újabb események régebbi események további események
14:26
Yolla válaszolt egy szavazásra
14:15
Yolla új cikket töltött fel
09:24
Új cikk került fel a weboldalra
08:45
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
07:59
Yolla válaszolt egy szavazásra
19:37
Anyu válaszolt egy szavazásra
19:33
Anyu válaszolt egy szavazásra
19:13
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
16:23
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
16:09
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
15:49
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
11:48
Yolla válaszolt egy szavazásra
11:47
Yolla új cikket töltött fel
11:35
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
10:57
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
10:11
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
09:16
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
09:13
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
08:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
08:54
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez

Állatok

2011. március 28. - Látogatók száma: 85

Itt, ebben a panellakásban már volt minden fajta házi állat,… kutya, macska…

Díszhalak, egy egész falfelületre való. A lányom apjának a hobbija volt, persze csak egy darabig, aztán eltűnt a csatornában. Maradt egy akváriumra való, de az rendesen felszerelve. Volt ott buborék, meg minden. Én csak takarítottam.
Az aranyhörcsög kiszáradt a radiátoron, a lányom kedvence volt, de csak addig.
Aztán volt egy pár papagáj, akkora hangjuk volt, hogy nem lehetett kibírni. Azóta is szokják a kinti levegőt.
A pintyek? Érdekes azokat szerettem, mégis az én jóvoltomból dobta fel a talpát a tojó, mert torkán akadt a sajt, pedig kemény volt. Én jót akartam. Az árván maradt fiókák egy darabig bírták. A hím képes volt átvenni a tojó szerepét egy hétig. Bánatában elpusztult ő is. Megsirattam.
Aztán jöttek a cicák, szépen sorban. Először csak egy kis korcs, de hozzám szelídült. Szívós egy állat. Amikor a lányom hasára szülte a kölykeit, és egy sem maradt meg közülük, nem érezte többet biztonságban magát és elment a háztól. Sose láttam többet.
A kis fekete kandúr? Hiába, vidéki lévén nem bírta a városi levegőt, ezért sokat gyengélkedett, a legjobb orvosi ellátás sem tudta megmenteni parányi életét.
A lányom ajándékba kapta azt a fekete-fehér foltos kutyát, puszta szeretetből, aki a legtovább bírta, de ő sem a panelban őrizte a házat. Hűséges házőrző lett belőle kint a kertben. Sokat szenvedett, mert szerette a kis csibéket. Természetes, hogy kimúlt tizenhárom éves korában. De az igazságot soha sem fogom megtudni. Nem is akarom. Megemlékeztem róla is egy epizódban, a kakas, a tyúk és a nyulak mellett. Azokat mindmegettük. A kakast szerettem a legjobban. Azóta is ő a kedvencem a sok állat közül, de úgy látszik másnak is.

A lányom amikor végre mentesítettem a lakást a mindenfajta állattól, akkor - sose szokta - de egyszer elment a vásárba. Nem egyedül jött vissza, ölbe hozta az ölebet. Nagyon örült neki, de én elvettem a kedvét, miután belakta mindegyik fotelem. A kedvenceim voltak. Az neki is. Így történt, hogy egy esős délelőtt, kvázi mint talált elhagyott, megunt állatot - ezt kellett mondanom - beadtam a menhelyre. Szívességet tett nekem a barátom cca. ötezer forintért. Hát nem édes? Helyes kutya volt, biztos megtetszett egy igazi gazdinak.

A többit már tudjátok. A cicacsaládot ismeritek. Maradandót alkotott az anya... Azóta is nyögöm a szaporulatot... Most éppen fogyókúrázunk. Bírják, én már alig.
Ők engem, én a postást várom.

A cikket írta: zsoltne.eva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. január 31. 08:35

megtekintés Válasz erre: Zsomwin - 2012. február 1. 21:31

Szörnyű...

Ironikusra sikeredett, de őszinte írásomra csak ennyi mindössze az észrevételed? Hát a többi vajon érdekel e, vagy itt meg is álltál? És a cicacsalád kálváriája, no meg az enyém, az semmi? Soha nem felejtem el őket. Évek múltak el nélkülük, de ők maradtak, még holtukban is, bennem!
2012. február 1. 21:31
Szörnyű...
2011. április 3. 10:14

megtekintés Válasz erre: Petra - 2011. március 30. 11:03

Ez egy szomorú lista volt!:-(

Ne hidd, hogy a lista a legszomorúbb. Az élet olykor nem várt dolgokat produkál. És ez rajtad kívül álló. Mert nem tehetsz mást. Nézz egy kis állat szemébe és megtudod. Én azóta sem teszek mást. Belenézek a szemükbe. És ez a vesztem. :-)
2011. március 30. 12:28

megtekintés Válasz erre: Petra - 2011. március 30. 11:03

Ez egy szomorú lista volt!:-(

A valóság sokkal szomorúbb! :-(
2011. március 30. 11:03
Ez egy szomorú lista volt!:-(
2011. március 30. 07:15

megtekintés Válasz erre: Gyuri - 2011. március 29. 23:58

Azért nem kell minden állatot ki irtani. Még felhördülhetnek az állatvédők.
Meg aztán valamicske állat csak kell! Ismered a mondást: "Még tetűje sincs!"?

Lagalább annyi. S nem is foglal nagy helyet.Mi több, az ember magánál is hordhatja. Olykor tovább is szokás adni.

Na üdv!

Elég sok állat vesz körül, amúgy. :-)

Na pá!
2011. március 29. 23:58
Azért nem kell minden állatot ki irtani. Még felhördülhetnek az állatvédők.
Meg aztán valamicske állat csak kell! Ismered a mondást: "Még tetűje sincs!"?

Lagalább annyi. S nem is foglal nagy helyet.Mi több, az ember magánál is hordhatja. Olykor tovább is szokás adni.

Na üdv!
2011. március 29. 23:42
Szia !

Míg magán lakásban laktunk sok állatunk volt. Szerettük őket. Minden fajta állat. Hal, madár, disznó, cica, kutya, volt papagáj is. Mióta itt lakunk a panelba, azóta eleinte volt néha csóti, de kiirtottuk. Volt egérke, de őt is eltakarítottuk.Most nincs állatunk, de ide nem is való. EZ a panel nekünk embereknek is megpróbáltató, nem állatnak, főleg nem amelyik szabadsághoz szokott. Maradnak a növények, de azok, melyek bírják a sivatagi körülményeket, a száraz levegőt. Üdv Éva.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: