezned magad.. - nyugtatta Dyna
-De van. Kedvelem és nem mondtam el Mike-nak sem.
-De semmi butaságot nem csinálsz, ugye? - kérdeztem aggódva
-Igyekszem.. szerencse, hogy nem akar tőlem semmit.
-Lehet, hogy nem kéne találkoznod vele, ha kezdesz többet érezni. Ha nem látnád, talán elmúlna..
-Vicces, hogy ezt pont te mondod - sóhajtott - Ha valakinek igazán meg kéne értenie, az te vagy.
-Miért? - hökkent meg Nyky
-Reenz Pete Wentz-cel randizgat..
-Nem randizunk, és az amúgy is teljesen más.
-Miért más? Mert te csinálod? - szegezte nekem a kérdést Mona. Megráztam a fejem.
-Mi nem találkozgatunk. Néha összefutunk. Véletlenül. És nem is érdekel.
-De érdekel, különben nem smárolnátok - javított ki Dyna. Nyky újra megdöbbent.
-Smároltok??
-Mindegy Reenz. Meg kéne értened..
-Megértelek, csak segíteni akarok. Könnyen elcsábulsz, nem kéne találkoznod vele.
-Mike amúgy sem utálhatna érte. Ő már megcsalt egyszer..
-Igen, de már megbocsátottál és ez egyébként sem jó kifogás.
-Megcsalt? Kivel? Ki az a ribanc? - kelt ki magából Nyky. Ittam egy kortyot, Mona csendben ült, Dyna pedig felemelte a kezét.
-Én.. - vallotta be. Nyky egy kicsit zavarba jött és egy szót sem tudott szólni - Semmi baj, én is folyton ezt gondolom magamról..
-Sajnálom..
-Már túl vagyunk rajta.. - mosolygott Mona, aztán Dyna is elmosolyodott, de ő annyira még nem volt túl ezen - Egyébként sem tervezek félrelépni. Ő a legjobb.
-Akkor jó.. - mondtam
-Kérdezhetlek Pete-ről? - kérdezte bátortalanul Nyky
-Mindent tudsz róla..
-Igen, igen, kivéve, hogy egy barátnőmmel randizgat..
-Nem randizunk - sóhajtottam
-Bármit is csinálsz, találkoztok. Mondd, az életben is olyan dögös, mint a képeken?
Nevetve sóhajtottam.
-Igen. Nagyon dögös és aranyos.
-Milyen gyakran látod?
-Nem tudom. Néha. De egy ideje nem találkoztunk, kicsit aggódom is emiatt.
-Miért? - lepődött meg Dyna - Azt hittem azt akarod, hogy békénhagyjon végre.
-Igen, de tudod, hogy megy ez. Kedvelem, tényleg. Megszoktam a bókjait, a hülyeségeit, és most eltűnt egy szó nélkül. Legutóbb meg is bántottam, remélem jól van..
-Talán kiszeretett belőled. Nem erre vártál?
-De, csak.. hiányzik. Vagy mi.
-Vagy mi.. Szerintem nagyon is érdekel - mondta Nyky
-Igen, érdekel. Jó barátok vagyunk.
-Túl jók..
-Igen Dyna, túl jók. Nem tehetek róla. Aggódom érte.
-Hogyan csókol? - lepett meg mindenkit Nyky - Most mi van? Ha már smárolnak, tudni akarom.
-Nem, hidd el.
-Gyerünk már, mi ezt sosem kérdeztük. Mondd már - hajoltak közel kíváncsian. Zavarban voltam. Chester feleségeként nem éppen arról kéne mesélnem, hogy milyen egy másik férfival csókolózni. Sóhajtva gondoltam az utolsó alkalomra.
-Mikor megcsókol, én.. elveszítem a fejem. Elgyengülök tőle és.. érzem, hogy szeret, hogy vágyik rám. A szenvedélyét, amit elfojt az érdekemben. Olyan édes és ártatlan a csókja, de ugyanakkor vad és kívánatos.. és ha rám néz a gyönyörű szemeivel..
-Valaki belezúgott valakibe - mosolyodott el Nyky
-Nem! Nem vagyok belé szerelmes. Chesterbe vagyok szerelmes és senki másba. Pete csak egy túl jó barát, ahogy Dyna is mondta. Tudom, hogy el kéne tüntetnem az életemből, de nem vagyok rá képes. Ne hidd, hogy olyan könnyű ez nekem..
-Oké, oké, nyugi. Nem akartalak felidegesíteni.
-Nem vagyok ideges, csak.. összezavar ez az egész - sóhajtottam megint
-Hát.. szerintem ma éjjel nem veszed hasznát a Sean-féle fehérneműnek.. - kortyolt Mona a teájába. Nevetni kezdtem és megnyaltam a számat.
-Abban azért nem lennék biztos.
Úgy egy órát beszélgettünk még, aztán hazamentem. Szerettem velük beszélgetni. Ennyi év után is elő tudták hozni belőlem a rajongó tinit. A gyerekek a nappaliban játszottak Jillel, a bébiszitterrel. Jill 20 éves volt, de fiatal kora ellenére lelkiismeretesen végezte a munkáját. Szerette a gyerekeket, kedves volt velük. Örültünk, ha rá tudtuk bízni őket. Szinte már családtag volt.
-Sziasztok - köszöntem a kanapéra ülve. Adie odaszaladt hozzám, ezért felvettem és átöleltem - Hogy vagy Kicsim?
Egy mosollyal válaszolt. Adtam neki egy puszit és visszaengedtem játszani.
-Számolunk, rajzolunk, írunk.. - mondta Jill
-Érdekesen hangzik.
-Az is, de álmos vagyok - mondta Mikey
-Igen?
-Igen, egy kicsit.
-Akkor nem vacsorázol velem?
-Nem tudom, anyu.
-Mi van, ha a kedvencedet főzöm? - kérdeztem mosolyogva. Hatalmas szemekkel nézett rám. Nagyon édes volt, muszáj volt nevetnem - Ezt igennek veszem.
Megvacsoráztunk, utána Jill hazament, én pedig filmeztem a kicsikkel. Fürdetés után bebújtattam őket az ágyba és lezuhanyoztam. Bebújtam az ágyba, de inkább dolgoztam még. Mikor Chester hazaért, lefeküdt mellém és csókolgatni kezdte a nyakam.
-Örülök, hogy még ébren vagy - súgta a fülembe két csók között. Elmosolyodtam.
-Öt perc és a tiéd vagyok, Édesem.
-Tudod, mire vagyok képes öt perc alatt?
-Ahhoz több kell öt percnél..
-Másra gondoltam.
-Mire?
-Megmutatnám, ha figyelnél rám..
-Három perc.. - sóhajtva felállt az ágyról - Hová mész?
-Majd szólj, ha van rám időd.
-Ne hisztizz már - nevettem - Gyere vissza..
-Még két perc.. - mondta a fürdőszoba felé véve az irányt. Levetkőzött és zuhanyozni kezdett. Sóhajtva tettem le a laptopot, majd utána mentem és csatlakoztam hozzá - Már nem olyan fontos a munkád?
Átöleltem a nyakát és megcsókoltam.
-Nálad semmi sem fontosabb..
-Megvárod, míg lezuhanyzom?
-Hogyne.. - elengedtem és ki akartam lépni a zuhany alól, de megfogta a kezem és visszahúzott.
-Mi lenne, ha addig felvennéd a fehérneműt, amit kaptál? - kérdezte mély, érzéki hangon. Elmosolyodtam és megcsókoltam.
-Biztos le akarsz zuhanyozni? - kérdeztem ugyanúgy. Ő is elmosolyodott, aztán megnyalta a száját.
-Ne akarjak?
-Rajtad múlik.
Megcsókolt és elzárta a vizet, aztán felemelt az ölébe és a mosógépre ültetett. Nevetve csókoltam meg, miközben ő egyre szorosabban ölelt. A csókja egyre szenvedélyesebb volt, és már-már úgy éreztem magam, mint egy gazella a kiéhezett tigris ketrecében. Szinte éreztem, ahogy darabokra szaggat. Kicsit eltoltam magamtól, hogy kapjak levegőt.
-Menjünk szobára.. - javasolta, aztán visszamentünk a szobába. Felmásztunk az ágyra és szép lassan a hátamra fektetett, miközben mohón csókolt tovább.Nem volt alkalmunk felavatni Sean ajándékát.
Összebújva pihentünk még elalvás előtt. Imádtam érezni a bőre melegét és a szívverését, ha a mellkasára feküdtem. Sóhajtottam és megcsókoltam, majd megtámasztottam az állam a párnán.
-Chester, kérdezhetek valamit?
-Bármit.
-Milyen volt a buli Ryannél?
-Egész jó, miért?
-Miket csináltok ezeken az összejöveteleken?
-Mire gondolsz?
-Hát.. a Ryan-féle bulikon, tudod.
-Nem is tudom. Zenélünk, iszogatunk, dumálunk, szórakozunk.. meg néha felhívjuk a lányokat a sarokról.. - mosolygott. Én is elmosolyodtam.
-Komolyan kérdezem..
-Mire vagy kíváncsi?
-Talindát is elhívjátok ezekre a bulikra?
Mellém feküdt, így a szemembe tudott nézni.
-Néha. A férjével együtt.
-Tényleg?
-Igen, Reenz. Tényleg - adott egy puszit a számra - Nincs miért aggódnod.
-Tudom, de ő az egyik oka, amiért nem szeretem Ryant..
-Miért?
-Ő mutatott be titeket egymásnak..
-És attól félsz, hogy újra össze akar minket hozni? - kérdezte édesen mosolyogva. Bólintottam - Kicsim, kedvel téged.
-Igen? - kérdeztem meglepetten
-Igen, kedvel. Szereti Talindát, jó barátok, de téged is kedvel. Te vagy a feleségem, elbűvölő vagy, szeretlek, és ő jót akar nekem. Mintha a testvérem lenne.
-Miket mondott rólam?
-Azt mondta, hogy nagyon kedves vagy és szeretnivaló, csak gyakran túlreagálod a vicceit. Szeretné, ha nem utálnád.
-Azért előbb tennie kell.. - sóhajtottam
-Igyekszik.
-Rendben. Nem fogom elítélni, amíg normálisan viselkedik.
-Akkor akár fel is veheted a köpenyt és a parókát, mert egyáltalán nem normális - nevetett
-Szeretnéd, ha bírónak öltöznék? - mosolyodtam el
-Hmm.. inkább meztelenül szeretnélek látni - a fejünkre húzta a takarót és csókolgatni kezdett. Nevetgéltünk, összebújtunk, aztán sóhajtottam.
-Olyan jó, hogy itt vagy velem.
-Hol máshol lehetnék?
-Nem tudom, akárhol a világ másik oldalán.
-Olyan is lesz hamarosan. Egy ideig még stúdiózunk, aztán turnénk lesz.. Nem tudom, mennyi időt tudok veled tölteni majd a következő néhány hónapban.
-Semmi gond.
-Biztos?
-Igen, persze. Tudom, hogy elfoglalt vagy és sűrű a programotok, úgyhogy örülök, ha csak öt percre is veled lehetek. Minden kapcsolatom bonyolult volt a távolság miatt, már megszoktam. Sőt, néha nehezebb volt hozzászokni ahhoz, hogy együtt vagyunk.
-Azért remélem, nem okoz nagy gondot.. - mosolygott
-Te vagy az életem. Mi mást kérhetnék?
Megcsókolt és magához ölelt.
-Örülök, hogy akkor Berlinben voltál. Szeretlek.
-Én is szeretlek.
Kezdtünk kicsit letargikusan romantikus és nosztalgikus hangulatba kerülni. Sóhajtott.
-Jobb is, mert egy rakás szexi csajt utasítottam el az elmúlt évek során.
-Most panaszkodsz?
-Abszolút.
-Hát.. sajnálom. Én csak egy átlagos lány vagyok.. a gyerekeinken kívül semmi extra..
-Majd csak elviselem valahogy - mondta mosolyogva
-Jesszus, kezdelek megsajnálni. Van rá esély, hogy némiképp élvezhetőbbé tegyem a szenvedésed?
-Igen, talán, de nem is tudom.. Képes vagy rá?
-Mondd, és bármit megteszek.
-Csak maradj velem életem végéig.
Elmosolyodtam és megcsókoltuk egymást.
-Így lesz.
-Ígéred?
-Esküszöm.
Néhány héttel később Julie-val rengeteg munka szakadt a nyakunkba. Amikor hazafelé indultam, megláttam Pete-et a liftben. Elmosolyodtam és azt gondoltam magamban, hogy "ezt nem hiszem el", de ki sem kellett mondanom, olvasott a szemeimben.
-Én sem - mosolyodott el, mikor észrevett. Megpusziltam és átöleltem - Hűha.
-Mit hűha? - nevettem - Rég láttalak.
-És hiányoztam?
-Nem, nem igazán.
-Aucs.. - sóhajtott - Végeztél mára?
-Hála az égnek.. De mit is keresel itt?
-Interjúm volt..
-Igen? Nem is tudtam róla. Kinél?
-Frankie James..
-Ó, seggfej Frankie.
-Mi? - nevetett meglepetten - Jó srácnak tűnt
-Persze, csak első nap kikergetett a világból az idióta bókjaival.
-Én is az agyadra megyek a hülye bókjaimmal.
-Azért az nem ugyanaz.
Egy kicsit furán éreztem magam. Egyedül voltunk a liftben és éreztem magamon a szemeit. Könyörögtem az Égieknek, hogy ne ragadjunk be. Imáim meghallgattattak, mert sikeresen megérkeztünk a földszintre. Megkönnyebbülten sóhajtottam.
-Nincs kedved meginni valamit? - kérdezte bátortalanul
-Nem, köszi. Haza kell mennem.
-Chester már vár - mosolygott
-Nem, nem éppen - bukott ki belőlem. Jobban jártam volna, ha azt hiszi, így van.
-Gondjaitok vannak?
-Nem, dehogy. Csak sokat dolgozik.
-Akkor jó. Hogy bírod?
-Néha így, néha úgy. Leginkább filmekkel és nassolással.
-Azért kimozdulnod sem ártana. Nincs kedved ma mulatni egy jót? Mármint.. Egy barátom elhívott ma estére, eljöhetnél.
-Kihez?
-Ismered őt, de nem akarom, hogy felszínre törjön a rajongásod.. talán jobb, ha otthon maradsz. Még féltékeny lennék.
-Tényleg?
-Tényleg ismered, tényleg felszínre tör, vagy tényleg féltékeny leszek?
-Mind.
-Tényleg, tényleg és tényleg. Travis McCoy.
-Jesszusom.
Nevetni kezdett.
-Oké, otthon maradsz. Jóéjt.. - elindult, de megfogtam a kezét és mosolyogva visszafordult - Oké, vicceltem. Örülnék, ha eljönnél. Ő is meg szeretne már ismerni. Majd felhívlak mielőtt elindulok, és megmondod, eljössz-e.
-Tökéletes. De most mennem kell.
-Oké, majd hívlak.
Megpusziltuk egymást, de a második majdnem félrecsúszott. Kicsit zavarbajöttem, vagy nem is tudom, de az arcunk nem mozdult. Hirtelen csókolt meg és egy másodpercre nem is érdekelt, aztán hátraléptem.
-Ezt ne.. bárki megláthat.
-Senki sincs itt.
-Tudom, de ezt akkor sem lehet. Inkább ne hívj fel.
-Csak egy csók volt. Még csóknak is rövid. Semmit nem terveztem.
-Tudom. Jól van, szia.
-Szia
Hazamentem és dolgoztam kicsit a ház körül, aztán Chester hazajött és átölelt. Megcsókolta a nyakam és megpróbált elcsábítani.
-Hello idegen. Hogy kerülsz haza?
-Szólj, ha zavarok - morogta a fülem mögé. Megfordultam és megcsókoltam - Reméltem.
-Mit keresel itt?
-Hiányzott a feleségem. Sajnálom, hogy ilyen keveset vagyok veled.
-Nem számít. Ezt már sokszor megbeszéltük. Most amúgyis itt vagy velem.
-Erre vártam egész nap. Van valami terved estére?
-Nem igazán. Talán majd elmegyek egy buliba, de nem tudom még.
-Milyen buliba?
-Travis McCoy-hoz
-Ismernem kéne? - kérdezte a hűtő felé véve az irányt. Sóhajtottam, míg vissza nem jött.
-Pete egyik legjobb barátja. A fiának a keresztapja..
-Szóval találkoztál ma Pete-tel.
-Igen. Interjúja volt nálunk valakivel.
-És elmész?
-Még semmit nem mondtam. Nem sok kedvem van kimozdulni. De ha megyek, haragudnál?
-Nem.. Csak ha nem jössz haza többé.
Megcsókoltam, amit ő engedélynek vett arra, hogy magához rántson és a hűtőnek döntsön.
-Hééé, mit művelsz? - nevettem
-Tényleg el kell magyaráznom?
-Nem, de ezt.. ne itt.
-Mit szólnál egy fürdőzéshez, aztán egy kis összebújáshoz a takaró alatt?
Nagyszerűen hangzott. Felmentünk fürdeni, aztán összebújtunk a takaró alatt. Csókolgatni és simogatni kezdett, a többit nem kell részleteznem. Utána elaludtunk és két órával később ébresztett édes csókocskákkal. Felvettem a köntösöm és együtt mentünk a konyhába. Dolgoztunk mindketten. Szemben ültünk egymással; ő kávézott, én cukrot eszegettem. Olyanok lehettünk, mint a teraszon üldögélő nagyszülők. A nagyi sálat kötöget télre, a férje meg a sportrovatot olvasgatja.
-Néma csend.. - szólalt meg Chester
-Az, de nem bánom.
-Nem akarsz zenét hallgatni?
-De, miért ne.
Zenét kezdtünk hallgatni, aztán énekeltünk és nem akartunk többet dolgozni. Ásítottam és sóhajtottam.
-Láttam a bugyidat.
-Ügyes vagy. Nincs is rajtam.
-Tényleg?
-Azóta is csak a köntös van rajtam.
Végignézett rajtam és sóhajtott.
-Eléggé belemerülhettem a munkába.
-Előfordul - mondtam. Odajött hozzám és megfogta a kezem - Mit szeretnél?
-Szünetet.
Táncolni kezdtünk, aztán magához ölelt és simogatni kezdte a hátam. Elmosolyodtam és megcsókoltam.
-Hogy lehetsz ennyire szexmániás?
-Az emberek gyakran függővé válnak, ha találnak valamit, ami jól esik.
-Ezt bölcsen mondtad.
-Nekem te vagy a függőségem - mosolyodott el. Megcsókolt és kioldotta a köntösöm övét. Becsúsztatta a kezeit, de felnevettem - Hideg?
-Mint a jégcsap.
-Felmelegítem, azzal nincs gond.
-Édesem.. bírj magaddal.
-Vissza fogod te még sírni ezeket az időket, mikor csak segítséggel megy majd..
-Ebben lehet valami.
Volt is. Hagytam magam. Nem mintha akkora áldozatot követelt volna a dolog. A keze hamar felmelegedett és már csak a vágytól reszkettem a karjaiban. Pár óra múlva Pete felhívott. Chester nem bánta, ezért igent mondtam. Kicsit később be is csengetett.
-Hű - mondta elismerően - Ha tudtam volna, hogy ennyire dögös leszel, nem ezt vettem volna fel.
-Blablabla, jó vagy te így is - nevettem
-Csodásan nézel ki - dícsért tovább, aztán Chester átölelt.
-Wentz.. - köszöntötte a lehető leghidegebb hangon
-Hello Chester.
-Vigyázz a feleségemre.
-Ne aggódj, nem eshet baja.
-Helyes.. - megfordított és hosszan megcsókolt - Szeretlek Bébi
-Én is szeretlek.. - mondtam mosolyogva, bár pontosan értettem, mi volt ezzel a célja. Nem is örültem neki, de igyekeztem nem kimutatni. Pete és én kimentünk a kocsihoz és kinyitotta nekem az ajtót. Míg beszállt, barátságosan nézett Chesterre. Ő elmosolyodott és bement a házba. Csendben ültünk egymás mellett az első lámpáig. Ott aztán sóhajtottam.
-Sajnálom..
-Mit sajnálsz? - kérdezte meglepetten
-Azt a csókot.. tudom, hogy rosszul esett.
-Ugyan. De ahogy láttam, te sem örültél neki. Nem vagy az a típusú nő, aki szereti az "ő az én tulajdonom" pillanatokat.
-Hát nem.
-Csak nagyon szeret, és igazából meg is tudom érteni. Fordított helyzetben én is jeleztem volna, hogy hozzám tartozol.
-De olyan helyzetbe sosem fogsz kerülni - mondtam mosolyogva. Ő is elmosolyodott és sóhajtva indult tovább.
-Ki tudja Bébi, ki tudja..
Nevetve megráztam a fejem, aztán lassan odaértünk Travis McCoy házához. Pete ezúttal igazi jófiú volt. Semmivel sem próbálkozott, semmilyen helyzetet nem használt ki. Meglepően távolságtartó volt.

A cikket írta: Reenzy

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. január 23. 23:10

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ - 2012. január 23. 20:49

Vagy én voltam figyelmetlen, vagy te, de
1. Szerintem ma találkozott Pete-tel a fotózáson, de a lányoknak azt mondja, régen látta, azt sem tudja mi van vele.
2. Nem árulta el Cheesternek mit kapott, később azonban a férje mondta, vegye fel a dögös fehérneműt,amit kapott.

Nem nagy hibák, csak a tökéletesség kedvéért. De az is lehet én nem olvastam elég figyelmesen, akkor elnézést.

Áh. El kellett olvasnom és az előzőt is. Valóban, egy kicsit zavaros így. A rég láttam dolog annyit tesz, hogy rég beszéltem vele, és bár a fotózáson összefutottunk, semmi nem derült ki arról, hogy mi van vele. Talán ezért írtam így. Vagy azért, mert nem lenne épp előnyös véletlen, hogy pont ott volt egy ilyen jellegű fotózásnál. Ez a kimagyarázás :D Chester esete a fehérneművel.. nos.. ez logikai kérdés. Mi olyan ajándékot kaphat egy nő egy szexi - részben fehérneműs - fotózáson, ami biztos tetszeni fog a férjének is?
2012. január 23. 20:49
Vagy én voltam figyelmetlen, vagy te, de
1. Szerintem ma találkozott Pete-tel a fotózáson, de a lányoknak azt mondja, régen látta, azt sem tudja mi van vele.
2. Nem árulta el Cheesternek mit kapott, később azonban a férje mondta, vegye fel a dögös fehérneműt,amit kapott.

Nem nagy hibák, csak a tökéletesség kedvéért. De az is lehet én nem olvastam elég figyelmesen, akkor elnézést.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: