A sodródó

Látogatók száma: 44

Jó ember az uram, Zsiga, eddig nem volt vele semmi bajom. Vallja, hogy a kényelmes és zavartalan élethez elengedhetetlenül szükséges az élet sodrásában lenni, menni a tömeggel, mert az egy arctalan massza, elvegyülhet benne az ember, és még csak észre sem veszik. Tette azt, amit a többiek. Ha loptak a főnökei, ő is hozott haza megőrzésre néhány szerszámot, amiket sohasem hiányolt senki. Munka után első volt a kocsma, csak utána jött haza, hol virágos jókedvvel, optimistán, tele ambícióval, hogy majd a haverokkal belevágnak egy közös vállalkozásba, amely elhozza nekünk az igazi jólétet, hol meg letargiába esve tette be maga mögött a kaput, mert a szabad vállalkozásból a kisembernek csak annyi maradt, hogy szabadon teheti, amit szabad, de azok közé nem tartozik tervezett cégük alaptőkéhez szükséges bankhitel felvételének lehetősége.
Kettőnk jövedelméből megteremtettünk mindent, ami két dolgos kézzel megvalósítható, taníttattuk a két lányunkat, férjhez is adtuk, és megöregedvén immár más dolgunk sincs, mintsem élvezni az életet.
Csakhogy az én Zsigám bújja a netet, olvassa a politikai híreket, és még mindig a fő sodrásban akar evickélni, hiába győzködöm, felesleges dolog, tőlünk már nem vesznek el semmit, nekünk már nem is adnak semmit és mit sem ér a szavunk, ezért jobb, ha ki sem mondjuk azokat.
Hanem az én drágám napok óta ráncolja a homlokát és étkezéskor úgy néz rám, mint még soha, sajnálattal vegyes szégyenkezéssel, amit nem tudok mire vélni.
Szomszédasszonyommal kertművelés közben tartott szünetekben, elbeszélgetünk a kerítés két oldalán. Mondja is, hogy a családon belüli erőszak elleni Eu-s rendelkezéseket kormányunk nem kívánja betartani, az arról szóló törvényt nem írja alá. Hohó, már kezdem kapizsgálni, mi járhat az uram eszében. Pénz számolva, asszony verve jó. A végén még én is elbotlok a komondorban, pedig nincs is kutyánk.
Hát, édes Zsigám, ebből a sodrásból kimaradsz!
Úgy gondolom, kívánatos, hogy a két sordófám közül az egyik állandóan kéznél legyen, mert védekezésként mindegyikkel jó nagyot lehet ütni, gondolom én, bár még sohasem próbáltam! Napok óta használom a sodrófát, hol tésztát nyújtok vele, hol meg pogácsát. Feltűnt az uramnak is, de nem meri megkérdezni, mert kedvére valókat készítek, káposztás tésztát, grenadírmarsot, túrós lepényt, mákos laskát.
Ma délben a leves után hosszan köszörülte a torkát, egészen addig, míg elé nem tettem túrós csuszát:
- Tudod, Kató, nem bántottalak soha. Ezután sem teszem. Nem kell már nekem a sodrásban lennem!

A cikket írta: Yolla

támogatóink