A vajaskenyér esete
Látogatók száma: 50
A vajaskenyér mindig a vajas felével esik a földre, megtapasztalhattuk mindnyájan, de ez bennünket nem igazán zavar, ha nem sok kosz ragadt rá, gyerekként azért még megettük.
Ugyanerre a szisztémára hajaz a gyógyszerszedés is, velem még sohasem fordul elő, hogy az egyszerre felírt gyógyszerek egyszerre fogytak volna el. Nem arról van szó, hogy a különböző kiszerelések miatt egyikből, másikból néhány szem megmarad, hanem egyik-másik elfogy, miközben a többiből még bontatlan kiszerelés is marad.
Ma elfogyott a vérnyomás csökkentő pirulám, gondoltam, felhívom a doktornőt, hogy mikor tud fogadni, mert hozzá csak úgy lehet menni, ha előre bejelentkezik a beteg. Kiderült, hogy szabadságon van, s nekem semmi kedvem egy ismeretlen helyettesítő orvoshoz menni.
Felkutattam a lakás valamennyi pontját, ahol lehet a régebbi megmaradt gyógyszereimből egy zacskónyi, hátha találok benne a korábban szedett vérnyomás csökkentőből. Láss csodát, találtam egy egész levélnyit, ezért megvárhatom, amíg visszajön szabadságról a körzeti orvosom.
Teljesen feldobódtam! Minden rosszban van valami jó! A szépség hibája a dolognak az, hogy ebben a régi gyógyszerben olyan vivőanyagok vannak, amelyek egy másik gyógyszeremmel ellentétes hatást váltanak ki, ezért kellett lecserélni, ezért kaptam az új mellé vízhajtót, amit most nem kell beszednem.
Hajaj, a bőség zavarával küzdök!
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Bocsi, de felment kissé a vérnyomásom, nem csak a "gyógyerét" miatt, de ennek a cikknek a gyengesége miatt is és hogy téged abszolút nem érdekel, mosod kezeid, hogy sorozatosan elütésekkel tele teszed fel az írásaidat és egyéb irodalomnak nevezed még azt is, ami pedig jó esetben is, ha egy naplóbejegyzésbe való.
Hogy legyen okod a további hallgatásra és közömbösségre, ami téged mindig is olyan hidegen tudott hagyni, még talán élvezed is, még akkor is, ha semmi alapja nem volt.
Köszönöm, de jól vagyok! Most hívhatod a barátodat, de szerintem te nem szorulsz védelemre! Velem már párszor előfordult. :-)
Már mondottam vala, hogy ne olvasd az írásaimat, ha nem tetszik, ez még nem az iskolai kötelező olvasmány.
Valóban nem szorulok védelemre, mert engem nem bánt senki, egyébként is meg tudom védeni magam, ha kell, vagy ha szükségét érzem.
Ami pedig a kategóriákat illeti, a naplóba nem tehettem, mert abba a vicceket tettem, de ha tudtam volna, hogy ennyire felizgatod magad miatta, akkor más kategóriába tettem volna, mondjuk, az erotikusba.
Hogy legyen okod a további hallgatásra és közömbösségre, ami téged mindig is olyan hidegen tudott hagyni, még talán élvezed is, még akkor is, ha semmi alapja nem volt.
Köszönöm, de jól vagyok! Most hívhatod a barátodat, de szerintem te nem szorulsz védelemre! Velem már párszor előfordult. :-)
A cikkedről eszembejutott egy kabaré, nem emlékszem már, kik játszották. A lényeg, hogy egy koma valami aprósággal elment az orvoshoz, az írt fel neki gyógyszert. A mellékhatásoktól kihullott a haja, kiestek a fogai és egyebek, persze ő mindegyik bajával megjárta a rendelőt és sok forduló után újra az eredeti betegséghez jutott vissza...Valahogy így van ez és én hálát adok az Istennek, hogy csak nagyritkán kapok be egy-egy tablettát a derekamra és vesémre. Most még...Nem tudom,később mi lesz, de nagyon sajnálom, akinek rendszeresen gyógyszereket kell szednie...
Mert az orvos biztos, hogy fog találni valamit.
Ez minden szakmában így van.
Megy a rivalizálás.
Megy a rivalizálás.
Nem árt, ha az ember rendelkezik gyógyszerészeti ismeretekkel.