Emlékezés

Látogatók száma: 23

Milyen érdekes sokakban felmerül sok minden, hogy a mostani társadalom és mi vagyunk-e ennyire embertelenek, hogy ennyi szegény és hajléktalan és mi egymás él közöttünk.
Édesanyám folyton mondja régen más volt.
Hát megcáfoltam, mert régen nem volt rádió, Tv és nem tudtak annyit az emberek az ország gondjáról és bajáról mint most.
Régen a kisbíró doboltatta ki mi a helyzet és mi van, vagy mi várható, de azt a gazdaembereknek jóvá kellett hagyni, tehát nem mindent doboltak ki.
Vagyis az információ igen csak szűrten és helyi érdekeltség szerint volt tudatva.
Volt ez az ország a hárommillió kivándorolt országa is! Amit ugye nem vertek nagy dobra.
Volt itt nagy szegénység és éhhalál is ezt sem tudatták mindenkivel.
Sőt a háború áldozatai és halottai is el lettek temetve.
Volt itt már elég kín és elég áldozat mindenért amit csak ember megélhet.
Jó lenne ha már végre valóban béke és nyugalom lehetne és nem mindig hibásakat és felelősöket keresnénk, hanem építenénk és gyarapítanánk ezt a szép országot, mely gyönyörű és gazdag értékekben, emberekben, és tudásban.
Megmutathatnánk végre a világnak, hogy valóban Európa közepe vagyunk minden szempontból.
Igen élnek itt más nemzetiségűek is de ez minket ne zavarjon, mert velük és általuk lesz kultúránk még érdekesebb és színesebb.
Ne azt nézzük ki hova tartozik, hanem azt mi szolgál az ország javára!
Az ország és nemzet érdekeit nézzük és azt, hogy ez a föld, még mennyi gazdagságot adhat nekünk. Ne parlagon heverjen, hanem teremjen ennek a vidéknek a gyümölcse és élvezzük a termés örömét és ízét.
Az emberek színessége tegye a mi életünket színessé és higgyünk abban, hogy ha megmutatjuk miként kell élni harmóniában, akkor irigyelni fognak minket és nem ellenkezni ellenünk.
Tudom ez nem egyszerű, de hiszem ha megismerjük és elfogadjuk egymás kultúráját és egyéniségét, akkor van benne ráció és van benne lehetőség, mert együtt tudjuk felemelni a fejünket, és országunkat is. Külön külön nem megy, és veszett fejsze nyele a próbálkozás.
A kárpát medence egy sokrétű és sokszínű nemzetiség, melynek egyszerre kell egy fele elindulni, hogy kijusson a kátyúból, és meginduljon a lejtőn felfelé.
Ezt nehéz megérteni, de a nyugat is így ment előre, hogy együtt összefogtak és húzták egymás szekerét. Míg ezt nem látjuk be addig sajnos tapossuk a sarat, de hiába. Együtt összefogva és egymást segítve van kiút. Megértek sok mindent, de a történelem bebizonyította már sokszor, hogy elszigetelten szélmalom harcot vív mindenki, de együtt előre megy és halad.
Mai napig nem értem miért vagyunk gyerekek és hiszünk el minden lázítást és félrevezetést.
Olyan ez mint egy rossz házasság, a felek elbeszélnek egymás mellett, s míg nem ülnek le tisztázni a dolgokat addig nincs béke és egyet értés.
Pedig ez az egyetlen út amely kivinne minket a válságból és haladhatna a világ utól érésében együtt a többi néppel és lenne haladás és lenne valódi "Kánaán" ahol a népek asztaláról mindenki egyaránt vehet!
Hát igen ez álom még, de hiszem eljön az az idő, mikor az emberek akik elől ülnek a kormánynál, belátják ez csak így lehet és így egyszerű!! Ja és mindenütt, hogy valóban egyfelé menjen az autó!

A cikket írta: Divi Éva

támogatóink