Aszinkronban vagyok!

Látogatók száma: 38

Nem tagadom, aszinkronban vagyok magammal! Persze, mint minden, ez is nézőpont kérdése!
Mire gondolok?
Idén alig két és fél hónap múlva hatvanhat éves leszek, és mit tagadjam, az idő ráncokkal gazdagított, a kézfejemen pedig apró májfoltok emlékeztetnek arra, hogy rég kiestek a tejfogaim. Lélekben azonban legfeljebb jó negyvenesnek érzem magam. Legutóbbi vonaton történt utazásom során a kalauz úgy ment el mellettem, hogy nem kérte a személyimet, elég volt rám pillantania, és kétsége sem volt, hogy ingyen utazhatok, akkor pedig minek a felhajtás.
Nem értettem, hogy felmenőimnek miért okoz gondot az új elektronikai készülékek használata, amikor az olyan egyszerű. Mára eljutottam magam is arra a pontra, amikor az okos telefon valóban okosabb nálam, mert nincs türelmem megtanulni a különféle szolgáltatásainak használatát, egyszerűen telefonálására és sms küldésre használom és kész.
Amennyire szerettem a társasági életet, úgy mostanában jól elvagyok otthon a laptopommal, mi több, a barátaimmal is szívesebben találkozom a lakásomon, főzök egy jó ebédet vagy vacsorát, csak ne kelljen kimozdulnom.
Míg dolgoztam, általában kosztümben jártam, mert az bármely helyzetben megfelelő öltözetnek számított. Ma már előnyben részesítem a laza, kényelmes öltözéket, farmerben, vászon nadrágban, pólóban járok. Szekrényemben – szégyen, vagy nem szégyen, - két olyan alkalmi ruha is lapul, melyeket még egyszer sem viseltem. Meglehet, már nem is fogok, mert isten tudja mitől, talán a szerkényben állástól, mintha kissé összementek voltak. A körömcipők, magas sarkú szandálok is évszámra ott porosodnak a cipőállványon, mert kizárólag a lapos sarkú lábbeliket és papucsokat részesítem előnyben.
Sohasem voltam vásárlási mániás, mostanra azonban eljutottam arra a pontra, csak akkor indulok beszerző körútra, ha nagyon muszáj, és ha nem kapom meg a második üzletben azt, amit keresek, akkor feladom, s megbeszélem magammal, hogy nem olyan fontos az a beszerzés. Holott időm tengernyi, módszeresen bejárhatnám a város összes szaküzletét, ámde idegesít a silány árukínálat, az eladók közönyössége, nem kevésbé a vásárlók tülekedése.
Amennyire szerettem színházba és moziba járni, jelenleg legalább annyira nem kívánkozom egyikbe sem. Lehet, hogy a színdarabok és filmek színvonalával van a baj? Vagy velem? Tény, hogy sikerült elaludnom a színház első sorában ülve. Esetleg megszoktam, hogy a televízió hatvan csatornáján szörfölve kiválasszam az érdeklődésemet felkeltő filmeket, melyik ha mégsem nyernék el a tetszésemet, akkor egyszerűen tovább léptetem a távirányítót, vagy elalszom, s mire felébredek, már másik film pereg a képernyőn. Nem érdekes, ha nem látom az elejét, vagy a végét, mert másnap úgyis megismétlik és megnézhetem.
Ebben a korban már nincsenek kötelezettségeim, csak szabadon választott elfoglaltságok. Azokat azonban bármikor elhalaszthatom, elvégre másnap is nap lesz. Ha lesz. Eddig mindig volt és remélem, még sokáig lesz is.
Az se baj, ha megmarad a fizikai és szellemi állapotom aszinkronitása.

A cikket írta: Yolla

támogatóink