újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Monique

Látogatók száma: 45

Egy blogbejegyzéshez írt hozzászólásból idézek:

„Nekem ne próbálja senki bebizonyítani, hogy Isten jóságos,” írja Monique. Csak így, bele a vakvilágba. „Nekem ne.” Másoknak bizonygasd, akárkinek, de nekem ne, mert én mindent jobban tudok. Mindegy, hogy miről van szó, terahertzes hullámok, a lamantinok párzási szokásai vagy a legjobb forgácsfánk, Monique megmondja a tutit.

Istenre azért haragudott meg, mert meghalt a kislánya. „Most cserfes óvodásként nevelkedne, és én életem legboldogabb időszakát élném vele, és valakivel, aki a férjem, és szeret engem.” A mínusz oldalon egy halott kisgyerek, a plusz oldalon az önzés Mount Everestje, Monique. A gyerek halála csak azért sajnálatos, mert Monique szereti a cserfes óvodásokat. Hogy a gyerekek is szeretik-e az önző anyákat, azt nem szokás megkérdezni. A gyerek azért van, hogy boldoggá tegye az anyját, és pont. Apáról nincs szó. Valószínűleg csak egy spermadonor volt Monique életében, hiszen arról ábrándozik, hogy majd lesz valaki, aki szereti őt. Arról sincs szó, hogy ő mit nyújtana annak a férjnek. Semmit. Minek? Teljesen elég, ha a férj lehozza az égről a csillagokat.

A mínusz oldalon Monique, akinek a fentiek szerint három-öt éve még egy újabb spermadonort sem sikerült szereznie, a plusz oldalon ismét a feneketlen önzés, az önelégült tudat, hogy én milyen jóságos vagyok, senki nem gyászol olyan mélyen egy halott gyereket, mint én.

A pontos körülményeket nem tudjuk, de nem is lényeges. Monique ismeri a felelőst. Valahogy úgy képzeli, Istennek az a dolga, mit dolga, a kutyakötelessége, hogy állandóan ott álljon mellette személyesen, és még a ki sem mondott kéréseit is teljesítse. Mit számít az univerzum, a mérhetetlenül sok csillag, a többi élőlény, vagy akár csak az a hét-nyolc milliárd ember, aki jelenleg egymás sarkát tapossa a földön? Oldják meg maguk. Hé, szolgám, mondja Istennek Monique, nem látod, hogy rosszul van a gyerekem? Ugorj, és gyógyítsd meg, parancsolom! És Isten megy, mint a pincsikutya, gyereket ápol, férjet talál, elmosogat Monique helyett – Nem, nem! Én nem parancsoltam, hanem kértem! Imádkoztam! Akkor is. Ki vagy te, hogy azt mondod Istennek, lécci, és az van, amit te akarsz?

Vegytiszta önzés, nagyképűség.

Miért kellett meghalnia a gyerekemnek? Csak és kizárólag azért, mert Isten nem jó, és engem nem szeret. Hát, nem csodálom.

Még mielőtt valaki beszólna, hogy hagyjuk az egészet, ateisták vagyunk, más a felfogásunk – nem ez itt a lényeg. Monique számára van Isten, csak az nem úgy táncol, ahogy ő fütyül. Most aztán jól kiszúr vele:

„Szóval nem, én a magam részéről nem állok szóba már Istennel. Nincs mit mondanunk egymásnak. Elmegyek templomba, ha kell… egyik fülemen be, másikon ki… Mindegy is.”

Képzeljük el Istent a felhők fölötti trónon – vagy kinek hogy tetszik – de az is elég, ha csak egy bankigazgató, akit a kirúgott alkalmazottja azzal fenyeget, hogy nem áll vele szóba. Már látom is, hogy a bankigazgató elsápad, a szívéhez kap, mélyen megbánja, visszaveszi a semmirekellő alkalmazottat, és odaülteti a jobbja felől – ja, hogy ott már ül valaki? Nem számít, Monique a legfontosabb. Semmi sem olyan fontos, mint Monique véleménye akármiről. Pedig milyen egyszerű ez a kis világkép: ha a gyerekem életben marad, akkor van Isten, és jóságos. Ha nem, hát nem, sajnálom, nem állok vele szóba többé.

Valahol dicséretes, hogy Monique megpróbál okot keresni, az amúgy elutasított és kárhoztatott transzcendenciában: „Ha mindezt azért kellett megtapasztalnom, hogy erősebb és jobb ember legyek, akkor erre azt mondom, kisebb leckéből is értettem volna.” Bravó, Monique! Még mindig ott tartunk, hogy okosabb vagy mindenkinél.

Szándékosan nem beszélek arról, hogy karma és egyéni felelősség, mert az ilyen Monique-félék számára ez csak indiai hülyeség. A helyes az, hogy Isten az én pincérem. Főúr! Hozzon egy krémest, egy kólát, egy óvodást, de aztán cserfes legyen! Nem a krémes, maga ostoba! Igyekezzék már, mire vár? Most akarom!

A cikket írta: Müszélia

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Anyu

Müszikém!
Megint fején találtad a szöget.Hány és hány Monique van,aki ugyanígy gondolkodik?!
Puszi

hát, mindenki monique lesz, amikor kapni akar, de azt jobb, ha nem firtatjuk, ők maguk mit adnak.
Müszikém!
Megint fején találtad a szöget.Hány és hány Monique van,aki ugyanígy gondolkodik?!
Puszi
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: