újabb események régebbi események további események
23:21
Tündér módosította a naplóbejegyzését
23:10
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:32
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
22:10
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
21:42
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését

Kit tartunk kedves embernek?

2010. augusztus 10. - Látogatók száma: 49

"...A kedvesség olyan mint a cukormáz a marcipánon?.."

Az érzések becsomagolása? Kedves embernek lenni egy közérzet?
A közölt érzéseket csomagoljuk be, hogy ne sértsük azt kit igazán szeretünk, hogy szebben tudjuk átadni, azt amit át akarunk adni?!
".........Nagyon sokat gyötrődöm mostanában, mármár azt hittem, rendbejött a házasságunk. Éva lelke ismét szomorú, hiszen Dénes hajthatatlan. Dénes már nem akarja elhagyni családját, de lelki társától sem akar megválni.
Éva szomorú, hiszen egy démonnal kell megküzdenie, egy internetes szeretővel! Dénes vágyait, gondolatait versbe fogalmazza, mellyel Martinának üzen. Éva lelke egyre nehezebb, sokat vívódik önmagával. Vajon meddig lehet érzelmileg feldolgozni mindazt a megalázást, ami nap mint nap éri? Egy ilyen kétségbeesett pillanatban regisztrált egy internetes portálra, ahol segítséget kért párkapcsolati problémáira. A szakértő azt válaszolta, hogy ha igazán szereti akkor fogadja el úgy, ahogy van, úgy szeresse ahogyan engedi!!! Évának nagyon fájtak Dénes versei! Mert másnak íródnak, mert úgy érezte már elvesztette lelki társát. Dénes egyik csodálója, azt írta Évának, hogy ne ragaszkodjon olyan emberhez, akinek csak a testét tudja birtokolni, a lelkét már nem!! Dénes tudja, hogy Éva nem fogja elhagyni sohasem, ezért tudatosan, vagy tudatlanul lelki terror alatt tartja! Amikor Éva szomorú pillanatában elmondta, hogy mennyire bántja, hogy az apró örömökből kizárva érzi magát, hogy kiközösítve érzi magát, Dénes határozottan tudtára adta, neki erre szüksége van, ez neki a szórakozása! Majd új internetes portálra regisztrált, s versében megfogalmazta, hogy elhatározása töretlen! Éva összetörve tudomásul vette, élete véglegesen megpecsételődött! Nincs kiút!..."

Vajon ilyen helyzetben tudunk-e kedvesek lenni?

A cikket írta: T.Zsóka

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. augusztus 27. 19:25
Erre szoktam mondani, mindenki annyit tesz meg, amennyit hagynak neki! Ha Dénes tudná, hogy ez már túl megy minden határon, biztosan meggondolná, tegye- e !
Szerintem ez legalább olyan mint a verés!! A férjem soha nem nyúlt hozzám, valamiért biztosan tudta, hogy az lenne az utólsó cselekedete, mégis hány asszony van, aki valamiért eltűri másodszor, harmadszor, sokadszor!! Igen, mondhatjátok, de csak az elsőre, hogy minden megtörténhet, de mégegyszer??!!
Egy darabig lehet nagy köténye valakinek, de igenis tudni kell hol a határ!! Mennyi amit el akarok, tudok viselni, mert ha önmagamnak nem fogalmazom meg, a másiktól sem tudom megkövetelni a mércém szerinti viselkedést.
Bocs, lehet , hogy egy kicsit elragadtadtam magam, de soha nincs olyan helyzet, amiből ne lehetne kijönni. Üdv Magdi
2010. augusztus 12. 08:55

megtekintés Válasz erre: nárcisz - 2010. augusztus 12. 07:42

Zsóka kedves, engem is hasonlóan neveltek, mint Évát, --hogy a saját példámmal éljek--. De már modern korban élünk....és az életünket mi éljük. Azért vagyunk önállóan gondolkodó felnőttek, hogy ezen a "hagyományon" adott esetben változtatni tudjunk.
Egyszer én is még kezdetben hazamentem a gyerekemmel a szüleimhez,...és akkor az anyukám azt mondta, hogy menjek vissza a férjemhez és tűrjek, hiszen a gyereknek is ez a jobb. Bebizonyosodott évek múltán, hogy nem így van. És ekkor már léptem, természetesen ki .....a házasságból. Addig pedig az általam ismert módokon igyekeztem javítani rajta.....sikertelenül.
A gyerekek persze, hogy minden válás vesztesei..!!! De....az se jobb, ha egy mindig szomorkodó anyukát látnak naponta, aki a saját problémáját se tudja megoldani, nemhogy nekik lenne a segítségükre szükség esetén. És ez előbb vagy utóbb felőröli nemcsak a lelki erejét, hanem a testit is.
Most ebben a --Dénesnek nagyon is kellemes helyzetben--,..... szerintem őt nehéz lenne meggyőzni. Hiszen Dénes is azért csinálja ezt, mert valami nem (jól) működik a kapcsolatukban. Ezt lehetne boncolgatni tények ismeretében. Vagy lehet még kivárni és szenvedni,....de kérdés, hogy megéri-e...????

Vajon lehet-e úgy szeretni valakit, hogy az "áldozati bárány" szerepét mindörökre magán viseli????
Osztrovszkij: Farkasok és bárányok c. drámája jut eszemben, melyben megfogalmazódik:
.... "áldozatnak" is vannak vétségei, felelős a sorsáért, és a saját hibájából tart ott, ahol tart. Hiányzik belőle, az a képesség, hogy a SAJÁT AKARATÁT ÉRVÉNYESSÍTSE MÁSOK KÁRÁRA..."
2010. augusztus 12. 08:18
nagyszerű gondolatok
fantasztikus vitaindító cikk is lehetne!
grat.

:)
2010. augusztus 12. 07:42

megtekintés Válasz erre: T.Zsóka - 2010. augusztus 11. 08:31

Kedves Nárcisz! Neked valóban igazad van! De igen nagyon kíváncsi lennék rá, hogy te mit gondolsz!!!
Éva érzi, hogy így nem szabad élni, de őt nem így nevelték! Egyszer valaki azt mondta, hogy egy nőnek, egy feleségnek nem szabad kiteregetni a családi gondjait, elég nagynak kell lennie a szoknyájának, hogy alatta minden elférjen. Igen, és Évát erre nevelték, tűrni, mégha megalázó is!
Van természetesen kiút, mindig, de ki a vesztes? A gyerekek!
Vajon mit lehet tenni, hogyan lehetne meggyőzni Dénest, hogy amit tesz az Évának megalázó????

Zsóka kedves, engem is hasonlóan neveltek, mint Évát, --hogy a saját példámmal éljek--. De már modern korban élünk....és az életünket mi éljük. Azért vagyunk önállóan gondolkodó felnőttek, hogy ezen a "hagyományon" adott esetben változtatni tudjunk.
Egyszer én is még kezdetben hazamentem a gyerekemmel a szüleimhez,...és akkor az anyukám azt mondta, hogy menjek vissza a férjemhez és tűrjek, hiszen a gyereknek is ez a jobb. Bebizonyosodott évek múltán, hogy nem így van. És ekkor már léptem, természetesen ki .....a házasságból. Addig pedig az általam ismert módokon igyekeztem javítani rajta.....sikertelenül.
A gyerekek persze, hogy minden válás vesztesei..!!! De....az se jobb, ha egy mindig szomorkodó anyukát látnak naponta, aki a saját problémáját se tudja megoldani, nemhogy nekik lenne a segítségükre szükség esetén. És ez előbb vagy utóbb felőröli nemcsak a lelki erejét, hanem a testit is.
Most ebben a --Dénesnek nagyon is kellemes helyzetben--,..... szerintem őt nehéz lenne meggyőzni. Hiszen Dénes is azért csinálja ezt, mert valami nem (jól) működik a kapcsolatukban. Ezt lehetne boncolgatni tények ismeretében. Vagy lehet még kivárni és szenvedni,....de kérdés, hogy megéri-e...????
2010. augusztus 11. 11:35

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2010. augusztus 11. 08:51

Szia Zsóka!
Teljesen egyet értek veled és remek témát, remekül írtál meg!
Csak vitaindítónak szántam a kérdésem a végén, hogy elgondolkozzunk, hogy csak Dénes tehet-e mindenről, vagy Éva is hibás? Az oldalunk pont a megoldásokat keresné, azokat az embereket, akiknek van tapasztalatuk egy-egy témában. Hátha valakinek sikerült már megoldania a problémájukat finoman is.
Pussz,
Tündér

A megoldások keresése, na erről van szó! Ki hogyan éli meg??!! Hogyan vészeli át??
Egy klimaxos férfi hátborzongató dolgokat tud produkálni....
Tanácsokat adni, lehetetlen.....
2010. augusztus 11. 11:32

megtekintés Válasz erre: Müszélia - 2010. augusztus 11. 09:00

te jó ég, nem kell minden verset 100 %-ban komolyan venni! néha csak azért írnak le egy sort, mert az "rímel." élet és irodalom, nem pedig élet = irodalom. a vers nem dokumentum, nincs olyan súlya, mint a bíróság előtt tett vallomásnak, és már bocsi, de a múzsára féltékenynek lenni nevetséges.

Kedves Müszélia! Valóban nem szabadna komolyan venni! De a probléma pontosan az, hogy Dénes halálosan komolyan gondolja! A "múzsáért" Dénes a családját hagyta volna el!!!!!
Nem nevetséges, hanem halálosan komoly!!
2010. augusztus 11. 09:00
te jó ég, nem kell minden verset 100 %-ban komolyan venni! néha csak azért írnak le egy sort, mert az "rímel." élet és irodalom, nem pedig élet = irodalom. a vers nem dokumentum, nincs olyan súlya, mint a bíróság előtt tett vallomásnak, és már bocsi, de a múzsára féltékenynek lenni nevetséges.
2010. augusztus 11. 08:51

megtekintés Válasz erre: T.Zsóka - 2010. augusztus 11. 08:43

Kedves Tündér! Igen valós probléma! Én nem tudok kedves lenni azzal az emberrel aki megbánt.
A férfiak hajlamosak túlspirálozni egy bizonyos kor elteltével érzelmeiket. Az internet adta lehetőséggel nem mindenki tud bánni.
Van sok jó, értékes irodalmi alkotás több internetes portálon, igen van akinek tetszik, van akinek nem, és nem dől össze a világ, ha rossz kritika ér. De egy családot tönkre tenni??? Pusztán szórakozásból?
Dénes elszállt magától, s nincs ami kijózanítaná!
Szerintem Éva tűrőképességén múlik, meddig tart még ez a megalázó, kínzó kapcsolat....

Szia Zsóka!
Teljesen egyet értek veled és remek témát, remekül írtál meg!
Csak vitaindítónak szántam a kérdésem a végén, hogy elgondolkozzunk, hogy csak Dénes tehet-e mindenről, vagy Éva is hibás? Az oldalunk pont a megoldásokat keresné, azokat az embereket, akiknek van tapasztalatuk egy-egy témában. Hátha valakinek sikerült már megoldania a problémájukat finoman is.
Pussz,
Tündér
2010. augusztus 11. 08:43

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2010. augusztus 11. 01:46

Szia Zsóka!

Ez egy valós probléma.
Nem tudunk.
Mert kellene?!

Pussz,
Tündér

Kedves Tündér! Igen valós probléma! Én nem tudok kedves lenni azzal az emberrel aki megbánt.
A férfiak hajlamosak túlspirálozni egy bizonyos kor elteltével érzelmeiket. Az internet adta lehetőséggel nem mindenki tud bánni.
Van sok jó, értékes irodalmi alkotás több internetes portálon, igen van akinek tetszik, van akinek nem, és nem dől össze a világ, ha rossz kritika ér. De egy családot tönkre tenni??? Pusztán szórakozásból?
Dénes elszállt magától, s nincs ami kijózanítaná!
Szerintem Éva tűrőképességén múlik, meddig tart még ez a megalázó, kínzó kapcsolat....
2010. augusztus 11. 08:33

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2010. augusztus 10. 23:34

Az, ha kedvességbe csomagoljuk a "ló.........szt" az attól még az marad, ha kibontjuk. A kedvesség az egy lelki tényező, vagy egy hozzáállás a dolgokhoz. Kedves ember van, de becsületes és tiszta kevés. A testi dolog egy dolog, a lelki dolog pedig ennek kiegészítője, a kettőnek egy hangszínen kellene működnie. Ha nem működik együtt a kettő akkor gond van. A test és a lélek együtt egy ember, és nem külön külön. A kettő együtt kell működjön egyért. Sajnálom, mert így valóban nem sok értelme van a dolgoknak.

Teljesen egyetértek veled is ".. kedves ember van, de becsületes és tiszta kevés.."!
2010. augusztus 11. 08:31

megtekintés Válasz erre: nárcisz - 2010. augusztus 10. 13:41

A kedvesség egy viszonyulás kifejezése. A viszonyulást most bármilyen emberi kapcsolatra értem. Megtölthetjük különféle érzelmekkel,...vagy mimikával, ....egy viselkedésfajta.
Volt egy főnököm,...akit úgy hívtunk, hogy "műkedves". Nagyon kedves nő volt, mindig és mindenkivel,...még a mondata után is általában mosolyogva hozzátette, ....---"érted kedveske?"---......de a mosolya nem volt természetes, ez valóban műmosoly volt,...és nagyon irritáló.
A kedvesség szerintem nem közérzet,...mert a közérzet egy állapot....szoktuk mondani például, hogy jó vagy rossz a közérzetünk.
Visszatérve a kérdésedre kedves Zsóka,....szerintem Éva se tud már kedves lenni Déneshez, de azért próbál...vagy erőlteti....csak a férfi valamivel a hatalmában tartja. Hiszen írod, hogy Dénes határozottan a tudtára adta, hogy "neki erre szüksége van, ez neki a szórakozása". ...húúúúú,.....most itt hagy ne írjam le, hogy mit gondolok...!!!! Tudod, kivel szórakozik?.....azzal, aki ezt hagyja!!!!! A férfi részéről mérhetetlenül önző viselkedés,....a nőre nézve nagyon megalázó.
Van kiút.....az ilyen helyzetből ki kell lépni...minél előbb...

Kedves Nárcisz! Neked valóban igazad van! De igen nagyon kíváncsi lennék rá, hogy te mit gondolsz!!!
Éva érzi, hogy így nem szabad élni, de őt nem így nevelték! Egyszer valaki azt mondta, hogy egy nőnek, egy feleségnek nem szabad kiteregetni a családi gondjait, elég nagynak kell lennie a szoknyájának, hogy alatta minden elférjen. Igen, és Évát erre nevelték, tűrni, mégha megalázó is!
Van természetesen kiút, mindig, de ki a vesztes? A gyerekek!
Vajon mit lehet tenni, hogyan lehetne meggyőzni Dénest, hogy amit tesz az Évának megalázó????
2010. augusztus 11. 01:46
Szia Zsóka!

Ez egy valós probléma.
Nem tudunk.
Mert kellene?!

Pussz,
Tündér
2010. augusztus 10. 23:34
Az, ha kedvességbe csomagoljuk a "ló.........szt" az attól még az marad, ha kibontjuk. A kedvesség az egy lelki tényező, vagy egy hozzáállás a dolgokhoz. Kedves ember van, de becsületes és tiszta kevés. A testi dolog egy dolog, a lelki dolog pedig ennek kiegészítője, a kettőnek egy hangszínen kellene működnie. Ha nem működik együtt a kettő akkor gond van. A test és a lélek együtt egy ember, és nem külön külön. A kettő együtt kell működjön egyért. Sajnálom, mert így valóban nem sok értelme van a dolgoknak.
2010. augusztus 10. 13:41
A kedvesség egy viszonyulás kifejezése. A viszonyulást most bármilyen emberi kapcsolatra értem. Megtölthetjük különféle érzelmekkel,...vagy mimikával, ....egy viselkedésfajta.
Volt egy főnököm,...akit úgy hívtunk, hogy "műkedves". Nagyon kedves nő volt, mindig és mindenkivel,...még a mondata után is általában mosolyogva hozzátette, ....---"érted kedveske?"---......de a mosolya nem volt természetes, ez valóban műmosoly volt,...és nagyon irritáló.
A kedvesség szerintem nem közérzet,...mert a közérzet egy állapot....szoktuk mondani például, hogy jó vagy rossz a közérzetünk.
Visszatérve a kérdésedre kedves Zsóka,....szerintem Éva se tud már kedves lenni Déneshez, de azért próbál...vagy erőlteti....csak a férfi valamivel a hatalmában tartja. Hiszen írod, hogy Dénes határozottan a tudtára adta, hogy "neki erre szüksége van, ez neki a szórakozása". ...húúúúú,.....most itt hagy ne írjam le, hogy mit gondolok...!!!! Tudod, kivel szórakozik?.....azzal, aki ezt hagyja!!!!! A férfi részéről mérhetetlenül önző viselkedés,....a nőre nézve nagyon megalázó.
Van kiút.....az ilyen helyzetből ki kell lépni...minél előbb...
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: