A bérgyilkos (részlet)

Látogatók száma: 16

- Pedig, hiba volt nem elmondani! Hiszen, ezzel a Te gyerekkorodat tette tönkre nagyapa! Arra nem gondolt, hogy Te hogyan éled meg ezt az eseményt, és az utána következő többit?
Eliza összehúzott szemöldökkel nézett Andréra. A férfi tudta, hogy a lánynak igaza van, de tudta azt is, hogy nem rajta múlott, hogy így alakult az életük.
Gerard nem szólalt meg. Próbálta megemészteni a történetet és összekapcsolni a dolgokat azzal a fura, fehér hajú asszonnyal, aki olyan hidegen fogadta őket.
- Ez olyan abnormális dolog! – tárta szét a kezeit Eliza. – Egy életen át kerülgetni egy asszonyt, aki otthagyja a férjét meg a gyerekét? Én hagytam volna, hogy menjen oda, ahova akar, és kerestem volna mást.
- Mások voltak azok az idők lányom, és mások az emberek! – nézett maga elé elgondolkodva Andre. – És ne feledd azt sem, hogy az emberek nyolcvan százalékban azzal élték le az életüket, akinek örök hűséget fogadtak fiatalon. Kimondták az oltár előtt és az erkölcs kötelezte őket a betartására!
- És a maradék húsz százalék? - nézett fel csúfondárosan Eliza.
- Azok özvegyek maradtak! – felelt neki tömören az apja. – Akik hűtlenek voltak, azon nem dicsekedtek vele! Nagyanyádnak éppen elég volt elviselni, hogy a város tudta, hogy elhagyta a férjét egy másik férfi miatt! Beleroppant volna, ha megtudja, hogy csak egy fogadás része volt!
Andre folytatta.
- Aki hűtlenkedett az meg elment és meggyónta. A papot kötelezte a gyónási titok, így abban biztosak lehettek, hogy ő nem árulja el őket.
Elmosolyodott.
- Habár, egy esetről tudok, amikor a pap akaratán kívül elárulta az egyik asszonyt.
A fiatalok felfigyeltek.
- Meséld el Apa ki volt az! – követelte Eliza hízelkedve, és Andre engedett a szelíd erőszaknak.
- Madame Talbot volt az, a régi patikus felesége. Összeszűrte a levet a segéddel, majd kora reggel elfutott a paphoz gyónni. Szerencséje volt, ő volt az első a templomban. Hazament, hogy a reggelit elkészítse a férjének, akihez éppen a pap volt hivatalos aznap ebédre. A két ember teológiai vitába keveredett egymással, a házassági hűséggel kapcsolatban. A pap, mivel más indoka már nem volt, arra hivatkozott, hogy az aznapi első gyónója is egy házasságtörő asszony volt. Később az asszonyka is belépett üdvözölni a papot, majd így szólt: Képzeld el Drágám, ma én voltam a tisztelendő úr első gyónója! Amikor végül rájött, mitől fagyott meg a levegő a szobában, egyszerűen elájult! De elválni ők sem váltak el. A segédet menesztette a patikus és kész!
Az ikrek nevettek a történeten, és elképzelték az apró termetű kövérkés patikusnét, amint megtudja, hogy elárulta magát.
Hazafelé menet Andre átölelte a két gyereke vállát és úgy ballagtak anyja háza felé. Ő is, és a gyerekek is érezték, hogy ezen a röpke úton nagyon közel kerültek egymáshoz! Hiszen apjuk bepillantást engedett az ő saját életébe, az anyjához fűződő kapcsolatába, és a két fiatal ezt most valami külön jutalom gyanánt élte meg.
Mindketten azon gondolkodtak, hogy ők mennyi szeretetet kaptak Andrétól gyerekkorukban! Ha baj érte Őket, apjuk ott volt és segített, vagy megvigasztalta őket. Ha valamit nem tudtak, órákon keresztül magyarázott nekik. Amíg az iskolában voltak, tudták, hogy hívni fogja őket, amint ott az ideje. És sosem csalódtak benne! Mint egy szilárd bástya állt mindig mögöttük, és tudták, hogy minden körülmények között számíthatnak rá!
Eliza közelebb bújt apjához és halkan megszólalt.
- Szeretlek Apa!
Andre elmosolyodott és magához húzta. Most úgy érezte, hogy az a hideg fuvallat, amit sokszor érzett az ikrek mellett, talán csak az Ő képzelgése. Talán csak a gyerekei önálló szárny bontogatásainak a szelét érzi. Lehet, eljött az idő, amikor a saját életük lett a fontosabb, és Ő, mint apa, csak a harmadik lesz a sorban.
És eljön majd az az idő is, amikor eltűnik az életükből! Elkomorodott. Vajon milyen öregkor vár majd rá? Andre hirtelen félni kezdett!