Fejjel a falnak futó

Látogatók száma: 57

Hol volt, hol nem volt, - a hegyoldal övezte, élénkzöld legelőkön - volt egyszer egy szarvasmarha pár.

Éltek éldegéltek. Szerették egymást. Nyaranta éjjel-nappal a szabad levegőn mászkálhattak. Télen - a hegyek déli oldalán kialakított - nyílt színekben vészelték át fagyos, farkasordító hideget. Boldogok voltak. Békésen kérődztek naphosszat. Legelés közben órákig hallgatták a madarak énekét. Vették a fák leveleinek szélben susogó üzenetét. Néha látogatót kaptak egy-egy erdei állat személyében.
Őszre tél jött, és télre tavasz. Egy szép, verőfényes tavaszi napon kis bocijuk született. A legjobbat akarták szerelmük gyümölcsének. Az első időkben az édesanya saját tejével táplálta a picit. Mikor már nagyobbacska lett, zsenge füvet, illatos szénát és friss, hegyi patak vizet tálaltak neki minden nap. Mindezek ellenére, sok gondjuk akadt a kis gézengúzzal. Bosszantotta a többi barmot. Nyargalászott naphosszat. Néha nekiment még a nagyobb egyedeknek is. Volt, hogy a legelő fakerítését is összezúzta. A renitens, öntörvényű kis jószágot ezért Fejjel a falnak futó Kis bikának nevezték. Szépen cseperedett, és már elérte azt a kort, amikor Fejjel a falnak futó Nagy bika lett belőle. Nemének kiemelkedő, fenséges, bivalyerős példánya. Ekkortájt nevében egyre inkább a Nagy bika dominált. Szerencséjére nem került a felesleges, (kiherélendő) bikaborjúk csoportjába. Az égiek úgy gondolták, hogy a továbbtenyésztés kategóriába sorolják. Még bélyeget (tetoválást) is kapott. Ettől kezdve nem volt biztonságban egyetlen tehén sem a közelben. Meg távolabb sem. Konok fejével úgy gondolta, hogy övé a világ minden csordájában lévő tehén. Titokban más, idegen gulyák üszőit is folyamatosan üldözőbe vette. Párszor előfordult azonban, hogy farka mellett a szíve is meg tellett érzéssel. Olyankor igyekezett egyetlen tehén kegyeit keresni. A legelők elhagyatottabb, zöldebb végére baktatott vele kettesben, és saját kis bocit akart. Ám ez csak ideig- óráig tartott. Egy idő után újra és újra átkacsingatott a szomszéd tehenekre. Amelyik megállt neki, azt azonnal magáévá tette. Amelyik nem, azt rákényszerítette a dologra. Volt is híre hegy-szerte. Egy-két üsző próbálta megszelídíteni, de Fejjel falnak futó Nagy bika nem hallgatott a jó szóra. Lassan minden állatban talált valami kivetnivalót. Unta már az egész szarvasmarha társadalmat. De a vére hajtotta volna...
Az egyik nap öltönyös emberek jöttek és a gazdával beszéltek. A karón ülő varjú elárulta neki, hogy az egyik igen sok pénzt adott érte.
Pár nap múlva nagy autó jött Nagy bikáért és egy távoli országba szállította. Ott aztán semmi dolga nem akadt. Egész nap egyedül ácsorgott a karámban. Minden éjjel, álmaiban otthon nyargalászott, a hegyoldal övezte, élénkzöld legelőkön… Minden éjjel, álmaiban tehén is állt mellette. Nem az összes, csak egy…

A cikket írta:

előző cikk következő cikk

12 szavazat