újabb események régebbi események további események
06:25
Ilpaki új cikket töltött fel
01:56
Charlesgal regisztrált a weboldalra
22:54
Cindybebey regisztrált a weboldalra
16:24
Juicerqdn regisztrált a weboldalra
16:23
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
09:55
KitchenAidmxr regisztrált a weboldalra
08:53
Holographicmnw regisztrált a weboldalra
07:29
Clara62 új cikket töltött fel

57 - Oltári színjáték

2011. november 9. - Látogatók száma: 66

A romantikus filmekben valóra válnak a tündérmesék. Van egy lány, egy fiú, és halálosan beleszeretnek egymásba. Az élet viszont nem ilyen. Egyik kapcsolat sem tökéletes, mindben van valami kétely vagy kisebb hiba. Vagy nagyobb. És ezzel a kétely is megnő.

Reggel boldog sóhajjal csókoltam meg Chestert, aztán magához ölelt. Szerettem a karjaiban indítani a napot: a bőrének melege felmelegített engem is, ugyanakkor a hideg is végig futott a hátamon. A csókjait is imádtam, ahogy az édes hangját is, mikor reggelente rekedten suttogott a fülembe. Valahányszor megcsókolt vagy átölelt, úgy éreztem jobban szeret, mint bárki valaha és mindenkinél szerencsésebbnek gondoltam magam. De valahányszor erre gondoltam, eszembe jutott Pete, és hogy vajon miért érdekel annyira? Chester volt a mindenem, senki nem jelenthetett többet. Mégis volt valami különleges Pete-ben, amit nem tudtam megmagyarázni. Furcsa helyzet volt, amiből nem tudtam kimászni. Szerencsére Chester elég boldoggá tett ahhoz, hogy ne gondoljak rá. Az arcát kezdtem nézni, aztán ásított és megcsókolt.
- Miért vagy ilyen szerelmes? - kérdezte a már említett rekedtes reggeli hangján. Elmosolyodtam.
- Gondot jelent?
- Nem, csak emiatt folyton tinédzserként akarok viselkedni és elhalmozni téged csókokkal, egyebekkel.. csak túl álmos vagyok hozzá.
- Később is megteheted, sosem fogok nemet mondani - adtam egy puszit az ajkaira és a vállára hajtottam a fejem.
- Hol voltál az éjjel?
- Nem tudtam aludni. Találkoztam egy barátommal.
- Találkozz velük délután, az éjszakáid az enyémek - sóhajtott a hátamon körözve az ujjával.
- Tudom, de nem voltam álmos és felhívtam. Találkoztunk, beszélgettünk, ettünk egy mennyei pitét.. amit neked is meg kell kóstolnod egyszer.. - mondtam jókedvűen a karjaiban. Elmosolyodott, aztán összeráncolta a homlokát.
- Kit is hívtál fel pontosan?
- Szívem.. - sóhajtottam és ráültem a combjára. Gondterheltnek tűnt. - Ne aggódj, rendben? Bízz bennem.
- Szóval Pete volt az.. - sóhajtott ő is. A szemeiben megvetés és csalódottság váltakozott. Mosolyogva csókoltam meg, hátha megnyugtatja. - Miről beszélgettetek?
- Dolgokról.. mint például az új klipjükről. Megkért, hogy szerepeljek benne..
- Remélem, nemet mondtál.
- Még semmit sem válaszoltam. Előbb neked akartam elmondani.
- Mi a szereped, ha elfogadod?
- A menyasszonyát kéne alakítanom.. - mondtam kicsit félve a reakciójától. Semmit nem mondott, csak sóhajtott. - Ennyi?
- Miért? Mit kéne mondanom?
- Azt hittem dühöngeni fogsz..
- Szeretnéd, hogy dühöngjek?
- Nem, persze. Végül is nincs miért. Nekem ez semmit nem jelent, és ha ellene vagy, felhívom és elutasítom a felkérést.
- Látod? Ezért nem dühöngök.. - felült és megcsókolt. Elképesztően közel voltunk egymáshoz. - És azért is, mert rajtam ülsz és nem tudok másra gondolni, mint meztelenkedésre..
- Szóval le akarsz vetkőzni?
Úgy tett, mintha gondolkodna. Elmosolyodtam.
- Igen, ez volt a tervem. De csak akkor, ha nincs ellenedre. - én is úgy tettem, mintha gondolkodnom kéne a válaszon. A pizsamafelsőm alá csúsztatta a kezét és a tenyerével végigsimította a hátam.
- Majd valahogy csak elviselem..
- Hogyan?
Arrébb tűrte a hajam és az arcomat vizsgálgatta a szemeivel. Szinte felfalt velük.
- Nem is tudom..
- Nem, mi?
Csókolgatni kezdte a vállam, közben gyengéden magához ölelt. A vállamról a nyakam felé haladt tovább, aztán levette a felsőmet és megcsókolt. Nevetve sóhajtottam, és kicsit eltoltam magamtól.
- Drágám.. csikizel.
- Na ne mondd..
Megcsikizett, majd újra megcsókolt és egy órát töltöttünk még ágyban. Szerettünk tinikként viselkedni és nem bánta, hogy sok év után is rajongással imádtam. Szerelmes rajongással. Végül elfogadtuk Pete felkérését. Én azért, mert ki akartam segíteni egy barátot, és gondoltam, ennyit megérdemel azok után, hogy annyiszor visszautasítottam. Chester azért ment bele, hogy a viselkedésünk alapján megítélhesse a viszonyunkat. Ez egyikünknek sem volt akadály. Az oltárig nem akarta kihasználni a helyzetét. A jelenet előtti szünetben Chester hosszan megcsókolt. Vidáman léptem be a díszletbe, így tényleg boldognak és izgatottnak tűntem. De amikor Spencer Peterson, az együttes dobosa az oltárhoz kísért, furcsa érzés töltötte meg a mellkasom. Főleg, mikor megláttam Pete-et, amint rám vár.
- Spence.. ugye ez tényleg csak egy videó? - kérdeztem az arcára nézve. Elmosolyodott.
- Tényleg. Ne aggódj. A pap egy srác a szomszéd kocsmából.
- Akkor jó.. - sóhajtottam, aztán elmosolyodtam, mikor megérkeztünk az oltárhoz. Minden úgy volt megszervezve, mintha igazi esküvő lenne. Kezdtem ideges lenni. Ezen nem segített, hogy édes és boldog szemekkel bámult rám. Egyre jobban bántam, hogy belementem, de késő volt lefújni. Beszélnünk kellett, mintha az eskünket mondanánk el. Hülyeségeket hordtam össze, megpróbáltam nem nevetni közben, mintha tényleg szerelmes lennék, de ő sokkal komolyabban vette. Chesternek hívása volt és kiment egy percre a stúdióból. Egy percre, amikor Pete elmondta az esküjét. Egy igazi vallomást. Megfogta a kezem és mélyen a szemeimbe nézett. Éreztem, hogy játékosan végigszalad rajtam a hűvös fuvallat az ajtó felől.
- El akartam már mondani rég, hogy mennyire sokat jelentesz nekem. Bárcsak igazi lenne ez az egész, akár az irántad érzett szerelmem. Tudom, hogy te is szeretsz, csak nem tudod kimondani. Mert nem mondhatod ki. De most, itt, ebben a jelenetben a szívemből beszélhetek. Sosem voltam ilyen kitartó, érzelmes és türelmes, mint mióta ismerlek, de azóta megváltozott az életem.. - sóhajtott, majd nagyot nyelt. - Szeretlek azért, aki vagy és azért, aki lehetnél. Azt kívánom, bár az enyém lehetnél. Csak az enyém..
A szavaitól igazi könnyek szöktek a szemembe. Szótlanul álltam vele szemben. Nem tudtam, mit is mondhatnék. Aztán nagyot dobbant a szívem és mintha a lendülettől a karjaiba estem volna, megcsókoltam. Igazi csók volt. A legigazibb, amit valaha tőlem kaphatott. Mikor véget ért és nézni kezdtük egymást, a többiek is ugyanezt tették: minket bámultak. Aztán Chester visszajött és Pete lenyelte a dolgokat, amiket mondani akart. Sóhajtottam és megtöröltem a szemem.
- Basszus.. elszúrtam a jelenetet.. - nevettem - Megismételhetnénk?
- Hogyne.. - mosolyodott el Pete. Zavartan néztem rá újra, aztán pár lépést visszamentem és Spence újra átadta neki a kezem. Később itt vágták meg a jelenetet.
- Sajnálom.. - mondtam halkan Pete-nek - Nem tudom, miért csókoltalak meg. Hiba volt.
- Őszinte volt és nagyon örültem neki. Azt is tudom, hogy te is élvezted, csak nem tudom, miért vagy még vele, ha engem szeretsz.
- Sosem mondtam, hogy szeretlek, de még ha így is lenne.. őt jobban szeretem nálad és a gyerekeimet nem hagyhatom el..
- Csókold meg a menyasszonyt - mondta a pap. Mindketten felé fordultunk, aztán Pete tette a dolgát. Közelebb lépett, gyengéden megérintette az állam és megcsókolt. Hosszú, édes csók volt. Hosszabb és édesebb, mint vártam. Hosszabb és édesebb, mint bárki gondolta volna. De csak mi tudtuk, mit is jelent igazán. Az ő csókja azt mondta: ne tagadd tovább, légy az enyém. Az én csókom azt felelte: veled akarok lenni, de nem hagyhatom el. Chester mély levegőt vett és kiment a stúdióból. Nem bírta elviselni a látványt. A csók után Pete néhány apró csókkal búcsúzott az ajkaimtól, ahogy én is az övéitől. Egyike volt kettőnk legromantikusabb pillanatainak.
Mikor végeztem a jeleneteimmel, Chestert kezdtem keresni, de nem találtam sehol. Átöltöztem és kimentem hozzá. Egy padon ülve cigizett. Gondterhelten bámult maga elé. Mikor meglátta, hogy közeledem, elnyomta a cigijét és sóhajtva felállt.
- Kész vagy? - kérdezte hidegen.
- Igen.
- Oké, hazamehetünk?
- Ha előbb elmondod, mi a baj.. - néztem rá szomorú szemekkel. Természetesen tudtam, mi lehet a baj és azt is, hogy túl messzire mentem, de reméltem, hogy tévedek. Míg gondolkodva nézett rám, Pete kijött utánam. Ő észre is vette, én nem.
- Féltékeny lettem, mi más?
Sosem mondta még ki, bár mindketten tudtuk, hogy így volt. Féltékeny volt, egy kicsit ideges, de megőrizte a nyugalmát és aranyosan elmosolyodott. Megcsókoltam és átöleltem.
- Szeretlek.. remélem, nem haragszol nagyon.
- Nem.. Belementem. Tudtam, mire számítsak. De nem tudtam nézni, hogy megcsókol. Bár az rosszabb volt, hogy élvezted is. Így volt, ugye?
- Igen.. - sóhajtottam - Nem vagyok rá büszke, de élveztem a csókot..
- Jobban csókol, mint én?
Elmosolyodtam és elengedtem az ölelésből.
- Senki sem múlhat felül téged.
- Válaszolj őszintén.. szereted őt?
- Nem jobban, mint egy barátot. Csak téged szeretlek, nem kell aggódnod.
Pete mély levegőt vett és visszavonult. A tudtom nélkül törtem össze a szívét.. megint. De talán jobb is volt így.
A következő néhány hétben a Hahn esküvőn munkálkodtunk a lányokkal. Mindent jó előre megszerveztünk, hogy ne kelljen idegeskedni semmin. A kedvenc kávézónkban találkoztunk a Hollywood Boulevardon. Dyna már ott volt, Monával együtt érkeztem. Izgatottan figyelte az ajtót, hogy mikor lépünk be rajta. Körbenéztünk és mosolyogva intettünk neki, aztán az asztalhoz lépegettünk és leültünk mellé.
- Na végre, hogy itt vagytok - kezdte vigyorogva - Nem találjátok ki, hogy kivel futottam össze!
- Obamával? - kérdeztem vidáman sóhajtva. Legyintett és közelebb hajolt.
- Sky Blu-val.
Csendben vártuk, folytatja-e. Épp csak a tücsökciripelés hiányzott.
- Az ki? - nézett rám Mona. Megráztam a fejem. Dyna mintha elsápadt volna meglepetésében.
- Hát izé. Tudod. LMFAO.
- Életemben nem hallottam még a nevét, de ha te mondod, akkor biztos.. - sóhajtott Mona a telefonjáért nyúlva. Keresett a neten egy képet a pasasról, majd Dyna elé tartotta - Ő?
- Ő hát! Mondd, hogy nem édes..
- Nem az esetem, de nem rossz.
- És mi történt? - érdeklődtem a további részletekről. Dyna elmosolyodott, aztán sóhajtott egyet.
- Semmi. Láttam, köszöntem, visszaköszönt, kiment.
Nagyon be volt zsongva, rég láttam ilyennek. Monára néztem, ő pedig rám. Szinte biztos voltam benne, hogy ugyanarra gondolunk. Elmosolyodtam és sóhajtva fordultam vissza Dynához.
- Na Kiscsillag, ha visszatértél közénk, térjünk vissza az esküvődre.
- Jahj ne.. Csak egy kicsit hadd ábrándozzak még, mielőtt elkövetem életem legnagyobb hibáját..
- Mi? - nevetett Mona - Hülyeségeket beszélsz.
- De, komolyan. Magamat megfosztom a szabadságtól, a világot meg egy olyan csajtól, mint én..
Nevettünk, aztán rendeltünk valamit.
- Nem kell aggódnod a kötöttségek miatt - nyugtattam. - Joe rendes pasi, minden rendben lesz. A neveden kívül semmi nem változik.
- Így van. Hozzámész a szerelmedhez, nincs is annál jobb - egészített ki Mona - Ennél többet nem is kívánhatnál. Higgy nekem, tudom.
- Igen, de nem is tudom. Mi van, ha jövő héten meggondoljuk magunkat? Vagy az esküvő után néhány nappal? Mi van, ha nem állunk készen erre?
- Baromság.
- Az. Most pedig.. neveket kérek - néztem rá mosolyogva.
- Milyen neveket? - dőlt hátra Dyna.
- Vendégekét. A lánybúcsúra.
- Inkább szabadságbúcsúnak kéne hívni - sóhajtott - Viszlát Szabadság Parti.
- Oké, akkor kit hívjunk a VSZP-re?
- Senkit. Ti vagytok a legjobb barátaim, még buli sem kell. Csak veletek akarok tölteni még egy utolsó éjszakát..
- Úgy beszélsz, mintha az akasztásodra készülnél - kortyoltam a kávémba mosolyogva. Elmosolyodott és ugyanezt tette. Mona nagyot sóhajtott.
- Alig hiszem el, hogy férjhez mész..
- Alig hiszem el, hogy Joe-hoz mész hozzá - javítottam ki. Nevettünk, aztán Dyna megrázta a fejét.
- Annyira utállak titeket.
- Milliószor hallottam.. - adtam neki egy puszit és kimentem a mosdóba. Elsősorban telefonálni mentem. - Julie? Itt Reenzy. Kérhetek egy szívességet?
- Szia Reenz. Hogyne, miről van szó?
- Volt az az együttes, az LMFAO. Az ő elérhetőségük kellene.
- Fú. Rákeresek. Mikorra kéne?
- Amikorra meglesznek. Nem sürgős, csak ne felejtsd el.
- Oké. Holnap szólj rám.
- Jól van. Köszi szépen.
- Szívesen - mosolyodott el - Most mennem kell, holnap találkozunk.
- Oké. Szia, jó éjt.
- Jó éjt.
Visszamentem a lányokhoz és leültem a helyemre. Mona mosolyogva nézett rám, mikor letettem a telefont az asztalra. Visszamosolyogtam.
- Mit vigyorogtok? Forraltok valamit? - sóhajtott Dyna.
- Nem. Csak örülünk neked.
Az esküvőt április elsejére tervezték, hiszen mindketten elég bolondosak és komolytalanok voltak. Zsák meg a foltja. Gyakran viccelődtünk, hogy Joe április bolondja lesz, ha feleségül veszi Dynát, de csak nevetett rajta. Amíg Monával mi a VSZP-n dolgoztunk, a srácok a Föld Órája Jótékonysági koncertre készülődtek. A Music For Relief szervezésében néhány együttes hurrikán és földrengés sújtotta területeknek adományozott. Maga a koncert elég vicces volt. Felkértek egy profi együttest, akik edényeken és különféle használati eszközökön zenéltek. Sokat próbáltak együtt és betanították nekik azt a néhány dalt, amit a rendezvényen terveztek előadni. A koncert célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az elektromosság káros hatásaira. Népszerű és sikeres ötlet volt, a belépőkből és a külön adományokból rengeteg pénz gyűlt össze. Hosszú ideje ez volt az első koncert, amire elmentem. Büszkék voltunk rájuk, és sokat is nevettünk. A koncert után megcsörrent a telefonom. Julie volt az az elérhetőséggel, amit pár nappal azelőtt kértem tőle. Ideje volt megismerkednem ezzel a Sky Blu-val. Felhívtam és megbeszéltünk egy találkát. Korábban érkeztem, mert nem voltam biztos abban, hogy felismerném. Ő szerencsére már ismert névről és látott is itt-ott. Mosolyogva ült le hozzám egy puszi után.
- Hello, bocs a késésért.
- Nem késtél, én jöttem hamarabb.
- És? Miről lenne szó?
Elmosolyodtam és az asztalon megtámasztottam az állam.
- Úgy tudom, szeretsz táncolni.
- Egy ideje nem ráztam, de olyan, mint a biciklizés.. - nevetett.
- Azért hívtalak, hogy megkérdezzem, ráérsz-e 31-én este?
- Eddig rá.
Adtam neki egy fényképet Dynáról. Elismerően sóhajtott.
- Férjhez megy. De odáig volt érted a múltkor, mikor összefutottatok. Táncoltál már lánybúcsún?
- Lánybúcsún? - kérdezett vissza nevetve - Nem, még nem.
- És szeretnél?
- Megdumálhatjuk.
Megdumáltuk. Az említett napon Dynát elhívtuk Monáékhoz egy csajos estére, ahogy szerette volna. A kívánsága, miszerint csak velünk akar lenni, teljesült, de tudtuk, hogy egy huncut kis némber. Ezért is hívtuk el Sky-t, azaz Hustent. Kimentem a konyhába pizzát rendelni, mondván: a pizzéria telefonszáma a hűtőre van mágnesezve. Kétszer telefonáltam. Egyszer a pizzériának, hogy leadjam a rendelést, aztán Hustennek, hogy menjen el a pizzáért és hozza el hozzánk. Megkértem, hogy kétszer csengessen rövidet, ebből tudni fogom, hogy ő az. Dyna nyitott ajtót. Először nem ismerte fel, és kifizette.
- Öhm. Elnézést, használhatnám a mosdót? - kérdezte aztán az álruhás Husten. Dyna beengedte és megmutatta neki, merre menjen. Addig a pizzát behozta a nappaliba. Nem kicsit lepődött meg, mikor Husten lekapcsolta a villanyt és Mona elindította a CD lejátszót. Husten pedig bejött hozzánk és szép lassan ledobálta a ruháit. Dyna elvörösödött és nevetve borult a nyakunkba. Azt továbbra sem tudta, hogy ki vetkőzik neki éppen, aztán ismerős mozdulatokat látott és próbált rájönni, ki lehet. Meglepetten, szinte sokkoltan nézett ránk. Vigyorogva koccintottunk vele, aztán élveztük a műsort. Természetesen ésszel. Aztán a táncosunk megfogta Dyna kezét és táncolni kezdett vele, ő meg azt sem tudta, hová piruljon tovább. Jókat nevettünk aznap este. Egészen addig, míg Dyna be nem csípett. Kezdte kicsit elveszíteni az eszét. Letettem a poharamat és levakartam Hustenről.
- Dyna, azt hiszem ideje aludnod..
- Miért? Hadd bulizzak még egy utolsót!
- Hagynám, ha nem az előbb smároltál volna valakivel, aki nem Joe.
- Kérlek.. olyan dögös ez a pasi.
- Épp ez aggaszt. Kérlek, ne csinálj hülyeséget. Holnap férjhez mész ahhoz, akit szeretsz. Másnaposan nem leszel szép menyasszony.
- Épp ez az, talán ezzel csinálok hülyeséget. Nem való nekem a házas élet. Csak gonddal jár. Nézz magadra. Chester volt életed szerelme, mit értél vele? Semmit. Futsz egy másik pasi után.
A poharáért nyúlt, de elvettem tőle. Sóhajtva ültettem le a kanapéra, majd elé guggoltam.
- Figyelj. Megértem, hogy ideges vagy az esküvő miatt, de ez nem megoldás. Nem hagyom, hogy hibát kövess el. Elküldöm Hustent, aztán csinálunk neked egy forró fürdőt, rendben?
- Rendben.. - sóhajtott. Adtam neki egy puszit és lekapcsoltam a zenét. Husten addigra már összeszedte a holmiját. Igazat adott nekem. Mosolyogva ölelte át Dynát.
- Sok boldogságot nektek - mondta. Dyna elmosolyodott és magához ölelte.
- Olyan jó, hogy itt voltál. Nagyon jól éreztem magam.
- Én is. De ideje mennem. - adott neki egy puszit és elindultunk kifelé. Az ajtóban megálltunk.
- Köszönöm, hogy eljöttél - öleltem át én is. Mikor a tárcámért nyúltam, egyszerűen kiverte a kezemből. Nevetve vettem fel a földről.
- Ne viccelj, öröm volt.
- Hát rendben. Akkor jó éjt.
- Jó éjt. Majd összefutunk.
- Oké, jó éjt.
Nem futottunk össze. Dyna viszont kialudta magát és reggel minden rendben volt. Az esküvő délelőtt volt, másnap már indultak a nászútra. A szertartás egyszerű volt, de annál romantikusabb. A szabad ég alatt kötötték össze az életüket, ahogy Chester és én is. Egy gyönyörű kis kápolna volt a helyszín. Friss, zöld pázsit és rengeteg virág. Mint egy tündérmesében. Mindenki romantikus és vidám hangulatban volt. Még Dyna is, az este történtek ellenére is. Amikor megcsókolták egymást, akaratlanul is Pete jutott eszembe. Mély levegőt vettem és lenyeltem a gondolataim. Ez a nap nem róla szólt.. aztán Chester megfogta a kezem. Mikor felé fordultam, elmosolyodott és megcsókolta a gyűrűmet.
Mikor hazaértünk, ledobtam a magassarkúmat és lefeküdtem a nappaliban. Chester leült mellém és simogatni kezdte az arcomat. Közben gondolkodva nézett csendben és adott néha egy csókot valahová.
- Mi a baj? - kérdezte egy idő után. Sóhajtottam és felültem vele szembe. - Pete? Eszedbe jutott, igaz?
- Igen, de ne képzelj bele semmit.
- Nem kell beleképzelnem dolgokat. Láttam azt a csókot a forgatáson. Tudod, kezdem úgy érezni, hogy beleszerettél. Ideje lenne ezt megbeszélnünk..
- Nem szerettem belé.. - mondtam. - Van köztünk valamilyen vonzalom, de nem szeretem. Téged szeretlek.
- Ebben mennyire vagy biztos?
- Chester, hallod, amit kérdezel? Mennyire vagyok biztos? Drágám.. ne csináld ezt. Halálbiztos.
- Soha nem hazudtál nekem még kegyelemből sem, ugye?
- Nem, soha.
- Olyan furcsa érzés tudni, hogy találkozgattok..
- Néha összefutunk, de csak barátként. Ritkán fordult elő, hogy megbeszéltünk egy sütizést.
- Rendben. Hiszek neked és megbízom benned. Remélem, sosem fogod ezt ellenem fordítani.
- Már miért fordítanám ellened? - hökkentem meg. Elmosolyodott és magához ölelt.
- Azon gondolkodtam, hogy most, hogy Joe nászútra megy, mi is elutazhatnánk valahová. Pár nap, csak kettesben. Mit szólsz?
- Jól hangzik, de mi lesz a gyerekekkel? Julie-t sem hagyhatom itt csak úgy.
- A gyerekeket megoldom. Elvisszük őket anyuhoz Phoenixbe, vagy a keresztszülőket kérjük meg.
- Majd meggondolom, rendben? Nem csak rajtam múlik. Mik a terveid?
- Gondoltam elmehetnénk innen messzire egy kicsit. Európába vagy bárhová. Még nem döntöttem el.
- Rendben van - mosolyodtam el. Kibújtam a karjából és megcsókoltam - Szeretlek Chester, ebben egy pillanatig se kételkedj soha.
- Aggaszt, ami köztetek van. Bárhogy is nevezed, egyre komolyodik. Azt a csókot nem tudom kiverni a fejemből..
- Ne gondolkodj ezen, jó? Nem láttam őt már hetek óta. A forgatás óta még csak hallani sem hallottam róla.
Elmosolyodott és megcsókolt. Kicsit később hozzákezdtem a főzéshez, közben tévéztem. Az egyik reklámban meghallottam Pete nevét. Felkaptam a fejem és bementem a nappaliba. Nem adják ki a klipet, amiben a menyasszonya voltam és Pete egy ideje befordult. Éjjelente pedig Gabe Saporta társaságában bulizik és folyton randizgat. Alig hittem a fülemnek. Ebéd után elmentem a gyerekekért és út közben vettem egyet ebből a magazinból. Mikor hazaértünk, egy üzenet várt Chestertől.
"Szia! Van néhány elintéznivalónk, mielőtt Joe elmegy nászútra, szóval majd jövök. Szeretlek"
Sóhajtva ültem le a fotelbe a magazinnal. Félve kerestem meg a cikket. Rosszul esett azt olvasni, hogy Pete kétségbeesetten randizgat mindenféle lányokkal, de rajtuk kívül szinte senkivel nem beszél és nem is megy sehová. Bezárkózott a házba és emésztette magát. Kezdtem úgy érezni, hogy az én hibámból. Gondoltam rá, hogy felhívom, de inkább nem tettem. Pedig tudni akartam hogy van és miben segíthetek. Aztán úgy döntöttem, azzal segítek legtöbbet, ha békén hagyom. Így is elég fájdalmat okoztam neki. Ezt nem csak én gondoltam így. Néhány héttel később erre is fény derült.

A cikket írta: Reenzy

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: