Időzavar
Látogatók száma: 95
I.
- Nekem erre nincs időm – mondtam.
- Ó Istenem! Te csak ezt tudod mondani. Nekem nincs időm erre, nekem nincs időm arra. Mi a frászt csináltál egész nap? – faggatott Anna, miközben elkezdett vetkőzni.
- Nem tudom. Ittam egy kávét a parton, sétáltam, filmeztem és olvastam. Mért? Te mi a szart csináltál egész nap? – nem akartam ordítani, de ilyenkor teljesen kikészít.
- Hogy én? Hogy én mit csináltam? Egész nap az egyetemen szívtam a fogam te szerencsétlen.
- Ja értem. Akkor minek állítod be úgy, mintha egy szénbányában rohadtál volna? – ahogy ezt kimondtam rájöttem hibáztam. Csak úgy süvített felém a cipője. Elegáns, stílusos leányról beszélünk, aki kifejezetten imádja a magassarkút. Ha ez nem lenne elég, az ágyban fekve eléggé leredukálódott a védelmi mechanizmusom, így csupán annyit sikerült elérnem, hogy a cipője ne a szemembe, hanem a halántékomba csapódjon. Rohadtul fájt. Anna persze egyből ugrott az ölembe, hogy mennyire sajnálja.
- Jézusom Dani! Úgy sajnálom! Tudod, hogy nem direkt volt.
- Persze, hozzám vágtad a cipőd. Véletlenül – erre mind a ketten röhögni kezdtünk. Miután adott egy puszit a fejemre kiment a konyhába. Imádom ezt a lányt.
- Mit vacsorázzunk? – ordította.
- Hát, franc tudja. Van egyáltalán itthon valami?
Kimásztam az ágyból, felrántottam egy alsógatyát és rágyújtottam. Anna után mentem a konyhába és átöleltem. Ő épp valami kajafélét keresett a szekrényekben. Nem tudom minek. Én nem vettem semmit, nehogy meglepetés érje. Meg amúgy sem érdekelnek az ilyen marhaságok. Vásárlás... persze.
Végül pizza lett belőle. A tv előtt fekve kajáltunk, aztán Anna lefeküdt. Fáradt volt. Ha ő mondja. Nem baj legalább nyugodtan dolgozhatok.
Átmentem a nappaliba, arrébb dobáltam a kacatokat az asztalomról és elindítottam a gépem. Kitöltöttem egy pohár whiskyt és rágyújtottam. Tényleg csak egy pohárral. Kell a hangulat a melóhoz. Rohadt nehezen veszem rá magam a melóra. Most is így volt. Ültem a székben és tíz percig néztem, ahogy tölt az a szar. Nem volt egy mai gép. Mondjuk nem is siettem sehova. Kiürült a pohár. Nem baj, töltöttem még egyet. Elolvastam a legutolsó fejezetet, csak hogy képben legyek. Nem is rossz. Kár, hogy egy hete egy betűt se írtam hozzá. Na jó ez nem igaz. Minden este írok. Egy-két oldalt biztos. Van, hogy többet is. Csak aztán nem tetszik. Kijelölés, törlés.
Elolvasom még egyszer, most az ihletért. Közben rágyújtok még egy cigire. A cigitől teljesen kiszáradok így iszom még egy kortyot, csak a hangulatért. A szemem közben le se veszem a képernyőről, így fel se tűnik a két centis parázs. A combomra esik.
- A picsába! – üvöltöm és csapdosok, mint valami részeg madár. Anna alszik. Ő semmire sem kel fel.
A kis közjáték után elnyomom a cigim és kiürítem a poharam. Csak hogy semmi se vonja el a figyelmem. Na kezdjük! Kezeim alaptartásba helyezem a billentyűzet fölé, készen arra, hogy bármelyik pillanatban kitörjön belőle a szavak megállíthatatlan áradata. Hát nem. Nem jön semmi. Talán ezt hívják írói szorulásnak. Valaki egyszer azt mondta, hogy erre jó a whisky. Ha ő mondja. Töltöttem még egy pohárral és rágyújtottam. „A kettő együtt jár”- mondta mindig apám. Ez baromság. Apám sosem bagózott, de mikor ezt mondom az emberek legalább nem úgy néznek rám, mint valami alkoholista faszra.
Végre eszembe jutott valami. Hajnali kettő. Még egész korán van. Elkezdtem írni. Elkezdtem izzadni, szomjas lettem és rám jött a hugyozhatnék is. Nem érdekelt. Írtam, végre. Legépeltem három oldalt egyhuzamban. Töltöttem még egy pohárral és rágyújtottam. Elkezdtem olvasni. Mire a végére értem lelohadtam. Más valószínűleg azt mondaná rohadt jó, de nem izgat. Nem neki írok. Szépen lassan elkezdtem törölni. Csak az utolsó mondatot. Nem tetszett a lezárás. Tovább mentem. Kitöröltem az utolsó bekezdést. Az se volt az igazi. Nem bírtam leállni. Jó volt látni, ahogy a kurzor elnyeli a betűimet, mintha semmi sem történt volna. Mélyen legbelül úgy éreztem ez olyan, mintha nem is piáltam volna át az éjszakát. A cigiről nem is beszélve. Ha nincs nyoma, akkor meg se történt. Persze nem így van. Elértem az előző fejezet végére „rengeteg időnk van még”. Anna mondja mindig ezt. A halálba idegesít vele.
Kikapcsoltam a gépet és lefeküdtem. Hozzábújtam Annához és rájöttem, nem voltam pisálni. De fogom én ezt bánni reggel. De akkor se kelek fel. Ennyi.
II.
Másnap délben ébredtem. Emlékszem, Anna valamikor reggel is felébresztett és mondott valamit, de rohadtul nem emlékszem rá. Valami „menj el a boltba” vagy mit tudom én. Nem is nagyon érdekelt. Azt viszont furcsállottam, hogy hugyozni már nem kellett. Bírom az ilyen megfejthetetlen talányokat.
Fél kettőkor találkozóm volt a kiadómmal. A város másik felében. Reggel az ember még nem tudja olyan racionálisan beosztani az idejét, ezért vissza is feküdtem még egy fél órára. Mikor már teljesen éber voltam, kimásztam az ágyból és elkezdtem keresni valami tiszta göncöt. Találtam egy pólót a kanapén, megszagoltam. Áh, jó lesz ez, úgyse bálba megyek. Zokniból is jó volt még a tegnapi. Így-úgy, de találtam egy pár ruhát és miután megmosakodtam és felöltöztem, elindultam otthonról.
A ház aljában van egy baromi jó pékség. Beültem megreggelizni. Késésben voltam. Hogy őszinte legyek ez se nagyon érdekelt. Nézd! Ők akarnak beszélni velem és nem fordítva. Ha annyira fontos, akkor meg tudnak várni, nem igaz?
Negyed háromra meg is érkeztem. Mondtam, hogy nagy a forgalom, meg mit tudom én. Senkit nem érdekelt. Cserébe engem is várattak fél órát. Na ugye. Ennyi erővel még henyélhettem volna az ágyban. Mindegy. Volt fél órám bámulni a baromi művészien berendezett, fél órát késő barmoknak fenn tartott termet. A szoba tele volt baromságokkal. Kortárs festmények serege lógott a falon. Az a fajta, amit még oviban rajzoltunk takonyból. A képekhez gondolom járt egy kortárs titkárnő is. Piszok idegesítő volt. Úgy tett, mint aki rohadt elfoglalt. A fél karomat rá, hogy pasziánsz világbajnok volt. Mindegy.
Végre behívtak. Leróttuk a tisztelet köröket, majd az úrnőm a tárgyra tért. Egy igazi fapina volt a csaj, némi domina beütéssel. Egy alacsony nő egy két emeletes bőrfotelban. Ha pasi lenne azt mondanám picurka a farkinca, de nem az.
- Hogy állsz a könyvvel? – kérdezte.
- Alakul – mondtam, miközben előbányásztam a cigim. – Ne aggódj, időben megkapod – majd rágyújtottam.
- Mondtam, hogy itt ne bagózz, te Istenverte – ezt mindig eljátsszuk. Talán csak rutinból gyújtok rá nála. Szerintem őt se nagyon izgatja a dolog.
- Szóval, hogy állsz. És nekem ne kertelj itt! Az igazat akarom – sipította. Kicsit az anyámra emlékeztetett. Vagy a gimis matek tanáromra. Az volt még ilyen akaratos.
Gondoltam rá, hogy megfektetem, hogy ellazuljon pár hétre, de hát egy, kapcsolatban vagyok, kettő, nincs kedvem pókhálót takarítani. Azért nálam is van egy határ.
- Hát nézd. Mondtam, alakul, de ez nem egy téglagyár te is tudod. Mégis csak könyvet írok basszus – játszottam az ártatlant. Felkeltem és elnyomtam a cigim egy dizájnos művirágba. Aztán folytattam.
- Juditkám, te is tudod, hogy én nem a celebgyáradból jöttem és nem is apám fizeti a kinti freskóidat. Ha igényes írást akarsz, akkor hagyjál dolgozni.
- Na ide figyelj te fatökű. Nekem játszhatod a nagy művészt, tudod hogy szeretlek, de nem kaptunk tőled semmit már vagy két hónapja. Nem tudok neked falazni az idők végezetéig. Péntekig küld át amid van, aztán majd beszélünk – ma szerda volt, teszem hozzá.
- Persze Juditkám, péntekre ott lesz. – mind a tíz oldal, gondoltam.
Ennyivel kb le is rendeztük a dolgot. Ment még a rizsa, hogy mi van velem és, hogy van-e elég pénzem. Jó színésznő lett volna a csajból. Komolyan.
Miután Juditkám jól rám hozta a frászt, gondoltam elugrom egy kis nyugtatóért. Rácsörögtem egy haverra, hogy kéne egy kis fű. Mondta, hogy most épp otthon van, szóval fel is ugorhatok. Ez nála azt jelenti, hogy „persze gyere, sőt ha már itt vagy, akkor ki is próbálhatod a cuccot helyben”. Imádtam a palit. Biológia szakos egyetemista volt. Rajongott a növényekért.
Egy óra múlva már ott is voltam a kanapéján egy szép trombitával a kezemben. Beraktunk egy kis Mozartot, aztán rágyújtottunk. Ismerned kéne ezt a faszit. Ha be van állva, egy igazi úriember lesz. Beszarsz rajta. Elkezd nagy dolgokról filozofálni, érdeklődik, hogy jól érzem-e magam, nincs-e szükségem valamire, aztán egyszer csak a pofámba röhög. És csak röhög. Ezért szeretem. Vele együtt szarhatunk a világ aranyozott wc kagylójába. Együtt filozofálunk és ha olyanunk van együtt hányunk ki a harmadikról. Ő él.
Időközben jött egy sms, „menj el a boltba, puszi Anna”. Hát jó. Vörösben izzó szemgolyóval hazaindultam és gondoltam, akkor már beugrom a boltba is. Úgy is elfogyott a cigim. A boltba érve rájöttem, hogy a menj el a boltba, az vajnyi kevés infót árul el arról, hogy mit vegyek. Hát vettem mindent. A kasszánál a nő lehúzta az eldobható borotvát, a tampont, az intimkendőt stb.
- Parancsol még valamit? – kérdezte, olyan fura tekintettel az arcán.
- Egy doboz piros Marlborot, legyen szíves.
Miután fizettem és elpakoltam a női holmit, hazaindultam. Judtika rendesen rám hozta a frászt, ezért miután rendeltem egy pizzát, alsógatyára vetkőztem és nekiültem írni. Szeretek alsógatyában lenni. Olyan szabadnak érzem magam. Jobban megy tőle az írás. Juditkától meg még jobban. Hogy minden feszültséget kizárjak, írás előtt néztem egy kis netes pornót és rárántottam. Gondoltam, hogy teljes legyen a kép, szívok még egy kicsit és mire beüt, a pizza is megjön. Fő az időzítés. Mindig ezt mondom.
Ott feküdtem az ágyban teljesen készen és azt hallgattam, hogy a futár vajon meddig képes a csengőn ülni. Rohadt kitartó volt az fix. Mikor kimentem hozzá és meglátta a szemem, inkább nem is nézett rám többet. Fizettem és kész. Bezabáltam az egész pizzát. Tudod hogy van ez. Tele hassal meg nem lehet dolgozni, és rohadtul el is álmosodtam. Visszadőltem a kanapéra és beleszívtam még párat a trombitám csonkjába.
Már sötét volt, amikor valami pofán vert. Egy újabb cipő. Anna hisztérikus állapotban volt. Ordítozott, hogy már megint nincs semmi kaja és hogy áll az egész lakásban a szemét.
- Mondtam, hogy menj el a boltba nem?! Még sms-t is írtam a rohadt életbe! – üvöltözött a drága.
- Voltam is. Ott a cucc a konyhaasztalon.
- És kaját nem vettél?
- Nem. – tökre igaza volt. Így visszagondolva lehet azt is kellett volna, de totál kész voltam.
- Jó. Akkor te bazdmeg tampont vacsorázol! – imádom, amikor ilyen mocskos a szája. Alapjáraton egy tündéri úrihölgy, de nekem valahogy sikerül kihoznom belőle a démont. Szerintem ezért is vagyunk együtt. Olyat kap tőlem, amit más nem ad meg neki. Én élek és rákényszerítem, hogy levegye azt az Istenverte úri maszkját és velem éljen. Ő is élvezi, ebben biztos vagyok. Mondjuk lehet nem rövid távon, de hosszú távon mindenképp. Én is szeretem. Mondjuk legalább olyan káros az idegeimre, mint a cigi a tüdőmre, de hát mit mondjak? Függök mindkettőtől.
- Anna, nyugalom – csitítgatom.
- Mi van?! Nyugalom? Baszd meg a nyugalmad. Nézd meg! Azt a nyomorult kanapét is kiégetted! Felőled aztán magadra is gyújthattad volna a házat! – ebben tökre igaza volt.
- Jó, oké sajnálom! Igazad van, elbasztam. De tudod mit? Mi lenne, ha egy kicsit lazítanál? Nem kell mindig a toppon lenni és versenyezni a legjobbak legjobbjának járó címért. Lazíts velem – győzködtem. Láttam rajta, hogy tétovázik és hogy valójában igen is lenne kedve az én életstílusomhoz. Hacsak rövid távon is, de lenne.
- Mire gondolsz? – kérdezte. Erre előkaptam és meglebbentettem előtte a kis zacsim, tele fűvel.
Nem egy szívós alkat a lányka, de amikor beszáll, akkor beáll. Nem is kicsit. Nem úgy, mint a ribanc tizenéves piás kurvák. Ő még ilyenkor is elegáns. Művészi úgymond. Nem beszél, de látszik rajta, hogy pörög az agya közben. Pucéran fekszik a szőnyegen és csak bámul. Én is őt nézem.
- Holnap hányra mész? – kérdezem, csak hogy felmérjem az állapotát. A szemembe néz és csak ennyit mond: „Kurvára leszarom. Dugjunk”.
Általában csütörtököt mondok, ha szívok, de ma sokat aludtam. Mázlija van. Felkapom, beviszem a hálóba és nekiesek. Az ágy még az a hely, ahol általában egyet értünk. Tudja mit akar, én meg tudom, hogy hogy kell csinálni. Hidd el egyik ritkább, mint a másik.
A hajamat tépve szorít a pinájához és közbe sikítozik. Egy igazi zsidó lány. Vagyis nem tudom. Csak hallottam, hogy a zsidó lányok hangosak. Tök mindegy. Miután elélvezett, mellé feküdtem. Ő meg beszunyált. Frankó, marad a netes pornó.
A gép előtt ültem és Juditka járt a fejemben. Ne aggódj, a pornóval ekkorra már végeztem. Nem maradt más, írnom kell. De mi a szarról? Imádom. Az emberek mind meg vannak róla győződve, hogy ez csak úgy jön. Leülsz oszt írsz. Ha író vagy, akkor írjál is bazdmeg. Ennyi. Hát nem, bocs. Azért én mégiscsak leültem. Még hatotta a drog, ezért elég nehézkesen találtam a betűket, de azért harcoltam. Lassan rátaláltam a fonálra és egész belemelegedtem. Vége az írói szorulásnak. Kifostam vagy ötven oldalt. Juditka boldog lesz.
Reggel hatkor fejeztem be. Annának ilyentájt kéne kelnie, de semmi. Biztos nagyon kész volt a tegnapi után. Nem baj, ráfért az az igazság. Gondoltam jófej leszek és csinálok neki kávét meg valami reggelit. Tudom, hogy ez jól tud esni egy ilyen éjszaka után.
III.
Egy-két „menj a picsába aludni akarok” után végre felkelt. Ott ült köntösben az asztalnál, lábait a székre felhúzva. Szinte guggolt. Mindig csodálkozva néztem, miket nem tud ez a leányka. Én az ilyenekhez már öreg voltam. Gyönyörűen festett. A tegnapi sminkje teljesen elkenődött az arcán, a haja mint egy szénakazal és látszott rajta, hogy teljesen szét van esve. Imádom ilyenkor. Ezeken a reggeleken, egy jó reggeli után egy igazi tündér. Szájon csókol, még akkor is ha nekem két napja rohad a pofám és az ölembe bújik. Jó, mondjuk durván öt percre, mert mennie kell, de azért odabújik. Mikor elmegy kicsit húzza az agyam, hogy pakoljak össze ha van rá időm. Tudja jól a véleményem, „nekem erre nincs időm”.
Pokoli fáradt vagyok. Egy cigit még elszívok, hogy jól aludjak, aztán megadom magam. Szabályosan bezuhanok az ágyba és még zuhanás közben rám tör az úgynevezett „instantsleep”. Öcsémmel fejlesztettük ki. Ez az az állapot, mikor az ember annyira kómás, hogy már az ágy gondolatától is egy pillanat alatt elalszik. És ez nem olyan egy pillanat, hogy „jó még dumáljunk szunya előtt”. Nem, ez úgy van ahogy mondom.
Csörög a telefonom. Juditka az. Hát ezt most nem veszem fel. Szunyálok tovább. Egy órával később megint hívnak. Anna az. Felveszem.
- Szia, mond – ásítom bele a telefonba.
- Szia, ma korán hazaérek. Nincs kedved este elmenni vacsorázni? – kérdezte.
- Ööö. Dehogynem, remek ötlet. Mégis milyen korán jössz?
- Olyan 5-6 felé. Most viszont megyek, puszi – és lerakta. Sosem várja meg, hogy én is elköszönjek.
Három óra múlt két perccel. A lakás úszott a ganéban és írnom is kéne. Felkeltem, csináltam egy rántottát és ledőltem a kanapéra. Reggeli közben azon tűnődtem, mit csináljak. Nem volt kedvem takarítani. Szeretem a rendet, de hogy takarítani, azt már nem. Hozzá kell tennem, hogy Anna levetett tangái is egész szépen tarkították a lakást, szóval nem csak én vagyok a ludas. Kaja után a lelkiismeretem győzött és elfogadható állapotba hoztam a kérót. Azért mondjuk nem vittem túlzásba, de hát dolgoznom kellett.
Most komolyan. Holnapra várják az anyagot, muszáj valamit firkálnom. Le is vágódtam a gép elé és most nem volt se pornó, se fű, se semmi. Írtam. Anna köntösében ülve, egy csésze kávéval, meg egy jó cigivel írtam. Jól esett. Úgy tűnik nekem az kell, hogy a fejemhez nyomják a pisztolycsövet ahhoz, hogy dolgozzak. A lényeg, hogy megvan. Írtam még pár fejezetet, mire Anna hazaért. Nagyjából kész volt a könyv háromnegyede. Juditka el fog élvezni. Azon agyaltam vajon átküldjem-e neki most e-mailben, de aztán rájöttem, hogy egy nagy frászt. Had higgye, hogy egész éjjel melóztam.
Még meg se száradt a tinta a monitoron, mikor Anna hazaért. El volt ájulva, hogy neki milyen egy szorgalmas, rendes palija van. Hátra dőltem és élveztem, hogy ömleng rólam. Aztán hozzám vágta a cipőjét.
- Most meg mi van?! – ordítottam fel.
- Bocsi, csak már úgy megszoktam. Na nem jössz fürdeni? – és azzal már ki is slisszolt a fürdőbe. Én meg mentem utána. Vagy a farkam után? Fene se tudja már.
Eléggé megvoltunk kenve, úgyhogy valami puccos helyre mentünk. Estélyi, öltöny meg miegymás. Ettünk valami finomat és emlékszem, nagyon jól mulattunk. A szomszéd asztalnál ott ült Mr. Armani meg a dámát játszó ribanc felesége. Rohadtul fennhordták az orrukat. Mondom Annának, hogy az a két seggfej mindjárt leveri a csillárt az orrával. Erre a drágaságom hangosan felröhögött. Ő ilyenkor bájosan röfög is mellé. Én nagyon imádom. Mr. Armani nem annyira. Félhangosan közölte a ribancával, hogy nem érti mért engedtek be egy ilyen senkiházit meg a cafkáját, mint mi, egy ilyen helyre. Nekem se kellett több, odamentem.
- Van valami probléma? – játszottam a keményet.
- Na húzz el innen fiacskám – ő is játszott, legalább is azt hittem.
- Na idefigyelj te szarhá... – puff. Akkorát bevágott a szemem alá, hogy átfordultam a szomszéd asztalhoz. Mikor visszamentem, megláttam az asztalon a kurvaokos telefonját. Fogtam és jót rávágtam. Hatfelé tört a képernyője.
- Nesze, most majd hülyén halsz meg. Paraszt. – vágtam a képébe. Ledobtam egy tízezrest az asztalomra és Annával az oldalamon elhúztunk. Vagyis futottunk, mert vagy a duplájáért kajáltunk. Kint a parkolóban megláttunk egy kocsit a következő rendszámmal ARM-ANI. Mondtam Annának, hogy várjon egy percet. Komótosan odasétáltam és lerúgtam a visszapillantóját. Aztán rohadt gyorsan elszaladtunk.
Végre Anna is elengedte magát. Ilyenkor meg lehet zabálni. Mármint amikor él. Mezitláb ugrándozik az úton és a szembejövőkre ölti a nyelvét. Mint valami öt éves. Mikor hazaérünk megkérdezem akar-e szívni. Gondoltam ezt az estét nem szabad leállítani. Hát ő nem kért.
- Holnap sok a dolgom. Majd szombaton. Rengeteg időnk van még – nem tudom honnan vette ezt a szöveget, de megőrjített vele. Most az egyszer a romantikát választottam és én is melléfeküdtem az ágyba. Nem volt semmi. Fogtuk egymás kezét és elaludtunk.
A cikket írta: blasius
Hozzászólások
időrendi sorrend
Zsötem,
ezért a kitűnő hsz-ért küldök neked egy 6-ost meg egy mamutölcsit!!! :-))
Ktr.
köszönöm. :))
Ölellek, Zsötem
Ez az írás a trágárságával együtt tökéletes. Inkább írásban találkozzon az ember ilyen kifejezésekkel, mint élőszóban. Itt megvan a környezete, amibe beleillik.
Blasius. Ha pályázatra viszed egyszer ezt a cikked, vagy hasonlót, olyan helyen tedd, ahol nem fapinák értékelik. Különben úgy jársz, mint én a swingeres írásommal.
Zsötem :)
ezért a kitűnő hsz-ért küldök neked egy 6-ost meg egy mamutölcsit!!! :-))
Ktr.
Kedves hozzászólók.
Itt van ez a srác. Két hete. Szerintem biztatni kellene, és nem cikizni az írását.
Még hogy trágár volt? Nem az. Ezek a szavak manapság, már közhasznúak. Jelentkezzen az aki valamelyiket is nem érti. Jelentkezzen az, aki ezeket a szavakat nem használja.
Álságosak vagytok.
Van aki annyira utálja ezeket a szavakat, hogy egyszer elolvassa az írást, majd még egyszer, mert megszámolja a trágárságokat, majd még egyszer, hogy ellenőrizze jól számolt.
Ugyan már.
Igen rendben, hogy sok benne a helyesírási hiba. Kinek nincsen, tegye fel az a kezét. Ki fogja javítani, ez biztos. Magam részéről voltam olyan bunkó, hogy csak magánlevélben írtam meg neki a hibáját.
Egyébként ti ketten akik a muszáj helyesírását reklamáltátok oly hevesen, miért nem vettétek észre, hogy a baszdmeg nem helyes, mert bazmegnek írják.
Kedves egyik kritikus, ha kritizálsz legyél pontos. A közmondás úgy szól, "Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna."
A rossz jegyekre meg amit kapott az író (mert ő az) csak azt a közmondást tudom idézni. "A legmagasabbra nőtt fát vágják ki először."
Tamás
Igen, észrevettük a többi hibát is, de ma csak ennyire voltunk "bunkók" . Holnap majd igyekszünk felzárkózni...
Egyébként a "srác" őszinte véleményt kért...azt is kapott.
A négyes pedig nem rossz jegy. Ha nem vagy maximalista. Pont.
Az obszcén szavakról:
Épp William Wharton Madárka c. kötetét olvasom, amit 1978-ban írt. Abban is számos obszcén szó jelenik meg és azóta eltelt "pár" év.
Ezzel az írásommal próbáltam egy korhű képet adni, és tudom, hogy szomorú, de a világ tényleg ilyen. Nézzünk körül a fiatalok között. Én spec. próbálok minél kevesebbet káromkodni, de ma már teljesen elfogadott a csúnya beszéd, még a lányok között is. Erről viszont nem én tehetek. Az is elgondolkodtató, hogy a fiatalok honnan tanulták el eme becses szavakat, mert nem mi találtuk ki őket...
Kézcsókom mindenkinek.
Tisztelettel B.
Ne érts félre, nem lehúzni akartam az írásodat, csak arra szerettem volna felhívni a figyelmedet, hogy ne vidd át a közönséges kategóriába, mert annál sokkal több van benned.
Építő és támogató céllal írtam le a szubjektív véleményemet, mert őszinteséget kértél. A helyesírást pedig meg lehet tanulni. (Aki ír, annak illik is.)
A Madárka tényleg jó, én is szeretem, ahogy a Ponyvaregényt is.
Üdv,
Ada
Tetszik az írásod, de tényleg legyél igényesebb a helyesírásra, ha már ilyen ügyesen fogalmazol!
A többiektől azt kérem -ha csak lehet-, hogy ne mással foglakozzatok a hsz-eiteknél! Az az írásművet rontja le, és az írót szomorítja el.
Pussz,
Tündér
Elolvastam a cikkedet, aztán újra elolvastam.. még akkor is tetszett!!! Remélem, nem veszi el a kedved a sok " álságos" kritika!! Várom a továbbiakat! Üdvözöllek: Angyal
A pontot megkaptad még délelőtt..
Qrva Yo a szókimondás és a kidolgozás, valamint számomra lehámozott tartalomnak az érvényesülése.
Hát van akinek trágár, vagy helyesírási hiba keresőként olvasta, én őszintén csak úgy.
Valami 6ás +fogott benne valami rejtett tartalmi világ.
Én belsőségesen szemléltem és éreztem egy csattanót ami valami olyan ami egy pofon, vagyis inkább egy fricska.
(Aki érti érti aki nem annak meg hiába magyarázom.)
Én erre adok egy ki-be-b@szott négyest! És elismerésem.
A sokaknak trágár szavak lehetnek ijesztőek, vagy kiemelőek, vagy éppen a lényeget takaróak... Szerintem mindenki másképpen értelmezi.
De ha leszűkítem a mondanivalót egy csodás fricskát láttok.
Köszönöm hogy olvashattam.
Szerintem a túlzottnak vélt szavak rejtik el terelve lényeget.
És mi a fricska benne szerintem?
Az a tartalom hogy központilag (számomra) érvényesül a beszólás.
Ilyenek vagyunk. Kivételek erősítik a példát!
(Lehet nem a szavakkal van baj hanem a rejtett igazsággal...)
:-)
Tetszik Teccik TetCIKK !
Üdv. Madafacete jég :-)
Itt van ez a srác. Két hete. Szerintem biztatni kellene, és nem cikizni az írását.
Még hogy trágár volt? Nem az. Ezek a szavak manapság, már közhasznúak. Jelentkezzen az aki valamelyiket is nem érti. Jelentkezzen az, aki ezeket a szavakat nem használja.
Álságosak vagytok.
Van aki annyira utálja ezeket a szavakat, hogy egyszer elolvassa az írást, majd még egyszer, mert megszámolja a trágárságokat, majd még egyszer, hogy ellenőrizze jól számolt.
Ugyan már.
Igen rendben, hogy sok benne a helyesírási hiba. Kinek nincsen, tegye fel az a kezét. Ki fogja javítani, ez biztos. Magam részéről voltam olyan bunkó, hogy csak magánlevélben írtam meg neki a hibáját.
Egyébként ti ketten akik a muszáj helyesírását reklamáltátok oly hevesen, miért nem vettétek észre, hogy a baszdmeg nem helyes, mert bazmegnek írják.
Kedves egyik kritikus, ha kritizálsz legyél pontos. A közmondás úgy szól, "Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna."
A rossz jegyekre meg amit kapott az író (mert ő az) csak azt a közmondást tudom idézni. "A legmagasabbra nőtt fát vágják ki először."
Tamás
Épp William Wharton Madárka c. kötetét olvasom, amit 1978-ban írt. Abban is számos obszcén szó jelenik meg és azóta eltelt "pár" év.
Ezzel az írásommal próbáltam egy korhű képet adni, és tudom, hogy szomorú, de a világ tényleg ilyen. Nézzünk körül a fiatalok között. Én spec. próbálok minél kevesebbet káromkodni, de ma már teljesen elfogadott a csúnya beszéd, még a lányok között is. Erről viszont nem én tehetek. Az is elgondolkodtató, hogy a fiatalok honnan tanulták el eme becses szavakat, mert nem mi találtuk ki őket...
Kézcsókom mindenkinek.
Tisztelettel B.
Jézusom mi van itt?
1. Ok, a helyesírásom szar vállalom. Machintosról illesztettem be a szöveget ezért nem jelölte ki piros vonallal hogy rossz, meg egyébként is siettem.
2. Nem értem, miért lettem azonosítva az írás szereplőjével, de mindegy
Kösz a hozzászólásokat, B.
Én tényleg azonosítottalak a főszereplővel. Én így képzeltelek el, szeretném, ha ilyen lennél. Fiatal, bohó, temperamentumos, laza, okos, írói vénával megáldott.....usw. Olyan srác, akiből pár év múlva igazi dögös pasi lesz.
Ja és ne siess, ne kapkodj semminél, semmiben, semmikor (valamelyik jó, oszd be!)
pusz
Juli :))
1. Ok, a helyesírásom szar vállalom. Machintosról illesztettem be a szöveget ezért nem jelölte ki piros vonallal hogy rossz, meg egyébként is siettem.
2. Nem értem, miért lettem azonosítva az írás szereplőjével, de mindegy
Kösz a hozzászólásokat, B.
Részemről igénylem az ilyen írást. Van amikor a lágy, van amikor a kemény szavak kellenek. Moziban sem csak történelmi, vagy romantikus filmet nézünk, hanem akciót, meg perverziót :D
Üdv, Zsizsik
De megpróbáltam - bár nem könnyű - egy húsz éves fejével gondolkodni. Hát ilyen nincs, ezt beláthatod. Egyelőre ennyi. Inkább olyan érzésem van, hogy élvezed a közönségességet, az obszcén kifejezésmódot. Szeretsz megbotránkoztatni. Hát tedd ezt. :-)
Egy tény, hogy tele van hibával. Nem volt sok abból a whiskyből? :-)
Csak hogy tudd, én nem adtam egy pontot se. Így nem kell megindokolnom.
Kedves Katalina.
Sajnos manapsag nagyon elharapodzott a csuf beszed a fiatalok koreben. Nagyon igazad van. En, ha ilyennel talalkozom nem is olvasom vegig.
Meg mikor magyar honban eltem hallottam egy viccet ami errol jutott most eszembe.
Az idos holgy kihivja a rendoroket, hogy a szomszedban egy fiatal par erkolcstelenkedik a szeme lattara. Kierkezo rendorok semmit nem latnak.
A neni azt mondja. Persze igy nem latszik, de ha felallnak erre a szekre akkor igen.
santiago
Látom, megosztottad a nagyközönséget elég rendesen.
Nem rossz, de...Ha itt-ott elejtesz néhány obszcén vagy trágár kifejezést, mert a szereplő jelleme, a sztori és a szövegkörnyezet úgy kívánja, az természetesen jó. Viszont, ha átesel a ló túloldalára, az már lefele húzza a minőséget. Persze, arra is vigyázni kell, hogy azt add, amit adni szeretnél, csak a csomagolás, az nagyon nem mindegy.
Helyesírás-ellenőrző pedig működik, pirossal aláhúzza pl. a muszály szót, mert az pontos j-vel írandó. Még trágár szövegkörnyezetben is.
Négyest adtam. Remélem nincs harag, de őszinte véleményt kértél a naplódban. Na, ez őszinte volt! :)
Ada
Kedves Santiago!
Jól láttam az adatlapodon, hogy húsz éves vagy, mint a kritizált Blasius?
Szerintem minden korosztály beszédében előfordulnak ezek a szavak, kifejezések. Blasi írása teljesen életszerű volt. Nem volt több trágárság benne a kelleténél. Ő csak adta magát. És jól!
Te mikor éltél magyar honban? Pici baba korodban? És akkor már ilyen vicceket hallottál?
Megjegyzem, hogy külhonban, nem is ismerik ezeket az ízes, magyar szófordulatokat. :-) Kimerül a csúnya beszéd a fuck you és a fuck me szavakban.
Lazíts egy kicsit!
pusz
Juli :))
Blasius. Ha pályázatra viszed egyszer ezt a cikked, vagy hasonlót, olyan helyen tedd, ahol nem fapinák értékelik. Különben úgy jársz, mint én a swingeres írásommal.
Zsötem :)
Kedves Katalina.
Sajnos manapsag nagyon elharapodzott a csuf beszed a fiatalok koreben. Nagyon igazad van. En, ha ilyennel talalkozom nem is olvasom vegig.
Meg mikor magyar honban eltem hallottam egy viccet ami errol jutott most eszembe.
Az idos holgy kihivja a rendoroket, hogy a szomszedban egy fiatal par erkolcstelenkedik a szeme lattara. Kierkezo rendorok semmit nem latnak.
A neni azt mondja. Persze igy nem latszik, de ha felallnak erre a szekre akkor igen.
santiago
Jól láttam az adatlapodon, hogy húsz éves vagy, mint a kritizált Blasius?
Szerintem minden korosztály beszédében előfordulnak ezek a szavak, kifejezések. Blasi írása teljesen életszerű volt. Nem volt több trágárság benne a kelleténél. Ő csak adta magát. És jól!
Te mikor éltél magyar honban? Pici baba korodban? És akkor már ilyen vicceket hallottál?
Megjegyzem, hogy külhonban, nem is ismerik ezeket az ízes, magyar szófordulatokat. :-) Kimerül a csúnya beszéd a fuck you és a fuck me szavakban.
Lazíts egy kicsit!
pusz
Juli :))
Nekem nagyon tetszett az írásod! Kimondottan jól szórakoztam rajta. Fiatalos, jó a szövege. Engem érdekes módon nem zavartak a trágár szavak, sőt...! Én ugyan nem használok ilyen kifejezéseket, de igyekszem haladni a korral. Egy ilyen fiatal fickótól, mint amilyenTe vagy furcsa lenne a fellengzős stílus, valahogy nem lenne őszinte. Várom a folytatást! Repült az 5 csillag!
Üdv.
heleenke
joboszi