A cipész
Látogatók száma: 45
Ilona indíttatására írtam ezt a cikket a mesterségekkel kapcsolatban.
Ahol gyerekeskedtem,a kohászváros főutcáján,egy állami bérlakásban,a szomszédunk egy cipész volt.A neve is hajazott mesterségére,Vargának hívták.Emeleten laktunk és az udvarban lent volt a műhely.Mivel Varga bácsi szerette a gyerekeket(korombeli unokája volt),nem vette rossz néven,hogy ott lábatlankodom körülötte.Miközben az árral lyukakat fúrt egy -egy bakancs talpába és rakta a lyukak helyére a faszögeket,majd jól bele is kalapálta,mindig volt hozzám kedves szava.Én pedig szerettem ezt a különös világot.A csiríz és firnájsz szagát és ahogy a szemem láttára megtörténik a varázslat:az elnyűtt,ócska cipőkből újra hordható lábbeli lesz.Nyári melegben olykor odafordult hozzám és azt mondta:szaladj Libling(mert így hívott),vegyél egy fagylaltot!Nem kellett messze szaladnom,mert a bolt ott volt a szomszédban,amit csak úgy hívtak:46-os.
Egyetlen hibája volt az öregnek:szerette az itókát.Olykor megtörtént,hogy az unokájával bekiabáltunk:"Részeg suszter!"Nem haragudott meg érte.
Sajnos az ital lett a veszte is.Egy este jól elázva elesett és úgy beverte a fejét,hogy bizony nem tudtak segíteni rajta.Meghalt.
A tudását nem tudta kinek továbbadni.Pedig a szakma minden csínja-bínja a kisujjában volt.Ilyen cipésszel azóta sem találkoztam.A maiak jószerivel csak a ragasztáshoz értenek(ha értenek!).De az öreg szinte művésze volt a cipész mesterségnek.
A mesterségnek ilyen szeretete már nagyon ritka.
A cikket írta: Anyu
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ma, amikor már a kínai, eldobható cipők, az Adidaszok világát éljük, ezek a cipészek egyáltalán nem lennének, ha kis műhelyükben nem csinálnának valami "modernebb" dolgot, pl. itt a városban-ahogyan a versben is írtam-jórészt kulcsokat másolnak. Mert valamiből meg kell élni..:(
Puszim, Ilona