Nincs visszaút.
Látogatók száma: 78
Jöttek az intőjelek, rossz felé haladok. Nap-nap után fejben megfogalmazódott bennem, mit kell tennem, de a hogyan egyre tolódott.
Mi az, hogy egy akárki, gáncsoskodik, nyegléskedik, meg akarja szabni, én hogy éljek.
Mi az, hogy pökhendin megállapítja és mondja: Mit loholsz mindig utánam? Mit leskelődsz utánam? Nincs dolgod? Foglald el magad!
Valójában, ha azt látja, hogy én éppen merre vagyok, és ebből neki az jön le, hogy én éppen ott vagyok, ahol ő; akkor talán inkább ő a leskelődő.
No, ennyit elől járójában.
Egyre zárkózottabbá váltam, befelé fordultam, próbáltam e két lábon járó egyéniséget minél messzebbre kerülni.
Ja, csak ami nem megy, azt nem kell erőltetni, pedig iparkodtam.
Igen csakhogy rá kellett jönnöm, már ezt az egész őrületet az egészségem bánja. A teendőimet egyre szűkítettem, ne akadjak össze vele.
Kikerülhetetlen, tesz róla. Akarom, nem akarom a hangját hallom.
S mit ád Isten: már az álmomban is megjelent.
Félmeztelen, úgy, ahogy nem egyszer láttam, amint éppen leskelődni.
Ó, persze magyarázat azt volt, meg szóba elegyedés, de ki a csodát érdekel.
Szóval kerültem, ahogy tudtam, ám intő jelek arra utaltak, kezdek nem jól lenni.
Az ember, ha természetével ellentétben, mások elvárásainak „megfelelve” cselekszik, előbb-utóbb az szervezete jelzéseket küld: Ébredj!
Rosszullétek kaptak el. Erre már oda kellett figyelnem.
A fizikai munka mindig segített bármilyen megoldhatatlannak tűnő élethelyzetben. Most sem hagyhattam el magam, mert tudtam beláthatatlan következményei lehetnek.
A kertet, amit már kezdtem hanyagolni, e lehetetlen állapot miatt, mindenhová, azaz a veteményes kertbe is virágokat ültettem.
Tudatosan tervezni kezdtem azt, amit mindig is akartam, jól érezni magam az otthonomba. Az egészséges életmód számomra nagyon fontos, ezért csak olyan élelmiszert szeretnék elfogyasztani, ami a lehetőségekhez képest kevés méreggel van felvértezve a túlélésre. Mindenféle teákat készítettem, hogy a bogarak támadását a növényeken ki tudjam védeni. Egy-egy veteményes ágyásban több tő bársonyka, körömvirág, levendula és marékkal vetetett kapor nyújtja a védelmet.
Csak, mint tudjuk; ha valakit nem látványosan, azaz „csak” lelkileg próbálnak lehetetlenné tenni, akkor meg van annak az esélye, hogy bár lehet tudatos az ember, és elkövethet mindent az egészsége érdekében, ismét átgondolatlan lépésre szánhatja el magát.
Amikor a kis tyúkocskám fészeknek esett és tizenegy darab kiscsirkét ki is keltett, nagyon megörültem, és már terveztem is, hogyan is lesz majd a jövőben. Veszek még pár darabot, és majd együtt megnőnek. Egy darabig meg lesz oldva a húsétel is.
Ám rájöttem, hogy amit megfogadtam, hogy béke és nyugalom szigete lesz az otthonom, azt nem tudom megvalósítani.
Az állatoknak is joguk van a számukra megfelelő csendes, nyugodt élethez. Amikor riadtan kotkodácsolva, menekülnének keresve egy csendesebb zugot az udvarba, akkor elkeseredem és felteszem magamban a kérdést: jogom van-e az állatokat ilyen körülmények között tartani.
Autó(k) berregő motorhangja, szag, bűz, stb. mit magam is alig bírok elviselni. Allergiával küzdő embernek ideális környezet.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Klárikám!
Együtt érzek veled.Rossz szomszédságnál nincs rosszabb.Saját tapasztalat is.Tanácsolni nem is tudnék semmit.Én az első kétségbeesés után a nehéz helyzetekben felveszem a kesztyűt,felébred bennem a küzdő szellem, a csakazértis,én ilyen vagyok.Nem tudom,te hogy fogsz megbirkózni ezzel a helyzettel,de tudd,nagyon szorítok neked!Kell hogy legyen megoldás!
Puszi
A kesztyűt nem könnyű felvenni, ahhoz más embernek kellene lennem, ami jelen esetben sem megy.
Valakik, nem körültekintően jártak el, - remélem csak ez történt -, mert egy használt autó kereskedést és lakatos műhelyt veteményes kert mellé engedélyezni; igen kellemetlen állapot.
Idejöttem és jól éreztem magam.
Valakinek ez a fajta, önmagát megmutató írás nem tetszett. Nincs ezzel semmi baj.
Lehet, te nem vagy ilyen. Annak meg örülök, hogy életed sima, sikerrel teli.
Sok boldogságot. Itt az újabb lehetőség ... :)
Kedves Klári!
Átérzem a helyzeted, mert egy családiház sokkal "nyitottabb", mint egy társasház. Mindkettőben volt, ill. van részem. a társasházban jószerivel azt sem tudtam, kik a szomszédaim. De itt...Szerencsére nálunk jó a viszony.
Én azt tanácsolnám, hogy egyszer, amikor észrevenném, hogy leskelődik, odahívnám a kerítéshez és azt mondanám jó hangosan, hogy lehetőleg más is hallja. -Kedves szomszédasszony, hogy megkíméljem a leskelődés fáradalmaitól, elmondom, hogy most mit fogok csinálni.....
Aztán vagy elszégyelli magát, vagy nem. Ha nem, mert vérében van a leskelődés, tojnék a fejére, leskelődjön. Ilyenkor azért néha odavetném: leskelődünk, leskelődünk?
Elmondanám Neked, ez itt olyan, mint a társasházi övezet, vagy nem beszélünk, köszönés nuku, vagy pöffeszkedés. Egyik se jó.
Ennek mondhatok bármit, akár tojhatnék is a fejére, elég közel volt hozzám a minap.
Nem kell hívni, "mindig" a kerítés mellett lóg ...
Borzasztó nehéz így, hogy nem tudom elképzelni sem milyen körülmények között történnek veled ezek a kellemetlenségek... Kérek egy helyszínrajzot... :-)
Addig viszont én is csak azt tudom mondani, mint anyu és yolla, rá se hederíts!
Tedd a dolgod, ahogy elképzelted, észre se vedd! Tervezd meg a napod és tartsd magad ahhoz körömszakadtáig... Majd csak megunja és elröstelli magát az a szerencsétlen!... Ha pedig hangoskodik? Akkorra időzítsd a nagymosást... Persze könnyen mondom én ezt, mint kívülálló, nekem Hajdú mosógépem van... de ha ott lennék, olyan lennék, mint anyu írja... Kűzdenék a nyugalmamért, a békéért.
Egyszer mondanám el, de jó hangosan, hogy mindenki hallja, aztán nem vonulnék vissza, hanem tenném a dolgom, amit előtte elterveztem... nem ám bevonulok és még magamnak okoznék gondot? Nem... Csak szenvedjen ő!
No próbálok nem foglalkozni vele, de teszi ő helyettem is.
Iparkodok megfelelni a saját elvárásaimnak, nem könnyű. Bár még mindig nem tudod konkrétan mi is a szitu, nem könnyű küzdeni ...
Jó hangosan már elmondtam nem egyszer, és pirultam, mert az nem én voltam, kihozták belőlem.
Csak addig leselkedik utánad, amíg látja, hogy zavar téged. Ha figyelemre sem méltatod, mérgében abbahagyja a leselkedést.
Klárikám!
Együtt érzek veled.Rossz szomszédságnál nincs rosszabb.Saját tapasztalat is.Tanácsolni nem is tudnék semmit.Én az első kétségbeesés után a nehéz helyzetekben felveszem a kesztyűt,felébred bennem a küzdő szellem, a csakazértis,én ilyen vagyok.Nem tudom,te hogy fogsz megbirkózni ezzel a helyzettel,de tudd,nagyon szorítok neked!Kell hogy legyen megoldás!
Puszi
puszi
Átérzem a helyzeted, mert egy családiház sokkal "nyitottabb", mint egy társasház. Mindkettőben volt, ill. van részem. a társasházban jószerivel azt sem tudtam, kik a szomszédaim. De itt...Szerencsére nálunk jó a viszony.
Én azt tanácsolnám, hogy egyszer, amikor észrevenném, hogy leskelődik, odahívnám a kerítéshez és azt mondanám jó hangosan, hogy lehetőleg más is hallja. -Kedves szomszédasszony, hogy megkíméljem a leskelődés fáradalmaitól, elmondom, hogy most mit fogok csinálni.....
Aztán vagy elszégyelli magát, vagy nem. Ha nem, mert vérében van a leskelődés, tojnék a fejére, leskelődjön. Ilyenkor azért néha odavetném: leskelődünk, leskelődünk?
Addig viszont én is csak azt tudom mondani, mint anyu és yolla, rá se hederíts!
Tedd a dolgod, ahogy elképzelted, észre se vedd! Tervezd meg a napod és tartsd magad ahhoz körömszakadtáig... Majd csak megunja és elröstelli magát az a szerencsétlen!... Ha pedig hangoskodik? Akkorra időzítsd a nagymosást... Persze könnyen mondom én ezt, mint kívülálló, nekem Hajdú mosógépem van... de ha ott lennék, olyan lennék, mint anyu írja... Kűzdenék a nyugalmamért, a békéért.
Egyszer mondanám el, de jó hangosan, hogy mindenki hallja, aztán nem vonulnék vissza, hanem tenném a dolgom, amit előtte elterveztem... nem ám bevonulok és még magamnak okoznék gondot? Nem... Csak szenvedjen ő!
Együtt érzek veled.Rossz szomszédságnál nincs rosszabb.Saját tapasztalat is.Tanácsolni nem is tudnék semmit.Én az első kétségbeesés után a nehéz helyzetekben felveszem a kesztyűt,felébred bennem a küzdő szellem, a csakazértis,én ilyen vagyok.Nem tudom,te hogy fogsz megbirkózni ezzel a helyzettel,de tudd,nagyon szorítok neked!Kell hogy legyen megoldás!
Puszi