Főzzünk valamit
Látogatók száma: 182
Igen ám, de mit? Hm...
Péntek reggel.
Nem is olyan reggel. Gondolom, illenék megnézni mi a helyzet a konyhában. Mégsem ehetünk minden nap kínai tésztás levest :)
Szoktam én főzni, szinte minden nap, nem is egyfélét, de ma valahogy nem passzol a hangulatomhoz. Megtekintem a konyhát.
Megállapítom, hogy minden rendben. Még megvan benne minden. Fontolgatok egy kis pörköltet, tésztával. Fagyasztóban egy szem hús, de még egy árva csirkecomb sincsen. Bánatomban kávét kavarok, cigaretta után kutatok. Testem megkapta a kezdő lökést, ideje munkához látnom. Így nem lehet főzni. Megyek letusolok előbb. Felhomályosulok: hajat is kell mosnom. Nem baj, az időmbe belefér. Utána gyorsan összedobok valami ehetőt. Hosszan folyik a meleg víz, ennyi kényeztetés nekem is jár. Egy kis sampon, egy kis balzsam. Bogarászom a dobozkáját: 10 percig kell rajta hagyni. Ráérek, mi dolgom is lenne más? Megvárom. Szép selymes lesz a sörényem. Öblítés, szárogatás. Merre lehet a hajszárító? Mintha tegnap kölcsönadtam volna I.-nek. Köntösbe bújok, s abban bízva, hogy senki nem jár a folyosón, átrongyolok a szomszédba. Kopogok, kutya csahol, szólongatom: Szonjaaaaa, csak én vagyok! I. teljesíti ki nem mondott kérésemet, kezembe nyomja a gépezetet. Futás haza, de hideg van, basszus!
Jó ötlet volt ide ez a tükör. Kicsit maszatos. Hol is van az ablaktisztító? Hosszas kutakodás után meglelem a többi tisztítószer mögött. Már csak egy rongyit kellene találnom. Meg is van, éppen jó lesz, valami régi paplan-huzat lehet. Jah, itt a cetli: elektrosztatikus portörlő :) Én meg azt hittem csak egy rongy. Órára sandítok: oh, időm mint a tenger. Levakarom a maszatot. Mindet. Hajszárítás. Utálom. Mindig nagy lesz utána a fejem. Vagy mi.
Sebaj, 6-tól kaptam valami hajkiegyenesítő habot...csak meg kellene keresnem. Jó lesz. Pont így gondoltam. Süni ( a fodrászom), bár aranyárban méri tehetségét, úgy látom mégiscsak jól dolgozott.
Illatos vagyok és friss. Nézzük mi van a hűtőben.
Kikaparom a hagymát a zöldséges-dobozból, krumpli is van, királyság! Kis tarhonya is kell hogy legyen valahol. Tarhonyás-krumpli körvonalazódik. Dehogyis pásztortarhonya! Nem urizálunk!
Telefon riaszt fel elmélkedésemből. Elhamarkodott lépés: felveszem. De minek?? Most mehetek melózni. Az a kis dög nem tud jönni, fáj a lába. Megőrülök. Zöldségeim a hűtőben lelnek végső megnyugvást, ma nem gyilkolászom meg őket. Második kávém is érintetlenül hűl ki az asztalon.
Magamra cibálom a ruhákat, majd szemernyi lelkesedés nélkül munkába indulok. A második emeltről visszaröppenek otthon felejtett egyenruháért, majd még egyszer a fülhallgatóért. Miután az összes zárat bezártam jut eszembe, hogy levihetném a szemetet is. Ezen merengek, az elsőig. Onnan már nem fordulok vissza. Hiszen várnak rám. Nélkülem nem élet az élet. És itt cáfolnám meg ama okos gondolatot: senki sem pótolhatatlan. Igenis, hogy ÉN az vagyok! :)
Így történt hát, hogy életem szerelme bájos Sms-t kapott, úgy fél 12 körül:
"Tésztás leves a kenyértartó mellett a dobozban, nem volt időm főzni. Estére bepótolom. Tarts ki! Szeretlek, puszi. "
Hát hogyan is szakadjon százfelé az ember lánya???
Nem is értem....
A cikket írta: Postáska
Hozzászólások
időrendi sorrend
De nem baj, ez van..
Pussz: P.
Én a könyvespolc takarításakor szoktam elúszni a házimunkával.
Csak ezt még elolvasom gyorsan, és jééééé, megvan az a könyv, amit a múltkor úgy kerestem...sosincs vége.
Megint jót nevettem:). Köszönet érte.
Ja, az előző pontozó nem én voltam:-).
Puszi,
J.
Szeretek megnevettetni másokat. Ha a nevetés hizlal, engem egy csomó dagi ember fog körülvenni. De én nem bánom :)
Puszi minden mennyiségben: P.
Csak ezt még elolvasom gyorsan, és jééééé, megvan az a könyv, amit a múltkor úgy kerestem...sosincs vége.
Megint jót nevettem:). Köszönet érte.
Ja, az előző pontozó nem én voltam:-).
Puszi,
J.
Felelj.
Postáska