újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Staféta

Látogatók száma: 38

Suttyomban érkezett, de megjött.

Miután lebonyolították a szükséges formaságokat a színfalak mögött, lejelentkezett, és már minden szégyenérzet nélkül, nagy mellénnyel, sokat ígérve, de még jámbor jóindulatúnak festve magát, bemutatkozott az ősz. Nevesincs virágék látszólag megadták magukat; szárazak, mint könyvlapok közé préselt egykoron élő növények. Hajdani életek szárított másai. Már a lugas is az ősznek tetszően lógatja sárga leveleit. A kis csillaghordozó, egekkel takarózó fa lombja félsárga, a többi még nem adta meg magát, de ha zölden is, az ősz leköveteli jussát. Egyik kezével osztogat, a másikkal elvesz.

Mézesmadzag-húzgáló csalfaság ez, de azért még terménnyel vigasztal minden szomorkodót. Berendezkedett, mintha örökre ő volna az úr és nem tudná, hogy nála is ott a stafétabot, amit ha eljön az idő, át kell adnia.

A sok szép cirpelő tücsök már nem zeng dallamot az éjbe. Nekik már eljött a tél. Frissnek álcázott didergő hajnalok gyümölcse, a boltozaton hemzsegő ezernyi apró fénypont, tiszta egével esőt ugyan nem hoz, de ahogy az égen terpeszkedő nap lassanként elbágyad, úgy ők sem forró hajnalok hírnökei már.

Viharfútta kőágyon, önkényurakat meghazudtolóan dorbézolt a kellemesen jegesedő ónos esőben. Minden irányba harapott egyet évnegyedes duzzadó erejével, és sorvasztott, csak sorvasztott, míg minden meg nem kopaszodott. Ő maga is sápadt, beesett arccal, szétvásott fogakkal, hófehérre őszült hajjal remegett a gyengeségtől — bár egyre neki tetszőbb volt a világ —, amikor megérkezett az őt sem kímélő másik negyedes. Erőtlen kezéből kirántotta a stafétabotot, szétfútta minden irányba a sok elszárított kopárságot, megfehérítve hányt fittyet negyedes elődjének könyörgésére, és átvette az uralmat.

Valaki ott fenn — megalkuvás és behódolás nélkül — nem asszisztált az ismét jogait követelő őszidőnek. A Mindenség csak mosolyog rá, jelezve: mint a tücsökzenekart, lugast, leveleket, fákat, épp úgy téged is én alkottalak, s egyetlen gondolattal elvehetném folyóvá dagadtnak érzett hatalmadat, mely még csermelynyi sincs, de a nagy rendbe beletartozol. Éld ki magad, kopaszíts le mindent, a reményekből vegyél el, amennyit csak tudsz, és dagadj szét a boldogságtól, mint az a hullócsillag, amelyik balra tőlem épp most leesett. Hiszen úgy sem juthat el negyedes életedhez, hogy ha nem is tudatosan, de mindaz, amit lassan sorvasztasz szét, csipetnyi szomorkodás után fogja fel, hogy jöttöd után elmész. Az utánad jövőt átvészelve, míg te csak ideig-óráig randalírozhatsz, ők újra éledve teljes folytonosságban vannak. A cirpelők és zöldülők, szomorkodók és mindenki más a magasság alatt.

A cikket írta:

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

 
Mindkettőtöknek köszönöm! :)
Kedves Péter!

Csodálatos ez az írásod, teljesen megleptél vele!

Pussz,

Tündér
 
Ez nagyon szép lett Peti!
Úgy tetszik, hogy olyan sokféleképpen tudsz írni!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: