Ép testben, ép lélek.

Látogatók száma: 22

Ép testben, ép lélek. Valamikor közhely volt ez a mondás.

Napjainkban is sokat használjuk az "ép testben, ép lélek" mondatot. Csak most más képpen fogalmazzuk meg.
Véleményem szerint, amit a pozitív gondolkodásról hallunk és olvasunk, pontosan erre utal vissza. Mert ha ép a lélek - pozitív gondolatok - ép a test - nincs betegség.
Nagyanyáink úgy mondták, mi pedig így. De a két generáció között óriási a különbség. Ők nem csak mondták, hanem eszerint is éltek. S, bizony nem volt ritka közöttük a 80 -90 éves kor.
Mi pedig egymást próbáljuk győzködni, hogy ez valóban van és létezik, de nagy többsége az embereknek nem így él, nem így gondolkodik.
Ha a nagyszüleink tudtak rengeteg zöldségfélét, főzeléket, gyümölcsöt enni, nekünk miért nem jó?
Ők munka gyanánt földet műveltek, mi az íróasztalok mögött görnyedünk.
Közlekedésük gyalog, biciklivel, esetleg stráf kocsin történt. Mi busszal és autóval, elvétve vonattal megyünk.
Most látom lelki szemeim előtt a két generációt. Nekem úgy tűnik, hogy nekünk könnyebb, kényelmesebb az élet. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy nekünk több lehetőség adódott meg.
De akkor miért Ők a nyugodtabbak? Miért az a korosztály hosszabb életű?
Mert Ők nem csak állították a fenti mondatokat, hanem úgy is éltek.
Mi pedig csak mondogatjuk, hogy pozitív gondolkodás a helyes, és úgy akarunk tenni az első megoldandó feladatig. Ott az átlag ember elveszti a türelmét, esetleg be pánikol és lőttek a helyes gondolatmenetnek. S, arra törekedni, hogy lehetőségeinken belül megtaláljuk a legjobb megoldást.
Keresni ebben a rohanó világban a szépet. Mert van benne, csak meg kell találni!
Én, amikor tehetem gyalog megyek el a boltba és nézem a kertekben elültetett virágokat, mert szépek és megnyugtatóak. Aprócska öröm, de ott van és Én élek a lehetőséggel.
Biztosan mindenki megtalálná a neki legmegfelelőbbet, ha keresné. Ne aprózzuk fel magunkat, próbáljuk keresni a jót az életünkben. Ne azt nézzük, hogy a "szomszéd kertje mindig zöldebb" . Mert akkor csak magunkkal tolunk ki, és nem haladunk sehová.
Lehet, hogy nekem volt egy nagyszerű nagymamám, mert ezeket a dolgokat tőle tanultam.

A cikket írta: Farkas Margit

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Divi Éva

Az lehet hogy a nagyanyáink jobban éltek bizonyos szempontból. Igen magam is gyalogolok és nem buszozom vagy autózok, de a mi világunk másról szól. Figyeld meg ha Te egy hétvégén nem húslevest vagy kirántott hűst főzöl kisebb közösségben megszólnak, ( főképpen falu helyen) . A mi nemzedékünk sajnos rivalizál. Ha a másik nagy autóra telik, megmutatjuk, hogy nekünk nagyobbra. Sajnos ez van. Ma ha valaki meglátja az étlapon káposztás cvekedli kevesen tudják mi az, vagy gránátos kocka. A gyerekek meg nem is ismerik mert ha teli csak húst hússal és nem zöldséget, mert legeljen a marha. Ezt magam hallottam. Én főzök és hétvégétől függetlenül azt ami éppen a családnak jólesne. Szeretem a zöldborsó pörköltet feldobni kis gombával, főtt tojást belekockázva, nokedlivel és saláta mellé, vagy télen befőtt. Na ma dívik a pizza, a hamburger és a cola, ki főz ma szörpöt, vagy rak el? Kevesen nagyon. Én ha tehetem a húsos ételeket is zöldséges körettel készítem. Imádjuk a karalábé, zeller krémleveseket pirított kenyérrel. Nagyanyám sokat készített igaz ő nem turmixolta, hanem leszűrte és kis erre alkalmas mozsárkával törte át az ételt pépesre. A kapormártása nagyon finom volt főtt húsokhoz, vagy torma mártás. Mi sok mindent elfelejtünk átvenni a szüleinktől nagyszüleinktől, pedig a hagyományok csak úgy maradnak fent, ha ápoljuk és megőrizzük azokat. A jó szokásokkal együtt.