A mai nap csodás, pedig borongós az idő

Látogatók száma: 39

Hitem az életem, benne nem félek.

A mai nap csodás, pedig borongós az idő

Aki ismer, olvas, tudja kötöttek a lehetőségeim. Általában itthon vagyok, jó és jobb napok meghatározzák éppen mit csinálok.
Tegnap csodálatos napos, meleg idő volt, ment is a munka, mint a karikacsapás. Főzés is volt, kis növésű kakasból leves, ami mára is maradt, ma majd teszek bele gríznokedlit, mert imádja Pistám. Én nem annyira ...
Délelőtt mosott egy adagot a gép, ami tökéletesen be is száradt - végre kint a napon.

Kőrbe kerültem a kiskertem, ami nem nagy, de nekem tökéletesen megfelel arra, amire szükséges. Virágba borult a kajszi barack fám, pedig ősszel alaposan megifjítottuk, mert a sok terméstől majd nem össze szakadt.
A meggyfa is szép duzzadt rügyes, tavaly nem volt rajta termés, eldobálta sajnos; pedig szép nagy szemű, finom, nem túl savanyú.

Az ősszel telepített szilvafák is megeredtek, bár még nem lesz rajtuk termés, majd a következő években.

A legcsodásabbak a virágok, amiből sokat ültettem az ősszel. A veteményeskertet kissé átalakítottam, virítanak a jácintok és a nárciszok. Jácintból volt a hagyományos szimpla kék, meg fehér, de most nyílik a helyén két rózsaszín is. Előhajtatottat is vettem, ciklámen színűt, narancsosat és erős rózsaszínt, ők bent a lakásba virultak és
illatoztak. Elszáradás után ősszel mennek a kertbe. Nárcisz még csak két fajta nyílik, amik eredetileg itt voltak, a vásároltak még váratnak magukra.
Boglárka is virágzik ő még nem volt a kertemben, tavaly ősszel, amikor elültettem, hamarosan elő is bújtak, először azt hittem valami gaz, de mivel sorba voltak, még jó hogy nem húztam ki őket.

Két szeder bokrom is szépen megindult, a piszke, ribizli és a josta már leveles.

Kicsit kaparásztam a tyúkoknak zöldet, még vizes a föld, tavaly ilyenkor a borsóm már elérte a tíz centis magasságot és szinte minden a földben volt.

Vissza a ma reggelhez. Imádom, ha madarak énekelnek, trilláznak, szólóznak, meg is ragadok minden alkalmat, hogy hallgassam őket és ha van lehetőségem meg is örökítsem.

Az első énekes a vadgalamb volt, hát ő nem a kedvencem, évek óta visszajár. Sokáig nem tudtam, miért tűnik el a kertből a borsó, a bab és más magok. Türelem kérdése volt az egész és rájöttem, minek köszönhetem a
látogatásukat. Persze közben évek teltek el úgy, hogy vetettem, de nem arattam. Riasztás semmi nem használ, pedig a praktikák egész tárházát bevetettem, volt villogó-mozgó nejlon zacskók, krumplis zsákok, kicsiktől a nagyokig, CD lemezek: amelyen legjobban a szomszédom nevetett!
Majd a legújabb trükk a tükör volt, ami tényleg pár napig távol tartotta őket. A tükröt fújta a szél, ez riasztotta őket, nem a fizimiskájuk, ha belenéztek, csakhogy a villódzás a földön is nagy köröket leírt, ami játékra ösztönözte a macskát, hát mit mondjak, alaposan átrendezte a kertet, repültek a dughagymák, meg az apró magvak.
No akkor jött, az utolsó és jó bevált módszer, háló alá rejtettem a kertet. Csodás termésem lett. Amikor a vetemény nagyobb lett, a hálót árnyékolóként a paprikák fölé feszítettem, mert a tavalyi nyár eszement meleg volt.
A vadgalamb reggel kitartóan várakozott a megszokott eledelre, s közben búgó hangját hallatta, amit nem hagyhattam ki. Közben nem messze tőle fekete rigó is bele-bele szólt a mondandójába és a várva várt fecskét is
jelezték, már ők is megérkeztek.

Mindig nyitva az ablak, ezért rövid idő múlva ismét madárdalt hallottam, időnként kicsit reszelős, néha trillázós, tudtam, ő csak a rozsdafarkú lehet. Olyan picike, alig látni a kémény tetején, de a szárnyában a világos folt
engedte láttatni, ő a hím madár.

Közben a fekte rigó is megbújt kicsit a fenyőfa ágai között, de őt most hagytam ...

Csodás volt a ma reggel, kívánok mindenkinek szép napot.

https://youtu.be/OlJIRindib0