újabb események régebbi események további események
00:09
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
22:52
Fifi22 regisztrált a weboldalra
10:45
A kérdező hozzászólt a Kérdezd a férfit menüpontban levő kérdéséhez
05:56
zsoltne.eva válaszolt egy szavazásra
05:55
zsoltne.eva válaszolt egy szavazásra
05:55
zsoltne.eva válaszolt egy szavazásra
05:54
zsoltne.eva válaszolt egy szavazásra
05:54
zsoltne.eva válaszolt egy szavazásra
00:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:50
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:00
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
13:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:39
Kőnig válaszolt egy szavazásra
15:10
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
10:58
Kőnig új cikket töltött fel
08:19
Új cikk került fel a weboldalra
00:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
22:30
Ilona új cikket töltött fel
15:04
Black Ice módosította a cikkét
14:44
Black Ice új cikket töltött fel

Benji

2010. június 22. - Látogatók száma: 41

Benji egy sötét téli estén lépett az életünkbe mókás kis alakjával. Épp kimentem, hogy behívjam utolsó esti sétájáról Sharont, a perzsakeverék cicánkat. Az est homályában egy kis alakot láttam gubbasztani a kertben, de nem tudtam pontosan kivenni, hogy vajon egy macska, vagy mi is lehet az. Ahogy közelebb hajoltam, és a szememet meresztgettem, egy borzas alak körvonalait láttam, arca közepén egy nagy, sötét folttal. Alakja elég ismeretlen volt, pedig ismerem a környék összes kóbor, fél kóbor és gazdis, ám csavargó ebét, macskáját. Még közelebb hajoltam, hátha kiveszek valami arcot a kis alakból, de nem sikerült. Ezért hát így szóltam hozzá:
- Hát te ki vagy?
Abban a pillanatban ez a kis, mozdulatlan alak egy szempillantás alatt a lábamnál termett. Menten kiderült, hogy egy eddig számomra ismeretlen kutya. Akkor első ránézésre elneveztem Benjinek, mivel nagyon hasonlított gyermekkorom egyik kutyafilmsztárjára. Benji tehát egyetlen ugrással berobbant az életünkbe.
Nagyon helyes kutya a Benji, szinte az első naptól őrizte a házat, elkergette a szomszéd macskáit, az enyémeket viszont nem bántotta. Finnyás sem volt, de nem is lehetett, a bordáit ahhoz túl könnyű volt megszámlálni. Legjobban konyha kövén szeretett feküdni, mélyen lehajtott fejjel. Onnan pislogott fel, gyönyörű, barna, kifejező szemeivel.
Mégis volt valami aggasztó vele kapcsolatban. Amikor elmentünk otthonról kocsival, mindig szaladt utánunk, épp úgy mint ahogy ezt gondolnám egy kirakott kutyáról. Ahol mi lakunk ott nincsenek kerítések, így ez elég nagy gond, mert Benjit bezárni nem lehetett. Egy ideig futott a kocsi után, majd elment máshová. Mikor pedig hazaértünk még nem volt otthon, de estére mindig hazajött. Egyik nap vásároltam egy fényképes kulcstartót, abba írtam nevem, telefonszámom, és hogy Benji nálunk lakik egy ideje. Egy héten belül csörgött a mobilom, és bemutatkozott egy férfi, hogy ő Bodri gazdája, és még rajta kívül két pinceszomszédja. Szóval Benji-Bodri, egy szőlőhegyi szabad kutya, csakhogy rajtunk kívül más nem lakik itt télen is. Így mi lettünk a kiválasztottak. Mindig azt mondtam, hogy a kutyák ösztönösen bölcsek, kiválasztják a nekik jó gazdát. Ő pedig minket választott, azon a télen. És egy idő után már nem futott a kocsi után, mert megtanulta, hogy mindig hazamegyünk hozzá.


Tavasszal már a pinceszomszédunk is rendszeresen kijárt a birtokára. Mindig hozott Blökinek a másik kutyánknak is, és Benjinek is finom falatokat. Már nagyon várták, hogy mikor jön, kaptak tőle cupákos csontokat, kutyaszalámit, mindenféle finomságot. Benji, egy idő után haza akarta kísérni őt. Eleinte nem engedtem, örültem, hogy végre már nem fut a kocsi után. De egy alkalommal, amikor nem voltunk otthon, Benji egészen hazáig kísérte. Még olyan sokáig sosem ment utána. 10km-t mentek együtt, biciklivel és gyalog, végig a földeken és a városon. Szomorú voltam, hogy elhagyott minket. Kérdeztem is Gyuri bácsit, hogy a kutyája befogadta-e Benjit? Mert volt neki egy kaukázusi medveölője. Legalábbis úgy tudtam... Elmondta, hogy nincs már kutyája, meghalt. Az állatorvos sem tudott már segíteni rajta. És akkor megértettem... Benji tudta, ő megérezte azt, amit mi nem,... hogy mennyire magányos a kutyája nélkül, aki a mindene volt. Vele ment. Pontosabban ezért ment vele. Most már tudom, hogy az állatok, megérzik azt, amit mi emberek észre sem veszünk egymáson, a magányt, és társul szegődnek egy életre. És azt is el kell mondanom, hogy Benjinek azóta arany élete van, és bizonyára a legkövérebb és a legboldogabb kutya.

A cikket írta: Virág

7 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. december 20. 16:13

megtekintés Válasz erre: regicka - 2010. december 20. 15:28

Én nagy kutyaimádó vagyok. Nagyon szeretem őket! Összeszorul a szívem, ha egy éhező szomorú kutyát látok. Őszinte, hűséges állatkák. Tetszik az írásod, és valóban "az állatok, megérzik azt, amit mi emberek észre sem veszünk"...

Köszönöm! :o)
2010. december 20. 15:28
Én nagy kutyaimádó vagyok. Nagyon szeretem őket! Összeszorul a szívem, ha egy éhező szomorú kutyát látok. Őszinte, hűséges állatkák. Tetszik az írásod, és valóban "az állatok, megérzik azt, amit mi emberek észre sem veszünk"...
2010. június 26. 10:01
:)
Köszönöm, hogy hozzászóltál Orsi! :)
2010. június 25. 21:17
Luca! Újra meg borzongtam, de minden jó ha a vége happy end! pusszantalak Orsolya
2010. június 22. 16:49
Dehogynem. :)
2010. június 22. 15:31
Kedves Luca !
Gratulálok az írásodhoz!Na nem is vagy Te annyira nyúltenyésztő:)))
Baráti pusz:Zoli
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: