újabb események régebbi események további események
17:53
Stanmorefel regisztrált a weboldalra
07:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:12
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:46
Ascentdmx regisztrált a weboldalra
18:27
Stanmorecxl regisztrált a weboldalra
05:45
Broncohia regisztrált a weboldalra
02:08
Drywalljtn regisztrált a weboldalra
18:59
Blenderqpg regisztrált a weboldalra
17:17
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
23:48
Plasticpxz regisztrált a weboldalra
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését

60 - Múlt a jelenben

2011. november 25. - Látogatók száma: 50

A múltunknak fontos szerepe van a jelenünk, a jövőnk alakulásában. Ettől lettünk azzá, akik most vagyunk. Ha nem lenne múltunk, nem lennének tapasztalataink, megbánt tetteink vagy egyszerűen szép emlékeink.. A múlt folyton visszatér az életünkbe.

Mikor bűntudatod van valamiért, vagy rosszul érzed magad miatta, általában nem nagyon tudsz aludni. Gyakran tapasztaltam, akár csak akkor éjjel. Rosszat álmodtam és felriadtam az éjszaka közepén. Ideges voltam, fájt a fejem és zakatolt a szívem. Felültem az ágyban és mély levegőt vettem, aztán Chesterre néztem. Angyalként aludt mellettem. Az óra szerint hajnali fél 4 volt. Sóhajtva feküdtem vissza a párnára és próbáltam tovább aludni, de nem ment. Rengeteg dolog kavargott a fejemben és úgy éreztem, mintha csak nőne és nőne az agyam, szétfeszítve a koponyámat. Öt óra körül kibújtam a takaró alól, kerestem egy fájdalomcsillapítót és átmentem Adie-hez. Alig nyitottam meg az ajtót, felébredt.
-Aludj csak, Édesem.. - suttogtam az ágy szélére ülve. Álmosan dörzsölgette a szemeit. Elmosolyodtam és megsimítottam a haját.
-Szomorú vagy? - kérdezte ásítva. Adtam egy puszit a homlokára és betakargattam.
-Nem - válaszoltam még mosolyogva. Egyre nagyobbakat pislogott rám és átölelte a plüssnyusziját.
-Szeretlek anyuci..
-Én is szeretlek.
Néhány másodperc múlva el is szenderült, én pedig visszamentem Chesterhez. Ő is felébredt, de csak egy ölelés erejéig. Mély lélegzetet vett álmában és motyogott pár szót az orra alatt.
-...csak ne hagyj el azért a köcsögért..
Halkan felnevettem, aztán adtam neki egy puszit és megpróbáltam én is aludni. Délig tartó sikerrel jártam. Mikor kinyitottam a szemeimet, Chester már nem volt az ágyban. Nyújtóztam egyet és felkeltem, hogy megkeressem. A nappaliban volt egy fényképalbummal az ölében. Csendben léptem mögé, hogy meg ne zavarjam a nagy gondolkodásban, aztán átöleltem és adtam egy puszit a nyakára.
-Miért nem ébresztettél fel?
-Szükséged volt az alvásra. - sóhajtott. Leültem mellé és megfogtam a kezét.
-Minden rendben van?
Elmosolyodott és az albumot az ölembe helyezte.
-Emlékszel erre? - kérdezte az első fényképeinkre mutatva. - Ezeket Mike szülinapi buliján csináltuk. Ekkor mondtam először, hogy szeretlek.
-Emlékszem - válaszoltam mosolyogva.
-Féltem szerelmes lenni beléd.. Túl tökéletesnek tűnt az egész és két elcseszett házassággal a háta mögött az ember nehezen bízik az újrakezdésben. De azt hiszem az első naptól szerettelek. Nem akartam elsietni semmit, de elveszíteni sem akartam a lehetőséget.
-Milyen lehetőséget?
-Hogy megint boldog legyek.. - sóhajtott. Pár másodpercig csak néztem a képeket, aztán megnyaltam a számat és felé fordultam.
-Chester, kérdezhetek valamit?
-Bármit.
-Miért váltatok el? Mi volt a fő oka?
-Négy hónappal azelőtt, hogy Berlinben jártam, Talindával volt egy nagyon komoly veszekedésünk. Valószínűleg a legkomolyabb, mióta csak ismertem. Nem működött a házasságunk. Teljesen élettelen volt. Aztán egyszer elment valami buliba a barátnőivel és egy hétig randizgatott valakivel a hátam mögött. Mire rájöttem, már meg is csalt vele. Erre megint összevesztünk és mindenért engem okolt. Azt mondta, hogy az egész az én hibám, mert már nem törődtem vele. Azt mondta, hogy unalmas vagyok és megbánta, hogy gyereket szült nekem.. meg ilyesmiket. - mély lélegzetet vett, aztán felnézett az albumból. A szemeim könnyesen néztek vissza rá. Elmosolyodott és átölelt. - Ne sírj, régen volt.
-Én csak.. úgy sajnálom.
-Én is sajnáltam, míg meg nem ismertelek..
-Köztünk ez sosem történhet meg, esküszöm.
-Tudom.
Megcsókolt és letörölte a könnyeimet.
-Beszéltél álmodban.. - sóhajtottam. Meglepetten nézett rám.
-Tényleg? Ritkán fordul elő.. Mit mondtam?
-"Csak ne hagyj el azért a köcsögért.." - nevettem. Ő is nevetett, aztán nagyot nyeltem. - Én sosem hagylak el.
-Biztos?
-Biztos.. - mosolyodtam el megint. Adott egy puszit és becsukta az albumot.
-Ennyi emlék elég mára..
-Várj még.. - megfogtam a kezét és sóhajtottam. - Drágám.. ezért vagy velem ilyen türelmes?
-Mire gondolsz?
-Talindára.. megcsalt téged. Ezért viselsz el mindent?
-Mindent elviselek? Úgy mondod, mintha úgy bánnál velem, mint egy kutyával.
-Tudod, miért mondom. Nem járunk el, csak a gyerekek vannak, a munkánk.. és Pete..
-Nem az zavar, hogy nem megyünk sehová.. Kellesz az életembe.
-Hogy betöltsem az űrt, amit ő hagyott a szívedben?
Hirtelen tört felszínre a kérdés, egyáltalán nem volt szándékos. Még csak így sem gondoltam soha. Ezt a kérdést a pszichológus tette fel, nem a feleség.
-Nem.. - sóhajtott. - Szeretlek, de mióta találkoztál Pete-tel, visszajönnek a félelmeim. Leginkább az, hogy elveszíthetlek, ahogy Talindát is elveszítettem.
-Chester, figyelj rám.. - mosolyodtam el. - Te vagy.. a legfontosabb ember az életemben. Senki nem tud, soha nem is fog felülmúlni vagy pótolni téged. Ha ennyire aggaszt, hogy veled nem járok el sehová, akkor változtatok rajta.
-Miattam igazán nem kell..
-Akkor ki miatt? Szeretlek és törődöm veled. Igen, nehezen lazítok, de megpróbálom. Te vagy a mindenem és nem akarom, hogy akár egy pillanatra is azt gondold, hogy elhagylak valakiért.
-Köszönöm.. - ölelt át megkönnyebbülten. Simogatni kezdtem a hátát, mire ő megcsókolta a vállam. Összerezzentem. Elmosolyodott és újra megcsókolta. Nevetve bújtam ki az öleléséből.
-Olyan aljas vagy..
Gyengéden megcsókolt és simogatni kezdte az állam.
-Szivem.. kérlek ezt senkinek ne mondd el. Te vagy az egyetlen, aki tudja, mi történt.
-Komolyan?
-Igen. Kérlek maradjon köztünk.
-Rendben, ahogy akarod.
-Én is kérdezhetek tőled valamit?
-Persze.
-Miért nem szeretsz eljárni?
-Nem igazán tudom. Nem szeretem a tömeget, a zajt.. a részeg embereket.. kellemetlenül érzem magam a közelükben. De ezt múltkor megbeszéltük már.
-Tudom. Próbálok rájönni, hogyan segítsek.
-Ne próbálkozz vele.. nehéz eset vagyok.
-Azt tudom.. - legyintett lemondóan, aztán sóhajtva dőlt hátra a kanapén. - Belerokkanok, valahányszor felemellek.
-Hülye.. - nevettem. - Egyébként.. miért vagy még velem? Unalmas vagyok. Nem pazarolhatod rám az életed..
Egy pillanat alatt befogta a számat egy szenvedélyes csókkal. Annyira meglepett vele, hogy csak utána tértem magamhoz.
-Te vagy az életem. Nem érdekel, mibe kerül, de nem veszítelek el.. Soha.. - súgta az ajkaimra. Elmosolyodtam és megcsókoltam, aztán elfektetett a kanapén. Fáztam, de meg voltak a módszerei, hogy felmelegítsen.
A gyerekek nem voltak otthon, így volt időnk egymásra. Együtt töltöttük az egész napot. Szinte mindenről beszéltünk. Emlékekről, gyerekekről, az együttesről, a világról.. Még az emberiségről, űrlényekről és történelemről is. Aztán hazahozta a gyerekeket és munkához láttam. Alig nyitottam ki a laptopot, Julie felhívott. Vidáman vettem fel.
-Jó napot, Miss Andrews, hogy ityeg? - kérdeztem eldőlve az ágyon.
-Furcsán. Olyan, mintha repülnél valamitől..
-Hát.. néhány órája valóban repültem.. - vigyorogtam.
-Fujj. Túl sok info.
-Sosem elég.. - nevettem.
-Most rontsam el a jókedved, vagy később?
-Nem tudod elrontani.
-Pete múlt héten videochatelt rólad.
-Bocs, mi?
-Beszélt a rajongóival, megnézheted a neten. Odaadjam a linket, vagy megtalálod?
-Nem kell, tudom, hol keressem. Köszi. Más valami?
-Semmi, csak el akartam mondani. Én már láttam..
-...és?
-És.. édes volt tőle. Nagyon is. De elgondolkodhatnál azokon, amiket mondott.
-Meglesz.
-Oké, viszlát holnap!
-Szia Julie.. - sóhajtottam. De, el tudta rontani a jókedvem. Alig vártam, hogy megnézhessem, de Chesterrel akartam látni. Nem tudtam, mire számítsak, hogy miket mondott, de azt akartam, hogy Chester is tudja, hogy Pete kedves is tud lenni. Nem azt akartam elérni, hogy kedvelje és magam mellett tarthassam, csak nem akartam, hogy aggódjon. Vártam, vártam, vártam.. aztán hazaértek. Vidáman nevetgéltek és jégkrémeztek. Adie egy rajzot lobogtatva futott felém.
-Nézd, mit csináltam ma neked!
-Nagyon tetszik, Kicsim, köszönöm - lehajoltam hozzá egy puszira és ölelésre, aztán Chester megfogta a kezem és magához húzott egy hosszú csókra. A gyerekek eltakarták a szemüket.
-Nemár! - hallottam Mikey hangját a tenyerei mögül. Nevetve hagytuk abba a csókolózást. Nem sokkal később felszaladtak a szobájukba letenni a holmijukat és játszani. Chester megismételte a csókot.
-Bárcsak egyáltalán ne lennének problémáink..
-Minden rendben lesz, ne aggódj. De van itt valami, amit szeretnék veled megnézni.
-Hoztál pornót, míg nem voltam itthon? - kérdezte mosolyogva. Elmosolyodtam és sóhajtottam.
-Nem.
-Akkor?
-Múlt héten, mikor felhívtam Pete-et, hideg volt és közömbös, emlékszel? Utána szervezett egy videochatet a rajongóinak. Julie mesélt róla. Szeretném veled megnézni.
-Akkor még nem is láttad?
-Nem.. Megvártalak vele.
-Szeretnéd most megnézni?
-Csak ha nem bánod..
-Nem, persze. Nézzük meg - mondta mosolyogva. Én is elmosolyodtam és adtam neki egy puszit, aztán felmentünk az emeletre. Felmásztunk az ágyra és megkerestük a felvételt. Tudtam, hol keressem. Azt mégsem tudtam, jó ötlet volt-e. Izgatottan vártam, mit mondott rólam. Ahogy Chester is. Vagy csak ideges volt, féltékeny, nem tudtam eldönteni. Végül meglett a videó. Pete-ről lerítt, hogy fáradt volt és elég lehangolt. Úgy nézett ki, mint egy másnaposan bedrogozott zombi. A szemei őszinték voltak, ahogy a szavai is. A hangja tiszta volt és mély, nyugodt. Megpróbálta összeszedni a gondolatait, amíg megérkeztek a rajongói. Én az ő arcát néztem, Chester az enyémet. Mikor magamon éreztem a tekintetét, sóhajtva hozzábújtam és vártam tovább. Mikor már elegen nézték, Pete beszélni kezdett.
"Üdv mindenki. Köszi, hogy ilyen sokan itt vagytok ma éjjel. Az utóbbi időben elég.. szarul voltam, hogy szépen fejezzem ki magam. Rengeteg támogatást kaptam tőletek, és hálás is vagyok érte, de a napokban olyat tettetek, amire nem számítottam. Azért hívtalak ide titeket, mindent letiltva, mert hallottam a gyűlölködő megjegyzéseitekről egy barátommal kapcsolatban.. Chester Bennington feleségével, Reenzyvel kapcsolatban. Tudom, hogy csak meg akartok védeni, de nincs mitől. Ráadásul átléptetek egy határt. Reenzy és én elég közeli barátok vagyunk már hosszú évek óta és bár én.. érzek mást is, ő sosem használt ki vagy hazudott nekem. Nagyon fontos nekem, és mikor azt mondta, hogy bűntudata van a hangulatom miatt és megérti a rajongóimat, én.. lefagytam. Tudom, miért csináljátok. Tudom, hogy jót akartok nekem. De szeretném, ha leállnátok. Őszinte leszek: egy kicsit csalódtam bennetek. Nyílván nem ismeritek őt, különben tudnátok, hogy szereti a férjét és sosem bántaná meg sem őt, sem engem.. Nem akarom nagyon húzni az időt, késő van már, de szeretném elmondani mégegyszer, hogy nem az ő hibájából vagyok ilyen állapotban, sosem hitegetett semmivel, sőt, neki köszönhetem, hogy még van kedvem élni. És ha itt vagytok, azt jelenti, hogy törődtök velem. Ha pedig így van, akkor tegyétek meg, hogy nem bántjátok őt. Férjnél van, imádja a családját, sosem ártana egy légynek sem. Az egyetlen hibája, hogy rossz liftbe szállt be a plázában.. Soha semmi nem történt köztünk, és nem is fog. Ha rajta múlik, biztos nem. Én pedig tiszteletben tartom, mert az egyik legjobb barátom és nagyon szeretem. Szóval hálás lennék, ha nem hordanátok el őt minden ribancnak vagy bárminek, amit összehordtatok róla. Jó ember és sosem bántott. Saját magamnak köszönhetem, hogy idáig süllyedtem. Ha nem fogjátok fel, ha a kedvemért sem szálltok le róla, tehettek egy szívességet: rajongjatok másért. Köszönöm a figyelmet, jó éjt!"
A videó után csendben ültem a helyemen, míg Chester meg nem fogta a kezem. Sóhajtva néztem rá.
-Nagyon depressziós és fogalmam sincs, miért. Nem hiszem, hogy miattam, de nála sosem tudni.
-Nem tudom.. De legalább tudja, hol a helye.
-Jó srác, Chester. Csak vonzódik hozzám. Arról meg nem tehet.. - sóhajtottam megint, aztán a szekrény felé vettem az irányt.
-Mit csinálsz?
-Beszélnem kell vele..
Öltözködni kezdtem, ő pedig értetlenül bámult.
-Viccelsz? Csak hagyd őt békén.
-Chester, nem hallottad? Az egyik legjobb barátjának tart. Segítenem kell rajta. Teljesen be van fordulva.
-Emóknál ez természetes. - gúnyolódott végignyújtózva az ágyon. Felmásztam rá és próbáltam megértést keresni a morcos ábrázat mögött.
-Meg kell köszönnöm neki. És tényleg szeretnék neki segíteni valahogy.
-Valahogy? Leginkább sehogy. Elhiszem, hogy depressziós és tudom, hogy sokat jelent neked, barátok vagytok, de nem KELL segítened neki.
-De kell. Ez a munkám.
-Nem tudlak marasztalni, ugye?
-Chester, csak hagyd, hogy beszéljek vele.
-Csak ha előbb megcsókolsz..
Elmosolyodtam és megcsókoltam, de megragadott és maga alá tepert.
-Ez nem fair.
-Látni akarod, az nem fair..
-Velem is jöhetsz, ha nem bízol bennem.
-Nem hívhatnád fel és köszönhetnéd meg úgy?
-Édesem..
-Tudom, tudom. Menj, Angyalom, ne is lássalak. Csak repülj vissza hozzám.
-Nem szabadulsz meg tőlem - mondtam mosolyogva, aztán megcsókoltam. - Szeretlek.
-Persze, persze..
Végül elmentem Pete-hez. Kicsit izgatott voltam, mert nem tudtam, hogyan fog ajtót nyitni és hogyan reagálok rá. Bizonyára meglepődik majd, de nem örül nekem. A küszöbön keresgéltem a megfelelő mondatokat, a gondolataimat, és vártam. Nem igazán kellett volna izgulnom emiatt, mert mikor hosszas várakozás után kinyílt az ajtó, én sem örültem a meglepetésnek. Azért megpróbáltam egy barátságos mosolyt varázsolni az arcomra, mikor egy viszonylag magas, vékony, hosszú hajú nő állt velem szemben, arcán kérdő mosollyal. Farmerben volt és Pete egyik kapucnis pulcsijában.
-Ashlee.. - nyögtem ki végül. Gondolkodva nézett rajtam végig.
-Ismerjük egymást?
-Nem.. izé.. én Reenzy Bennington vagyok és Pete-tel szerettem volna beszélni, de..
A dadogásomat Pete vidám hangja szakította félbe.
-Ki az, Drágám? - szólt az ajtó felé. Mély levegőt véve tartottam a mosolyt az arcomon, mikor kilépett hozzánk. - Reenz..
-Szia.
Hiába lepleztem, ő látott rajtam némi meglepett csalódottságot és féltékenységet. Nem tudtam miért éreztem ezeket, de kimutatni nem akartam. Előtte viszont nyitott könyv voltam.
-Szia, mit keresel itt? Gyere be, ne ácsorogj.. - mondta mosolyogva. Legszívesebben felképeltem volna.
-Nem, rohanok, csak beszélni akartam veled. Itt jártam a közelben, gondoltam megnézem, mi van veled. De úgy látom, zavarok, szóval.. ha gondolod, esetleg később, Stacey-nél..
-Rendben.
-Oké. Akkor majd hívlak. Sziasztok.
-Szia - válaszolták.
Mikor beültem a kocsimba és ők is bementek, nagyot sóhajtottam. Hülyén éreztem magam. Hülyébben, mint valaha. Hazamentem, elmondtam Chesternek a "jó híreket" és hogy megbeszéltem vele egy találkát. Ashlee miatt nem volt féltékeny. Örültem is neki, de zavart is. Kárörvendő volt és igazat adtam neki, de az egész helyzet zavaros volt. Kérdések kavarogtak a fejemben és reméltem, hogy Pete-nek nem törik össze megint a szívét, ha már így alakultak a dolgaik. Este felhívtam és Stacey-nél találkoztunk, ahogy megbeszéltük.
-A kedvenc vendégem! - mosolygott rá Stacey.
-Szia Stace, hogy vagy? - ölelte át Pete.
-Nagyszerűen, te?
-Jobban.
-Helyes. Szia Reenzy, jó újra látni.
-Téged is - mosolyodtam el.
Mindhárman mosolyogtunk, de kezdtem úgy érezni, hogy csak Stacey mosolya volt valódi. A miénk inkább feszültségoldás.
-Hozhatok nektek valamit?
-Lepj meg minket.
-Bármi, amit nem szeretsz? - kérdezte Stacey. Tőlem. De én nem tudtam levenni a szemem Pete elképesztően mosolygós arcáról. Egy pillanat alatt visszarázódtam a valóságba, mikor kíváncsian bámult a szemeimbe a nagy, barna, ragyogó..
-Nem, semmi.. - mondtam gyorsan, mielőtt túlságosan belemerültem volna a látványba és a gondolatokba. Pete mosolya szélesebb lett egy röpke másodpercig, aztán megnyalta a száját.
-Akkor mindjárt jövök, csak beszéljetek.
Megdörzsölte Pete hátát és a pult mögé baktatott. Egyre biztosabb voltam benne, hogy Stacey mindent tudott rólunk kezdettől fogva. Pete továbbra is sokkal jobban nézett ki, mint vártam.
-Csak.. meg akartam köszönni, hogy múlt héten megvédtél. Ma láttam a videót. Nagyon kedves volt tőled.
-Ennyi? Ezért vagyunk itt? Fel is hívhattál volna.
-Igen, tudom, Chester is ezt mondta, de szerettem volna látni, hogy vagy.. Fontos vagy nekem és elég rossz állapotban voltál.. Kíváncsi voltam, jobban vagy-e..
-De Ashlee nyitott ajtót és most nem tudod, mit is gondolj.. igaz?
-Pontosan. - sóhajtottam.
-Nézd, Reenzy.. Szeretlek, ez nem változott.
-Nem, félreértesz. Ne magyarázkodj, nincs miért. Én csak meglepődtem és kicsit összezavart. Azt hittem, én tehetek a depressziódról és bűntudatom volt. Szerettem volna rendbehozni. Hogy mi történt Ashlee-vel, az a kettőtök dolga. A magánéleted. Semmi közöm hozzá..
-Tudod, hogy örülnék, ha lenne hozzá közöd. Nézd, én csak.. - sóhajtott. - Bronx nálam volt hétvégén és mikor hazavittem, valami történt Ash és köztem..
-Pete, erre semmi szükség.
-De. Szeretném, ha tisztán látnád. Szóval.. Ashlee és én rengeteget beszélgettünk, és rájöttem, hogy hiányzik. Pontosabban egy olyan személy, aki ott van, ha szükségem van rá, valaki, akire számíthatok. De nem vele akarok lenni. Tegnap éjjel felhívott, hogy jobban vagyok-e. Találkoztunk, és..
-Szóval ti most.. akkor.. együtt vagytok?
-Valami hasonló, igen.
-Oké. - mondtam mosolyogva. - Ezt örömmel hallom.
-Igazán? Nekem nagyon úgy tűnik, hogy féltékennyé tesz.
-Váratlan fordulat volt, csak ennyi. Nem vagyok féltékeny. Miért lennék az? Ahogy te is mondtad, semmi nem történt köztünk, és nem is fog..
-A rajongóknak szólt a kijelentés. Igyekeztem korlátozni a pletykákat rólunk.
-Nincsen "rólunk".
-A múltkor még volt..
-Azóta történtek dolgok. Pont én mondjam?
-Szóval mégis féltékeny vagy.
-Tudod, közel kerültél hozzám és mint barát, bizonyos szempontból féltékeny vagyok, amiért most más vígasztal.
-Bizonyos szempontból irtó édes, mikor füllentesz - jegyezte meg mosolyogva. Kénytelen voltam én is elmosolyodni.
-Azért örülök is nektek. Legalább végre eltűnsz az életemből.
Sóhajtva rázta meg a fejét, közben Stacey meglepett minket egy mennyei sütivel és hozzá illő kávéval. Barátokként fogyasztottuk el egymás társaságában. Sokat beszélgettünk, végre úgy tűnt, hogy tényleg rendben van. De úton hazafelé nem tudtam kiverni a fejemből a mosolyát. Tényleg igaz volt? Boldogok voltak? Végre elfelejthetem és továbbléphetek Chesterrel?
Csak egy dologban voltam biztos: túl hirtelen történt. Nem tudtam elhinni. Valami nem stimmelt.

A cikket írta: Reenzy

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. január 28. 16:28
Önmagaddal szemben nagyon rossz pszichológus vagy, Reenz!!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: