Tengerimalackák, avagy családunk védelmi rendszere
Látogatók száma: 67
Férjem hatalmasra nyitott szemekkel nézett rám: - Te ezt akarsz venni a gyereknek születésnapjára??? - Hát, kérlek, ezt!
Vannak a kutyások, és vannak a macskás családok. És vagyunk mi. A tengerimalacos család. Nekem is volt gyerekkoromban, és mivel panellakásban nem szívesen tartanék kutyát vagy macskát, viszont gyerekeim már régóta nyúztak egy háziállatért, gondoltam egy merészet és nagyot, irány a kisállat kereskedés! Előzőleg már megpendítettem életem párjának a dolgot, hogy ne érje készületlenül ha hazajőve egy kis szőrgombolyaggal találja magát szemben, ekkor kérdezte a bevezetőben említett mondatot. Bíztam benne, tudtam, hogy szereti az állatokat, de azért jobb félni...
Szóval, beléptem a boltba, ez a kis vacak meg ott figyelt az üveg mögül, szinte szólt, hogy vigyem haza. A kereskedő kivette a malackát, és első látásra szerelem született. Aztán nagy bölcsen megállapította, hogy szerinte én jobban akarom ezt a kis szőrmókot, mint a gyerek. Nem mondom, hogy nem volt igazság a szavaiban, de sejtettem, hogy nagy lesz az öröm otthon is. Kellett neki még ketrec, etető tálka, itató is, száraz eledel, széna, ahogy azt illik.
Leányka volt a lelkem-legalábbis úgy mondták az üzletben, én meg elhittem. Vesztemre. De erről majd később.
Hazahoztam, voltak örömkönnyek, simogatás, kényeztetés, ez a tenyérnyi állatka mindenkit rabul ejtett. Párom másnap már illatos forgácsért szalajtotta a gyereket, és a kis ketrecet hamar felváltotta egy nagy kosár, mondván, több a hely benne.
Interneten bújtuk a malackás oldalakat, mit adhatunk neki és mit nem, milyen hangot ad ha éhes, szomjas, fáj valamije, stb.
Arany élete volt nálunk malackánknak, de azt olvastuk, ő is társas lény, vegyünk hát neki társat. Nosza! Megint kislányt vettünk, mert két csaj nem bántja egymást.
Gyönyörű, koromfekete "családtagunk " lett - és tényleg jól elvoltak egymással, sőt!
Alig kilencven napon belül kiderült, hogy első szerzeményünk fiú volt. Négy unokával örvendeztettek meg minket! Tündéri kismalacok születtek, de mivel plusz négy állatot már etetni sem egyszerű, fájó szívvel elajándékoztunk hármat.
Azóta sajnos már az anyuka egy betegség miatt nem él, de első kedvencünk és fiacskája továbbra is színesíti mindennapjainkat. Imádjuk őket, megnevettetnek.
Nálunk örök szerelem a tengerimalac, melegen ajánlom mindenkinek, aki egy kis plusz vidámságot szeretne csempészni a szürke hétköznapokba.
A cikket írta: anubis
Hozzászólások
időrendi sorrend
A második Snüfi nem élt sokáig,ő már angóra volt.
A harmadik volt a kedvenc,Cilike,a szürke -ezüst színű pamacs,nagyon szerettük.Pár évig élt velünk.Mindegyiknek valamilyen daganata lett..
Régen nekem is volt. De nem volt jó választás, túl nagy volt, túl vad, és sosem tudtam megszelídíteni.
Amikor éjjel kiabált... mert nappal persze nem... akkor a ketrechez vágtam a papucsomat, hogy hátha csend lesz egy darabig. De nem volt túl ijedős. :))))
Jól nevelt malacok. Agyon is csapnám őket, ha éjjel zsinat lenne!
:-))
Amikor éjjel kiabált... mert nappal persze nem... akkor a ketrechez vágtam a papucsomat, hogy hátha csend lesz egy darabig. De nem volt túl ijedős. :))))
Anubis, egy a lelkünk....igazi élmény volt olvasni, és hajrá tengeri cocák !!!
Köszönöm !!!
Üdv: Judit
Köszönöm !!!
Én egy kiskutyát szeretnék .
Ez nagyon aranyos történet volt, köszönöm, hogy olvashattam!
:)
Megnevettettél:))) Igen nagyon édesek ezek a kis fütyülősök, szó szerint értem .
A mi malackánk fütyürészett:)))
XIV. Lajos volt a neve és élt 3 évet.
Annyira megviselt nem akartam még egy ilyen édit elveszíteni.
Puszillak!
Puszi neked is!
Pussz,
Tündér :-)
Nekem és később a gyerekeimnek mindig volt malackánk. Igen, tüneményesek, ahogy írod és nagyon okosak is!
A mi malackánk fütyürészett:)))
XIV. Lajos volt a neve és élt 3 évet.
Annyira megviselt nem akartam még egy ilyen édit elveszíteni.
Puszillak!
Nem akartam elrontani örömötök, de nekem ez mindig eszembe jut, ha olvasom, ha hallom, hogy hörcsög.
Majd egyszer írok az angórahörcsögeinkről. :))
Édesek lehetnek! :))