Várandós gondolatok
Látogatók száma: 114
Gyermeket várni a legcsodásabb és legszentebb érzés a világon.
Mikor az ember lánya húsz évesen vár gyermeket, észre sem veszi, vagy legalábbis könnyedebben viseli a várandósság minden nyűgét. Mert valljuk be őszintén, bőven kijut abból nekünk, nőknek, fiatalon is. De így, harmincöt után minden jön sorban, minden elképzelhető testi és lelki tünet. Először csak a furcsa érzés, hogy sírtam mindenért. Legyen az egy film, egy gondolat, a fiam születésnapja, hogy jajjj, a gyerek már tizenhat, én meg öregszem, és ezt nem tudtam összeegyeztetni azzal, hogy újra gyermeket várok.
Aztán a hányinger korszak - hányás szerencsére nem volt, a rendes kismamák egyébként reggel zöldülnek, nálam megfordult, én éjjel hadakoztam a rókával. Valami csoda folytán mégis bennmaradt.
Nem igazán voltam kívánós, nem öltem volna meg a zöldségest egy adag savanyú káposztáért, bár, az tény, hogyha valami jól elkészített ételt láttam bárkinél, nem szégyelltem kérni belőle.
A szagokkal hadilábon álltam, és állok a mai napig. Főleg a rosszakkal. Brrr.
Féltem attól is, hogy bálna leszek. Előző két terhességem alatt még tíz kilót sem híztam, de most valahogy minden másképp van, mint akkor, szóval, némileg jogos volt a félelmem. Akkor is, ha nem zabáltam állandóan. Ezt szerencsére megúsztam, csak pár kiló jött fel eddig, annyi belefér. És úgy elég nehéz nem enni, hogy kiscsaládom minden tagja a babára fogja, ha épp megkíván egy tepsi süteményt. Ne miattuk süssek, csak a baba miatt, mert neki kell az édesség. Aha. Kíváncsi leszek, akkor mi lesz, ha megszületik a pici.
A melleim a háromszorosára nőttek - alapjáraton sem kicsik - és ez baromira megnehezíti az alvást. A hasonfekvés már csak utópia. Férjuram rettentő mód meg van elégedve gigantikusra duzzadt méreteimmel, javasoltam, plasztikáztassuk rá az "ikreket", ha ennyire tetszik neki, ez a remek ötlet viszont valamiért nem nyerte el a tetszését. Az ugyan tény, hogy látványnak jó, aludni azonban nem lehet tőlük. Bármelyik oldalamra fordulok, mindenhol ott vannak.
A baba mindezek ellenére remekül érzi magát, már mozog is, hadd ne mondjam, éjjelente örvendeztet meg kisebb - nagyobb rúgásaival. Így, ha nagy nehezen elalszom, erre tuti felébredek.
Mégsem adnám semmiért ezt a csodát, igaz, miatta nem nagyon tudok itt ülni, nyomódik a hasam, kényelmetlen a szék. De nem bánom, semmit nem bánok, szerelmes vagyok, a világ legjobb férje az enyém, és hamarosan újra átélhetem az anyaság felemelő, fantasztikus, mindent elsöprő érzését.
Igyekszem azért köztetek lenni, olvaslak titeket, ha valakinek hiányoznék, a fent említett okok miatt nem vagyok. De jelentkezem, és amint lesz képem a babáról, rögtön felteszem.
Puszi mindenkinek!
A cikket írta: anubis
Hozzászólások
időrendi sorrend
Gratulálok! Én több voltam amikor a harmadik született, a hangulatingadozás pedig
elmulik. Vigyázz Magatokra.
Maresz
Várjuk a további beszámolóit!
Gratulálok Önöknek!
Bokor
Olvasom a beszámolót, ha írni nem is írok hozzá. Vigyázzatok magatokra! :-)
Puszi,
Éva
Örömmel olvastam részletes beszámolódat, várom a továbbiakat is!
Pussz, Tündér
A gigantikus miatt ne aggódj, a barátnőmé visszament… anyué nem. :)))
Puszi nektek Anyukám!
♥