A táska
Látogatók száma: 53
Játék
Karácsony előtti utolsó munkanapján Julika arra gondolt, hogy végre lesz ideje estig nézelődni, vásárolni az ünnepekre.Két kolléganőjével megbeszélte, hogy előtte még pár percre meglátogatják az otthonában Marikát, aki már hosszabb ideje betegeskedett.
Julika tett-vett a kocsiban, helyet csinált a beülőknek, a táskáját a kocsi tetejére tette, az üléseken lévő cuccokat a csomagtartóba rakta.
Marika nagyon örült a látogatásnak, beszélgettek, majd visszafelé jövet aztán a két nő kiszállt és Julika beállt a bevásárlóközpont parkolójába.
Mielőtt lezárta volna a kocsit, rutinszerűen benyúlt a táskájáért, de csak a levegőt tapogatta..
Mint a villám, beléhasított az emlékezés, hogy a táskáját a kocsi tetején felejtette és ki tudja, hol esett le. Nagyon elkeseredett, hiszen a pénztárcán kívül az iratai is mind a táskában voltak, valamint néhány befizetésre váró csekk, az összeg pedig a vásárlási pénzzel együtt a tárcájában.
Hirtelen nem tudta, mitévő legyen. Berohant az Önkormányzathoz, hogy néhány perce nem adott le náluk valaki egy táskát? Hiszen még vannak csodák! De a csoda elmaradt..
Szomorúan hazafelé tartott, lógó orral és elkeseredve ment fel a lépcsőn a csendes lépcsőházban. Mikor felért az első emeleti lakásukig, azt hitte, rosszul lát, a lakás ajtó kilincsén ott lógott a táskája...
Mindez egy óra leforgása alatt történt.
A táskában minden benne volt, még a pénztárca is,-csak üresen.
Julika a szórakozottsága mellett nagyon optimista volt és borzasztóan jóhiszemű.
Ha a táskámat visszahozta valaki, akkor biztos, hogy a pénz is előkerül-gondolta. Talán csak azért vette ki belőle az illető, nehogy a lépcsőházban könnyítse meg a pénztárcát valaki.
A szekrényében már évek óta állt egy üveg Napoleon-konyak, gyorsan becsomagolta és várt..
A konyak azóta is becsomagolva áll a szekrényben. De legalább az iratait nem kellett újra csináltatni.
Bárcsak lenne vége már ennek az évnek,-kesergett.
A január végre elhozza a nyugalmat, még ha üres pénztárcával is..
Ilona B.T.
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Yolla
Kedves Ilona!
Gratulálok, nagyon jó!
Vannak még rendes emberek, meg félig rendesek, mint ez utóbbi volt, aki legalább a táskát visszahozta az irazokkal együtt.
Puszi: Yolla
Igen, én is így értékeltem, főleg azért, mert az én hibám volt..Azzal, hogy az irataimat visszahozta és nem dobta be az első kukába, jót tett velem..:-)
Puszi, Ilona
Válasz erre: Yolla
Kedves Ilona!
Gratulálok, nagyon jó!
Vannak még rendes emberek, meg félig rendesek, mint ez utóbbi volt, aki legalább a táskát visszahozta az irazokkal együtt.
Puszi: Yolla
Igen, én is így értékeltem, főleg azért, mert az én hibám volt..Azzal, hogy az irataimat visszahozta és nem dobta be az első kukába, jót tett velem..:-)
Puszi, Ilona
Gratulálok, nagyon jó!
Vannak még rendes emberek, meg félig rendesek, mint ez utóbbi volt, aki legalább a táskát visszahozta az irazokkal együtt.
Puszi: Yolla
Válasz erre: Ilona
:D Igen, néha mégis többet ér, mint egy drága ajándék!
Válasz erre: Virág
A kedvesség nem kerül semmibe. :)
Válasz erre: Ilona
Köszönöm szépen, Virág, nagyon kedves vagy!
Válasz erre: Virág
Egyszer találtam egy mobilt, még akkoriban nagyon kevésnek volt, még nekem sem. Valaki a kocsija tetején hagyat és elindult. Aztán felhívtunk valakit róla, h valahogy értesítsék a tulajt. Nagy volt a boldogsága mikor visszakapta. :)
Tetszett a cikked Ica!
Tetszett a cikked Ica!
Válasz erre: zsoltne.eva
Leszámítva Julika kudarcát, a sztori nagyon jó és aktuális. Vigyázzunk arra a kevéskére, amink van! :-)
Pici a zsebem, de a kezem mindig ott van... nem éppen sikkes, de hasznos.
Én is jártam már így, futottam is utána, hozták is és minden hiánytalanul megvolt. Sőt mi több nem tanultam belőle, mert egy kézitáskát, amit ritkán hordok egyszer ott felejtettem az egyik dohányboltban, a pulton... és mentem tovább a dolgomra. A piacon derült ki a könnyelműségem. Rohantam is vissza, amerről jöttem... és meglett!
Csak a mobilomat nyúlták le. Akkor bántott, ma már nem fáj...
Jó a cikked, tanulságos. Gratulálok! :-)
Puszi
Szerencsés voltál..:)
Puszi
Pici a zsebem, de a kezem mindig ott van... nem éppen sikkes, de hasznos.
Én is jártam már így, futottam is utána, hozták is és minden hiánytalanul megvolt. Sőt mi több nem tanultam belőle, mert egy kézitáskát, amit ritkán hordok egyszer ott felejtettem az egyik dohányboltban, a pulton... és mentem tovább a dolgomra. A piacon derült ki a könnyelműségem. Rohantam is vissza, amerről jöttem... és meglett!
Csak a mobilomat nyúlták le. Akkor bántott, ma már nem fáj...
Jó a cikked, tanulságos. Gratulálok! :-)
Puszi
Nem titok, ez velem esett meg, mit mondjak, a szórakozottságomból nem sokat tanultam..Sajnos ilyennek születtem.
A pénznek bizony kiszámítottan mindig helye van. De sajnos -ahogy írod-ilyen az élet, az embert mindig érik meglepetések. Általában nem jók..
Sajnálom, ami Veletek történt, magamról tudom, borzasztó lehetett..:(
Puszi
Sajnos a Páromnak van egy ilyen rossz szokása,hogy a kocsi tetejére,vagy a motorháztetőre kicsapja a pénztárcáját,Elúszott már így egyszer a nyaralásunkra szánt pénz.Megálltunk útközben,valaki telefonszámát kereste és a tárcaját letette a motorháztetőre.Ott felejtette és az elrepült,vele együtt elszállt a pénz is.Hiába tudtuk hol történt,már se híre,se hamva nem volt.Amikor a szállásunkra megérkeztünk,lepakoltunk,ő pedig irány haza!Azért,hogy ne maradjunk pénz nélkül.Hát ez a forduló 3oo-3oo km nem hiányzott!Szerencsére a szállás ára nálam volt,így azzal nem volt gond.Aztán a strandon hallgattuk,hogy más is pórul járt,ő a család összes iratával hagyta el a táskáját.Na az már rázósabb.Két felnőttnek és két gyereknek az összes iratát újra csináltatni!Ilyen az élet,sajnos!:)
Puszi