újabb események régebbi események további események
23:08
L. Alexa módosította a cikkét
23:07
L. Alexa új cikket töltött fel
22:38
Új cikk került fel a weboldalra
22:36
Új cikk került fel a weboldalra
22:03
Ilona módosította a cikkét
21:53
Ilona új cikket töltött fel
21:34
Yolla új cikket töltött fel
19:59
L. Alexa új cikket töltött fel
16:09
Yolla válaszolt egy szavazásra
14:26
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
10:37
Yolla új cikket töltött fel
21:33
L. Alexa új bejegyzést írt a naplójába
21:18
Új cikk került fel a weboldalra
16:41
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:39
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
16:17
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
18:59
L. Alexa új cikket töltött fel
14:33
Yolla új cikket töltött fel
11:37
Tündér módosította a naplóbejegyzését
11:37
Tündér módosította a naplóbejegyzését

Mindörökre

2012. március 14. - Látogatók száma: 68

Szép nagy volt a folyó, hullámzott rajta múlt és jelen. Közvetlen közelében, légiesített pontonhíd himbálózott. Mind a két füzekkel teli oldal frissen zöldellt, a fű is tépni való gyönyör volt a szemnek és hívogatott.
Hengergőzésre invitált a tavasz, így, mikor még egymás kezét sem fogva, a komor városbelső, főtér nélküli nyughatatlanságát feloldva, a bal parton sétáltak felfele.
Telt az idő, csordogált, ahogy a barna vizű Maros és felfelé, a gát tetőn bandukolva, valami szépséges rezonanciával átölelve, mint két mágnes vonzották egymást az emberszívű ívek. Még mindig tisztes távolban menegettek, és Péter kóctalan jegenyék tőszomszédságában mutatott egy borzos fűzre.
- Felmegyünk a pontom hídig és átkelünk, ott mondanék valamit, ha meg nem sértelek.
- Kíváncsivá tettél, ma is olyan furcsán csillogott rám a szemed, közös ismerőseinknél, a kis és nagy Tantiknál. Vénülnek szegények…
- A tied is szebben sugárzott, mint itt jobboldalt a park, azokkal a ligeti nagy hintákkal. Lengünk egyet?
Válasz helyett, bátortalanul, az illetlenség látszatát kerülve fogta óvatosan kézen, s vezette. Ringott az ingó libikóka. Talán oldalt, azok a régi épületek is rájuk mosolyogtak és minden fáról legalább egy levél.
Két, az otthoniaktól kapott képeslapot és egy írást olvastak át, majd jámbor sétájukat folytatva átkeltek, a hevenyészett híd deszkájáig érő folyó vizén.
Múltba méláztak a várra nézve, de nem mentek fel, hanem a parti sétány, ritkásan magányoskodó fái, távoli irigységével övezve álltak meg annál a bizonyos fűznél.
Anyám sötét haja épp a vállát érte, s komoly arcán lágy mosoly derült. Szembe fordultak, Apám hátralépett néhányat köhhentve, nyakkendőjét megigazítva, illendő, jó szeretettel mondta végig, amire napok óta gyakorolt, a Fő utcai udvar előtti parkszél egyik tujája alatt.
- Meg szeretném kérni a kezed, egy életre és a mindenségbe, mostantól mindörökre!
- Ugyan Péter, ez majdnem lehetetlen, te a megye egyik, én a másik végén dolgozom…
- Lehetetlen nincs azoknak, akik szeretik egymást. Ha igent mondasz, a hatalmasságokat kifordítom helyükből, hogy azonnal egy helyen dolgozhassunk!
- Igen! Nagyon igen! Szívem legbelsejéből az, csak ezt meg tudd csinálni…
- Ketten csináljuk meg, Marcella. Add a kezed, s lépj velem egy útra!
Marcella megtette és némelykor simán, zömmel göröngyösen, ahogy azt fogadták, jóban és rosszban járták végig, kéz a kézben, mindenkori közös útjukat.

A cikket írta:

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

 
2012. március 15. 14:29
Mindnyájatoknak köszönöm! :)
2012. március 14. 19:44
Nagyon szép Peti!

Puszi
2012. március 14. 16:44
Kedves Péter!

Ez nagyon szép volt. Én is azt mondom, mint tündér, a szerelem minden akadályt leküzd. És ezt olyan szépen írtad le! :-)

Puszi,
Éva
2012. március 14. 14:14
Kedves Péter!

Nagyon kedves írás, látszik, hogy a szerelem nem ismer lehetetlent!
Nagyon tetszett, köszönjük!

Pussz, Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: