53 - Ünnepi szerepek

Látogatók száma: 37

A Karácsony a szeretet, a törődés, a gondoskodás ünnepe. Meg a Télapóké és az ünnepi TV műsoroké. Mindenki álarcot ölt.. nem mutatjuk ki a dühöt, a gondokat, csak a szépre összpontosítunk. Akár csak Valentin napon. A boldogság illúziójában minden szebb.

Szerencsére gyorsan teltek a napok, és közeledett a Karácsony. Egy héttel előtte becsengettek hozzánk. Éppen vacsorát főztem, Chester a gyerekekkel játszott. Mikor kinyitottam az ajtót, szinte sokkolt a látvány. Manson előre szólt, hogy jönni fognak, de azt nem gondoltam, hogy Télapónak fog öltözni. De a saját stílusában. Egy magas, vékony Mikulás volt hátborzongató sminkkel. Én még mindig nem tudtam mit reagálni, de Chester hangosan felnevetett. Brian fagyöngyöt emelt a fejem fölé.
-Hé haver, ez nem éri ám! - szólt rá Chester még mindig nevetve. Brian megvonta a vállát.
-Leszarom. Zavarunk amúgy?
-Nem.. - mondtam mosolyogva - Gyertek be.
-Ácsi. És a csókom? - vigyorgott rám. Az összes szőrszál felállt tőle a hátamon. Tanácstalanul néztem Chesterre. Mosolyogva vont vállat.
-Felőlem.. csak nekem ne kelljen..
Adtam egy puszit Briannek, aztán bementünk. Adie felkapta a fejét és odaszaladt hozzánk, hatalmas, ragyogó szemekkel bámult fel a rémséges Télapóra.
-Télapó? - kérdezte édes izgatottsággal a hangjában. Brian leguggolt mellé és összefűzte az ujjait a térdén.
-Mi újság, kislány?
-Rajzoltam neked valamit..
-Igen?
-Anyunak el kellett volna küldenie.. - nézett rám kíváncsian.
-Ó.. azt. El is küldte, kitettem a falra.
-Mit keresel itt ilyen korán?
-Jóban vagyok anyuval és apuval - mondta mosolyogva. Hangosan felnevettem. A mosolya inkább volt rémes, mint édes.
-Adeline, menj kezetmosni, rendben?
Felszaladt az emeletre. Sóhajtva ültem le. Brian leült mellém.
-Azt hittem a többiekkel ünnepeltek.
-Így is van. Bármelyik pillanatban itt lehetnek. Nem szóltam, hogy jössz.
-Csodás - simogatta meg vékonyka műszakállát gonoszan mosolyogva. Chester káromkodása törte meg az örömét - Mit művel a nagyember?
-Cseszekszik a fával - válaszolt a nappaliból
-Segítsek? - kérdeztem nevetve
-Hagyd, megoldom..
Csengettek. Briannel egyszerre néztünk az ajtó felé. Összedörzsölte a tenyerét.
-Majd én beengedem őket - felállt és elindult az ajtó felé. Utána mentem. - Brett, figyeld a reakciót.
-Oké - mosolygott az operatőr.
Manson hirtelen nyitotta ki az ajtót és rákiáltott a többiekre.
-Boldog Karácsonyt!
A kinézete és a hirtelen mozdulata is megijesztette a lányokat, de a kiáltástól végképp meglepődtek. Ahogy Joe is. Ijedtében felüvöltött egy picit. Bele Mike fülébe. Ő csak nevetett. Kézrázások és puszik közepette bejutottak a nappaliba. Kárörvendő együttérzéssel nevettem velük.
-Szólhattál volna - mondta Dyna - Majdnem szívrohamot kaptam.
-Bocs, elfelejtettem..
Chester megint káromkodott. Sóhajtva mentem be hozzá.
-Kicsim, biztos ne segítsek?
-Nem kell..
-És én segítsek, Bébi? - tette le a kabátját Joe
-Te segíthetsz Josie, a te kezeidre rajtad kívül senkinek nincs szüksége..
-Ez fájt, csak mondom - nevetett, majd segített a fával. Adie és Mikey lefutottak hozzánk.
-Lassan, hé! - szóltam rájuk.
-Ezt odafent milyen gyakran mondod? - bökött oldalba Brian.
-Kuss, vagy szétrúgom a puttonyod.. - mondtam nevetve. Elismerően hajolt meg előttem. Chester és Joe végre legyőzték a fát.
-Kész?
-Áll, mint a cövek - válaszolt Chester mikor leült mellém és átölelt.
-Hová kerültem? - nevetett Brett
-Mikulás, mikor kapom meg, amit kértem? - ült Manson mellé Mikey. Chesterhez bújtam, hogy ne nevessek nagyon.
-Üzleti titok - hajolt hozzá közel a jóságos rémség.
-Miért vagy olyan ijesztő? - kérdezte Adie görbülő szájjal. Magamhoz öleltem és megpusziltam.
-Nem aludtam jól - válaszolt Brian. - Na adjuk át az ajándékokat..
Brad megköszörülte a torkát és levette a sapkáját. Mindenkit megdöbbentett a látvány.
-Te kopasz vagy? - kérdeztem meglepetten
-Ez az én ajándékom az Univerzumnak.
-Na várjatok. Mit szóltok egy Karácsonyi webchat partihoz? Ree, van kamerátok?
-Azt hiszem..
Chester közelhajolt a fülemhez és belesúgott.
-Kaptál egyet a múltkori turné előtt, emlékszel? - adott egy csókot a nyakamra, én pedig fülig elpirultam a mosolyom mögött.
-Hékás, gyerekek is vannak itt - fegyelmezett Brian
-Igen srácok, ne rontsátok el kicsi Joe-t - szólalt fel Dave. Joe nagyokat pislogott.
-Asszony, ideje megvédened!
-Ugyan miért? - lepődött meg Dyna. Joe eljátszotta, hogy megbántódott, de Brad leült mellé és szorosan megölelte. Míg Mike a kamerával küzdött, én vittem be sütit és innivalót.
-Mi újság srácok? - kérdezte a rajongókat - Hallotok minket? Oké.. Hála az MTV-nek, itt van velünk a Mikulás..
-Víg hullás, ha kérhetem. Tim Burton után szabadon. Hello srácok.
A rajongók szinte megőrültek. Egyre többen gyűltek össze, hogy velünk ünnepeljenek egy héttel Karácsony előtt.
-Jól van srácok, lassítsatok, kifolyik a szemem - mondta Mike
-Beleszenelek a rossz gyerekek ágyába! - fenyegetőzött Brian. Felnevettünk.
-Ki is rontja el Joe-t? - szólt közbe Chester
-Reenzy, téged akarnak..
-Hajaj.. - integettem nekik - Mi újság?
Míg válaszoltak, beállítottam a kamerát, hogy rálássanak az egész nappalira, így nem kellett egyenként odamennünk hozzájuk. Mikor visszanéztem, rengeteg kedves bókot olvastam és a hasonló, szokásos dolgaikat. Elmosolyodtam és visszaültem Chester mellé. Brett ült le a laptop mellé, hogy felolvassa, ha kérdeznek valamit.
-Hogy vagytok?
-Jól - válaszoltuk szinte egyszerre.
-Ami engem illet.. meztelennek érzem magam - mondta Brad. Közelebb ment és megmutogatta a fejét.
-"Oh Jesszus, Brad kopasz lett" - nevetett Brett
-Igen, JesszusBrad kopasz lett.. - ismételte Brad - Hogy tetszik? A kedvetekért váltam meg tőle.
-Múlt éjjel le is csiszoltam - fűzte hozzá Joe - Olyan fényes, mint egy tekegolyó.
-Igen, és ha a szemgödreibe akasztod az ujjaidat, akár játszhatsz is vele.. de nem tennék ilyen Delson Baby-vel.. - mondta Chester
-Reenzy, kérdésed van..
-Halljuk.
-Szerintem inkább gyere ide.
Chesterre néztem és odamentem a laptophoz. "Tényleg megcsalod Chestert?"
-Hangosan - mondta Mike. Elkezdtem keresni a nevet.
-Kedves.. ki is volt az? Jay? A válaszom természetesen nem..
-Az enyém is, főleg ha randira akarjátok hívni - mondta Chester. Elmosolyodtam és visszaültem mellé.
-"Chester, igaz az, hogy a feleséged közeli barátságban van Pete Wentz-cel?"
Éreztem, hogy nem ússzuk meg a kérdés nélkül. Chester elmosolyodott. Furcsán éreztem magam, de a szemei megnyugtattak.
-Igen, jó barátok. Na és? - adott egy puszit és gyorsan a fülembe súgta hogy nyugodjak meg. Megfogtam a kezét és megsimogattam az ujjait. Nem akart pletykákat és tudta, hogy igazat is mondott. Barátok voltunk és nem csaltam meg. Bízott bennem. Talán ez zavart az egészben a legjobban.
-Oké, ajándékok! - vágott közbe Mike. Egy mosollyal megköszöntem a témaváltást, ő visszamosolygott, aztán körbeadtuk az egymásnak szánt apróságokat. Mikor kész voltunk, Joe Brad elé állt.
-Van egy plusz ajándékod.. - mosolygott
-Mi az?
Joe elővett a háta mögül egy dobozt és kinyitotta. Egy hosszú szőke paróka volt benne. Nevetni kezdtünk és a rajongók is.
-Azt akarják, hogy vedd fel - olvasta a kérést Brett.
-Hát legyen - Brad felállt és felvette a parókát. Érdekes látvány volt, nem vitás.
Így telt a Karácsonyunk is: barátsággal, nevetéssel, szórakozással.
A furcsa és izgalmas évvel ellentétben a következő néhány hónap unalmas volt és lapos. Az együttes turnézott és megint elkezdődtek a hetes kimaradások. Sok interjút adtak ráadásul. Sokat beszéltünk telefonon, de az mégsem ugyanaz. Mindenesetre elviselhetőbbé tette a külön töltött rövidebb-hosszabb időszakokat. A lányokkal mi együtt töltöttük az időt, már amennyit lehetett. A közelgő Valentin-napi láz rengeteg levelet zúdított a nyakunkba. Mivel az említett neves nap a turné időpontjai közé esett, kezdtünk belenyugodni, hogy egyedül fogjuk tölteni. Tévedtünk. Beszéltünk telefonon, de csak azt hajtogatták, hogy mennyire sajnálják, hogy nem lehetnek velünk. De titokban meglepetést terveztek. Valentin-nap reggelén arra ébredtem, hogy Chester leül az ágy szélére és megcsókol. Álmosan nyitottam ki a szemeimet, aztán szorosan megöleltem. Utána csak nézett egy ideig, majd megint megcsókolt.
-Szeretlek - súgta. A hangja szerelmesen búgott, a szemei ragyogtak, az illata kiszínezte a világot. Könnybe lábadtak a szemeim. Elmosolyodott és bemászott a takaró alá. Másfél óra szerelmes és gyengéd romantika után hozzábújtam.
-Hiányoztál.
-Te is nekem.
-Úgy örülök, hogy itt vagy - sóhajtottam - Meddig maradtok itthon?
-Néhány napig.
-Tényleg? - kérdeztem vidáman. Elmosolyodott.
-Csak akkor, ha jó kislány leszel.
-Mint mindig.
-Remek - megcsókolt - Tervek mára?
-Hmm, nem is tudom - gondolkodást színleltem - Nem, semmi.
-Se randi, se titkos éjszakázás? - viccelődött. Nem volt vicces. - Jó, bocsi.
-Remélem nem kérdezted komolyan..
-Nem, de ismerek valakit, aki biztos bepróbálkozott, míg nem voltam itthon.
-Nem is láttam már 3 hónapja.
-Tényleg?
-Igen, tényleg..
-Mi történt?
-Semmi, de megnyugodhatsz. Még csak telefonon sem beszéltünk.
-Komolyan kérdezem, Szivem. Utálom, de te a barátodnak tartod, gondolom valamennyire azért hiányzik..
Meglepetten néztem rá.
-Mióta érdekel, mi van vele?
-Az érdekel, veled mi van. Szólj, ha ne tegyem.
-Nem az, csak meglepődtem.
-Akkor felejtsd el..
Sóhajtottam és megcsókoltam.
-Szeretlek.
-Persze. Azt bárki mondhatja.. - elmosolyodott. Bizonygatni akartam, miután a fejükre húztam a takarót, de félbeszakított a telefon. - Van, ami sosem változik..
-Nem akarom felvenni..
-Nekem muszáj. Lehet, hogy Mike.. - felvette a telefont - Tudom, Mike vagy és öltözzek fel, hagyjam itt a nőt és vonszoljam a seggem a stúdióba..
-Öhm, nem? Mi van, ha azt mondtam volna, hogy én vagyok a Mikulás és kell a segítséged, mert lerobbant a szánom a sivatag közepén?
-Február közepén?
-Látod? Épp ezért olyan sürgős.. - nevetett - Egyébként csak azt akartam mondani, hogy remek ötlet volt hazajönni és meglepni őket. Valaki nagyon örült nekem..
-Elhiszem.. - vigyorgott Chester - Nekem is.
-Na jó, hagylak örömködni. Később.
Pár perccel azután csörgött újra a telefon, hogy letették. Sóhajtottam.
-Most te veszed fel..
Kikászálódtam az ágyból és felvettem a telefont.
-Igen?
-Jó reggelt, Mrs. Bennington - köszöntött Julie. Meglepődtem.
-Jó reggelt, Miss Andrews.. mi a helyzet?
-Újságom van.
-Figyelek - mondtam kíváncsian. Chester csókolni kezdte a nyakam és a vállam.
-Találd ki, mi történt az este..
-Gőzöm sincs.. - nevettem. Boldogan felsóhajtott.
-Egy buliban voltam.. és.. összefutottam valakivel, akit te is ismersz. Beszéltünk, táncoltunk, smároltunk és.. hát igen.
-Ejha. Kivel?
-Találd ki.. - vigyorgott. Törtem a fejem, de nem jutott eszembe senki, akivel csak úgy összefuthatott egy buliban.
-Johnny Depp? - kérdeztem csak úgy, feladva a találgatósdit. Szomorú sóhajt kaptam válaszul - Mi az? Rosszat mondtam?
-Nem, de így már nem is olyan nagy hír. Johnny egyszerűen.. ennivaló.
-Bocsi.. - mondtam mosolyogva - Akkor kivel?
-Eddie-vel.. - válaszolt kicsit vidámabban.
-Jesszus.. Julie ez.. ejha - döbbentem le - Ez nagyszerű!
-Igen, tudom.. de rossz hírem is van.
-Éreztem.. mondd csak.
-Shannon lebetegedett..
-Shannon? Melyik Shannon?
-Shannon Cunningham..
-De neki holnapután előadása lenne..
-Igen, itt jön a rossz hír. Vajon ki fogja helyettesíteni?
-Ezt nem mondod komolyan..
-Bocs Reenz. Mindenben segítek, ígérem.
-Mi is volt a témája? - kérdeztem sóhajtva. Chester kitakart és a hasamat kezdte puszilgatni. Kicsit megemeltem az állát, aztán hasrafeküdtem, hogy inkább a hátam csókolgassa. Halkan nevetni kezdett és eleget tett a kérésnek.
-Karmikus szerelmek és kapcsolatok - jött a válasz közben.
-Rendben. Mikor és hol?
-A Városi Könyvtárban, délután 5-kor.
-Nagyszerű.
-Haragszol?
Chester csókjai mellett? Elmosolyodtam és sóhajtottam.
-Dehogy. Írt valami vázlatot?
-Nem hiszem.. - dőlt hátra a széken. Le mertem volna fogadni, hogy közben Eddie-n jár az esze.
-Na mesélj.. érzem, hogy kitörni készül belőled az élmény..
-Leírhatatlan volt.. a tökéletes randi. Csak totál spontán. Ettől volt olyan fantasztikus.. - sóhajtott boldogan.
-Örülök nektek.
-Egyébként felébresztettelek?
-Nem, már.. ébren voltam..
Chester elmosolyodott és végigcsókolta a gerincem. Lehunytam a szemem és alig vártam, hogy letámadhassam.
-Oké. Holnap találkozunk, majd megbeszéljük az előadást.
-Jól van, szia - letettük és rámásztam Chesterre - Miket csináltál te, amíg én telefonáltam?
-Zavart? - kérdezte mosolyogva. Elmosolyodtam és megcsókoltam - Én is így gondoltam.
Mély levegőt vettem és megpihentem a mellkasán.
-Egy munkatársunk lebetegedett és nekem kell helyettesítenem. A karmikus szerelemről és a kapcsolatokról kell majd beszélnem.
-Érdekesen hangzik. Tudsz bármit is ezekről a dolgokról?
-Sokat. Érdekelt a téma régen is, azzal nem lesz gond. Ráadásul én a karmikus szerelmemhez mentem hozzá - mondtam egy csók kíséretében - Csak annyira utálok emberek előtt beszélni. A városi könyvtárban lesz előadásom. Lefogadom, hogy a rajongóid elözönlik majd a termet és leblokkolok idegességemben.
-Ne izgulj Szivem, már énekeltél is mások előtt. Ez sem nehezebb, sőt. De menni fog, hidd el.
-El kell kezdenem összeszedni a gondolataimat.. - sóhajtottam kimászva az ágyból. Visszahúzott és rámfeküdt.
-Halaszd el. Ez a nap a miénk. Majd holnap írsz vázlatot és segítek is benne.
Meggyőzött. Semmi mást nem akartam aznap csinálni, csak vele lenni. Érthető okokból.

A cikket írta: Reenzy

támogatóink