Ebéd mesébe ágyazva
Látogatók száma: 63
Hogyan vegyük rá a gyermekeket, hogy elfogyasszák a nekik szánt főtt ételt. Sokszor feladja a leckét. Én így oldottam meg az egyik alkalommal.
Történt egyszer az egyik iskola menzáján, hogy a gyermekek sorozatban nem ették meg az ebédjüket. Több kifogással is éltek, úgymond, ha a barátnőmnek nem ízlik, akkor én sem akarok lemaradni tőle, nem trendi főzeléket enni, meg különben sem megy a húsleves a chipshez, no, az étkezés előtti édes sütinek még időt kell hagyni a gyomorban, túl nagy a rántott hús, a halról mér nem is beszélve. S még sorolhatnám is még tovább a többi kifogást, de nem teszem, mert míg a világ másik részén éheznek a gyermekek, itt pocsékolnak vele. Azonban nem is kell olyan messzire mennünk, hisz Magyarországon is igen sok éhes gyomrot lehetne jól lakatni. Arról meg végképp nem is beszélve, hogy sokuk ingyen kapja az ebédet.
A minap gyümölcsleves és rizibizi sült csirkecombbal volt a menü. A helyzet ugyanaz volt, mint mindig. Tudom, kényszeríteni nem lehet az étel befogadására, mert akkor még nagyobb ellenállást válthatunk ki.
Majdnem tehetetlennek éreztem magam, mikor eszembe jutott valami. Mesélni kezdtem.
„ Élt egyszer egy borsó királylány és egy rizs királyfi az Almaleves tengeren is túl, ahova csak úgy tudtak eljutni az emberek, ha minden percben hét-hét kanállal eszegettek belőle.”
Elhallgattam. A gyerekek csak néztek, s kérték, hogy folytassam. Csak ennyi volt a válaszom:
„Ha hét kanállal megesztek a levesből, folytatom.”
Még én lepődtem meg a legjobban, mikor elkezdték kanalazni a levest. Folytattam:
„ Borsó királylány és Rizs királyfi szinte minden szabadidejüket együtt töltötték. Mire felnőttek, szerelmesek lettek. S az egyik nap úgy döntöttek, hogy…”
- Mi történt tovább? – kérdezték a gyerekek.
„Elmondom, ha ismét esztek az Almaleves tengerből, mert ki fog önteni, és sohasem jutunk el Borsó és Rizs király birodalmába.”
Zene volt füleimnek a kanalak hangjátéka.
„ Az Almaleves tenger partján sétált Borsó királylány és Rizs királyfi, mikor a hirtelen megállította Rizs királyfi kedvesét, letérdepelt, s ékes szavakkal megkérte a kezét. Amennyiben kíváncsiak vagytok azokra a szép szavakra, ahhoz három villa rizibizit és egy falat husikát kell megennetek.”
Úgy is történt. Sőt volt olyan gyerek is, aki négyet evett, hogy minél hamarabb folytatódjon a mese.
„Drága Borsó királylány. Régóta ismerlek, s mondhatom teljesen lenyűgöztél szépségeddel, kedvességeddel, eszeddel. Szívemben elfoglaltad azt a helyet, melyet annak a nőnek tartottam fent, akivel szeretném leélni az életem. Borsó királylány, ezúttal szeretném megkérni a kezed.”
Elhallgattam.
- S mi történt ezután? – kérdezték.
Tovább hallgattam.
- Biztos, megint ennünk kellene, hogy tanárnő elmondja az egész mesét.
Úgy is tettek. Egymást utánozva, talán már versengve eszegették a köretet és a csirkecombot.
„Ezután Borsó királylány és Rizs királyfi elindultak haza, hogy bejelentsék szüleiknek a jó hírt. Azonban egyikük sem gondolt arra, hogy eljegyzésük híre mindkét királyi családot felbőszítette.”
- De miért? – kérdezték.
„ Csak annyit kell tenni, hogy…”
- Tudjuk. Három falatot enni a második fogásból.
„Így van. Tehát megmondom a választ. Mind a Borsó király és a Rizs király mást szánt feleségnek és férjnek saját gyermekének. Azonban annyira elmérgesedett a helyzet, hogy hadat üzentek egymásnak. A királylány és a királyfi szomorúan nézték, ahogy az Almaleves tenger partján fel is sorakoztak a rizs-katonák és a borsó-harcosok. A szerelmesek csak a kezüket fogták. Zokogott a lelkük. Ekkor mindketten felnéztek az égre, s imát mondtak egymásért, szüleikért, a katonákért. Azonban Borsó királylány a végén forró esőt kért az ég urától.”
- Miért? Miért forró esőt? – kérdezték.
„Tudjátok, folytatom, amennyiben eltűnik három villa rizibizi és egy falat hús.”
Mikor ez megtörtént, befejeztem a mesét.
„Ahogy elkezdődött a csata, s már-már egymást kaszabolta volna az a sok katona, eleredt a forró eső. Épp a harcosokra. Fél óra telt el, mikor a tengerpartot rizibizi borította be. Ekkor a Borsó király és a Rizs király egymásra nézett, kezet fogtak, kibékültek. Hét országra szóló lakodalmat csaptak. S még a két királyság is egyesült. Új nevük Rizibizi királyság lett, és azon nyomban átadták a fiataloknak a trónt. Itt a vége fuss el véle.
Most pedig nézzétek meg a tányérotokat, kinek mennyi katonája maradt a harctéren?”
- Én megettem a felét! Nálam csak Borsó királynő maradt a tányéromon! Eltűnt a húsom, csak a csont maradt meg! – mondták egymás után a gyerekek.
Így történt, hogy aznap eleget ettek egy mese alatt, s nem maradt üres gyomrú gyermek, hisz még a napközi hátra volt sok mindenkinek.
A cikket írta: kiki64
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia !
Örülök, hogy ismét olvashattalak! Annak, hogy nagyon kreatívan etetted meg a gyerekeket ismét öröm. Ügyes vagy! Valóban, a gyerekek kicsit elkényeztetettek, és több édességet esznek, mint indokolt lenne. Sokat pazarolunk, holott mások éheznek, és szívesen ennék meg még a maradékot is! Gratulálok! Puszi Éva.
örültem, hogy itt jártál
üdv.: Kiki
:)
Kedves Kiki!
Hát ez egy élmény volt számomra! Egy kicsit későn jött ez a mese. Hányszor, de hányszor tudtam volna alkalmazni, ha ismerem ennek a módját. Te kitaláltad és milyen jól tetted.
Nagyon tetszett és felejthetetlen élményt jelent számomra. Már a lányomnak is elmeséltem. Talán nem kellett volna! :-)
Mert másra is lehetett volna alkalmazni ezt a technológiát! :-)
Mondjuk a munkára serkenteni. Ha.... Akkor! :-)
Hát most már erről is lecsúsztam. De, amilyen leleményes vagy még a végén kitalálod hogyan lehetne a gyerekeket munkára serkenteni. Nem minden az evés! De ott kezdődik, ezt belátom. :-)
Nagyon fifikás vagy! :-)
Éva
üdv.: Kiki
:)
Örülök, hogy ismét olvashattalak! Annak, hogy nagyon kreatívan etetted meg a gyerekeket ismét öröm. Ügyes vagy! Valóban, a gyerekek kicsit elkényeztetettek, és több édességet esznek, mint indokolt lenne. Sokat pazarolunk, holott mások éheznek, és szívesen ennék meg még a maradékot is! Gratulálok! Puszi Éva.
Hát ez egy élmény volt számomra! Egy kicsit későn jött ez a mese. Hányszor, de hányszor tudtam volna alkalmazni, ha ismerem ennek a módját. Te kitaláltad és milyen jól tetted.
Nagyon tetszett és felejthetetlen élményt jelent számomra. Már a lányomnak is elmeséltem. Talán nem kellett volna! :-)
Mert másra is lehetett volna alkalmazni ezt a technológiát! :-)
Mondjuk a munkára serkenteni. Ha.... Akkor! :-)
Hát most már erről is lecsúsztam. De, amilyen leleményes vagy még a végén kitalálod hogyan lehetne a gyerekeket munkára serkenteni. Nem minden az evés! De ott kezdődik, ezt belátom. :-)
Nagyon fifikás vagy! :-)
Éva
Szia Kiki!
Jól megoldottad a helyzetet:). Sok gyereknek gond a menzás étkezés, mert válogatósak. Én is éltem különböző trükkökkel, mikor a gyermekeim kisebbek voltak, most adtál egy jó ötletet, hogy miről írjak legközelebb.
Köszönet érte, puszi,
Judit
Örültem, hogy inspiráltalak.
Üdv.: Kiki
:)
Szia Kiki!
Remélem nem csak iskolai használatra van szabadalmaztatva az ötleted?!
Üdv, Pinokkió
Hát nem!!!! De bevallom, sokszor spontán módon "működöm". Ám sokszor bejön.
:)
Szia Kiki!
Köszönjük a kedves írásod.
Nagyon tetszett a találékonyságod!
Pussz,
Tündér
Néha a kényszer nagy úr, utasítással, parancsolgatással nem érünk célt, s emiatt kell megtalálni azt az utat, hogy rádöbbenjenek a gyerekek.
Most sikerült, de remélem, hogy máskor is megoldom ezeket a dolgokat.
:)
Pussz: Kiki
Szia Kiki! Ez a valóság, amit olvastam! Nagyon jól összefoglaltad sok sok gyermek helyzetét! 5+1 csillag! Pusz Orsolya
:)
Jól megoldottad a helyzetet:). Sok gyereknek gond a menzás étkezés, mert válogatósak. Én is éltem különböző trükkökkel, mikor a gyermekeim kisebbek voltak, most adtál egy jó ötletet, hogy miről írjak legközelebb.
Köszönet érte, puszi,
Judit
Remélem nem csak iskolai használatra van szabadalmaztatva az ötleted?!
Üdv, Pinokkió
Köszönjük a kedves írásod.
Nagyon tetszett a találékonyságod!
Pussz,
Tündér