Arany csekklepke

Látogatók száma: 30

Az arany csekklepke Észak-Afrikától Kínáig él. Szép nagy darab lehet, nem is értem, hogy még egyszer sem ütköztem bele. Értem én, hogy a méret a lényeg, de nem túl veszélyes ez?

Maradok a molylepkénél, igaz, így megrágja a szőnyeget, de legalább nem takarja el a napot.

A lepke szárnyai aranyszínben tündökölnek, fekete alapon; vagy a mintázat fekete és az arany az alap, mint a régi bankokban, amelyek ajtaján sosem jelent meg a cédula: Zárva. Csődbe mentem, jobban teszik ha nem jönnek utánam. A cédula már régen elavult, nem úgy, mint kék színű, a félcédulákról nem is beszélve. Manapság a csődben is meg lehet gazdagodni, persze csak akkor, ha valaki vezérigazgató vagy főkönyvelő. Büntetéstől nem kell tartani, mert a kaptárok dugig vannak azokkal, akik gyanútlanul leparkoltak, és mire visszamentek a kocsihoz, dupla záróvonalat festettek alájuk. Vagy ami még nagyobb bűn, összegyűrődött a buszjegyük.

A csekklepke olyan helyeken él, ahol a lopóautó elsüllyed, vagy nem gurul: nedves, mocsaras réteken; száraz füvön, erdei tisztáson csak véletlenül. Rövid életének egyetlen célja az, hogy feltartóztathatatlanul szaporodjon – ezért is nevezték el a csekkekről, amelyek minden konyhában a plafonig halmozódnak, és annak csak a pókok örülnek. Anyu a levelek alsó felére ragasztgatja a petéig, egyszerre akár 350-et, mert nem jó az, ha a gyereknek nincsenek egykorú játszótársai. A lepke nagyon gondosan választja ki a gyereknevelésre alkalmas gyomokat, vagyis azokat, amelyeket a kis hernyó szívesen elfogyaszt. A paradicsomos káposzta és a finomfőzelék szóba sem jöhet, akkor sem, ha az előírt sómennyiség felét hazacsempészi a konyhás néni. A csekkgyerekek kedvencei a réti ördögharapta fű, az ördögszem, a mezei vasfű, a tárnics és a takácsmácsonya; rejtély, hogy egy ördögharapta mitől vonzóbb az összes többinél, de a vastag rántásban úszó, ázott répánál csak jobb lehet.

A peték először halványsárgák, aztán rikító sárgák, kárminvörösek, és végül sötétszürkék; a sötétszürkéből bújik ki a hernyó, és rögtön hasonló szálat ereszt, mint a pókok, ezzel szövi oda meg vissza a gazdanövényét. Ősz felé egyre erősebb lesz a pókfonal, lehetőleg egy jó sűrű fűcsomó körül, hogy a hernyó zavartalanul alhasson tavaszig. Közben vedlik is néhányszor, mert miért ne, és április táján ronda, fekete féregként sütkérezik a napon. Bebábozódni csak akkor tud, ha már jó meleg, de VV8 Zsoltinak ezt valahogy meg ne mondják, mert képes leutánozni, és elszáll magától, a kupolán keresztül.

Június-júliusban jelennek meg a lepkék, és az egész cirkusz elölről kezdődik; a postás kihozza az új csekkeket, pedig még a régiek is ott lapulnak a szelektívben.

Újabban más bajuk sincs egyes ráérő embereknek, amiatt aggódnak, hogy egyre kevesebb a sárga csekk. Reptiliánok, szabadkőművesek, Opus Dei, Bohemian Grove, Skull & Bones, Illuminátusok, Bilderberg-csoport… állhatnak a háttérben, de a nagyüzemi mezőgazdaság teljesen ráállt a búza, szója, kukorica termelésre, és egy szál ördögszemű mácsonya sem színesíti a kínálatot. Ha nincs gyom, nincs hernyó, ha nincs hernyó, nincs lepke, és ennek a nagy pillangótlanságnak még súlyos következményei lesznek. Én szóltam.

A cikket írta: Müszélia

támogatóink