Utazás - Veled a tengerig 9. (1-9)
Látogatók száma: 40
Rendhagyó novella-füzér
A levél:
„Kicsim! Amikor ezt olvasod én a tengerben ringatózom. A hullámok simogatnak, a nap hajnali fénye teremt világot köröttem, a szél súgja a hangod, a tenger meséli történetünket, a parti fák intenek búcsút és szemed mosolyog rám, az ég és a tenger távoli kékjében.
Lehet még élek, de lehet már az égből nézem ahogy állsz az asztal mellett és a könnyek folynak az arcodon. Ne sírj kérlek! Ennek így kellett történnie.
Emlékezz! Elmondtam neked, hogy évtizede gégerákot diagnosztizáltak nálam. Féléves sugárkezelés után nyoma sem maradt. Meggyógyultam, úgymond tökéletesen, hiszen a szokvány hat év alatt nem jelentkezett sehol a rák. A kontroll vizsgálatok minden esetben negatívok voltak. Persze azt elmondták, hogy az „ördög nem alszik”, de kevés az esély arra, hogy valaha is visszatérjen a rák.
Tavaly év végén észrevettem, hogy nehezebben veszem a levegőt, hamar elfáradok, néha megfájdul a fejem. Nem a háziorvost kerestem fel, hanem a daganatos betegségek specialistáját, aki korábban kezelt. Kértem, hogy CT, MR ultrahang vizsgálatokat végezzenek. Tiszta képet akartam.
Nos, meg is kaptam. A tüdőmben, a gyomromban, a vesémben és az agyamban is pozitív elváltozásokat találtak. Konzílium. Javaslat a gyógykezelésemre. Chemoterápia és sugárkezelés. Egyetlen kérdést tettem fel:
- És meggyógyulok?
A professzor elgondolkodva nézett rám és lassan válaszolt:
- Az orvostudomány jelen állása szerint nem. De időt nyer és ki tudja mit hoz a jövő. Ha nem kezeljük akkor talán egy éve van hátra, a kezelésekkel még három évet is nyerhet. Igaz, nagyon megfogja viselni és más lesz az életminősége, de élni fog.
- Köszönöm professzor úr! Miből tudom, hogy nem sok van már hátra? Lesz valami jele?
- Igen. Nem csak ritkán, de folyamatosan fogja a fejfájás gyötörni, egyre élesebb lesz, sűrűn megszédül. Ez azt fogja jelenteni, hogy az agyban lévő daganatos góc elnyomja a környező területeket. Ha ez az állapot beáll, akkor még talán húsz-huszonöt napja lesz hátra, de már hat-nyolc nap után leesik a lábáról és magatehetetlenné válik.
Emlékszel? Amikor Paleokastricán voltunk sűrűn leültem – és azért mert folyamatosan hasogatott a fejem, alig volt erőm lépni és azóta is szünet nélkül érzem a tüneteket. Nincs tévedés. Megkezdődött a visszaszámlálás.
Ismersz. Nem tudnám elviselni a magatehetetlen állapotot. Nem akarok élő-halott lenni. Nem akarom, hogy még életemben elkezdj gyászolni. Maradjak én az emlékeidben az elmúlt éjszaka férfijaként.
Kicsim! Sokat beszélgettünk arról, hogy el kell végezned az egyetemet. Huszonhat éves vagy, nagyon fiatal és előtted a jövő. Itt hagyok neked egy bankkártyát. Annyi pénz van rajta, hogy elég legyen a tanulásoddal kapcsolatos valamennyi költségre, tandíjtól az albérletig. Persze tudom, hogy dolgozni is fogsz mellette, tedd, gyűjts egy kis tőkét a jövőre. Remélem megismertél annyira, hogy nem valami fizetségnek fogod fel. Mi társak voltunk rövid kapcsolatunkban. Ez a két év nekem az életem legboldogabb időszaka volt és úgy érzem te is boldog voltál mellettem.
Ne sírj, mosolyogj. A legszebb a te mosolyod a világon. Az idő gyógyítani fogja a sebeket. Szép vagy, igazi nő vagy. Sok férfi rád fog figyelni. Valaki megdobogtatja majd a szíved. Nem fogsz elfelejteni, de majd egy szép emlékké válok, akiről majd párodnak is tudsz mesélni, persze kihagyva a mi őrült kalandjainkat. Mint például amikor az egri várban meztelen álltunk ki a bástyára, vagy amikor a szegedi szökőkútban fürödtünk – és még folytathatnám.
Egyet kérek tőled. Tudom, hogy fogsz egy kislányt szülni. Amit mi is terveztünk. Legyen Sára a neve és úgy mesélj majd neki rólam mint nagyapjáról.
Szerettelek, szeretlek és szeretni foglak – amíg élek.
Most ezt a levelet vidd el Korfu városába az egy szem rendőrőrsre és add át nekik. Tolmács rendelkezésükre áll az idegenforgalmi szezonban. Ki fognak hallgatni és megkérnek, hogy hetvenkét órát ne hagyd el a szigetet, az országot. Ha az letellik akkor válts repülőjegyet Budapestre és utazz haza. Nem fognak a tengerben megtalálni. Az itteni áramlatok a nyílt tenger felé sodorják a vízbefúltakat és mivel az első időszakban a tenger fenekére sűllyednek az élő halak és egyéb tengeri élőlények letakarítanak mindent a csontvázig. Tehát soha nem fognak megtalálni. Én így akarok eltünni a világból.
A mai nap évfordulóin kérlek menj egy víz mellé és egy szál virágot dobj minden évben utánam.
Szeretlek – bocsáss meg nekem.
Látlak magam előtt, örök képként égtél retinámra,
földet sem érve röpülsz a pipacsos rét fölött,
könnyek fénye nem kell, mosolyogj a tegnapra,
röpülj az életben – egyszer majd megpihensz
karjaim között.”
Szolnok – BB – Budapest, 2011 – 2014.
A cikket írta: Tiszai Pé
Hozzászólások
időrendi sorrend
Mi lehetne méltóbb e sorozatod végén, amivel megköszönhetném,... ha nem találok rá szavakat,... mint e pár sor, és e dallam, mi nem az enyém, de örökre bennem él...
https://www.youtube.com/watch?v=UZxvbTmEUao
"Miért kell, ami nincs, amit nem lehet,...
miért kell, aki bánt, aki nem szeret...,
miért kell, ami nem tiéd, ami messze van... miért kell nekem,...
Miért kell, hogy messze nézz még az ablakon,
miért jó, ha vágyak ülnek az arcodon,
miért jó, hogy mindig elvisz a képzelet,
miért kell nekem,...
miért jó neked s nekem...
Valahol minden meg van írva egy végtelen papíron,... fönn az égben,
valahol minden meg van írva egy végtelen papíron,...most és mindörökre...
valahol minden meg van írva egy végtelen papíron, fönn az égben...,
valahol minden meg van írva egy végtelen papíron,... most és mindörökre...
Most és mindörökre..."
Szeretettel,
Éva