újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

Soha többet!

2011. december 20. - Látogatók száma: 70

Sokan voltak és rá senki sem figyelt. A barátja nélkül ment el a szilveszteri mulatságba, a testvéréékhez. Előtte szakítottak éppen. Azt mondta már nem szereti...

A kórház falait most nem látta olyan nyomasztónak, mint amikor először megpillantotta ezt a kívülről komor épületet. Akkor a belé nyomott nyugtató okozta tompultságában nem volt ideje alaposan körülnézni, csak a hirtelen abbamaradt éles sziréna hangjára emlékezett és arra, hogy körülötte fehér köpenyes orvosok sürgölődnek. Egyre távolabb került a valóságtól és már elcsendesedett körülötte minden. Egy teremben, nem a saját ágyában ébredt fel, de a kábultsága már nem volt annyira erős, hogy ne látta volna hová került. A kezét nézte, melyet vastag gézbe tekerték, és a tűt, amin keresztül csepegett valami áttetsző életet adó folyadék. Már éppen a gondolataiba akart mélyedni, amikor nyílt a kórterem ajtaja és egy orvos lépett az ágya mellé.

- Hölgyem! Hogy érzi magát?

- Nem is tudom, kicsit furcsán..., mintha részeg lennék, forog velem a szoba - felelte.

- Kérem doktor úr, hogy kerültem ide és hol vagyok egyáltalán?

- Kora reggel kaptuk a hívást, hogy nem tudják magához téríteni olyan mélyen alszik. Próbálkoztak az utasításaim alapján még hideg zuhannyal is, mentőt küldtem önért és ide hozták a pszichiátriára az én osztályomra, ahol azonnal életmentő beavatkozást eszközöltem. Gyomormosás után az ereit kénytelen voltam preparálni olyan súlyos gyógyszer túladagolása volt. Kész csoda, hogy megmenekült. - Érti, amit mondok? - és szigorúan nézett a lány szemébe.

- Emlékszem. Sokan voltunk és rám senki sem figyelt. A barátom nélkül mentem el a szilveszteri mulatságba, a testvéremékhez. Előtte szakítottunk éppen. Azt mondta már nem szeret. Iszonyúan szenvedtem. Annyira váratlanul ért, hiszen már eljegyzett menyasszonya voltam és akkor az a vallomása. Azt hittem nem élem túl! Akkor határoztam el, hogy véget vetek az életemnek és a legelső gyógyszertárba megszereztem a szükséges gyógyszereket. Senki nem tudta, hogy azért vagyok egyedül, mert azt meglepetésnek szántam, hogy ketten megyünk. Nem mondtam el semmit... Nem vették észre, mire készülök. Apránként nyeltem le az altató tablettákat, hogy ne tűnjön fel és amikor elmentek a vendégek lefeküdtem.

- Kérem doktor úr!... még most is nagyon fáj...

- Nagy butaságot követett el, az életébe kerülhetett volna. Senki miatt nem szabad ezt tenni. Az élet ettől sokkal többet ér. Egy szerelem, ha vége, csalódás, majd kiheveri... - és már nem látszott olyan szúrósnak a tekintete, enyhe mosoly kísérte szavait, majd szigorú arckifejezéssel folytatta...

- Soha többet, és ezt jegyezze meg, nem akarok önnel itt találkozni. - Megértette, amit mondtam?

- Igen, megértettem - felelte a lány és hálás tekintettel nézett az orvos szemébe... lassan érezte egyre bágyadtabb lesz, és egyszer csak elaludt.

Már megszokta hogy a fehér és zöld szín ural szinte minden helyiséget. A közelgő szabadság híre is megszépítette ezt a reggelt és mintha a körülötte lévő betegek is sokkal nyugodtabbak lennének. Azt nem tudhatta, hogy a gondolatai mitől változtak meg más irányba, ami számára most kellemesen, a környezetére nyugtatólag hatott. Már rég megbánta, amit tett és hogy ennyi aggodalmat okozott a családjának, akik ott gyülekeztek és már alig várták, hogy elhagyja ezt a kívülről komor, de már nem is olyan barátságtalan épületet és végre haza induljon.

Vitték... és ő boldog volt. Visszakapta az életét, a családja pedig őt!

A cikket írta: zsoltne.eva

7 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. december 29. 20:00

megtekintés Válasz erre: Zsomwin - 2011. december 28. 13:05

Úgy jó az élet, ha minden szép. Kár volt ezért a vargakanyarért, annak a lánynak, hiszen annyi csoda van még egy pasekon kívül! :) Ráadásul sokkal többet is érnek. .)
Kíváncsian olvastam, tetszett.
Üdv. Zs.

Hál istennek ez már a múlté! Remélem csak bennem él még a rossz emlék és ő már elfelejtette.

Köszönöm, hogy olvastál! :-)
2011. december 28. 13:05
Úgy jó az élet, ha minden szép. Kár volt ezért a vargakanyarért, annak a lánynak, hiszen annyi csoda van még egy pasekon kívül! :) Ráadásul sokkal többet is érnek. .)
Kíváncsian olvastam, tetszett.
Üdv. Zs.
2011. december 26. 09:14
Szomorú hír, hogy valaki ezt a módját választotta a befejezésnek, neki sikerült.
Nem követtem figyelemmel az életét, rég nem hallottam róla. De szerettem a dalait.
Különösen azt a dalt, amivel befutott. Fiatal éveimet juttatja eszembe. De hiszen még most is az volt, ahogy vesszük. Hatvannégy év, neki a világ vége!
Mary Zsuzsi, nyugodjon békében!

Ide tettem az imént egy linket. 1968-ban énekelte: a Mama c. dalt. Tizenhét voltam akkor. Mintha magamat láttam volna benne! Aztán megnéztem egy későbbi felvételét, ugyanezzel a számmal. Mi változott? Ő talán, de előnyére. És most a végén?
2011. december 22. 17:38

megtekintés Válasz erre: Jutka - 2011. december 21. 15:42

Akinek csoda. Vannak, akiknek kín és szenvedés. Na nem rólam van szó

Szia Jutka!

Én értem, hogy kín és szenvedés, de sosem lehet tudni, mit hoz a jövő. Ahogyan Éva is írja. Mindenkinek vannak sanyarúságai és mi lesz, ha már senki sem mosolyog? Emellett egy szerelmi bánat nem az a kategória szerintem, amiért érdemes ezt tenni.

Ja és Boldog Karácsonyt neked is! :)

Üdv:Ailet
2011. december 22. 17:32

megtekintés Válasz erre: hamisgyöngy - 2011. december 21. 18:48

Kedves Éva!

Örülök, hogy olvashattam egy ilyen témájú írást is Tőled!
Az ünnepek táján sokkal inkább kell figyelni a környezetünkben élőkre, mert nagy számban fordul elő, hogy a kétségbe esett ember nem látja a kapaszkodót, úgy véli, jobb ha "kiszáll a körforgásból". Óriási lelki válságon megy keresztül, míg elhatározásra jut és tervét valóra váltja.
Figyeljünk embertársainkra!!!

Pussz, hamisgyöngy

Tudod Hamisgyöngy, a legnehezebb észrevenni, mert a befelé forduló ember nem enged magához közel senkit, annyira telítve van a fájdalmával. Főleg akkor nehéz, ha felületes a körülményeinek ismerete, a változást, ami benne végbemegy még a szűk család se fedezi fel.
Jó lenne egymásra jobban odafigyelni!
2011. december 22. 17:25

megtekintés Válasz erre: Jutka - 2011. december 21. 15:40

Érdekes, mindennapi történet, és mégis megható. Megható, mert túl emberi. Én már ott tartok, hogy meghatódom, még a banális dolgokon is. Képzeld, az X-Faktor befejező részén, még sírva is fakadtam. Az izgalmakat meg sem említem, amiket átéltem, több héten keresztül. Na, ebből elég, puszi

Szia Jutkám!

Mindennapi történet, ahogy mondod és ennek szerencsés volt a kimenetele. Nem is gondol akkor az ember arra, mi mindentől fosztja meg magát, hiszen a csapást, ami érte akkor túl lehet élni és számtalan szép dolog várhat még rá, mint ahogy ez a kis történet folytatásában ez meg is valósult. Nem szabad elhamarkodottan cselekedni. A csapások súlya alatt edződünk. Az is kell, hogy értékelni tudjuk a szépet, a jót és megtanuljuk, hogy másként is lehet.

Puszi,
Éva
2011. december 21. 18:48
Kedves Éva!

Örülök, hogy olvashattam egy ilyen témájú írást is Tőled!
Az ünnepek táján sokkal inkább kell figyelni a környezetünkben élőkre, mert nagy számban fordul elő, hogy a kétségbe esett ember nem látja a kapaszkodót, úgy véli, jobb ha "kiszáll a körforgásból". Óriási lelki válságon megy keresztül, míg elhatározásra jut és tervét valóra váltja.
Figyeljünk embertársainkra!!!

Pussz, hamisgyöngy
2011. december 21. 15:42

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2011. december 20. 22:44

Szia Éva!

Egy ilyen szakítás mindig kínlódás és tényleg butaság lenne bárki miatt is eldobni az életet. Az sokkal szentebb, sokkal több, mint bármi, amitől megválhatunk, ha akarunk. Az maga a csoda.

Pusz:Ailet

Akinek csoda. Vannak, akiknek kín és szenvedés. Na nem rólam van szó
2011. december 21. 15:40
Érdekes, mindennapi történet, és mégis megható. Megható, mert túl emberi. Én már ott tartok, hogy meghatódom, még a banális dolgokon is. Képzeld, az X-Faktor befejező részén, még sírva is fakadtam. Az izgalmakat meg sem említem, amiket átéltem, több héten keresztül. Na, ebből elég, puszi
2011. december 21. 10:11

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2011. december 21. 09:43

Kedves Éva!

Sajnos nagyon aktuális a cikked, mert egyre többen választják a menekülésnek ezt a módját.

Köszönjük, hogy megírtad!

Pussz, Tündér

Köszönöm Tündér, hogy olvastad.

Ez így van, nem egyforma a teherbíró képességünk. És közeledve az ünnepekhez sajnos erre is gondolni kell. Egyre többen vannak, akik ebben látják a megoldást, de kis odafigyeléssel meg lehet akadályozni a tragédiákat.

Puszi,
Éva
2011. december 21. 09:43
Kedves Éva!

Sajnos nagyon aktuális a cikked, mert egyre többen választják a menekülésnek ezt a módját.

Köszönjük, hogy megírtad!

Pussz, Tündér
2011. december 20. 23:01

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2011. december 20. 22:44

Szia Éva!

Egy ilyen szakítás mindig kínlódás és tényleg butaság lenne bárki miatt is eldobni az életet. Az sokkal szentebb, sokkal több, mint bármi, amitől megválhatunk, ha akarunk. Az maga a csoda.

Pusz:Ailet

Szia Ailet!

Ahogy mondod és kész csoda, hogy megmenekült. Ma már három gyermekes anyuka, mert a házassága mindenért kárpótolta. :-)

Pussz,
Éva
2011. december 20. 22:44
Szia Éva!

Egy ilyen szakítás mindig kínlódás és tényleg butaság lenne bárki miatt is eldobni az életet. Az sokkal szentebb, sokkal több, mint bármi, amitől megválhatunk, ha akarunk. Az maga a csoda.

Pusz:Ailet
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: