54 - Karmaccino

Látogatók száma: 47

Bűn és bűnhődés, jó tett helyébe jót várj, azt kapod, amit adsz. A karma az emberek tetteinek, életének és kapcsolatainak ok-okozati viszonyára alapoz. Nem mindig egy életidő alatt fejti ki hatását, gyakran kézenfogva jár a reinkarnáció fogalmával..

Másnap rengeteget gondoltam az előadásra. Nagyon izgultam, nem volt túl sok gyakorlatom az ilyesmiben, az a kevés is évekkel korábbról. Mikor végeztem a levelekkel és cikkekkel, dolgozni kezdtem a beszédemen. Csináltam egy nagy bögre teát és megpróbáltam összegyűjteni a gondolataimat a szerelemről, a kapcsolatokról, vágyakról, álmokról, karmáról.. A jegyzeteim összefüggéstelenek voltak, a gondolataim használhatatlanok. Aztán, mikor a székemmel forogtam, Pete felhívott. Megálltam és nézni kezdtem a telefonom. Sóhajtva vettem fel.
-Szia, mi újság? - kortyoltam a teámba.
-Szia! Semmi, csak gondoltam felhívlak. Zavarok?
-Nem, csak elég használhatatlan vagyok.. - mondtam mosolyogva.
-Kár, pedig ajánlatot akartam tenni.
-Milyen ajánlatot?
-Tarts egy kis szünetet, fáradtnak tűnsz.
-Igen? - kérdeztem meglepetten, aztán kopogott az ablakomon. Nevettem és letettük a telefont. Beengedtem. - Mit csinálsz itt?
-Itt jártam a közelben és megszomjaztam. Aztán eszembejutott, hogy egy ideje nem beszéltünk, szóval.. mit szólnál egy kávéhoz, vagy valamihez?
-Van teám - leültem és forogtam tovább. Leült velem szembe és elmosolyodott.
-Hát jó. Egy süti?
-Milyen süti? - érdeklődtem mosolyogva.
-Akármilyen. Mit kérsz?
-Csendet és nyugalmat.. - sóhajtottam.
-Biztos finom. De én inkább áfonyás pitére és egy nagy toffis frappuccinóra gondoltam.
-El akarsz csábítani? - kérdeztem nevetve.
-Csak próbálkozom. Jól esne most ez a kettő, megosztanám veled az élményt. Közben beszélgethetnénk az elmúlt három hónapról, a megbízásodról, ami ennyire kimerít és a videoklippről, amit rendezek.
-Klippet rendezel?
-Igen, a következő Black Cards videót. Úgy emlékszem, már meséltem róla.
-Nem rémlik.
-Ez az, amiben hozzám kéne jönnöd..
Elmosolyodtam és beleittam a teámba.
-Arra várhatsz. Chester amúgy sem örülne neki.
-Beszéltél már neki erről?
-Hogyne. Állandóan. Mit gondolsz? Nem vettem komolyan.
-Pedig az.
-Akkor sem.. Nem jó ötlet és nem is érek rá. Arról nem is beszélve, hogy még viccből sem említenék ilyet Chesternek.
-Itthon van?
-Aha - mondtam kicsit mosolyogva. Kicsit kárörvendő voltam. Nem mintha csak akkor közeledett volna, ha egyedül voltam otthon.
-Az jó.
-Az.. - sóhajtottam - Ne haragudj, de kérlek menj. Sok munkám van még ezzel. Menj, idd meg a frappuccinódat..
-Szóval kidobsz - mosolyodott el. Megráztam a fejem és beleitam a teámba.
-Igen, különben a főnököm dob ki és hidd el, nincs ma valami jó kedve - blöfföltem. Neki ezt nem kellett tudnia. Felállt a helyéről, megfogta a kezem, adott rá egy puszit és sóhajtott.
-Még látjuk egymást.
Kiment és gondolkodni kezdtem. Aranyos volt, kicsit vidámabb és nem is olyan tolakodó. Ennek ellenére örültem, hogy elment. A legkisebb figyelemelterelés is betett volna a beszédem megírásának. Viszont ihletet is meríthettem belőle. Munkához láttam. Kicsit be is indult a dolog, mikor Julie bejött hozzám.
-Gyere! - szóltam ki a jegyzetemet javítgatva. Letett elém egy dobozt az asztalra és sóhajtva leült. - Mi ez?
-Pete kért meg, hogy adjam oda. Levelet is írt.
-Viccelsz? - kérdeztem kinyitva a dobozt. Kávé volt benne és süti. Julie kíváncsi szemekkel figyelte az arcom, míg a levelet olvastam. - Kedves Miss Munkamániás! Örülnék, ha felhívnál, mert az én kávém is a dobozban van, és frissen a legjobb.
Sóhajtottam és felhívtam. A kocsijában ült, a hívásomra várva. Elmosolyodott és feljött hozzánk. Mikor bekopogott, Julie mosolyogva engedte be, majd kiment. Kivettem a dobozból Pete kávéját és sütijét.
-Hű de rég láttalak.. - ült le pimasz vigyorral az arcán.
-Hihetetlen vagy.
-Ez a pite hihetetlen. A legjobb, amit valaha ettem.
-Na jó. Figyelek. Miért vagy itt?
-A klipp miatt. Szeretném, ha hozzámjönnél.. - letettem a kávét és sóhajtva néztem rá - Van egy esküvői jelenet és gondoltam lehetnél a menyasszony.
-És persze, egészen véletlenül, te lennél a vőlegény.
-Nem véletlenül, de igen. Szóval? Mit mondasz? Leszel a feleségem?
-Ebben az életedben soha - válaszoltam nevetve - Miért nem jó Bebe? Vagy keress valaki mást. Rengeteg lányból választhatnál.
-Csak egy videó. Semmit nem kell csinálnod. Felveszel egy ruhát, lesétálsz hozzám, adsz egy kamu csókot és végeztünk. Esküszöm, semmi több. Kivéve, ha a hitelesség kedvéért le akarod forgatni a nászéjszakát is. Semmi jónak nem vagyok elrontója..
Flörtölve mélyesztette a szemeimbe a szemeit. Aranyos volt, de fárasztó is. Ha nem lettem volna férjnél, már csak azért is vállaltam volna, hogy leakadjon a témáról. Meg persze azért, mert nem bánnám. A bókjai és az igyekezete nagyon imponáltak volna és hatásuk is lett volna bőven.
-Nem, köszi.
-Lemondok a nászéjszakáról..
-Az egészről mondj le. Nem vállalhatom, Pete. Rengeteg dolgom van és már Chester miatt sem tehetem. Nem örülne neki.
-És te? - éreztem, hogy felteszi ezt a kérdést. Kíváncsian várta a reakciómat. Sóhajtottam. - Nézd, nem kényszerítelek. Nem nyaggatlak vele. Egész egyszerűen megtisztelnél, ha elvállalnád.
-Meggondolom. De csak barátként. És előbb beszélek Chesterrel.
-Rendben. Tényleg nem akarom kihasználni a helyzetet, ez most tényleg csak üzlet. Csak színészkedned kell. Egy csók az egész. Nem olyan nehéz.
-Nem.. - sóhajtottam megint. Ideje volt témát váltani - Jó ötlet volt a toffis frap.
-Tudom, marha jó. Az élet apró örömei.. Amúgy min dolgozol?
-Holnap előadásom van a karmikus szerelemről és a kapcsolatokról.
-Érdekesen hangzik, elmehetek?
-Ahogy gondolod, de nem bíztatlak. Minél kevesebb ismerős van ott, annál jobb..
Átfutott az agyamon az előnye is. Ha a karmikus kapcsolatokról beszélek majd, említve a Chester iránti érzéseimet, Pete-hez talán elér egy rejtett üzenet, "az övé vagyok, a tiéd sosem leszek". Egyre jobb ötletnek tűnt, hogy ott legyen.
-Mikor és hol? - érdeklődött barátságos mosoly mögé rejtve az iménti flörtöket. Vajon tényleg megváltozott és olyan aranyos, mint amilyennek látom, vagy tett valamit a kávémba?
-Városi könyvtár, délután 5-kor.
-Nagyszerű. Ott leszek. Kíváncsi vagyok.
-Mire?
-Arra, hogy milyen vagy munka közben. A karmikus bigyó is érdekel. Szemüveg, konty, szexi kosztüm? Bocs, elképzeltelek mint huncut könyvtárost.. - ennyit a rejtegetésről. Elmosolyodtam. - Fárasztó vagyok, mi? Csak szeretem, ha mosolyogsz.
-Mikor kezdtek hozzá a videóhoz?
-Jövő héten. Van időd befejezni a munkádat és megbeszélni Chesterrel. De mondom, nem erőszak. Segíthetek amúgy? Eléggé úgy tűnik, hogy nagyon unod.
-Nem unom, csak nincs hozzá hangulatom. Később befejezem Chesterrel.
-Ő is ott lesz holnap?
-Igen, talán.
-Akkor pirulni fogsz - vigyorodott el - Mindketten bámulni fogunk.
-Azért remélem, te nem.
-Ki tudja?
Ki tudta? Ki tudott bármit is? Otthon megnéztem a gyerekeket és töltöttem velük pár órát, míg Chester hazaért. Elvitte Mikey-t az első jégkorongos edzésére. Adie-vel mesét néztem, de közben dolgoztam is. Próbáltam összehozni legalább a vázlatot másnapra. Mire Chesterék visszajöttek, mindketten elaludtunk. Átvitte Adie-t a szobájába és visszajött hozzám. Lefeküdt mellém az ágyra, simogatni, csókolgatni kezdett. Felébredtem és elmosolyodtam.
-Jó reggelt - mosolygott rám. Megijedtem és ránéztem az órára.
-Mi?
-Nyugi, csak úgy mondtam. Este van. - nevetett
-Akkor jó, mert nem vagyok kész.. - sóhajtottam. Magához ölelt.
-Mennyi van még hátra?
-Legalább a fele.
-Kérsz kávét, vagy valamit?
-Talán egy teát..
-Akkor csinálok neked teát és segítek benne, jó?
-Köszönöm Szivem, aranyos vagy - megcsókoltam és lement a konyhába. Hozott fel sütit is. Sokat beszéltünk, míg dolgoztunk. Nagyon jól esett. Teljesen más érzés volt így vele lenni, mint egyébként. Mosolyogva néztem az arcát, mikor azt magyarázta, hogy szerinte hogyan építsem fel a beszédet. Szerencsémre nagyon belelendült. Másnap együtt mentünk a konyvtárba. Meglepően sokan voltak az előtérben és az emeleten is. Belekapaszkodtam a karjába.
-Jesszusom Chaz, rengetegen vannak itt.. - mondtam idegesen. Megsimította a karom.
-Ne félj, semmi baj. A felét nem is érdekli.
-Na kösz..
-Úgy értem, hogy miattad vannak itt. Többségük rajongó, nincs okod aggódni.
-Jól van.. - sóhajtottam. Megcsókolt és átölelt.
-Ügyes leszel, tudom.
-Legyen igazad.. fogalmam sincs, mi lenne velem nélküled.
-Soha nem is lesz - mondta mosolyogva. Elmosolyodtam és felmentünk az emeletre. Megbeszéltem pár részletet a szervezőkkel és Julie-val, aztán elkezdtük. Az első néhány perc nagyon nehéz volt, de aztán jobban éreztem magam és minden rendben ment. Próbáltam nem arra gondolni, hogy mennyien vannak, hanem arra, hogy miről beszélek. Olyan téma volt, amiről régen is órákat tudtam volna beszélni, most viszont csak fél órát kellett. Ez megkönnyítette.
-...a karmikus kapcsolatok sokkal intenzívebbek egyszerű szerelemnél. Na persze, nem létezik egyszerű szerelem. A szerelem ugyanis egy különleges kötelék két ember között, amire még nem sikerült megtalálni a pontos megfogalmazást, de mind tudjuk, mit jelent. A karmikus kapcsolatok ritkák. Egyszer, talán kétszer fordulnak elő életünk során és erősebbek az időnél és a halálnál is. Sokak szerint vannak olyan lelkek, amelyek az idők végezetéig összetartoznak. Egymásnak születtek. Ezt nevezzük karmikus szerelemnek. Ez egy ódon érzelem, ami hosszan vándorol az életek között a lelki reinkarnációval. Elkezdődik az egyik életünkben, folytatódik a következőben, a harmadikban, hatodikban.. Amikor ez megtörténik, ezeknek az embereknek vannak emlékképei a múltból, az előző életükből. Olyanok, mint a deja vu pillanatok, vagy nagyon erős, kiölhetetlen érzések..
A hallgatóságom többsége érdeklődve figyelt rám, de volt, aki 20 percet késett. Pete csendben csatlakozott hozzánk, de én észrevettem. Egy pillanatra elmosolyodtam, ő pedig felém intett. Chester nem vette észre. Ő is figyelt, de vagy játszott, vagy üzenetet írt a telefonján. Aztán folytattam.
-Az ezzel foglalkozók szerint az előző életeink könnyen befolyásolhatják a mostanit. Egy karmikus kapcsolat esetén ez annyit tesz, hogy ha a múltban nagy vitáink és megoldhatatlannak tűnő gondjaink voltak, a legközelebbi találkozás során sokkal erősebben vonzódunk, szeretjük egymást. Néha nem is kell találkoznunk a nekünk rendelt párunkkal, hogy ismerjük és szeressük őket, ahogy előző életünkben tettük, vagy évszázadokkal ezelőtt. Ezeket a dolgokat sokan ítélik el, vagy tartják hülyeségnek, ha nem gondolnak bele. Miért vagyunk itt? Mi történik, ha meghalunk? Minden és mindenki megszűnik számunkra? Se fények, se hangok, se illatok, ingerek? Elvesznek az emlékek, érzések, végeztünk? Szerintem nem. Nem akarok senkit meggyőzni arról, hogy higgyen a lélekvándorlásban, vagy a lélek halhatatlanságában, hogy rendbehozza a hibákat vagy megtalálja azt, aki után akár évezredek óta kutat a világban. De ki tudja? Személy szerint nekem ez a verzió sokkal elfogadhatóbbnak tűnik, mint a Menny és a Pokol, de nem akarok vallásról beszélni. Mindenki szabadon választja meg, miben hisz, de gondolom az itt jelenlévők nyitottak erre a lehetőségre is. Bármi is az igazság, okkal vagyunk itt. Van célunk, küldetésünk, és amíg be nem teljesítjük, újra kell próbálnunk. Legyen egy, vagy számtalan életünk. Kutatások folynak az álmok feltárásával kapcsolatban. Mind tudjuk, hogy egy éjjel több alkalommal is álmodunk, de csak egyre vagy kettőre emlékszünk. Ez miért ne lehetne igaz az életre? Ez egy elég bonyolult ideológiai kérdés, és nem szeretnék eltérni a tárgytól, de mindenképpen elgondolkodtató.. Egy életünk van csak, és minden megszűnik, ha véget ér? Amiért küzdöttünk, amit átéltünk, mind jelentéktelenné válik?
Kicsit kezdtem úgy érezni, mintha meg akarnék győzni mindenkit az igazamról, pedig nem ez volt a szándékom. Ittam egy korty vizet és folytattam.
-Kanyarodjunk vissza a szerelemhez. Olyan pozitív érzések összessége, amelyeket egy bizonyos személy vagy személytípus vált ki belőlünk. Sok fajtája létezik. Olyan, mint egy labirintus számtalan elágazással. Évtizedek, évszázadok óta próbálják pontosan definiálni, mindhiába. Sokan azt mondják, hogy a szerelem kémiai, biológiai folyamatok eredménye. A biológiához a hormonoknak van köze, amik részt vesznek ugyan a szerelmi érzésekben, de nem feltétlenül ezeken múlik. Valami más is van emögött. Honnan jönnek a gondolataink? Honnan jönnek az érzések? Olyan megfoghatatlanok, mégis mintha a mellkasunkban éreznénk egy fénygömböt, amitől az egész testünk bizsereg és lázban ég. Honnan jönnek a belső hangok? Hogyan találnak fel az emberek dolgokat, és miért? Hogy jönnek rá bonyolult matematikai, fizikai, de akár kémiai összefüggésekre és azokra a dolgokra, amelyeket a gyerekeinknek tanítanak? A lélek és a gondolatok a szerelem után a legkevésbé megmagyarázható fogalmak közé tartoznak. Ezeket sem tudjuk pontosan meghatározni, mégis mindenki tudja, hogy léteznek. Megpróbálhatjuk elmagyarázni, de az időbe telik. Egy dolog azonban biztos. Ha szerelemre vágyunk, ha azt akarjuk, hogy szeressenek, be kell engednünk az embereket a szívünkbe, mert nem tudhatjuk, ki mit vált ki belőlünk. Tanulhatunk a rossz tapasztalatokból, de ketté kell választanunk az embert az emléktől. Ha valaki folyton a múlton töpreng, az akadályozni fogja és elveszíti a lehetőségét egy sokkal jobb kapcsolatnak. Tisztán kell gondolkodnunk, látnunk kell a valóságot a rózsaszín ködön át, egyensúlyban tartva az életünket. Egy lábbal az álmokban, eggyel a való életben. A szerelem egy olyan művészet, amiben nagyon könnyű elveszni, elbukni, de megmutathatjuk az egész világnak, hogy kik vagyunk. Sokan mégis nehezen bánnak az érzéseikkel. Meg kell tanulnunk szeretni és tisztelni a másikat. Felismerni a szükségeinket és az esélyeinket, rá kell jönnünk, hogyan kezeljük a lehetőségeinket.
Meglepően könnyen ment a beszéd a végére, mert ezek olyan dolgok, amik mindenkit érdekelnek és érintenek. Mégis furcsán éreztem magam. Volt egy kis lámpalázam, zavart a nyolcadik sorból bámuló Wentz névre hallgató szempár és az, hogy esetleg olyan dolgokat mondok, amikkel lejárathatom magam, a magazint, de nem utolsó sorban Chestert. De ez nem történt meg. Mikor befejeztem, végre újra tudtam lélegezni. Tetszett nekik. Tényleg tetszett. Mikor az emberek elpárologtak, egy nő lépett oda hozzám.
-Elnézést, Mrs. Bennington, Joanne Taylornak hívnak - mutatkozott be kicsit feszengve.
-Jó estét Joanne, segíthetek esetleg?
-Csak szerettem volna elmondani, mennyire tetszett, amiket mondott. Ahogy a tanácsai, a cikkei.. rengeteg embernek segít velük. Épp ezért szeretném megkérdezni, hogy pszichológusként is dolgozik-e valamikor?
-Néha, de nem jellemző. Miről lenne szó?
-A férjemmel egy ideje nem vagyunk boldogok, valami elromlott köztünk. Reménytelennek érzem a kapcsolatunkat és szeretnénk megmenteni a házasságunkat, de nem tudunk beszélni a gondjainkról. Gondoltam megkérdezem, hogy tudna-e velünk foglalkozni.
-Igen, lehet róla szó. Mikor szeretnének eljönni?
-Amikor önnek megfelel.
-Holnap ráérek. Ha önöknek is jó, akkor el is kezdhetjük.
-Tényleg? Az nagyszerű lenne! - mosolygott vidáman - El sem hiszi, mennyit jelent ez nekem. Tudja, nagyon szeretem őt, de valami megváltozott. Elveszítettük azt a szikrát, amitől lángolt az egész.
-Remélem tudok majd segíteni, és nem okozok csalódást.
-Nem fog, biztos vagyok benne. Itt a számom.
-Elteszem. Itt az irodám száma. A sajátomat nem szívesen osztogatom.
-Igen, persze, érthető.
-Holnap este 6-kor jó?
-Hogyne, tökéletes.
-Majd felhívom a címért. Otthon könnyebben feloldódnának. Persze ha nem bánja.
-Nem, dehogy, tessék.. - leírta a címet a telefonszám mellé és eltettem.
-Rendben.
-Hálásan köszönöm, Mrs. Bennington.
-Tegezzen nyugodtan - mosolyogtam rá. Ő is elmosolyodott és bólintott.
-Akkor köszönöm, Reenzy. Most mennem kell, alig várom, hogy elmondjam neki! Nagyon szépen köszönöm, holnap találkozunk!
-Viszlát Joanne.
Sóhajtva néztem utána. Néhány másodperccel később Chester magához rántott és átölelt. Megcsókolt, aztán a nyakába ugrottam.
-Hűha.. - nevetett
-Ó, te jó ég.. Olyan ideges és izgatott voltam..
-Nagyon ügyes voltál - mosolygott.
-Tényleg? Szerintem unalmas, zavaros és..
-Érdekes voltál, érthető és hihetetlenül édes.. - csókolt meg bátorításképp. Elmosolyodtam.
-Csak minél előbb haza akarsz menni..
-Még én vagyok a hibás, mert szexi vagy ebben a cuccban.. - nevetett és megcsókolt. Pete köszörülte meg a torkát a hátam mögött. Rossz időzítés - futott át az agyamon. Csak reméltem, hogy nem fognak összeveszni. Chester nem örült neki, bár én sem voltam túl boldog. Megfordultam és elmosolyodtam.
-Szia, bocs a zavarásért, de mennem kell. Csak azt akartam mondani, hogy nagyszerű voltál.
-Megtetted..
-Chester, kérlek.. - nyugtattam. - Köszönöm Pete.
-Szívesen - elmosolyodott és én visszamosolyogtam rá - Jó volt látni, jó éjt.
-Jó éjt.
Mikor lelépett, megcsókoltam Chestert, de nem csókolt vissza. Sóhajtottam.
-Mit keresett itt?
-Nem kezded előről, ugye? A közelben járt és eszébe jutottam. Bejött hozzám az irodába. Beszélgettünk, meghívott egy sütire és egy kávéra, mert rég beszéltünk. Aztán lelépett. Ennyi. Kedves volt és jófej. Nem kérem, hogy kedveld, de én kedvelem. Jó barátok lettünk.
-Remélem ezt ő is tudja.
-Tudja. Folyton emlékeztetem, ha elfelejtené. Úgy tűnik, feladta. Még a végén megkedveled - húztam magamhoz mosolyogva.
-Esélytelen.
-Nem számít. Csak ne piszkáld, míg nem ad rá okot.
-Rendben.
Sóhajtva csókolt meg, aztán egy más tervekről árulkodó mosoly futott át az arcán.
-Ismerem ezt a mosolyt. Induljunk el haza?
-Csak ha nem akarsz egy könyvtárban kamatyolni..
Nevetve szedtem össze a cuccom. Mögém állt, simogatni kezdett, csókolgatni. Kezdtem beindulni.
-Oké, menjünk haza, mielőtt rajtakapnak valamin.
Elmosolyodott, és elindultunk haza. A gyerekekre mások vigyáztak, máshol, így a ház üresen várt minket, hogy az emeleten újra belemerülhessünk a szerelem boncolgatásába.
A következő napokban elbizonytalanodtam abban, hogy kiről is beszéltem a karmikus kapcsolatok fejtegetésekor.