újabb események régebbi események további események
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra
12:40
Zet válaszolt egy szavazásra
02:50
unpNkuqvhgqsAxe https://www.google.com/ regisztrált a weboldalra
12:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:02
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
07:14
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:41
Infraredcff regisztrált a weboldalra
08:42
Pinokkió módosította a cikkét
23:19
Pinokkió új cikket töltött fel
08:30
RainMachineipk regisztrált a weboldalra

55 - Kérdezz-felelek

2011. október 27. - Látogatók száma: 57

Az emberek kíváncsiak. Némelyikük tudja, hogyan illik kérdezni, némelyikük arcátlanul tolakodó. Az ember türelmén múlik, hogy ki milyen választ kap. Néha elpattan a húr és le kell koptatni őket. Ez újabb kérdéseket eredményez és ellenségeket.

Mikor először találkoztam Joanne-nal és a férjével, Danny-vel, tökéletesen boldognak tűntek. Annak ellenére, hogy Joanne azt mondta úgy érzi, a házasságuk a végét járja és az érzelmeik gyengék, nagyon is úgy láttam, hogy jól megvannak együtt. Amikor beszélgetni kezdtünk, mindent megértettem. Egyértelműen szerették egymást, de nem úgy, ahogy a szerelmesek. Hidegek, csendesek és visszahúzódóak voltak, mikor a kapcsolatukról kérdeztem őket. Nem tudták kifejezni az érzéseiket. Minél többet beszéltünk, annál jobban aggódtam. Elkanyarodtak a gondolataim Chester irányába és azon töprengtem, vajon mi is így végezzük-e majd? Idegenekként élünk majd egy házban és párterápiára járunk, mert nem tudunk beszélni egymással? Próbáltam kiverni őt a fejemből, hogy tudjak a munkámra figyelni. Joanne izgatottnak és ijedtnek tűnt, Danny kényelmetlenül érezte magát és hidegen viselkedett. A gondjaikat félretéve beszélgettünk róluk, a múltjukról, az emlékeikről. Szerettem volna átlátni, mi vezethetett idáig, és mi oldhatná meg. Elhidegültek, talán elmúlt a szerelmük. Harmadik alkalommal jártak nálam, mikor eszembe jutott valami.
-Úgy gondolom, szünetet kéne tartanotok. Kezdhetnétek egy hétvégével. Átmeneti távolság lenne. Szeretném, ha külön töltenétek egy kis időt és gondolkodnátok az érzéseiteken. Az, hogy eljártok hozzám azt jelenti, hogy törődtök a házasságotokkal, és ez jó. Meg kell próbálnotok rájönni, hogy mit éreztek, mi az, ami hiányzik. De maradjatok kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy nem tudtok kommunikálni egymással.
-Ez hogyan segíthet? - kérdezte Joanne
-Próbáljátok ki egy kis időre, hogy milyen lenne, ha távkapcsolatban élnétek. Mikor egyedül vagy, írd le, amit érzel és mondd el Danny-nek. Danny, te is tedd ugyanezt. Mondd el Joanne-nak, hogy mennyire szereted és mi a baj, miért vagy olyan fáradt és hideg. Ha nem tudtok beszélni, írjátok le. Üzenjétek meg egymásnak e-mailben, nyíljatok meg a másiknak. Töltsétek külön a hétvégét és fedezzétek fel, hogy mit jelent a másik. Idézzétek fel, hogy milyen volt az elején és rá fogtok jönni, hogy mi lehet a gond.
-Szóval szerinted ez segít? - sóhajtott Danny. Elmosolyodtam.
-Igen, mert nem tudsz megnyílni, mikor Joanne a közeledben van. Ahogy meséltétek, régen sokat jártatok el otthonról, meg volt köztetek az összhang. De most olyan vagy, mint egy zárt könyv. Nem tudod kifejezni az érzéseidet. Talán menne, ha nem látnád a reakcióit. Amikor tini voltam, nem tudtam magamról beszélni, mert nem éreztem azt, hogy bárkit is érdekel. Az interneten találtam barátokat, bárkinek meg tudtam nyílni. Nem voltam zavarban, mert nem látták, ha elgyengültem. Könnyebb volt így. Talán nektek is működne. Aztán kedden megbeszéljük, hogy mi változott.
Miután hazamentek tőlem, sokat gondolkodtam. Rajtuk, a házasságomon és a Pete-hez kapcsolódó érzéseimről. Kicsit elbizonytalanított, hogy Joanne és Danny ennyire eltávolodtak. Nem lehettem biztos abban, hogy velünk nem történik meg. Főleg Pete miatt. Otthon minden rendben várt. Adie a nappaliban játszott és Chesterék egyik számát dúdolta. Ahogy ott ült a szőnyegen, felidéztem egy beszélgetést. Még a pocakomban volt és Chesterrel arról beszéltünk, hogy vajon kire fog majd hasonlítani. Ő azt mondta, hogy olyan lesz, mint én voltam: nagy, kerek szemekkel, göndör hajjal és aranyos mosollyal. Én le mertem volna fogadni, hogy rá fog hasonlítani. Az addigi tapasztalatok ezt erősítették. Végül mindkettőnknek igaza lett. Adie göndör hajú kislány volt az apja nagy, barna szemeivel és az én orrommal. A mosolya pedig ennivaló volt. A látványa és a jelenléte mindig feldobta a napom, megnyugtatta az idegeimet. Ő volt a legszebb dolog az életemben, igazi angyal. Ügyes volt, aranyos és életvidám. Büszke voltam rá, és magunkra is, amiért boldoggá tettük. Úgy 20 perce nézhettem, mikor Chester megjelent mellettem.
-Szia - ért a hátamhoz gyengéden. Elmosolyodtam és adtam neki egy puszit. - Mit csinálsz?
-Csak nézem.. - sóhajtottam a vállára hajtva a fejem - Emlékszel, milyen volt kisbabaként?
-Mint most.. csak kisebb és kopaszabb.. - mondta mosolyogva. - Meg nem beszélt annyit.
-Gyorsan telnek az évek..
-Jahm.
-Mióta vagy itthon?
-Úgy két órája. De nem leszek sokat itthon. Ryan elhívott egy koncertre.
-Rendben van.
-Akkor nem bánod?
-Felnőtt ember vagy, nem? Csak vigyázz a férjemre és hozd haza hozzám.
-Meglesz - mondta mosolyogva.
-Mikor jössz?
-Nem tudom még. Talán éjfél körül.
-Oké.
-Van terved estére?
-Alvás.. más semmi.. - leültem Adie-hez a nappaliban és játszottam vele. Chester odajött hozzánk és megpuszilta.
-Ryan téged is meghívott, szóval ha gondolod, áthívom Jillt a gyerekekhez.
-Nem.. inkább maradok. Majd add át üdvözletem és hogy köszönöm, de elég fáradt vagyok és nem sok kedvem van most bulizni.
-Minden rendben?
-Igen, persze - mondtam mosolyogva - De te érezd jól magad.
-Oké. Mikey-val fiús estét tartunk odafent. Szörnyeket és akciót nézünk. Megyek nasiért, hozzak nektek is valamit?
-Adie, kérsz valamit?
-Sütit és gumicukrot - válaszolt színezés közben.
-Süti és gumicukor a kisasszonynak. Anyu?
-Szerintem van valami sós még a szekrényben, jó lesz az is, köszi.
-Oké.. - megcsókolt és játékosan megharapdálta az ajkaimat - Köszönd meg, Szivem..
-Később. Ha jó kisfiú leszel.
-Behajtom - mondta mosolyogva - Majd jövök.
Egy óra múlva jött haza felpakolva mindenfélével. Az estét a gyerekekkel töltöttük. Filmeztünk és játszottunk, aztán a gyerekek lefeküdtek aludni, és Anyu megköszönt valamit Apunak. Később ő elment a koncertre, én pedig megpróbáltam aludni. Néhány perc forgolódás után feladtam és munkához láttam.
A következő hét is hasonlóan telt, de Ryan bulijai aggasztottak kissé. Tudtam, hogy szerette a vad partikat dögös lányokkal és sok piával, de semmi rosszat nem mondtam róluk. Chester szeretett szórakozni, de velem alig járt el. Nem akartam magamhoz láncolni. Örültem, hogy jól érezte magát.
Egy éjjel Pete-tel álmodtam. Találkozgattunk, aztán elhagytam érte Chestert. Mikor hajnali 3-kor felébredtem, Chester nem volt mellettem. Sóhajtva próbáltam felhívni, hogy megkérdezzem meddig marad. Nem vette fel a telefonját.
-Oké, talán elaludt Ryannél - gondoltam. Sóhajtottam ismét, aztán megpróbáltam aludni, de nem tudtam elfelejteni az álmomban átélt érzéseket. Szabadnak és vidámnak éreztem magam, mintha előről kezdhetném az életem. Utáltam ezt érezni. Lementem teáért és lent maradtam. A nappaliban tévéztem, mikor Chester hazaért.
-Megvártál?
-Nem, csak nem tudok aludni..
Elvette a bögrémet és megcsókolt. Kicsit ittas volt, a szájának borzalmas íze volt. Gyengéden toltam el magamtól.
-Most mi van? - kérdezte meglepetten.
-Tudod, hogy nem örülök, ha iszol.. - sóhajtottam.
-Bocs - nevetett - Szórakoztam, oké? Igen, ittam. Sajnálom, hogy te nem tudod élvezni az életet, de ez nem jelenti, hogy én sem fogom. Soha nem jössz sehová! Ryan próbál közeledni hozzád és úgy viselkedsz, mint egy jéghegy. Fogalmam sincs, miért teper, teljesen reménytelen vagy.
-Ne veszekedj velem, jó? A gyerekek alszanak, nekem meg egyáltalán semmi kedvem ehhez.
-Mikor van bármihez is kedved? Nem szereted a bulikat, nem szeretsz utazni, nem szereted a sportokat vagy akármi mást, ami egy kis izgalmat hozhatna az életedbe. Nem szereted a koncerteket sem, még a mi fellépéseinkre sem jössz el! Csak a munkád a fontos és a szex. Mást nem csinálunk közösen. Abban is csak reménykedhetek, hogy csak velem csinálod!
Ez már több volt a soknál. Egy részem tudta, hogy van igazság abban, amit mond, de fájtak a szavai. Főleg azután, hogy az ő érdekeit néztem mindig és tőle is sokszor hallottam, hogy ilyennek szeret.
-Hogy mondhatsz nekem ilyesmit? Hogy bánhatsz így velem azok után, hogy te magad mondtad, hogy jó vagyok így? Mikor és mennyit hazudtál nekem?
-Ez az igazság. Az életem sosem volt ennél unalmasabb.
-Azt mondtad, hogy megértesz. Azt mondtad, hogy felnőttünk és nincs szükséged annyi szórakozásra és hogy szereted, hogy komolyan veszem az életet..
-Attól még igazán eljárhatnál néha. Nekem kell a kikapcsolódás, ha tetszik, ha nem.
-Chester, elmondtam már sokszor, és szeretném, ha végighallgatnál újra. Nem járok el, igazad van. De sosem mondtam, hogy maradj itthon velem, ha szórakozni volt kedved. Örülök, hogy jól érzed magad és ki tudsz kapcsolódni, komolyan. De gyerekeink vannak. Nem hagyom, hogy egy dada mellett nőjenek fel. Nem fogom kihagyni a gyerekkorukat, ahogy az én anyám tette. Nem fogok bulikba járni csak azért, mert ezt várják el tőlem. Anya vagyok és feleség. Sokat dolgozom, fáradt vagyok.
-Ahogy én is, de én nem zárom be magam a házba és nem használom a gyerekeinket kifogásként az élettelen, antiszociális és unalmas létezésemhez.
-Hát.. örülök, hogy ennyi év után végre elmondtad rólam a véleményed. Jó éjt, Chester.
Bementem a vendégszobába és megpróbáltam aludni. Reggel sem beszéltem vele, csak hagytam neki egy üzenetet, amiben megkértem, hogy áldozzon egy kis időt az izgalmas életéből arra, hogy vigyázzon a gyerekekre míg Jill át nem megy hozzánk. Szomorú és nyűgös voltam egész nap, szerencsére senki sem zavart. Tudták, hogy valami baj lehet. Ismertek már jól. Munka után Julie-val beültünk egy kávéra. Szükségem volt valamire, hogy felvidítson és valakire, hogy tanácsot adjon. Hálás voltam, hogy ott volt nekem ő, akire mindig számíthattam. Mikor kimentünk a kávézóból és a parkoló felé indultunk, valaki megállított. Egyike volt azoknak a pofátlan paparazzóknak, akik bármit megtennének pénzért. Csak úgy leszólított az utca közepén, egyre személyesebb kérdésekkel bombázva minket. Aztán elővett néhány fényképet.
-Igaz az, hogy a férje gyakran bulizik Playboy modellekkel Ryan Shuck házában?
Megálltam és megfordultam. Így is eléggé el volt cseszve a napom, másra sem vágytam, mint egy seggfejre, aki rá tesz egy lapáttal. Julie felé fordultam és odaadtam neki a kávémat.
-Csak egy pillanatra, kérlek.. - elvette a kávét, én pedig sóhajtottam. Kezdtem ideges lenni. A pasas nem könnyítette meg a helyzetem.
-Miért nem tartja szemmel a férjét? Nem fél attól, hogy megcsalja valakivel?
Reflexszerűen kapott egyet a szeme alá. Julie meglepetten bámult rám.
-Soha többé ne kövessen.
Otthagytuk és elindultunk hazafelé. Julie szótlanul nézett. Egy pillanatra felé fordultam, aztán sóhajtva félreálltam.
-Mi történik, Reenzy? Mi van veletek? - kérdezte aggódva - Chesterrel olyan boldogok voltatok, most meg veszekedtek, de ez mindenhol előfordul..
-Tudom. Csak elbizonytalanodtam.
-Mégis mivel kapcsolatban?
-Mindennel. Julie, bármiben lefogadom, hogy az egész az én hibám. Én tehetek róla, hogy Ryanhez jár és azokkal a csajokkal táncol.. Az én hibám, hogy megunt engem. A féltékenységéről is én tehetek.
-Nem hibáztathatod magad mindenért. Vannak hibáid, de nem mindenről te tehetsz. Nagyon szeret téged, csak szeretné, ha jól éreznéd magad. Azt akarja, hogy élj. Én is szeretlek, de nagyon antiszoc lettél. Ezt be kell ismerned..
-Igen, tudom. Sosem tagadtam, de olyan régóta együtt vagyunk már és sosem mondta, hogy zavarja. Sőt. Támogatott. Folyton azt kérdeztem, hogy nem unt-e még rám, és azt válaszolta, hogy nincs semmi baj. Szeret velem és a gyerekekkel lenni, szereti a nyugalmat. Meg hogy nem szeret már eljárni sem, mert fáradt. De gondolom csak nem akart megbántani..
-Beszélned kéne vele.
-Nem akarok. Unalmas vagyok, beleunt az életünkbe. Lefogadom, hogy ha nem lennének gyerekeink, már velem sem lenne.. - mély levegőt vettem, hogy ne kezdjek sírni. Átölelt. - Szeretem, Julie. Boldoggá akarom tenni.. de mi van, ha nem vagyok rá képes? Mi van, ha nem rám van szüksége?
-Nagyon szeret téged, hidd el. Csak aggódik érted, mert nem tudsz kikapcsolódni. Sosem hagyna el ezért.
-Mások már megtették, ő miért lenne kivétel?
Megcsörrent a telefonom.
-Kérdezd meg tőle - mosolyodott el. Megtöröltem az arcom, és felvettem.
-Szia - köszönt sóhajtva.
-Szia.
-Édesem.. figyelj.. hol vagy most?
-Hazafelé tartok, miért?
-Szeretnék veled az éjszaka történtekről beszélni..
-Egy óra és otthon vagyok.. - letettem és sóhajtottam. Julie kíváncsian nézett rám. - Azt akarom, hogy tudja, hogy rosszul esett. Magamat okolom, de nem hagyom, hogy ezt csinálja velem. Legyen őszinte, ennyit csak kérhetek, nem?
-De.. Mit mondott?
-Azt, hogy szeretne beszélni. De tartok tőle. Mi van, ha rájött, hogy nem akar már velem lenni?
-Ne hülyéskedj. Miért ne akarna? Mert nem vagy egy önfeledt, bulizós, piálós plázacica? Ugyan már. Pont ezért szeret ennyire.
-Jó.. igazad lehet.
Hazavittem Julie-t és én is hazamentem. Úton hazafelé átértékeltem néhány dolgot. Chester a konyhában várt. A gondolataiba süllyedve bámult maga elé sajnálkozó tekintettel. Mikor beléptem, felkapta a fejét és odajött hozzám. Hosszan megcsókolt és magához ölelt. Ez volt a legédesebb bocsánatkérés a világon.
-Annyira sajnálom. Nagyon szeretlek.
-Én is szeretlek.. - sóhajtottam. - Mi a baj velünk?
-Mire gondolsz?
-Emlékszel arra a párra, akikkel pár hete foglalkoztam? Danny és Joanne.. Elgondolkodtattak. Nem akarom úgy végezni, ahogy ők. Mindenkinél jobban szeretlek, nem akarok eltávolodni tőled és jégheggyé válni, ahogy te is mondtad. Szeretném, ha a szerelmünk szenvedélyes maradna. Izzó és erős. Boldoggá akarlak tenni és tudom, hogy nem vagyok valami érdekes, hogy unalmas vagyok.. de nem akarlak emiatt elveszíteni.
-Érdekes vagy.. és annyira sajnálom, hogy bunkó voltam veled.
-Van itt más is. Valaki ma megállított az utcán. Egy riporter. Nagyon idegesítő volt. Igyekeztem nem törődni vele, aztán mutatott rólad képeket..
-Milyen képeket? Miről beszélsz?
-Ryan bulijáról.. és azokon a képeken éppen gyönyörű, szexi lányokkal táncolsz. Nem tudtam, mit gondoljak..
-Csak táncoltunk, semmi rosszat nem tettem.. - sóhajtott. Elmosolyodtam és végigsimítottam az arcát.
-Tudom. De olyan üresnek és használhatatlannak érzem magam. Élettelennek. És tagadom a saját értelmetlenségem..
-Miről beszélsz? - kérdezte kicsit nevetve.
-Bárkit megkaphatnál a világon, de leragadtál velem és a gyerekekkel. Úgy érzem, mintha megakadályoznám, hogy élvezd az életed.
-Ne hülyéskedj. Nem "ragadtam le" veled. Szeretlek. És egyáltalán nem akadályozol semmiben. Több szabad teret adsz, mint Talinda bármikor. Utállak titeket összehasonlítani, mert elég különbözőek vagytok, de néha túl ragadós volt. Szerettem őt és minden rendben volt, de néha szerettem volna egyedül lenni és a srácokkal szórakozni anélkül, hogy figyel. Miattad viszont aggódom. Sosem lehetek elég biztos abban, hogy jól érzed magad velem. Nem akarom, hogy unatkozz, míg én szórakozom valahol. Szeretném veled megosztani az élményeimet. De meg is értelek és tudom, hogy nem vagy kimozdulós, és rendben is van. Csak miattad zavar ez. Nem akarom, hogy egyedül érezd magad. Nem kellett volna azokat a dolgokat mondanom neked. Nagyon sajnálom.
-Tudom.. - adtam egy puszit a szájára és átöleltem.
-Csak kíváncsiságból.. mit mondtál, mikor megláttad a képeket?
Nevetni kezdtem és sóhajtva elengedtem.
-Behúztam neki.
-Hogy mi? - hökkent meg.
-Nyűgös voltam, ideges, zaklatott.. behúztam neki.
-Nem tudtam, hogy ennyire vad vagy..
-Nem minden esetben, de vannak helyzetek, mikor nem tudom magam visszafogni.. - megcsókoltam és közelebb léptem. Éreztem a célzást, vissza kellett vágnom.
-Gőzöm sincs, hogy miről beszélsz. Elmagyaráznád? - újra megcsókoltam, ezúttal kicsit hosszabban és mohóbban - Kezdem érteni.
-Végre.. - elmosolyodtam és belemerültünk a részletekbe.
Néhány nappal később Julie izgatottan nyitott be hozzám az irodában.
-Láttad ezt? - egy magazint dobott az asztalomra - Ötödik oldal.
"Chester Bennington felesége megütötte a riporterünket, mikor az Chester legújabb hobbijáról kérdezte őt. Az énekest több alkalommal látták Ryan Shuck (Dead By Sunrise, Julien-K) házában, amint Playboy modellek és más nők társaságában múlatta az éjszakai órákat. Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a házasságuk közel sem olyan tökéletes, mint eleinte volt. Chester ugyanazt a hibát fogja elkövetni és a mostani feleségét is megcsalja majd egy találomra kiválasztott lánnyal? Ryan Shuck igazi rosszfiú: az élete a bulik és a nők körül forog. Ez lesz vajon Bennington jövője is?"
-Ez őrület.. - nevettem - Utálom ezeket a barmokat.
-Én is. De Eddie beszélni akar veled. Nincs túl jó kedvében..
-Nem szexeltetek múlt éjjel? - sóhajtottam.
-De, csak úgy tűnik, nem volt elég. Na mindegy. Szurkolok neked, hogy ne hordjon le nagyon.
-Tényleg annyira mérges?
-Nem, csak szeretném, ha felkészülnél a legrosszabbra is.. - nevetett. Elmosolyodtam.
-Köszi, kedves vagy.. - felálltam a helyemről és átmentem Eddie-hez. Kopogtam és bedugtam a fejem az ajtón. - Látni akartál?
-Igen, kérlek gyere be.
-Oké.. - leültem és vártam a mondandóját az indulatok visszafogásáról, satöbbi. Előre hajolt az asztalra téve a kezeit.
-Ne nézz hátra, de az egész iroda minket figyel. Tegyél úgy, mintha lehordanálak. Nem akarom, hogy azt higgyék azért nem teszem, mert van neved a magazinon kívül is.
-Rendben..
-A reakciód nem volt épp a legjobb megoldás, ugye tudod? De én is utálom azt a barmot, és Jimmy Kimmel látni akar.
-Most viccelsz. Igaz?
-Nem. Felhívott a producer, hogy szeretne veled interjút készíteni.
-Még sosem voltam interjún.. - mondtam kicsit bizonytalanul.
-Épp itt az ideje elkezdeni. Chestert is viheted. Együtt hívtak meg titeket.
-Oké..
-Miért ütötted meg?
-Idegesített. Rossz napom volt, Chesterrel összevesztünk aznap hajnalban és fáradt is voltam, nyűgös. Nem hagyott békén. Remélem semmi következménye nem lesz a dolognak.. - sóhajtottam.
-Ne aggódj, nem lesz. Csak egy Jimmy Kimmel interjú. Ugye túléled? - kérdezte aggodalmas képet vágva.
-Muszáj lesz - válaszoltam mosolyogva.
-Akkor jó. Tűnj a szemem elől, ne is lássalak.. - mosolyodott el ő is. Felálltam és mikor ki akartam menni, utánam szólt - Hé..
-Igen?
-Szép munka. Megnevettettél.
Elmosolyodtam és visszamentem Julie-hoz. Idegesen járkált fel-alá az irodámban. Úgy tettem, mintha Eddie leüvöltötte volna a fejem. Aggódva nézett, mikor leültem az asztal mögé. Türelmetlenül toporgott előttem. Elmosolyodtam.
-Büszke rám.
-Tényleg? Nagyon idegesnek tűnt. - pislogott rám meglepetten. Nevetni kezdtem.
-Nem akarta, hogy bárki azt gondolja, kivételezik velem, csak mert egy kicsit népszerűbb vagyok.
-Kicsit?
-Kicsit nagyon.. - nevettem - Mindegy, folytassuk a munkát.
-Hát jó..
Mikor elmeséltem Chesternek, hogy mit mondott Eddie, igazat adott neki. Nem ez volt a legjobb megoldás, de megérdemelte. Minket meg elhívtak Jimmy-hez, szóval annyira nem is volt rossz. Másnap délután üzenetet kaptunk Kimmeltől a részletekkel. Megkérték a rajongóinkat, hogy küldjenek be kérdéseket, amiket majd megválaszolhatunk. Érdekesen hangzott. Kapásból fel tudtam volna sorolni három kérdést, amit biztos hallunk majd. Körülbelül 20 kérdést választottak ki a szerkesztők. Amikor összefutottunk Jimmy-vel, nagyon kedves volt velünk. Beszélgettünk egy kicsit, aztán forgatni kezdtünk.
-Jó estét, Los Angeles! Ez itt a Jimmy Kimmel Show. Nézzük, mi is lesz ma.. Találkoztam két nagyon kedves emberrel a backstage-ben, bizonyára ismeritek őket. Chester és Reenzy Bennington pár percen belül a TI kérdéseitekre fognak válaszolni. Meg persze az enyémekre. Lássunk is hozzá. Hölgyek és urak, fogadják sok szeretettel Benningtonékat.
Bementünk. Kicsit izgultam, új volt még a helyzet. Sosem szerettem híresként viselkedni, de jól éreztem magam. Csak mosolyogtam és próbáltam megválogatni a szavaimat. A média egyik kedvenc hobbija, hogy kiforgat mindent, amit csak lehet.
-Hello - köszöntünk a megjelenteknek, miután leültünk.
-Üdv nálunk. Milyen napotok volt?
-Leginkább fárasztó - válaszolt Chester.
-Nekem is.
-Be kell vallanom, valószínűleg ti vagytok a legszebb pár, akiket itt vendégként láttam eddig - mosolyodott el Jimmy. Elmosolyodtunk. - Reenzy, elég szerénynek tűnsz. Nem nézném ki belőled, hogy bárkit megütnél. Hogy történt az eset?
-Nos.. vannak rejtett tulajdonságaim - nevettem - Nagyon rossz napom volt. Követett, idegesített. Nagyon ritkán alkalmazok erőszakot.
-Ez az én hibám amúgy. Veszekedtünk előtte és nyűgös volt.
-Miről veszekedtetek?
-Semmi különösről. Butaságokról. Fáradtak voltunk, agyonhajszoltak.. megesik - magyaráztam.
-Biztos vagyok benne, hogy ha Chester tudta volna, hogy ilyen erőszakos vagy, nem veszekedett volna veled. Tényleg, tudtál róla?
-Őszinte választ vársz? - nevetett Chester. Megütöttem a vállát. - Aucs, igen, asszem.
-Most komolyan. Milyen gyakran mész Ryannel bulizni?
-Elég gyakran mostanában. Valahogy ki kell kapcsolnom az agyam.
-Te miért nem mész vele?
-Nem szeretem a bulikat.. főleg ezeket - mondtam - Nagyon ritkán iszom alkoholt és nem szeretem sem a hangos zenét, sem a részeg embereket. Kellemetlenül érzem magam tőlük.
-Akkor bizonyára nagyon bízol Chesterben.
-Igen, nincs okom benne kételkedni.
Chester adott egy puszit és elmosolyodott.
-Akkor jó. Egy hang a fejemben arra kért, hogy válaszoljunk a rajongói kérdésekre. Az asszisztensünk kiválasztotta a legjobbakat.
-Ajaj - nevetett Chester.
-Mi az?
-A rajongóink perverzek, ez meg egy késő esti műsor..
-Ne aggódj, kiszűrtük azokat, akik átlépték a határt.. - mosolyodott el Jimmy - Készen álltok?
-Igen, kezdjünk hozzá - mondtuk.
-Itt az első.. "Kedves Reenzy, tudjuk, hogy kedveled Pete Wentz-t. Mennyire és mit mond erről Chester?"
Telitalálat. Pont erre a kérdésre számítottam otthon. Elmosolyodtam és sóhajtva gyűjtöttem össze a gondolataimat.
-Pete és én jó barátok vagyunk. Nagyon kedvelem. Chesterről ezt nem mondhatom el, de nem zavarja a barátságunk.
-Így van, csak figyelek, nehogy lenyúlja tőlem.
-Már megpróbálta, nem?
-Igen, de ez nem az ő hibája volt.. - válaszoltam. - Tönkrementek az idegeim és ez megterhelte a memóriámat. Kiestek dolgok, személyek, ami azt illeti, elég sok minden. Pete ismerősnek tűnt a kórházban, így vele mentem haza. Vigyázott rám néhány napig. Csak rá számíthattam. Kedves volt velem és segítőkész.
-Így igaz - mosolyodott el Chester. Megsimítottam az ujjait és visszamosolyogtam.
-A következő kérdés szintén Reenzy-nek szól. "Miért nem kedveled Ryant?" - olvasta fel Jimmy - Nem kedvelitek egymást?
-Nem túl egyszerű a kettőnk dolga. Kedvelem, végülis Chester egyik legjobb barátja, de nekem valamiért ellenszenves. Évek óta próbálok rájönni, hogy miért. Azt hiszem csak nem szimpatikus. Tele van olyan tulajdonságokkal, amiket egy emberben nem igazán szeretek. De igyekszem nem kimutatni ezt neki, normálisan kezelem. Nem akarom megbántani csak azért, mert nem vagyunk összhangban.
-Nem bántod meg - mondta Chester - Ő kedvel, csak furának tart.
-Tényleg? - kérdeztem nevetve.
-Miért? Nem vagy az? - elmosolyodott és újra megpuszilt.
-Szereted csókolgatni, mi? - vigyorgott Jimmy.
-A kedvenc elfoglaltságom.
-Érthető. Oké, következő kérdés: mi a kedvenc közös programotok? Az egyértelműt leszámítva.
Felnevettünk mindannyian.
-Látod?
-Azért ez egy elég jó kérdés - mondtam - Fogalmam sincs.
-Nekem sem - sóhajtott Chester.
-Jaj nemár. Mit csináltok, mikor együtt vagytok és nincs kedvetek szexelni? - kérdezte Jimmy. Elmosolyodtunk és egymásra néztünk - Oké, szóval mindig szexelnétek, de azonkívül mit szoktatok csinálni?
Ez egy nagyon jó kérdés volt. És nagyon nehéz is. Régóta zavart, hogy nincs közös programunk. Nem voltak közös hobbijaink vagy szenvedélyeink.
-Szeretünk aludni - válaszolt végül Chester - Két gyereket nevelünk, és nekem vannak előző házasságban született fiaim is. Rengeteg időt töltünk velük. Sokat dolgozunk és őszintén szólva nem sok kedvünk van már szórakozni járni. Ha mégis, akkor a barátainkkal vagyunk. De ha végképp unatkozunk, akkor ő beveri egy szemtelen riporter képét és meghívatjuk magunkat olyan gázos műsorokba, mint a Jimmy Kimmel.
Megint nevetni kezdtünk. Megmentette a helyzetet.
-Jaj köszi - mondta Jimmy - Ott a kijárat, ha inkább hazamennél.
-Lusta vagyok felállni - mosolyodott el Chester.
-Következő kérdés "Hogyan kezelitek a külön töltött időt, mikor Chester turnéra megy az együttessel?"
-Személy szerint én egyszerűen. Persze nagyon hiányzik, imádok Chesterrel lenni, de hozzászoktam a távkapcsolatokhoz. Nehezebb volt hozzászokni ahhoz, hogy minden nap látom. Ennek ellenére nagyon jó vele és hiányzik már akkor is, ha csak egy percre hagy magamra.
-Ezt én is mondhattam volna.
-"Mi a kedvenc tulajdonságod a partneredben?"
-Az, hogy önmaga - válaszolt Chaz. Elmosolyodtam - Szerető feleség, jó anya, a munkájában pedig precíz és angyali. Mindent szeretek benne, kivéve, mikor hisztis. De nagyon hasonlítunk, szinte egyformák vagyok, szóval.. talán ő is ezt gondolja rólam.
-Igen, néha elég dög tudsz lenni.
-Szeretjük egymást, nincs kedvenc dolog - mosolygott Chester.
-"Szerinted a párod jó szülő?" Erre már hallottunk Chestertől választ. Reenzy, szerinted Chester jó apa?
-A legjobb. Nagyszerű ember és jó kapcsolata van a gyerekekkel. Jobbat el sem tudnék képzelni.
Adott egy puszit az arcomra. Jimmy az asztalra csapott.
-Oké, gyerünk, csókold már meg. Addig úgysem nyugszol. - nevetett. Chester megcsókolt, a közönség pedig imádta. Ahogy én is.
-Ejha - nevettem pirulva.
-Jöhet a következő kérdés? "Mi a legidegesítőbb dolog a partneredben?"
-Itt hal meg a romantika - sóhajtott Chester - Mi a legidegesítőbb dolog bennem?
-Inkább kihagynám ezt a kérdést - válaszoltam nevetve - Amúgy nem hiszem, hogy vannak idegesítő tulajdonságaid. Talán mikor cigizel és iszol, nem tudom. Bennem?
-Az egyetlen, amit nem szeretek benned az az, amikor túlreagálod a dolgokat. Akkor is, ha tudod, hogy nem gondolták komolyan őket. Vagy valami ilyesmi. Ezen nem gondolkodtam még.
-"Ha lenne rá esélyetek, mit változtatnátok meg az elmúlt években? Miért és miért nem?"
-Én azt hiszem eltörölném az összes vitánkat - sóhajtottam. Chester gondolkodva nézett rám.
-Én azt az együttműködést a Fall Out Boy-jal.
-Miért? - kérdezte Jimmy
-Talán sosem látnám újra Pete Wentz-t.
-Mi a gondod vele?
-Rámozdult a nejemre és valamilyen szokatlanul természetes oknál fogva nem volt ínyemre.
-Áh értem. Erre majd visszatérünk. Ez a kérdés érdekes. "Ha keksz lennél, milyen lennél?"
-A kedvencem. Kakaós krémmel van töltve és hatalmas. Nagyon finom.. - válaszoltam kicsit nosztalgiázva.
-Igen, az vagy. Mármint. Igen, finom. A keksz. - vigyorgott - Én egy keksz lennék sütinek öltözve.
-Ez okos volt, Szivem, ügyes vagy - mosolyodtam el.
-Nem lenne király? Süteksz, kettő az egyben.
-Következő kérdés? - sóhajtottam nevetve. Chester megpuszilta a kezem.
-"Ha egy sivatagos szigeten ragadnál, milyen három dolgot vinnél magaddal?"
-Egy varázs zsákot, egy teleportgépet és a laptopomat.. - mondta Chester.
-Varázs zsák?
-Aha, mindent megtalálhatsz benne. Csak el kell képzelned és ott terem. A teleportgép meg egyértelmű.
-Kreatív vagy - mondtam meglepetten - Én elkezdtem gondolkodni.
-És mire jutottál?
-A laptopomat.. ruhát. kaját.. de a teleporter jól hangzik, valakinek végre fel kéne találnia.
-Egyetértek.
-"Ha állat lehetnél, milyen állat lennél?"
-Denevér - válaszoltam egyértelműen.
-Miért denevér?
-Mert a denevérek szabadok és az életük egyszerű. Sokat alszanak és akkor repülnek körbe a világon, mikor minden sötét és nyugodt, nincs zaj, emberek, problémák. Vagy egy házi cica, mert lusta, megkapja ami kell és szeretik.
-Én cápa lennék. A cápák királyok. Mint a Cápamesében. Őket nagyon bírtam. A Maffiózókat is bírom. A kettő együtt nyerő ötlet volt.
-"Macskás vagy kutyás típus vagy?"
-Én kutyás. Reenzy meg macskás.
-Nincsenek összetűzések?
-Nincsenek - válaszoltam - Szeretem a kutyákat is, de inkább a macskákat választanám.
-"Hogyan látod magatokat és a házasságotokat 5 év múlva?"
-Két tinivel és viagrával.. - sóhajtott Chester. Elmosolyodtam.
-Ezt inkább nem kommentálnám.
-Én sem - nevetett Jimmy - "Mi a kedvenc dalotok?"
-Közös? - nézett rám Chester. - A tizedik évfordulónkon hallgattunk valami jó zenét, szép emlékeket idéz.
Elvigyorodtam. Az a zene.. a táncos zene. Tényleg szép emlékek.
-Mit vigyorogsz?
-Én? Semmit. Nekem amúgy nincs kedvenc zeném, mindenfélét meghallgatok.
-Dettózom.
-Például?
-Inkább nem említek egyet sem, az nem lenne igazságos a többiekkel szemben - mondta bölcsen.
-Ezt tőlem tanulta - fűztem hozzá.
-Igen. Imádom a tanítási módszereidet - megnyalta a száját és elmosolyodott. Beleütöttem a vállába - Most miért?
-Így tanítalak meg, hogyan hagyd abba a célozgatást.
-Anyu kezd agresszív lenni. Oké, következő kérdés? "Kire hasonlítanak jobban a gyerekeitek?"
-Pont erről beszéltünk valamelyik nap. Szerintem mindketten Chesterre hasonlítanak. Ugyanaz a szem, mosoly, de majd meglátjuk pár év múlva.
-Adie haja olyan, mint a tiéd volt. Ezt múltkor is mondtam.
-Tényleg. Szegény gyerek - nevettem.
-Szerintem aranyos.
-"Ha vissza tudnátok menni 10 évvel ezelőttre, mit változtatnátok meg és mit nem?"
-Tíz év.. - sóhajtott - Nem tudom. Semmit nem változtatnék meg, mert akkor jöttünk össze. Talán jobban csinálnám.
-Így is jól csináltad, Drágám. Én nem változtatnék meg semmit.
-"Ha találkozhatnátok bárkivel, legyen élő vagy holt, ki lenne az és mit mondanátok neki?"
-Kleopátra - válaszoltam - Imádom Egyiptom történelmét és ő egyébként is olyan rejtélyes, izgalmas, egy kis kígyó. Szeretnék vele találkozni és beszélgetni vele. Megtudni, hogy milyen is volt akkoriban az élet, a kultúra, a hit..
-Mhmm.. Chester?
-Én bárkivel találkozhatok, csak néhány hívás.. - nevetett - Egyébként nem. A fontos emberek nem pazarolnának rám időt. De egy angyallal szívesen találkoznék. Jaj várj, itt ül mellettem.
Megcsókolt és válaszoltunk az utolsó rajongói kérdésre.
-"Ha lehetne egy kívánságotok, mi lenne az?"
-Én azt kívánnám, hogy bármi történjék is, soha ne veszítsük el egymást - válaszoltam sóhajtva. Chester megcsókolt.
-Teljesítem.
Még egy jó ideig voltunk Jimmy-nél és rengeteget beszélgettünk. Természetesen visszatértünk a Pete témára is, de semmi olyat nem mondtunk, ami pletykákat eredményezne. Egyszerűen annyit, hogy Pete és én barátok vagyunk, de ő nem bánná, ha több is lenne köztünk. Akárhogy is, ez így volt igaz. Csak a történet másik felét nem kötöttük mások orrára.

A cikket írta: Reenzy

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. január 27. 02:07
Na, ez a Kleopátra dolog...nagyon szeretem, néha úgy érzem én voltam, vagy legalábbis ott voltam a közvetlen közelében...tudom, érzem...sokszor. :-))
2011. október 31. 07:57

megtekintés Válasz erre: Tyson - 2011. október 28. 08:49

Szijjja!
Jó ez!!!!
Kiscit hosszú, de bele bele olvasok a töténetbe:D
Tyson

Örülök, ha tetszik :) Tényleg hosszú, de egy ilyen jellegű történetet nem nagyon lehet összesűríteni.. :)
2011. október 28. 08:49
Szijjja!
Jó ez!!!!
Kiscit hosszú, de bele bele olvasok a töténetbe:D
Tyson
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: