Állásinterjú 2. rész
Látogatók száma: 83
Egy kicsit unom már a jelenlegi munkámat, gondoltam ideje új vizekre evezni. Két és „fél” diplomával a zsebemben vettem a bátorságot és beadtam a pályázatomat egy bizonyos pozícióra...
Katikát behívták. Így szólt ki a csaj: - Gyere Katika!
Nem is volt feltűnő.
Megkérdeztem Katikát miután kijött mit kérdeztek tőle. Mosolyogva hadarta: - Nagyon aranyosak voltak! A motivációm érdekelte őket, felvázolták a munkát és megmondták mennyi fizetést tudnak adni.
Ezután még mindig nem én voltam a soros. A második számú ismerősöm közelebb ült hozzám és néhány volt kollégámról kezdett el pletykálni. Megtudtam, hogy XY egy hülye pöcs, Z még mindig P-vel kufircol, R pedig annak ellenére, hogy komoly kapcsolata van a legyet is meg….. röptében. Az állam leesett, jót kuncogtam. - Na, már ezért érdemes volt eljönnöm – gondoltam. Mennyivel sivárabb lenne az életem, ha nem lennék naprakész az aktuális pletykák terén!
Körülbelül százezer év múlva szólítottak. Beléptem (a már ismerős) kis irodába, a titkárnő rábökött egy ajtóra, mondván oda kell bemennem. Ekkor már elértem arra a szintre, hogy legszívesebben otthagytam volna az egész kócerájt, de ha már vettem a fáradtságot és megtiszteltem őket a jelenlétemmel végigjátszottam ezt a nevetséges és lejátszott meccset.
Egy ápolatlan, kócos hajú, ódivatú molett banya, és egy kifinomultnak tűnő kosztümös, belőtt sérójú, középkorú nő ült egy íróasztal mögött. Hellyel kínáltak, megkérdezték a nevem, bámulták egy papíron az adataimat, majd érdeklődtek a motivációm iránt. Válaszoltam a kérdésekre, közben azon agyaltam, hogy lehetnek olyan bunkók, hogy be sem mutatkoznak. Ez a minimum egy állásinterjún, nem? Már a nyelvemen volt: - És Önök kik??? Újabb mínusz oda…
Következő kérdés: vannak-e számítógépes ismereteim, tudok-e hivatalos levelet írni. Igen, igen, a második kérdésre adott válaszomban odabiggyesztettem, hogy angolul szoktam írni hivatalos levelet. No, ezt nem kellett volna! A banya flegmán megjegyezte: - A magyar és az angol hivatalos levél nem egy és ugyanaz. Úristen! Kaptam volna a fejemhez legszívesebben. A papírjaimból kiderül, hogy egy hivatalos levélbe nem törik bele a bicskám, és ezen így kell „kérődzni”?
Ezt követte egy mellbevágó kérdés: - Járatos-e a „lópikulacintányérforgatásban”? Életemben nem hallottam arról a dologról! Őszintén megmondtam, hogy nem vagyok járatos, plusz hozzátettem:
- Ez nem szerepelt a pályázati kiírásban.
A banya újabb flegmázás kíséretében somolyogva motyogta:
- Nem írtuk bele, mert akkor nem jelentkezett volna senki.
Hümmögtem, majd rákérdeztem hogyan lehet azt a bizonyos készséget elsajátítani. Kiderült, hogy a munka során kell megtanulni, vagyis suliban nem oktatják. Ekkor már a vérnyomásom az egekig szökött, de tartottam magam. Rájöttem, hogy nincs értelme érvelni, le vagyok szarva magas ívben, egy kis apróság, egy „selejtes darab” vagyok a futószalagjukon.
Öt perc sem telt el, és a kellemetlen légkörből kitörve a friss, üde levegőt szippantva, megkönnyebbülten siettem haza.
(Kép: Net)
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
Már nagyon kíváncsi leszek, mit tudnak ezek mellett pozitívumként felmutatni, ha tényleg jó szakember kell nekik.
Írj gyorsan! :)
Puszi
Puszi
Írj gyorsan! :)
Puszi
Csak ámulok és bámulok, hogy mik vannak manapság? :-(
Kitartás!
Puszi!