újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Az ösztön ereje elég ide?

Látogatók száma: 66

Milyen ijesztő lenne tudományos(kodó) igénnyel és/vagy statisztikával megtömködött szöveget e helyütt olvasnod, nemde? Nos, ha sikerült eloszlatnom hamarjában ebbéli kételyeidet, akkor arról fogok Neked írni, amire eddig talán soha nem gondoltál...akarod?

A gondolat mérhetetlen szabadsága - amit soha senki nem tud elvenni se Tőled, sem pedig tőlem - nos arra ösztökélt, hogy megosszam Veled, hátha további gondolkodásra kényszerítenek agytekervényeid.

De miről is van szó?

Képzeld el, hogy egy hónapra kezedbe adnák az ország sorsát, pontosabban a lakosság élet - színvonalbeli problémáinak mielőbbi orvoslását. Hogyan kezdenél hozzá? Segítek, oké?

Ha sok-körös megközelítésben akarsz előbbre jutni, akkor elveszik a lényeg, hiszen Te magad is jól tudod, hogy a takaró fordítva aránylik a nyújtózkodáshoz, nemde?

Inkább próbáljuk meg távolról haladni a közelebbi felé, rendben?

A sok - sok rendkívül bonyolult összetevőből válasszuk ki együtt a legfontosabbat, amit nyugodtan nevezzünk el alapnak = nadírnak. Ez azt kell jelentse számodra, hogy rádöbbentsd önmagad és környezetedet, hogy a társadalmi - benne a csoport ill. egyéni jólét - alapja maga a NAGYBETŰS NŐ!!!

Miért? (léci ne kérdezd annyiszor...) Mert új életet csak Te (Ti) tudtok adni a társadalomnak, ill. annak legkisebb egységének a családnak. Ha ez nem így lenne, akkor előbb - utóbb elfogyna a nemzetünk.

Az általános elöregedés folyamatának gyökereit is itt kell keresnünk.

Azért, mert amikor egy nő úgy dönt/mérlegel/, hogy nem éri meg gyermeket hozni a világra, akkor azt a legősibb ösztönnel teszi, szinte egy belső hang szólal meg benne: az anyai ösztön. S, teszi ezt olyan mérlegelés alapján, miszerint: van ill. tud neki élhető körülményeket biztosítani, vagy nem? Ha innen építkezünk tovább, akkor jutunk fel egészen a csúcsig, tehát az átlagos életszínvonal problematikájáig.

Könnyen belátható, hogy addig amíg nem tesszük általánossá a magyar nő, benne az anyaság megkerülhetetlenségét, addig hiába minden pótcselekvés, hézagpótló intézkedés, s az ellenható tényezőkről már nem is szólva...

Összefoglalnám a lehetetlent: tehát ha íly módon alulról építkezünk, akkor az anyaságot kiemelt kérdésként kezelve nagyságrendekkel több gyermek fog születni, de nem azért, hogy tovább növeljük az eltartottak számát, hanem azért, hogy fiatal nemzetnek tudjuk majd átadni helyünket.

Tudom, most elő fogsz hozakodni a népesség/születés szabályozással, de pontosan az ezért van, hogy ne is legyen...

Mielőtt elhagyom ezt az oldalt, elmentve cikkemet, nézz utána mekkora a népsűrűség ill. milyen az eloszlása (szinte minden főváros központú), s mi a helyzet szomszédainknál? Meg fogsz lepődni, ezt garantálom!

Végezetül engedtessék meg, hogy idézzek egy korábbi blogomból, amit nem kötelező elolvasni.

Cím: Gyurcsány levelezés 2. -
hivatkozás: http://blogblogja.blogter.hu/400753/gyurcsany_levelezes_2

"[ ]...Tendenciájában is igaz, hogy azon emberek aránya akik 60 éves koruk előtt meghalnak nálunk már meghaladta a 20%-ot. (Ez a több, mint 2 millió ember meg sem éli a nyugdíjkorhatárt - jogos nyugdíjukat mások felélik?)

Nem szabadna elhallgatnunk azon emberek arányát sem, akik valamikor megtanultak írni-olvasni, de ma már ez a tevékenység nehézséget jelent számukra. Ezek az ún. funkcionális analfabéták.
(Nálunk ez kétszer több, mint a cseheknél és közel 3 millió embert érint, akik szegények, mert nincs megfelelő ismeretük és ezáltal könnyen manipulálhatóak. Tudtuk- és beleegyezésük nélkül ők alkotják a kereskedelmi média vagy reklámok által "agymosott" tömeget. - Utalnék a 2.-es pontra.)

A szegénységi index harmadik mutatóját képezi az átlaghoz képest alacsony jövedelműek és a több mint 12 hónapja munkanélküliek aránya. Az ismert jövedelemarányok torzulása nálunk 4-szer rosszabb, mint a szlovéneké, cseheké vagy szlovákoké. A 6 dollár napi jövedelem alatt élők nálunk a lakosság közel 4%-a, vagyis 400 ezer ember!

Következtetésként megfogalmazható, hogy kevés az emberi fejlődés kibontakoztatásához a polgári jogok biztosítása, mert a gazdasági- és társadalmi jogokra is szükség van: tisztességes bérek, munkahelyek (körülmények), jog a tanuláshoz és a képességek kibontakoztatásához, valamint jog az egészséghez = ez az egyetlen járható út a hosszú élethez, melynek ellentéte a korai halál, az egyre fogyó lakosság.

A fejlődés és jóléti szinvonal mércéjét nem a pénzügyi redukcionista gondolkodást tükröző egy főre jutó GDP adja meg iránymutatónak, hanem sokkal inkább az azt felváltó szociális integráció, ahol a társadalmi fejlődés és jólét mércéje az emberek életesélyének, életminőségének és életvitelének alakulása lesz a mérvadó!

A szükségszerű szerkezetátalakítás magában hordozza a jellemző hangsúlyok áttevődését a foglalkoztatásra. Azon belül is arra, amit a foglalkoztatottak a fejükben hordoznak, azaz a foglalkoztatottak fejében kicsapódó immateriális vagyonra.

A hagyomány szerepe változóban van, nevezetesen a folyamatos tanulás válik hagyománnyá és kiszorítja az emberi sorsok régmúltra jellemző hagyományok általi meghatározását: "Nagyapád is molnár volt, az unokád is az lesz."

Mindez oda vezet, hogy egyre inkább kiszorítja a betanított munkaerőt az egyedi, megújulást igénylő feladatok feltétel-rendszere. A munkaerő piac helyett inkább - már most is - szakember piac kifejezés a helytállóbb, hiszen szaktudásra, kompetenciára van kereslet, nem pedig munkaerőre. (Ennyit témavázlatként)
#
Utolsó témakörként: Miért kell a nyugathoz mérten 15 - 20 éves lemaradásunkat "ledolgoznunk" a munkabérek tekintetében is, holott Mi legalább ugyanannyit, ha nem többet robotolunk!? Hová - mire "emésztődött és/vagy emésztődik el" nálunk a munkaerő ára? (Ez valóban egy oknyomozó riport lenne!!) Meri -e valaki állítani, hogy nemzedékeken keresztül silány minőségben előállított és olcsóbban értékesített termékeink okán adósodtunk el és ezt törlesztjük még nemzedékeken keresztül? Vagy mindez netán az előnytelen hitelszerződéseknek - világbank és társai - tudható be?...[ ]"

A cikket írta: aszir

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Részben igazad van, de! Gyerekek születtek a háborúban, a gazdasági világválság idején anno és a háború után. Normális nő nem úgy mérlegel, hogy tudok-e majd Ipad-ot venni a gyereknek?
Mindaddig, amíg a gyerekvállalás attól függ mennyi támogatás üti a markom, nem azok szaporodnak, akiknek feltétlenül kellene...
Merem mindezt mondani azért, mert albérletbe szültem hármat, majd neveltem egyedül dolgozva...de sohasem mondtam azt, hogy kár volt!! És már felnőttek, meg lehet nézni mivé váltak, büszke vagyok rájuk és magamra!!

megtekintés Válasz erre: cséplőke

A gyermekvállalásra való késztetés és az anyai ösztön igen érdekes kapcsolatban áll egymással, amit nagyban befolyásol a társadalmi-gazdasági helyzet. Persze ez csak azt befolyásolja akinek az emeleten van egy csekélyke készlet. Nos akinek a funkcioális analfabétizmus kapcsán nincs semmi némű szürkécskéje, az viszont bőven ontja utódait társadalmunk nyögdécselő tagjaira, a rendszeres gyermekvédelmi támogatást maximálisan kisajtolandó.
Valóban kevés a polgári jogok biztosítása!? Biztosítani kell a jogot a tanuláshoz igaz, de ha biztosítjuk - márpedig az alapoktatásban igen - szerinted miért születik annyi jegyzői felszólítás a kötelező iskolalátogatásról? S ha ezt továbbtekinted szépen gyűrűzik generációkon át "hatványozódva"!! És újra hová lyukadunk ki? Csekélyke szellem= sok-sok gyerek+tetemes segélykérés.
Nem olyan rossz az a folyamatos tanulás, ámbár én a régit sem bánnám, ha Bárány Róbert fia..., Szent- Györgyi Albert és fia..., Hevesy György és fia... Wigner Jenő és fia.....stb...stb, ha érted mire gondolok.
Ha jól emlékszem, valami olyant tanultunk mi politikai gazdaságtanból, hogy a munkabér a munkaerő ára? Hát jó olcsók vagyunk, már úgy felületesen szemlélve. Pedig szerintem a munkaerő árát nehéz munkával kézen-közön elcsaklizzák. És valami olyant is tanultunk, hogy az egész nemzetet az egyre zsugorodó termelőszféra tartja el, - olyan körülmények között, hogy közben a termelőeszközeit tépik ki a kezéből, mivel sürgősen el akarják adni busás haszon reményében-szemben az eltartottak hatalmas táborával. Míg a kettő aránya meg nem változik, itt a száraz kenyerünkre legfeljebb vizet spriccelhetsz, mert zsír nem kerül rá. Visszatérve az alapproblémára, melyik az az "értelmes" magyar asszony, aki vizes kenyeret akar adni ivadékának? Hát én nem! /Tekintve, hogy én még segélyt sem kapnék/

remekbe szabott, logikus gondolatsor, ezért reagálok rá:
hozzászólásod első részre csak tömören, nézd át a vonatkozó KSH adatokat a születési-halálozási arányt illetően. Hozzászólásod második felére pedig azt tudom erősíteni, amit mindenki tudott eddig is, legfeljebb nem sejtett.

nevezetesen:
1. A fogyasztói árindexet megtestesítő vásárlói kosár befékezi az életszínvonal materiális oldalát, ezért aztán teljesen mindegy, hogy az átkosban működő kisboltok-, vagy éppenséggel a mostani pláza kirakatokat bámulja-e a tömeg, mert többet vásárolni azt nem igazán tud. Talán csak a külföldről behozott silányabb terméket, mert az mégis olcsóbb, mint egészségtelenebb...

2. de miért is?

Hihető, vagy nem, mégis terjed olyan kontrollálhatatlan nézet, vélemény, hogy a kisebb nemzetállamok (köztük országunk is) lepaktált a nagy nemzetközi pénzintézetekkel, olyan kedvezőtlen hitelkonstrukciókba belehajszolva, melynek feltételeként megszabták Neki, hogy miylen szinten kell tartani a népszaporulatot, az egészségügyet, az életszínvonal növekedést, az oktatást-képzést stb...Ugye ez csak rosszindulatú pletyka, melyet mint tévhitet mielőbb el kell oszlatni?

Ugye mindössze egy tollvonással cáfolható, hogy nem azért lehettünk - többi hasonló sorsú keleti társainkkal együtt - EU tagok, mert nyugat-Európának újabb (felvevő)piacok kellettek?

Ugye konkréten mérhető számokban is ki tudnánk fejezni, hogy mekkora veszteséggel járt a nagy orosz medvétől való elfordulás, akinek máig csillapíthatatlan fogyasztói - egyszersmind mindenevő - étvágyát akkortájt alig győztük barterben kielégíteni. Ma már ez a medve is kemény dollárokban méregeti hajdani barátságunkat...

Remélem nem tartasz talmudistának, amikor ahhoz a véleménycsoporthoz csatlakozom, hogy az európai kontinentális gazdasági blokk övezeteiben elfoglalt helyünk, szerepünk szerint, Mi Magyarok az ún. "harmadik gyűrű" országaihoz tartozunk. Nevezetesen Kelet-Közép-Európa egykori szocialista országaihoz, amelyek - az olcsó és viszonylag jól képzett munkaerőre, valamint a vállalatokon kívüli gazdasági környezet rugalmas, neoliberális szabályozására, tehát a PRIMITÍV TAYLORIZMUS-ra építve - az elmúlt évtizedben az európai blokk centrumában található vállalatok "meghosszabbított munkapadjává", a munkaerőköltség-igényes, egyszerű összeszerelő gyártási folyamatok kitelepítésének színtereivé váltak. Mutassunk már egy másik utat: a Kalmarizmust (lásd: Svédország) példának okáért miért nem merjük felvállalni?!

ugye ne folytassam a kérdés-sort?
A gyermekvállalásra való késztetés és az anyai ösztön igen érdekes kapcsolatban áll egymással, amit nagyban befolyásol a társadalmi-gazdasági helyzet. Persze ez csak azt befolyásolja akinek az emeleten van egy csekélyke készlet. Nos akinek a funkcioális analfabétizmus kapcsán nincs semmi némű szürkécskéje, az viszont bőven ontja utódait társadalmunk nyögdécselő tagjaira, a rendszeres gyermekvédelmi támogatást maximálisan kisajtolandó.
Valóban kevés a polgári jogok biztosítása!? Biztosítani kell a jogot a tanuláshoz igaz, de ha biztosítjuk - márpedig az alapoktatásban igen - szerinted miért születik annyi jegyzői felszólítás a kötelező iskolalátogatásról? S ha ezt továbbtekinted szépen gyűrűzik generációkon át "hatványozódva"!! És újra hová lyukadunk ki? Csekélyke szellem= sok-sok gyerek+tetemes segélykérés.
Nem olyan rossz az a folyamatos tanulás, ámbár én a régit sem bánnám, ha Bárány Róbert fia..., Szent- Györgyi Albert és fia..., Hevesy György és fia... Wigner Jenő és fia.....stb...stb, ha érted mire gondolok.
Ha jól emlékszem, valami olyant tanultunk mi politikai gazdaságtanból, hogy a munkabér a munkaerő ára? Hát jó olcsók vagyunk, már úgy felületesen szemlélve. Pedig szerintem a munkaerő árát nehéz munkával kézen-közön elcsaklizzák. És valami olyant is tanultunk, hogy az egész nemzetet az egyre zsugorodó termelőszféra tartja el, - olyan körülmények között, hogy közben a termelőeszközeit tépik ki a kezéből, mivel sürgősen el akarják adni busás haszon reményében-szemben az eltartottak hatalmas táborával. Míg a kettő aránya meg nem változik, itt a száraz kenyerünkre legfeljebb vizet spriccelhetsz, mert zsír nem kerül rá. Visszatérve az alapproblémára, melyik az az "értelmes" magyar asszony, aki vizes kenyeret akar adni ivadékának? Hát én nem! /Tekintve, hogy én még segélyt sem kapnék/

megtekintés Válasz erre: smartee

Egy gondolat a munkabéreink szintjéhez-csak kiragadva egy összetevőt.
Konkrétan nem ide hatót,de áttételesen nagyon is.
Költségvetés.Érdemes megnézni a kiadási sorokat.Mire mit áldoz a mindenkori kormány.
Van benne két sor,aminek benne se szabadna lenni az én gondolkodásom szerint:
1,/ Párt támogatás
2./ Egyházak támogatása
Kiszámolta valaki,hogy az elmúlt 20 évben hány kimondhatatlan 0-ák ítéltettek oda?
Mire fel?A párt éljen meg a az elkötelezett tagjai támogatásából,az Egyházak pedig a híveik adakozásából.
Azonnal kiderülne a valóság.

Heuréka: akkor most már tudom mire vélni, hogy talán az országban egyedül az én városomban - pontosan a velem szemben lévő templomban - miért olyan borzalmasan sokáig harangoznak....!?

megtekintés Válasz erre: smartee

Növeljük az anyaság megbecsülését!!! Egyetértek.De!!
Hogy ez megvalósuljon,millió dolognak kellene megváltoznia.
Legelőször is: legyen már végre vége a totális férfi uralta társadalmi konstrukciónak.
Hiú ábránd?? van rá esély, hogy az legyen,de én nem adom fel.

addig amíg az utolsó előtti helyen vagyunk Európában a női parlamenti képviselők számarányát illetően...sajnos a helyzet változatlan marad, holott jól tudjuk, más dimenzióban is lehetne vitázni ill. jó döntéseket hozni, s nem csak férfiúi büszkeségből merítve erőt...
Egy gondolat a munkabéreink szintjéhez-csak kiragadva egy összetevőt.
Konkrétan nem ide hatót,de áttételesen nagyon is.
Költségvetés.Érdemes megnézni a kiadási sorokat.Mire mit áldoz a mindenkori kormány.
Van benne két sor,aminek benne se szabadna lenni az én gondolkodásom szerint:
1,/ Párt támogatás
2./ Egyházak támogatása
Kiszámolta valaki,hogy az elmúlt 20 évben hány kimondhatatlan 0-ák ítéltettek oda?
Mire fel?A párt éljen meg a az elkötelezett tagjai támogatásából,az Egyházak pedig a híveik adakozásából.
Azonnal kiderülne a valóság.
Növeljük az anyaság megbecsülését!!! Egyetértek.De!!
Hogy ez megvalósuljon,millió dolognak kellene megváltoznia.
Legelőször is: legyen már végre vége a totális férfi uralta társadalmi konstrukciónak.
Hiú ábránd?? van rá esély, hogy az legyen,de én nem adom fel.

megtekintés Válasz erre: Babenko

Ez a baj, hogy a munkabéreink vannak lemaradva, az áraink viszont nem! :(

ennek tudatában mégis mit szoktunk mondani? hogy ez milyen drága, s nem azt, hogy ehhez milyen kevés a fizetésem! pedig ez utóbbi lenne a "nyerő" (!?)
Ez a baj, hogy a munkabéreink vannak lemaradva, az áraink viszont nem! :(
Ez nagyon jó cikk, de nagyon komolynak vélem ide.Amit írtál sajnos nem mostani eredetű az emberek már sok évtizede nem gondolkodnak...a magyar olyan mint egy nagy bírkanyáj. Egy ember mond valamit a többi meg megy utána.Követni könnyebb valakit mint gondolkodni.....és ez nagyon nagy baj, hogy így van.
Bátraké a szerencse: nos ki lesz az első hozzászóló? Kíváncsian várom!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: