újabb események régebbi események további események
20:07
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:05
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
23:21
Tündér módosította a naplóbejegyzését
23:10
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:32
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
22:10
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
21:42
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését

Pszichiátria

2014. augusztus 2. - Látogatók száma: 53

Azt mondod soha többet! Az élet nagy játékos...

Nem jó hely. Nagyon nem jó hely.
Hogy kerülök én ide?

Kérdezte a doktor: öngyilkos akar lenni?

Én? Nem, dehogy.
Csak aludni szeretnék. Aludni addig, amíg a problémák, gondok, amik a vállam nyomják, megoldódnak.

Eldöntjük, kapok ágyat. Jó lesz itt nekem. Kipihenhetem magam.
Fekszem, nincs is erőm felkelni. Próbálom elfoglalni magam olvasással, de nem megy. Figyelem a körülöttem „élőket”. Akik idekerülnek, heteket, hónapokat töltenek el itt az életükből.

A sokszoknyás asszony, aki nyárfa egyenes testtartásával is a szigort sugallja.
Azt beszélik, belebetegedett abba, hogy a fia, az ő ellenkezése ellenére is házasságot akar kötni. Hamarosan meg is érkezik a gyermek. Az anya arca ellágyul, boldogan simul a szeretett ifjú mellére.
Beszélgetésük csendesen meghitt. Amikor elmegy, anyját megáldja. Ő a másik gyermek, a katolikus pap.

Itt van a másik ágy tulajdonosa. Ő naphosszat a kórház vaskerítésének rácsát szorítja. Az út túloldalán van a szovjet laktanya, az őrt álló katonát nézi, néha át is kiabál.
Szeretné, ha hírt vinnének kedvesének, aki magas rangú orosz tiszt.
Írt Ő neki levelet, hogy tudassa vele, közös babájukat elvesztette, mert a szomszédok megmérgezték a veteményeskertjét.

Mentő hoz két beteget, akik már ismerősen mozognak itt, visszatérőek.
Az egyik azonnal előkapja a fonalat, kötőtűt és bőszen munkába kezd. De nem sokáig, elveszik tőle, mert a probléma eredendője, az állandó munka, nappal és éjjel, alvás nélkül.

Egy fiatal beteget ölbe hoz be az ápoló a kórterembe. Kezelésen volt! Visszatérő öngyilkossági kísérleteire nincs magyarázat, csak megtörténnek.

Egy nap ismét eltelt.
Sorba állunk, poharunkba víz. Tartjuk a markunkat az esti gyógyszer adagért. Bevesszük, majd szájat tátunk, hogy biztosan lenyeltük-e.

Hamar eltelt az éjszaka. Még sötét van, amikor felkapcsolják az összes villanyt. Ellentmondást nem tűrő hangon recseg egy férfihang.
- Mozgás, felkelni. Ágynemű áthúzás.

Mondanám, hogy én képtelen vagyok rá, felkelni sincs erőm.
- Ne hagyd el magad! Semmi értelme, csak nyavalyogtok, nincs kedvetek dolgozni. - kiabálja.
- Még, hogy ezek betegek. – toldja meg, egy kedves, keresetlen mondattal, hangjában tele utálattal.

(Mint tudjuk, aki mértéktelenül iszik, az alkohol beteg).

A cikket írta: D Klári

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2014. augusztus 4. 23:20

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2014. augusztus 4. 14:55

Na látod! Ezt a "talpra állító kúrát" tudnám értékelni, de nem ám három hónapig, legfeljebb három napig. Nem vagyok én ahhoz szokva, hogy kiszolgáljanak!? Talán bele is betegednék. :-)

Nem szolgálnának ki és nagy valószínűséggel tényleg bele betegednél.
2014. augusztus 4. 14:55

megtekintés Válasz erre: D Klári - 2014. augusztus 3. 10:35

Kedves Éva!

Meg se forduljon a fejedbe, ennek a kipróbálása.!
A történet régi - kitűnik az írásból - és kissé összeszedetlen. Javíthattam volna rajta, de akkor már más lenne.
Régen az orvosok, első dolga a nyugtató felírása volt - ma feszültség oldó a sláger - és hidd el sokkal nagyobb baj csináltak, mint amilyen volt.

Egy "talpra állító kúra", kemény három hónap volt.

Bővíthetném az írást, de a betegek akkori állapotát pellengérre tenni, nemcsak ízléstelen, de "pofátlanság" is lenne. Én pedig nem vagyok ilyen.

Miért tettem fel ezt az írást? Te tudni fogod!
Köszönöm az olvasást.

Puszi: Klári

Na látod! Ezt a "talpra állító kúrát" tudnám értékelni, de nem ám három hónapig, legfeljebb három napig. Nem vagyok én ahhoz szokva, hogy kiszolgáljanak!? Talán bele is betegednék. :-)
2014. augusztus 3. 10:35

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2014. augusztus 3. 07:59

Kedves Klári!

Nem vágyom oda, de érdekes lenne kipróbálni egyszer. Csak úgy pihentetőleg. De hát az nem szanatórium, mondanák. Kevés információval szolgáltál, hogy kedvet kapjak hozzá, meg aztán ott - gondolom én - nem is olyan szívélyes a fogadtatás. Megfordult már az agyamban, hogy miért nincs egy hely, ahol az ember nyugodt szívvel eltölthetne egy-két, három napot, ha úgy rendesen összegyűlik benne a gond és a probléma? Ilyen nem létezik, vagy ha mégis, az is a kiváltságosoké. Mi halandók azt nem tudnánk megfizetni.
Ha mégis lenne egy ilyen, amit én most, amíg nem ismerem, egy álomutazásnak képzelném el, azt hiszem hamar kijózanodnék, mert nincs jobb annál, mint hogy a gondomat, problémámat a magam erejéből oldom meg. Azt hiszem én mégis csak kihagyom. Még képesek lennének beteggé tenni! :-)

Puszi,
Éva

Kedves Éva!

Meg se forduljon a fejedbe, ennek a kipróbálása.!
A történet régi - kitűnik az írásból - és kissé összeszedetlen. Javíthattam volna rajta, de akkor már más lenne.
Régen az orvosok, első dolga a nyugtató felírása volt - ma feszültség oldó a sláger - és hidd el sokkal nagyobb baj csináltak, mint amilyen volt.

Egy "talpra állító kúra", kemény három hónap volt.

Bővíthetném az írást, de a betegek akkori állapotát pellengérre tenni, nemcsak ízléstelen, de "pofátlanság" is lenne. Én pedig nem vagyok ilyen.

Miért tettem fel ezt az írást? Te tudni fogod!
Köszönöm az olvasást.

Puszi: Klári
2014. augusztus 3. 07:59
Kedves Klári!

Nem vágyom oda, de érdekes lenne kipróbálni egyszer. Csak úgy pihentetőleg. De hát az nem szanatórium, mondanák. Kevés információval szolgáltál, hogy kedvet kapjak hozzá, meg aztán ott - gondolom én - nem is olyan szívélyes a fogadtatás. Megfordult már az agyamban, hogy miért nincs egy hely, ahol az ember nyugodt szívvel eltölthetne egy-két, három napot, ha úgy rendesen összegyűlik benne a gond és a probléma? Ilyen nem létezik, vagy ha mégis, az is a kiváltságosoké. Mi halandók azt nem tudnánk megfizetni.
Ha mégis lenne egy ilyen, amit én most, amíg nem ismerem, egy álomutazásnak képzelném el, azt hiszem hamar kijózanodnék, mert nincs jobb annál, mint hogy a gondomat, problémámat a magam erejéből oldom meg. Azt hiszem én mégis csak kihagyom. Még képesek lennének beteggé tenni! :-)

Puszi,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: