Soha többet!
Látogatók száma: 70
Sokan voltak és rá senki sem figyelt. A barátja nélkül ment el a szilveszteri mulatságba, a testvéréékhez. Előtte szakítottak éppen. Azt mondta már nem szereti...
A kórház falait most nem látta olyan nyomasztónak, mint amikor először megpillantotta ezt a kívülről komor épületet. Akkor a belé nyomott nyugtató okozta tompultságában nem volt ideje alaposan körülnézni, csak a hirtelen abbamaradt éles sziréna hangjára emlékezett és arra, hogy körülötte fehér köpenyes orvosok sürgölődnek. Egyre távolabb került a valóságtól és már elcsendesedett körülötte minden. Egy teremben, nem a saját ágyában ébredt fel, de a kábultsága már nem volt annyira erős, hogy ne látta volna hová került. A kezét nézte, melyet vastag gézbe tekerték, és a tűt, amin keresztül csepegett valami áttetsző életet adó folyadék. Már éppen a gondolataiba akart mélyedni, amikor nyílt a kórterem ajtaja és egy orvos lépett az ágya mellé.
- Hölgyem! Hogy érzi magát?
- Nem is tudom, kicsit furcsán..., mintha részeg lennék, forog velem a szoba - felelte.
- Kérem doktor úr, hogy kerültem ide és hol vagyok egyáltalán?
- Kora reggel kaptuk a hívást, hogy nem tudják magához téríteni olyan mélyen alszik. Próbálkoztak az utasításaim alapján még hideg zuhannyal is, mentőt küldtem önért és ide hozták a pszichiátriára az én osztályomra, ahol azonnal életmentő beavatkozást eszközöltem. Gyomormosás után az ereit kénytelen voltam preparálni olyan súlyos gyógyszer túladagolása volt. Kész csoda, hogy megmenekült. - Érti, amit mondok? - és szigorúan nézett a lány szemébe.
- Emlékszem. Sokan voltunk és rám senki sem figyelt. A barátom nélkül mentem el a szilveszteri mulatságba, a testvéremékhez. Előtte szakítottunk éppen. Azt mondta már nem szeret. Iszonyúan szenvedtem. Annyira váratlanul ért, hiszen már eljegyzett menyasszonya voltam és akkor az a vallomása. Azt hittem nem élem túl! Akkor határoztam el, hogy véget vetek az életemnek és a legelső gyógyszertárba megszereztem a szükséges gyógyszereket. Senki nem tudta, hogy azért vagyok egyedül, mert azt meglepetésnek szántam, hogy ketten megyünk. Nem mondtam el semmit... Nem vették észre, mire készülök. Apránként nyeltem le az altató tablettákat, hogy ne tűnjön fel és amikor elmentek a vendégek lefeküdtem.
- Kérem doktor úr!... még most is nagyon fáj...
- Nagy butaságot követett el, az életébe kerülhetett volna. Senki miatt nem szabad ezt tenni. Az élet ettől sokkal többet ér. Egy szerelem, ha vége, csalódás, majd kiheveri... - és már nem látszott olyan szúrósnak a tekintete, enyhe mosoly kísérte szavait, majd szigorú arckifejezéssel folytatta...
- Soha többet, és ezt jegyezze meg, nem akarok önnel itt találkozni. - Megértette, amit mondtam?
- Igen, megértettem - felelte a lány és hálás tekintettel nézett az orvos szemébe... lassan érezte egyre bágyadtabb lesz, és egyszer csak elaludt.
Már megszokta hogy a fehér és zöld szín ural szinte minden helyiséget. A közelgő szabadság híre is megszépítette ezt a reggelt és mintha a körülötte lévő betegek is sokkal nyugodtabbak lennének. Azt nem tudhatta, hogy a gondolatai mitől változtak meg más irányba, ami számára most kellemesen, a környezetére nyugtatólag hatott. Már rég megbánta, amit tett és hogy ennyi aggodalmat okozott a családjának, akik ott gyülekeztek és már alig várták, hogy elhagyja ezt a kívülről komor, de már nem is olyan barátságtalan épületet és végre haza induljon.
Vitték... és ő boldog volt. Visszakapta az életét, a családja pedig őt!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Úgy jó az élet, ha minden szép. Kár volt ezért a vargakanyarért, annak a lánynak, hiszen annyi csoda van még egy pasekon kívül! :) Ráadásul sokkal többet is érnek. .)
Kíváncsian olvastam, tetszett.
Üdv. Zs.
Köszönöm, hogy olvastál! :-)
Kíváncsian olvastam, tetszett.
Üdv. Zs.
Nem követtem figyelemmel az életét, rég nem hallottam róla. De szerettem a dalait.
Különösen azt a dalt, amivel befutott. Fiatal éveimet juttatja eszembe. De hiszen még most is az volt, ahogy vesszük. Hatvannégy év, neki a világ vége!
Mary Zsuzsi, nyugodjon békében!
Ide tettem az imént egy linket. 1968-ban énekelte: a Mama c. dalt. Tizenhét voltam akkor. Mintha magamat láttam volna benne! Aztán megnéztem egy későbbi felvételét, ugyanezzel a számmal. Mi változott? Ő talán, de előnyére. És most a végén?
Akinek csoda. Vannak, akiknek kín és szenvedés. Na nem rólam van szó
Én értem, hogy kín és szenvedés, de sosem lehet tudni, mit hoz a jövő. Ahogyan Éva is írja. Mindenkinek vannak sanyarúságai és mi lesz, ha már senki sem mosolyog? Emellett egy szerelmi bánat nem az a kategória szerintem, amiért érdemes ezt tenni.
Ja és Boldog Karácsonyt neked is! :)
Üdv:Ailet
Kedves Éva!
Örülök, hogy olvashattam egy ilyen témájú írást is Tőled!
Az ünnepek táján sokkal inkább kell figyelni a környezetünkben élőkre, mert nagy számban fordul elő, hogy a kétségbe esett ember nem látja a kapaszkodót, úgy véli, jobb ha "kiszáll a körforgásból". Óriási lelki válságon megy keresztül, míg elhatározásra jut és tervét valóra váltja.
Figyeljünk embertársainkra!!!
Pussz, hamisgyöngy
Jó lenne egymásra jobban odafigyelni!
Érdekes, mindennapi történet, és mégis megható. Megható, mert túl emberi. Én már ott tartok, hogy meghatódom, még a banális dolgokon is. Képzeld, az X-Faktor befejező részén, még sírva is fakadtam. Az izgalmakat meg sem említem, amiket átéltem, több héten keresztül. Na, ebből elég, puszi
Mindennapi történet, ahogy mondod és ennek szerencsés volt a kimenetele. Nem is gondol akkor az ember arra, mi mindentől fosztja meg magát, hiszen a csapást, ami érte akkor túl lehet élni és számtalan szép dolog várhat még rá, mint ahogy ez a kis történet folytatásában ez meg is valósult. Nem szabad elhamarkodottan cselekedni. A csapások súlya alatt edződünk. Az is kell, hogy értékelni tudjuk a szépet, a jót és megtanuljuk, hogy másként is lehet.
Puszi,
Éva
Örülök, hogy olvashattam egy ilyen témájú írást is Tőled!
Az ünnepek táján sokkal inkább kell figyelni a környezetünkben élőkre, mert nagy számban fordul elő, hogy a kétségbe esett ember nem látja a kapaszkodót, úgy véli, jobb ha "kiszáll a körforgásból". Óriási lelki válságon megy keresztül, míg elhatározásra jut és tervét valóra váltja.
Figyeljünk embertársainkra!!!
Pussz, hamisgyöngy
Szia Éva!
Egy ilyen szakítás mindig kínlódás és tényleg butaság lenne bárki miatt is eldobni az életet. Az sokkal szentebb, sokkal több, mint bármi, amitől megválhatunk, ha akarunk. Az maga a csoda.
Pusz:Ailet
Kedves Éva!
Sajnos nagyon aktuális a cikked, mert egyre többen választják a menekülésnek ezt a módját.
Köszönjük, hogy megírtad!
Pussz, Tündér
Ez így van, nem egyforma a teherbíró képességünk. És közeledve az ünnepekhez sajnos erre is gondolni kell. Egyre többen vannak, akik ebben látják a megoldást, de kis odafigyeléssel meg lehet akadályozni a tragédiákat.
Puszi,
Éva
Sajnos nagyon aktuális a cikked, mert egyre többen választják a menekülésnek ezt a módját.
Köszönjük, hogy megírtad!
Pussz, Tündér
Szia Éva!
Egy ilyen szakítás mindig kínlódás és tényleg butaság lenne bárki miatt is eldobni az életet. Az sokkal szentebb, sokkal több, mint bármi, amitől megválhatunk, ha akarunk. Az maga a csoda.
Pusz:Ailet
Ahogy mondod és kész csoda, hogy megmenekült. Ma már három gyermekes anyuka, mert a házassága mindenért kárpótolta. :-)
Pussz,
Éva
Egy ilyen szakítás mindig kínlódás és tényleg butaság lenne bárki miatt is eldobni az életet. Az sokkal szentebb, sokkal több, mint bármi, amitől megválhatunk, ha akarunk. Az maga a csoda.
Pusz:Ailet