újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Gyere velem, érezd át! (Játszom a sokszavasokkal)

Látogatók száma: 49

Alma, babapiskóta, célkitűzés, dorongol, élelmes, fájdalom, gondolat, gyufa, holló, izgalom, jeges, kellemes, lehetőség, magas, nagyvonalú, nyúlszívű, oroszlán, ól, ördög, őstulok, pajzán, ...

Mi az "ördögöt" kezdjen a közelgő ünnepekkel, amikor az elmúltakkal sem tudott igazán mit - "dorongolta" le önmagát. Erre nincs is szüksége, állapította meg, mert hiszen annyi "célkitűzései" közül jó, ha egyet meg tudott valósítani.
Úgy telepedtek rá a hétköznapok, az egyhangúság, a gyötrelem, a "fájdalom", a tehetetlenség érzete, a nyomor jövő képzete, hogy az már szinte fojtogatta.
A napjaiba sehogy se fért bele már további teher.
Még az előző évet sem heverte ki, és máris itt a következő, ami újabb kihívások elé állította, olyan nehezék volt ez már, amit nem győzött kordába tartani.

A gondok-bajokból elege volt, nem győzött belőlük kikászálódni. Az óta nem, hogy egyszer - bármennyire is igyekezett ellenállni - de sikerült elsokallnia a kiadásait.

Görcsösen kapaszkodott bele a holnapba és igyekezett magát minden nehézségen túltenni.
Mire azonban rájött, hogy a múlt - beleértve a jelent is - számára már csak egy kukacos "alma", minden hiábavalónak bizonyult.

Viszont azt is jól tudta, nincs jelene múlt nélkül, de ha így folytatja jövője sem lesz a jelene nélkül... ha nem szedi össze magát sürgősen. Bármennyire is "fájdalmas", nem bírja tovább, és azt kívánta, a "holló" vájja ki a szemét annak, ki számára még ennél is rosszabb jövőt ígér!

(Ezt az állapotot, miben nap mint nap benne volt, az "izgalom" járta át, hogy az már-már szinte elviselhetetlen telepedett rá, az idegei tótágast álltak. "Pajzán" gondolatok forogtak az agyában. Mit tegyen? Mi lenne, ha minden ellen egyszer és mindenkorra fellázadna!? Ez egy kész gyötrelem - állapította meg - ez már nem neki való. Elviselhetetlen. Meghaladja a képességeit. Feladja.
Ekkor egy nagy elhatározásra jutott, mert a maga módján azért "élelmes" volt. Senki ne aggódjon érte, mert ő senkit, semmilyen lehetőséget nem fog mostantól kihagyni. Még azokat sem fogja kímélni, akik pedig lehet, hogy jók lehettek volna valamire, de ebben a pillanatban azt is hanyagolni kezdte. Rájött egy igen egyszerű dologra, hát ő - bármennyire is hiszik sokan - nem egy "babapiskóta". Körömszakadtáig harcolni fog a létért, ha kell nőstény "oroszlán" módra!)

- Te velem packázol!? - kérdezte csak úgy magától. Próbára teszed nem csak az agyam, a tetteim, a napjaim? Hát te még mindig nem érted? Ezt soha ne tedd! Mert "magasról" teszek rá. Olyat találok mondani, hogy magam is megbánom. Hiszen az idegeim máris tótágast állanak... Még mindig nem látod be, úgy is mondhatnám akkor egy nagy marha vagy, egy vadbarom. Hát vedd tudomásul, hogy én ezt annyiban nem hagyom!...

Testét "izgalom" járta át, "jeges" kéz szorította szívét, de nem térítette el...

Ilyen és hasonló "gondolatok" kavarogtak benne. Felvetette, miért is ismerte meg, miért volt eddig ennyire megalkuvó, mi mindenre lehetett volna képes, ha soha nem találkozik vele? Megannyi "célkitűzései" közül, csak ez az egy férfi maradt és bármennyire is szerette volna, sehogy sem tudott beilleszkedni a maga elképzeléseibe. Pontot tenni a végére pedig nem tudott, ezért napjában "dorongolta" le magát. Miért is nem tud különbséget tenni jó és jobb között?

Ha azonosulni tudott volna azzal az egyszerű ténnyel, hogy egy normális kapcsolatban társa lehet egy olyan is, mint amilyen ő volt, ez a ff?... akivel a jövőjét is elképzelhette volna, az eddigi tettét következmények nélkül is megúszhatta volna... nem pedig, hogy még rosszabb lett az élete azáltal, akivel azt megosztotta... Mert mégsem az a valaki volt.
Evidens, hogy a nőnek a végére ebből elege lett!

(Túlságosan sok tennivaló nehezedett rá... Nem tudott csak magával foglalkozni... Ott volt még számtalan egyéb, talán még nálánál is fontosabb, akivel nem tudott sehogy sem megbirkózni, mert mit is mondhatott volna neki, hogy ennek az "őstuloknak" szeretett volna megfelelni? Amikor még a saját életében sem tudott rendet teremteni!?)

Nyilvánvaló, ha nem lennének törvények, melyek megakadályozzák a helyzethez mérten való "gondolkodását", érzését, cselekményét, tetteit, akkor semmi, de semmi nem akadályozhatta volna meg és senki ember fiát abban nem tarthatta volna vissza, hogy olyat tegyen, amit maga is utóbb megbánhat. Végtére is lezárta a múltat. Bezárta egy jelképes "ólba", ezt a valakit, aki csak hátráltatni tudta. Mert milyen ember is az ilyen, aki egy nőfaló, aki nem máshová, egy jól lelakatolt ketrecbe való. Az ilyen ki ne szabaduljon onnan egykönnyen, mert lassan már maga is elhitte, mást sem érdemel. Tudja meg, miért is tartja magától őt távol minden jobb érzésű ember a jövőben...

De ismételten nyugalomra intette önmagát, ki

"buta kis bohócként álmait kereste, de rájött, hogy igazán senki sem szerette!"..., "...a férfiak üres, légből kapott ígéretei..." jutottak nem csak neki, azok, aminek ő is bedőlt, de a nők ma is a rabjai.

Nem olyan forrón eszik a kását még más megyékben sem - gondolta, hiszen elég egy szikra, egy "gyufaszál" hozzá, hogy az "izgalom" hőfokán minden mi izzott, parázslott lángba boruljon, és a végén elenyésszen, megsemmisüljön teljesen és egészen.

Ezen nem éppen "kellemes" "lehetőségek" latolgatása után "magasan" fölötte érezte magát minden megoldatlan kérdésen, még azt sem mondhatják ezek után rá, hogy nem egy "nagyvonalú", azt legfőképpen nem, hogy egy "nyúlszívű" valaki lenne, mert e fontos kérdéseket egyszer s mindenkorra magában eldöntötte.

A cikket írta: zsoltne.eva

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: