Ép testben...
"Kérdezzétek csak meg bármelyik gyakorló orvost, mi is az egészség. Különös, de erre a világon egyetlen orvos sem képes válaszolni! Az egész orvostudomány az egészséggel foglalkozik, de senki sincs, aki meg tudná mondani, valójában mi is az egészség."
Osho
Suttyomban érkezett, de megjött.
Miután lebonyolították a szükséges formaságokat a színfalak mögött, lejelentkezett, és már minden szégyenérzet nélkül, nagy mellénnyel, sokat ígérve, de még jámbor jóindulatúnak festve magát, bemutatkozott az ősz. Nevesincs virágék látszólag megadták magukat; szárazak, mint könyvlapok közé préselt egykoron élő növények. Hajdani életek szárított másai. Már a lugas is az ősznek tetszően lógatja sárga leveleit. A kis csillaghordozó, egekkel takarózó fa lombja ...
Pókeroztunk a kardiológusommal. Azt mondta gyógyultnak nyilvánít és így nem vagyunk orvos-beteg kapcsolatban. Ennek megünneplésére vetkőzős pókert ajánlottam. Benne volt.
Hát... a pókerról nem mesélhetek, mert azt nem tudok.
Arról volt szó, hogy alulról kezdjük... Szinte nem volt mit vesztenem, így vígan szálltam be a játékba.
Cipő nem volt rajtam, mert azt mindig levetem mielőtt az EKG-s tappancsok miatt a heverőre hanyatlok. Bugyit eleve nem hordok, hogy szellőzzön, aminek ...
Tekintetét, a tekintetét a lelkészre emelte, s már ő is érzékelte, hogy időt kell még adnia neki. Pár körmondat után azonban Kata felé is jött az esketés szövege. Persze összeszedte magát, nagyon igyekezve, hogy hangja ne csuklódjon össze, mondta, fogadta az örök hűséget.
Bámultam őket, ahogy ott állnak, lelkükkel az Úr előtt. Én is odaterítettem az enyémet, és közben tisztán kivehetően láttam körülöttünk a láthatatlan burkot, ami halványlila fényével, csakis az eljövendőnek gondolt ...
Féltettem Katát annyi keserves kudarc és elkeserítő tapasztalás miatt, amin már túlment. Ám kétségtelenül túljutott rajta, hiszen kapcsolata Bálinttal tartósnak bizonyult és látogatásaik is meggyőztek róla, hogy változatlan minőségben él és teljesedik ki közöttük a megértés. Az esküvői meghívó mégis három év múltán érkezett. Már-már úgy hittem, én nem is lehetek majd részese.
Így visszagondolva is megérte a szervezés és kuncsorgás, hogy eljuthassak a szertartásra. Egy nővért is kaptam, ami ...
A megadott napra szerveztem az utat, és barátaimat, akik készséggel segítettek eljutnom a város egyik híres kórházába, ahol Kata orvost kerített nekem. Az aulában hagytam barátaimat, akik két óra múltán ígérték magukat értem, és alig néztem szét, mikor egy orvos lépett mellém.
- Attila? Csiszár doktor vagyok. Felkísérném, hogy ne kelljen keresgélnie.
Megkönnyebbülve gondoltam Katára, mennyire figyelt a részletkérdésekre is. A vizsgálat, aprólékos, előreláthatólag több napra is ...
Persze nekem is vannak az életemben olyan tisztázásra szorult ügyek, amik sürgősen rendezésre szorulnak. Újra munkáért kell kuncsorognom, most már nem kifejezetten a saját „luxusom” miatt. Ha megint, legalább kicsit boldog akarok lenni, keménynek és bátornak kell érezni magam, és ezt őrülten nehéz elérnem.
Amikor az ember bajban van, minden olyan sérelem előjön, ami már egyszer elszívta létező energiáját. Mindig volt persze egy kéz, amit meg lehetett fogni, de mert most ilyen nincs, meg ...
A kinti világ, - jól mondta Kata - teljesen idegen nekem. Ha járni tudnék, azonnal indultam volna, bármit megtettem volna, hogy neki egy picit, egy kicsikét könnyebb legyen. Nem is voltam képes tovább olvasni a levelet. S akkor, jött egy gondolat, ami nem eresztett és már csak az elhatározás kellett, hogy döntsek. Hamar megtettem. Azonnal írtam Katának, már soraim elején közölve, hogy Dodó tandíját ezennel én átvállalom, nyugodtan írassa be oda, arra a helyre, amit számára kinézett. Egészen ...
Azt gondolom, ekkora naivitást nem engedhetek meg magamnak. Ebben a hangulatomban baromi nehéz megélni azt, hogy tartozom valakihez. Rettegve, és tele félelemmel gondolok arra, hogy megint végig kell csinálnom egy szakítás miatt kibírhatatlanul nehéz életszakaszt. Tudom, hogy van valaki, akit férfiként szeret, ezt a valakit személyesen is ismerem. Amikor baráti segítséggel elmegyek a lakására ő valamilyen munka miatt nincs otthon, amiben az, az érdekes, hogy nem rég kiderült, miattam nem jön ...
Panaszaimmal elhalmoztam hirtelen, ahogy végre ágyamra ülve fogta a kezem. Mindent elmeséltem neki, ami az utóbbi időben történt velem, körülöttem, és olyan jól esett közben, hogy van kinek elmondani. Tudtam, hogy mosolya mögött feszült figyelem van, és éreztem, ahogy minden szavam komolyan veszi. Reakciója viszont meglepett, és nevető, vidám arca egy pillanatra sem tévesztett meg.
- Jól van Attilám, megoldjuk a helyzetet. Immáron szabadon, megkérem a kezed. Elveszlek férjemül, hazaviszlek, ...
Kata gyorsan válaszolt, megemlítve levelében, hogy megszült. Hét hónapra jött a kicsi, aki fiúcska és úgy néz ki nem egészséges. Levelében úgy elrejtette mondanivalói között ezt a hírt, hogy szinte észre se vettem.
Édesapám emlékére gyertyát gyújtott, és nagyon meleg sorokkal dédelgette még a lelkem. Megírta véleményét a kapcsolataimról is. Kemény kritikát fogalmazott meg arról, hogy én, egyedül én vagyok az, aki mindig többet akarok nyújtani, mint amire képes vagyok, és amit kapnék, azt nem ...
Apám hirtelen halt meg, infarktus vitte el. A hír, ahogy megkaptam, teljesen padlóra tett. Tudtam, hogy soha nem volt, nem lehetett rám büszke, hogy nem nézhetett rám azzal az örömmel, amit, egy apa érez, ha a fiára néz. Azt gondolom, minden normálisan gondolkodó vagy érző férfinak ez kell, mert csakis erre vágyhat, hogy a fiú gyermeke tovább vigye az általa megálmodott férfias erőt – tudást - a világ bekebelezését. Ezzel szemben ez az ember csak egy torz ember létrehozására volt képes, aki ...
Már éppen beszélgetni kezdtünk, amikor Imi, a debil fiú, körbelopakodott az asztal körül, olyan pózban, amit csak mókás rajzfilmeken mutatnak be vicces rajzfigurák. Nyurga teste derékban picit előredőlt, fejét is előretolva emelgette vékony lábait, egészen magasra a térdét és közben motyogó hangon mormogta:
- Mijezattilamijezattilamijeeez? – aztán újra - Mijezattilamijezattilamijeeez?
- Mijezattilamijezattilamijeeez?
- Spenót – vágtam rá hirtelen, de nem kellett volna, mert Imi ...
A költözés alatt hallottam meg, ahogy Katáról beszéltek volt kollégái. Már nem is bántam igazán, hogy elmegyek. Pakolták a cuccom, csomagoltak a nővérek. Mintha ott se lettem volna, szokás szerint levegőnek néztek, és álcázott sajnálkozással évődtek Kata életén. Pedig már évek óta máshol dolgozott, de köztük még mindig téma volt. Akkor tudtam meg, hogy a férje pszichopata és mániákusan féltékeny Katára.
A szociális otthont sokáig nem voltam képes megszokni. Azt hiszem, még mindig ez a ...
Alig fejeztem be az egyik szakot, átjelentkeztem a Közgázra. Elhitettem magammal, hogy mint jogi referens, talán örök bérű állásom lehet. Igazából az Egyetem, már korántsem volt olyan fontos, mint azt valamikor gondoltam. Szerettem csinálni, épp ezért nehezen elviselhető kudarc lett volna, ha valami miatt abba kellett volna hagynom, de ma már tudom, hogy a boldogságot, nem az egyetemi termekben osztják.
Az első levelet én írtam Katának. Hamar választ adott, és talán három hónapon át ...
Ahogy feloldódtam azokon a napokon, amiken Kata dolgozott, egyik napról a másikra úgy éreztem, nem vagyok képes elviselni, hogy az összes mocskomat lássa. Pokoli lelki kínokat éreztem, ha mosdatott, vagy épp az ágytállal kellett megvívnom a napi harcomat, és küzdelmemet a ténnyel, hogy más terhére vagyok. Éreztem, hogy Kata felnéz rám, és milyen gyarló is az ember! Szégyellni kezdtem a nyilvánvaló tényt, hogy teljesen kiszolgáltatva, elbújni sem tudok egyik szennyemmel se előle, minden emberi ...
