85 - Drámaszünet

Látogatók száma: 47

Mindenkire ráfér néha egy kis kikapcsolódás. Akkor is, ha nagyon szeretjük a munkánkat és akkor is, ha fontos munkát végzünk. Na akkor főleg. Mikor mások függnek attól, hogy milyen állapotban vagyunk, a munkamánia nem csak nekünk árthat. Kapcsolj ki.

Pete hónapokig nem hívott fel. Örülnöm kellett volna, de nem így volt. Nem tudtam elfelejteni, amit aznap éjjel éreztem a ház előtt, a kocsiban. És ha ez nem lett volna elég, őszintén aggódtam Danieláért. Persze Chester miatt sem voltam valami nyugodt. Éreztem, hogy megint távolodunk, és bárhogy is próbáltam, nem tudtam visszafordítani. Főleg, mikor Daniela Pete-hez költözött. Már a gondolattól, hogy egy ágyban alszanak, feszült lettem. Abban az ágyban, amiben annyiszor hozzábújtam Pete-hez a magányos éjszakákon. Bárhogy is örültem nekik, mert így volt, hazudni nem tudtam. Chester viszont gyakran kimentett, mikor Danielának az az ötlete támadt, hogy menjünk el valahová négyesben. Chaz higgadt volt és megértő, de én nem tudtam önmagam lenni. Ha dolgoztam, két percenként előről kezdtem a munkámat. Lépten-nyomon kitöröltem a válaszaimat és a jegyzeteimet. A fejemet támasztva sóhajtottam, mikor Julie bejött és leült.
-Reenz, beszélhetnénk?
-Persze.. figyelek.
-Híreim vannak. Jóval vagy rosszal kezdjem?
-A rosszal.
-Felmondok.. - sóhajtott. Meglepetten bámultam rá. - Nem tudok Eddie-vel dolgozni többé. Állandóan a munka miatt vitatkozunk otthon. Amíg a főnököm, addig nem lesz magánéletünk.
-De mi történt? Évek óta vagytok együtt.
-Tudom, de túl stresszes ez már. Szakítani meg nem akarok. Jobb, ha máshol dolgozom tovább.
-Ne add fel.. hogy segítsek? Beszéljek vele?
-Nem kell.. zsákutca.
-De mégis.. mit fogok csinálni nélküled?
-Maradok, amíg találunk valakit a helyemre.
-Nekem nem kell más.
-Tudom és sajnálom. Maradnék, de nem tudok.
-Rendben.. megértelek. De ha tudok segíteni, csak szólj, rendben?
-Rendben.. - mondta mosolyogva.
-És mi a jó hír?
-Csak vicceltem.. - vigyorodott el. Értetlenül néztem rá. Felhúzta a pólóját és megsimogatta a hasát.
-Ne..
-De! - nevetett. Szinte a nyakába ugrottam.
-Istenem, te hülye liba, úgy imádlak! - nevettem vele. - Gratulálok Julie, annyira örülök neked!
-El sem hiszem.. - sóhajtott boldogan. - Viszont az a rész igaz, hogy keresned kell mást. Pár hónapig maradok, de utána muszáj lesz. Ugye megleszel nélkülem?
-Persze, hogyne. Ne aggódj, minden rendben lesz. Te most csak a babával foglalkozz.
-Akkor most már megkérdezhetem, hogy mi a baj?
-Inkább ne. Ez a te napod, ne akarj mindig rólam beszélni. Mondanám, hogy ünnepeljük meg, de mostantól tilos az alkohol.
-Nem tilos, csak módjával kell. Egy pohár pezsgő belefér.
-Pezsgő? Délután kettőkor? - kérdeztem nevetve. Megvonta a vállát.
-Akkor beszéljünk a munkáról. Jövő héten előadás, hogy állsz a jegyzetekkel?
-Sehogy.. - sóhajtottam.
-Pedig dolgoznod kéne rajta.
-Tudom.
-Meg kéne beszélnünk a részleteket is.
-Tudom.
-Már előkerestem az előző cikkeinket ebben a témában.
-Tudom.
-Nem Eddie a gyerek apja, hanem Steven Tyler. De nem akarja felvállalni.
-Mi?
-Nem is figyelsz arra, amit mondok.
-De igen, én csak.. gondolkodom.
-Pete?
-Részben.
-Chester?
-Igen.. - sóhajtottam megint. Oldalra döntötte a fejét és kíváncsian nézett rám. - Nem akarok beszélni róla.
-Ki vele. Addig úgysem tudunk dolgozni. Egyértelmű, hogy mindennel tele van a fejed, csak a munkáddal nem. Szóval?
-Lefeküdtem vele.
-Kivel?
-Chesterrel.
-És ez miért olyan meglepő?
-Mert közben nem rá gondoltam.
-Na az már.. meglepő. Milyen gyakran csinálod ezt?
-Ez volt az első és rémesen érzem magam.
-És közben milyen volt? Gyerünk, elmondhatod. Jobban élvezted, mint egyébként?
-Nem is tudom. Csak más volt. Nem is akartam rá gondolni, csak valahogy átfutott az agyamon, aztán meg.. Te már gondoltál másra szex közben?
-Egyszer. Imádtam a pasimat, de nem volt egy isten.. - nevetett. - Gyakran fantáziáltam.. főleg Will Smith volt az áldozat. Ó a régi szép idők.
-Viccelsz? - kérdeztem nevetve.
-Teljesen komolyan mondom. Chester tudja már? Nem kérdezte, miért voltál más?
-Nem kérdezte, nem mondtam.. - sóhajtottam. - Nem akarok gondokat. Sosem fordult elő, mióta vele vagyok. Nem is fog többé.
-Ettől még nem ártana megbeszélnetek ezt az egészet. Szerintem ő is látja rajtad, hogy zavar Daniela.
-Miért jön mindenki ezzel? Nem zavar Daniela.
-Nekem nem tudod ezt beadni. Ahogy magadnak sem. Figyelj.. egyedül nem tudsz ezen túllépni, avasd be Chestert. Hidd el, ezerszer jobb megbeszélni, mint elfojtani. Tudod, mi lesz a vége? Hogy Pete karjaiban kötsz ki megint.
-Igazad van, de mégis hogyan hozzam szóba? Szia Drágám, milyen napod volt? Jut eszembe, a múltkor Pete-re gondoltam szex közben. Na nem azért, mert ő jobb, csak mert zavar, hogy végre nem keresi a társaságom..?
-Így van? Én ezen sem lepődnék meg. Nézz magadra, megváltoztál. Pete miatt.
-Gondolkodtál már a gyerek nevén?
-Ne terelj.
-A kisbabád most jobban érdekel, mint Pete Wentz vagy Daniela.
-Lesz 9 hónapod törődni vele. És ha megszületik, éveid. Szóval most azzal törődj, hogy rendbehozd az életed, mert most van rá esélyed. Úgyhogy ne add fel.
-És mégis mit tegyek? Évek óta nem tudom teljesen elfelejteni. És mikor már sikerülne, valami mindig történik.
-Te nem felejtesz. Csak elzárod az érzéseidet és az emlékeidet egy dobozba. Aztán, mikor ő felbukkan, teljesen megbolondulsz.
-Tudom.
Hátradőltem és sóhajtottam. Egy ideig csak csendben nézett, aztán mély levegőt vett.
-Reenz.. Sosem kérdeztem még, de bőven ideje már. Ha választanod kéne köztük, kivel maradnál?
Soha nem akartam hallani ezt a kérdést, mert nehezebb volt megválaszolni, mint ezer olvasó levelét egy éjszaka alatt. Pete előtt bármikor rávágtam volna, hogy természetesen Chesterrel, de most nem tudtam, melyikük jelent többet. Chestert szerettem jobban, ehhez kétség sem férhetett, de Pete is nagyon fontos volt és nehéz volt elengedni. Főleg azok után, hogy mennyire közel kerültünk egymáshoz. Nem csak fizikailag, de érzelmileg is. Julie kétségbeesetten nézett. Túl sokáig gondolkodtam a válaszon. De ez nem olyan dolog volt, amit az ember csak úgy kinyög. Hülyén éreztem magam, hiszen otthon minden rendben volt már és Daniela végre boldoggá tette Pete-et helyettem is. Végül mély levegőt vettem.
-Chesterrel.
Elmosolyodott és felsóhajtott.
-Látod? Nincs szenvedély, ami elmossa a szerelmeteket. Semmi gond nem lesz, Szivem, csak rendezned kell az érzéseidet. Túl stresszes vagy. Tölts egy kis időt Chesterrel és minden rendbejön.
-Az a vicc, hogy én is ezt érzem. Pontosan tudom, hogy mennyire hülye vagyok, de amikor meg kéne oldjam, elakadok.
-Akkor ne engedd, hogy bármi az utadba álljon. Mikor voltál utoljára szabadságon? Ilyen munka mellett kötelezővé kéne tenni, hogy néha távol tölthess pár napot, vagy egy hetet. Meg is beszélem Eddie-vel. Amint lement ez az előadás, utazz el Chesterrel. Jót fog tenni mindenkinek.
-Igazad van.. nem is tudom, mi lenne velem nélküled.
-Majd megtudod.. - mosolyodott el. - Mindjárt jövök.
Felpattant és átlibbent a főnökhöz. Elmosolyodtam és ittam egy korty teát, majd nézni kezdtem a gyűrűmet. Hogy is kételkedhettem az érzéseimben? Chester volt az álmom. Mindig. Miért dobnám el a boldogságunkat egy vonzalomért? Egy vonzalomért.. azokért a szenvedélyes, vad, érzéki percekért. A szemeiért.. a bizsergésért, a szerelmünkért.. Nagyot nyeltem és sóhajtottam. Nem gondolhattam rá. Nem akarhattam vele lenni.. egyszerűen képtelenség.
Ahogy Julie tanácsolta, Chesterrel elutaztunk néhány napra. A lányok gyakran ránéztek a gyerekekre, bár elég nagyok voltak már és Sarah megint hozzánk költözött addig, de aggódtam értük. Ezért nem is mentünk túl messzire. Nem hagytuk el az országot, de még az államot sem. Furcsa volt ilyen körülmények között messze lenni otthonról. Messze mindentől, ami fontos. De igazából a legfontosabb ott volt velünk. A szerelmünk.
San Diego. Romantikus reggelek, szerelmes pillanatok, csend és nyugalom.. minden, ami kellett. Első nap még sokat gondoltam a munkára, hiányzott is, de Chester hamar elvonta a figyelmem. Megint minden rólunk szólt. Pihentünk, szórakoztunk, minden rendben volt. Teljesen úgy éreztem magam, mint Mikey születése előtt, vagy azelőtt, hogy megismerkedtem Pete-tel.
Imádtam, hogy reggel sehová nem kellett mennem, hogy a karjaiban indult a nap. Akár délben. Hátulról ölelt át, puha csókokkal borítva a nyakam, a vállam, a hátamat, miközben a napsugarak beszűrődtek a redőny nyílásain. Olyan volt, mint egy második nászút. Minden mesésen tökéletes volt. Elmosolyodtam és megfordultam, hogy ráfekhessek és megcsókolhassam. Édes csókokkal kényeztettük egymást és még a legapróbb mozdulataink is tele voltak romantikával. Azok a gyengéd cirógatások, a lágy, édes csókok, a halk sóhajok, a diszkrét mosolyok.. csak erre volt szükségem.
Ha épp nem az ágyban fetrengtünk, akkor sétáltunk a parton, vagy a városban, vagy esténként elmentünk egy-egy buliba a parton. Ittunk, beszélgettünk, táncoltunk. Haza sem akartam menni, de nem maradhattunk örökké. Sok kedves embert ismertünk meg, míg ott voltunk és néha összefutottunk egy-egy ismerőssel. Egy bárban voltunk, mikor Travis felém intett a tömegből és elindult. Vidáman öleltem át, mikor megállt mellettünk. Rég láttam utoljára és hiányoztak a viccei. Egy másodpercre Pete jutott eszembe, de ez nem okozott gondot. Mikor elengedtem, bemutattam őket egymásnak.
-Chester, ő itt Travis, egy nagyon jó barátom.. - mosolyodtam el, mikor kezet ráztak. Travis leült és rendelt.
-Mit keresel itt? Alig hittem a szememnek - sóhajtott meglepetten.
-Kettesben töltünk pár napot, tudod, hogy megy ez.
-Csodásan nézel ki - mért végig a szemeivel. - Boldognak látszol.
-Az is vagyok - mosolyogtam Chesterre. - És már kettőt ittam ebből.. mi is ennek a neve?
-Toronto Daiquiri - válaszolt mosolyogva.
-Köszönöm, Édesem..
Hozzábújtam és megcsókoltam. Mintha fel akarnám falni. Valami hasonló járt épp az eszemben.
-Szóljatok, ha zavarok.. - nevetett Travis. Elmosolyodtam.
-Nem zavarsz, örülök neked.
Sokat beszélgettünk, nagyon jól éreztük magunkat. Egészen össze is barátkozott Chesterrel. Kicsit később elmentünk egy táncos buliba és egész éjjel táncoltunk. A pultos felismert és meghívott egy személyre szabott koktélra. Chrisnek hívták.
-Mit tehetek az italába, Mrs. Bennington? - érdeklődött barátságosan mosolyogva.
-Nem is tudom. Lepj meg valami gyümölcsössel.
-Mi a kedvence?
-Akármi jó lesz, mindenfélét szeretek.
-Rendben, akkor pár perc és hozom.
-Köszönöm Chris.
Őszintén? Már akkor be voltam csípve. Talán ez volt az első, hogy Chester így látott. Nem is nagyon bánta, legalább lazítottam végre. Örült neki. Ahogy annak is, hogy visszaérve a motelbe, azonnal letámadtam. Eközben Travis felhívta Pete-et.
-Hello haver, mi újság?
-Ó semmi, csak dicsekedni akartam.. - mosolygott bele az italába a pultnál Trav. Pete ásított.
-Dicsekedni? Az éjszaka közepén?
-San Diegoban? Viccelsz? Először is.. minőségi csajok flangálnak extra pici bikiniben.. néha már nem is tudom, hogy bírják a nagy fel-le ugrándozásban.. Párnak csak úgy odaköszönnék, hogy "Szia Cici"..
-Az én csajom is elég minőségi.. a melleiről nem is beszélve.
Daniela hozzábújt és megcsókolta a mellkasát. Pete elmosolyodott és adott egy puszit a homlokára.
-Na kivel futottam ma össze? - hencegett tovább Travis.
-Shaylee-vel?
-Ki az a Shaylee? - sóhajtott Daniela félálomban. Pete megsimította a vállát.
-Reenzy-vel. Őrülten jól néz ki.
-Rendben.. és? Hogy van? Nagyon befordult?
-Egyáltalán nem. Egész éjjel velük buliztam. Nagyon jól érezte magát, most meg valószínűleg Chestert érzi nagyon jól.. - nevetett. - Láttad már táncolni? Nem tudom, józanon milyen, de becsípve iszonyatosan dögös.
-Ivott? Mit és mennyit?
-Daiquirit és.. van az az ütős személyre szabott koktél, tudod. Talán mást is ivott még, nem emlékszem.
-Értem.
-És? Mi a helyzet? Romantika, szerelem, boldogság?
-Ebben a sorrendben. Minden tökéletes.
-Örömmel hallom. Szóval nem vagy rám féltékeny, szégyelld magad. Pedig ha szingli lenne, lecsapnám a kezedről.. - sóhajtott. - De leteszlek. Két formás dekoltázs közelít felém.. jó éjt, haver.
-Jó éjt, Trav..
Letették, de Pete egy ideig nem tudott aludni. Azon gondolkodott, vajon tényleg olyan jól érzem-e magam, ahogy Travis mesélte, vagy annyira rosszul, ahogy ő gondolta. Nagyon ritkán ittam, akkor is keveset. A gondolataiból Daniela sóhaja vonszolta vissza a szobájába. Ahogy a nyugodt, angyali arcát nézte, bűntudatot érzett. Egyszerre volt boldog és szomorú. Az együtt töltött hónapokra gondolt. Óvatosan kimászott az ágyból és kiosont a konyhába. Felhívott. Még ébren voltunk, aludni készültünk éppen. Felnevettem, mikor megláttam a nevét.
-Szia Kingston, hogy vagy? - szóltam a telefonba vidáman. Sóhajtott.
-Jól, te?
-Jobban, mint valaha. Miért hívtál? Csak nem hiányzom?
-De.. és aggódom.
-Már miért aggódnál?
-Travis felhívott. Mesélte, hogy együtt buliztatok.
-Jaj, és féltékeny lettél? Édesem, semmi okod rá. Te vagy az egyetlen, aki tönkreteszi az életem. Travisszel csak barátok vagyunk. És Chesterrel vagyok itt. Kíváncsi vagy a mocskos részletekre?
-Annyira bánt, hogy ilyen állapotba hoztalak..
-Milyen állapotba?
-Részeg vagy..
-Nem kell az engedélyed. Tudod, mit? Kicseszettül fáradt vagyok és legkevésbé a te hangodra vágytam egy ilyen őrületes ágytorna után. Szóval.. csak azért hívsz, mert hiányzom, vagy van valami más mondandód is?
-Sajnálom, hogy megbántottalak. Nem tudtam, hogy ennyire zavar a kapcsolatom Danielával.
-Ez még nekem is új. Ezerszer elmondtam, Pete, de elmondom utoljára. Fenét sem érdekli, mit csinálsz. Éld az életed, ahogy én is a sajátom.
-Szóval ezt akarod?
-Mi mást akarnék? Eszembe sem jutottál mostanáig. Nem szeretlek, nem hiányzol, nem érdekel a kapcsolatod, világos? Légy boldog, vedd feleségül, csinálj gyereket és hagyj engem békén. Maradj távol a rohadt életemtől, mert akkor sem lehetnék veled, ha akarnék. De mivel erről szó sincs, ez az egész beszélgetés felesleges volt. Lépj tovább. Jó éjt, vezess óvatosan.
Jól esett végre kiosztani akkor is, ha nem az igazat mondtam. Erősnek éreztem magam, magabiztosnak, mintha én irányítanám az érzéseimet - habár tudtam, hogy ez csak átmeneti állapot. Mélyen, legbelül, tudtam, hogy igaza volt. Nem értettem magamat és az érzéseimet, ezért ittam annyit. Eleinte. Aztán meg azért, mert jól esett. Ahogy Chester csókja is, mikor kijött a zuhanyzóból és mögém ülve csókolgatni kezdte a nyakam. Elmosolyodtam, kikapcsoltam a telefont és letepertük egymást.
Reggel csúnya fejfájással ébredtem. De vidáman és kipihenten. Chester az ágy szélén ült egy csésze teával a kezeiben és egy ennivaló mosollyal az arcán.
-Jó reggelt.. - csókolta meg az ajkaimat. Elmosolyodtam és elkezdtem visszahúzni az ágyba. Elvette a kezem és adott rá egy puszit. - Jól aludtál?
-Úgy érzem magam, mint akit teljesen kiütöttek.
-Hát.. tényleg ki voltál ütve.
-Mennyire?
-Csak egy csöppet.
-Mióta vagy ébren?
-Egy órája.
-Fel kéne kelnem.. - sóhajtottam. Letette a teát, mellém mászott és magához bújtatott.
-Miért kéne?
-Ne akarjak felkelni?
-Holnap hazamegyünk. Ha egész nap az ágyban akarsz maradni, nem bánom.
-Csak egy kicsit.. - ásítottam.
-Később mit szeretnél csinálni? - kérdezte megsimítva a hátam. Elvigyorodtam és megcsókoltam. - Jó, és azután?
-Nem tudom. Sétálni, enni.. fogalmam sincs.
Tényleg nem volt. Nagyszerűen éreztem magam. Egy ilyen hétvége után, a nyugati part legvarázslatosabb városában, másként nem is lehetett. Teljesen beleszerettem. San Diego kitúrta Pete Wentzet a szívemből.