A találkozás
Látogatók száma: 72
A vonzalmak mindig a lelkek között jönnek létre, ilyenkor a testeknek már csak jóváhagyás marad.
Ha a jóváhagyás is megtörténik, a találkozást nagy izgalom előzi meg.
A találkozás mindig nagy esemény, különösen, ha ezt a találkozást a lelkek már jóval korábban megbeszélték, még mielőtt a testek látták volna egymást.
Izgatott készülődés, idegőrlő várakozás jelzi, hogy közeleg a nap. A nap, mely megtörni hivatott az unalmas magányt. Ilyenkor nem szabad vérnyomást mérni, EKG-t készíteni, de még a vérvételt is ki kell hagyni, mert még a vér kémiai összetétele is megváltozik. Minden érzékszerv cserbenhagy, minden cselekedet vad összevisszaságba torkollik. Elmarad a hideg, a meleg, a fájdalom, a bántó zajok, az illatok. Minden egy irányba összpontosul, mint a ragadozóknál támadás előtt. Itt azonban szó sincs támadásról. Ez a valami sokkal inkább megadás, meghajlás a Sors akarata előtt. Ebben a meghajlásban mégsem csak megadás van, hanem alázat, tisztelet és hála az átélhető pillanatért. Hála, amiért idetekint, megérint, meglátogat.
Ez már nem a magány regénye. Ez már a változás napja. Egy új fejezet. A gondokat, célokat átalakító, a hegy nyugalmát lávakitöréssé változtató pillanat, amikor minden elértéktelenedett, ami eddig fontos volt, megcsúnyult, ami eddig szép volt, vagy felragyogott, amit eddig észre sem lehetett venni. Valami elemi erő, valami láthatatlan szál, ami összeköt testet és lelket.
Ez a találkozás.
A cikket írta: Nurse
Hozzászólások
időrendi sorrend
fogjuk meg egymás lelkét, és a kézfogás már csak formalitás:-)
Puszi,
Pinokkió
Gyönyörű gondolatok! Nagyon tetszett. Köszönöm.
Szép napot!
Inga
Nagyon fontos lehet neked ez a találkozás. :-)
De egyszer már írtam neked, a nagy érzések, nagy fájdalommal járnak kéz a kézben. :-)
Éva
Azt hiszem, igazad van a beteljesüléssel. Szeretem a várakozás izgalmát. Nem tudom, miért, de van benne valami ünnepélyes. Valami semmivel össze nem hasonlítható .
Nurse
ez nagyon tetszik. Csupa igazat írtál. :) Ez valóban így működik. Biztos hihetetlen, ezért van csend körülötte. Vagy a felismerés némít.
"Ez a valami sokkal inkább megadás, meghajlás..." - nekem inkább a beteljesülés. :)
Zsötem