újabb események régebbi események további események
18:27
Stanmorecxl regisztrált a weboldalra
05:45
Broncohia regisztrált a weboldalra
02:08
Drywalljtn regisztrált a weboldalra
18:59
Blenderqpg regisztrált a weboldalra
17:17
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
23:48
Plasticpxz regisztrált a weboldalra
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:32
Portablexnu regisztrált a weboldalra
06:25
Ilpaki új cikket töltött fel

Álmaim és én

2011. augusztus 20. - Látogatók száma: 69

Nekem is vannak, sőt voltak álmaim, de miután hamar rájöttem a fehér paripák nem léteznek, az igazi királyfik pedig kihaltak, így a saját napi életemhez igazítottam a vágyaim és a realitásokat fogadtam el, vagy azokat melyek legalább megközelítették azt.

Volt magas derék férjem, aki megajándékozott két gyönyörű gyermekkel. Voltam ifjon is szerelmes lángolt gyönge leány szívem megközelíthetetlen álom fiúért. Volt a listán szép, derék, gazdag, értelmes, tanult, csúnyácska is akadt, de a párom az egy olyan személyiség aki tudja mit akar, és miért. Kitart mellettem minden bajom és kínom mellett, így őt már megtartom véglegesen.
Az én koromban még nem lehetett nagyon diszkózni, meg kimaradozni, mert este kilenckor el kellett hagyni a 18 év alattiaknak a szórakozóhelyeket és 10 óra után már csak szülői felügyelettel lehetett az utcán vagy kint tartózkodni.
Az idő meg volt adva, akkor a szülő bizony sokszor kint a kapuban várta haza gyermekét, és nem lehetett órákig búcsúzkodni, mert az nem helyes. Sőt percenként kiszóltak:
- Itt az idő befele.- szigorú szülői hanggal.
Kettesben pedig nem igen tartózkodhattál a kiszemelt fiúval egy szobában, mert rend szerint ott voltak a szülők, vagy testvér, vagy épp arra volt valakinek pont dolga. Nem volt nagy szabadság engedélyezve.
Azért voltak heves csókok, érzelmes szavak, de nem azonnali támadás, mint manapság.

Mondjuk én kiríttam a többi lány közül, mert én imádtam ez a mai napig meg van a motorokat és az autókat. Apró gyerekként is segítettem a szomszéd embernek szerelni a pannóniáját, akkor az nagy márka volt. Igaz rendszeresen meg is motoroztatott a tankon, mert akkorka voltam, hogy a tanksapkát két kézzel éppen átértem és abba kapaszkodtam.
Mikor aztán középiskolát elvégeztem akkor aztán gyűjtöttem pénzt és vettem kéz alól előbb egy MZ 125-ös traphy motort, majd később a nagybátyám vett egy CZ250-est az állati nagy motor volt és kellett erő a megtartásához, de imádtam szereltem és mentem vele, száguldottam a szelek szárnyán. Azt nagyon hatalmas elmondhatatlan szárnyaló érzés.
Ez a motorok iránti szeretet a fiamban öröklődött, neki ma egy Yamaha Fraser 750 -es motorja van. Mikor haza hozta a papírokat rendezni, hogy kint honosíttathassa, akkor mentem vele egy kört és bizony csak itt a parkolóban de a szívem a torkomban dobogott, és ha tehettem volna irány a Bükk a kanyargós utak és kend a gázt.

Aztán lehiggadtam hogy örüljek, hogy ezen a kis távon nem szédültem le és megtartottam a motort. Az én motoromat akkor kellett eladni, mikor egy barátom konvojban előzve lezuhant a Bükk hegység egyik szakadékába, és akkor az apám azt mondta na itt a vége míg élsz, nincs motororzás.

A szívem megszakadt, hogy a nagy szerelmemet el kellett adni. Sírtam mikor kitolta aki megvette. Ő örült, és szomorú voltam. Ez volt életem talán igazi nagy nagy szerelme.
Ezt nehezen lehet megérteni, talán csak az tudja átérezni akinek volt, vagy van autója, motorja az tudja mit éreztem. A lelkem szinte meghalt.

A szerelmi csalódásokon hamarabb túl tudtam lépni de a motor az örök vágy a száguldás, a szabadság igazi érzése. Ez hallhatatlan.

A vágyam , vagy munkahelyi álmaim beteljesültek, hiszen olyan helyeken és olyan dolgokkal dolgoztam amiket szerettem, kedveltem. Rajzoltam, tervezgettem kisebb dolgokat, sőt később irodában is felelős dolgot végeztem, mert önálló cégnél tulajdonosi személyi asszisztens voltam, sőt később minőségügyi megbízott, vagyis egy személyben vezetője a minőségbiztosításnak.

Most pedig élem megalkuvó napjaimat a sorssal és a lehetőségeket próbálom maximálisan kiaknázni, kihasználni, hogy ne vakon éljek a világba, hanem tevékenyen éljem a napjaimat.

A férfi ideálom megmaradt, az ideálnál, a páromat pedig úgy kedvelem szeretem amilyen. Megtanultam a szép tálból nem lehet jól lakni, és a gazdagság múló állapot.
Az ember akkor a leggazdagabb, ha az élet mindennapjaiban megtalálja az apró örömöket, a napok értelmét. Akár egy kellemes baráti beszélgetés, egy kellemes találkozás egy baráttal, vagy egy szál virág illata. Minden lehet értékes és jó, csak jól kell megélni.
Életünk apró darabjait ha összerakjuk nem a rossz, vagy gonosz dolgokra kell emlékezni, hanem a szép és jó dolgokra, mert azok visznek előre a másik visszahúz a mélybe.

Nekem is voltak rossz tapasztalataim, voltam megbüntetve, ki is kaptam, mint a rossz gyerekek, de ezek elmúltak a megszépítő messzeség tükrében elvesztek az emlékezés homályába. Azt hiszem ez így helyes. Nekem is volt rossz a gyerek, sírt is éjszakákat fent voltam vele mikor jött a foga, de ez is az élet rendje. Ezek elmúlnak mint a nátha.
Az amikor felnőnek és először mondja anya, vagy hozza az apró kezében épp a virág fejét tépve, hogy neked szedtem, azok csodás feledhetetlen emlékek.
Vagy amikor az édesapám lábán állva tanultam táncolni, az is szebb emlék, mint mikor megbüntetett, vagy elfenekelt meg szájaltam.
Vagy édesanyám öröme, mikor elmosogattam és nem törtem el semmit. A dicsérete mely akkor sokat ért, s velem nyulat lehetett volna fogatni.

Az álmok a reggelekkel tovaszállnak, de a szép pillanatok örök emléket vésnek lelkünkbe, s ezekre kell gondolnunk, amikor visszanézünk, mert ezek a pillanatok adnak értelmet a napoknak és az életünk küzdelmeinek.

Mindannyian megvívjuk az életünk nagy csatáit, vagyunk betegek elesettek, kapunk az élettől nemvárt pofonokat, de aki ringbe száll annak számítania kell ütésre is. Meg kell tanulni kilépni az ütés elől, vagy védekezni vagy olykor visszavágni.

Nem egyszerű, de hiszen senki nem mondta az lesz. Bármit lehet csak önmagunkat becsapni nem szabad, mert akkor csalódunk a legnagyobbat. Nem szabad magunkat védtelenül kiadni, de nem lehetünk állandóan bizalmatlanok sem. Nem láthatunk minden fa mögött támadót, és nem félhetünk egy életen át. Bízni kell a megérzéseinkben és önmagunk erejében. Abban az erőben, mely a lelkünk mélyén kifogyhatatlan ha szeretetről, vagy arról van szó, hogy segíteni kell valakinek, szomszédnak, gyermeknek. Hinnünk kell önnön erőnkben, s aki teheti és hisz higgyen Istenben az Ő mérhetetlen jóságában szeretetében. Nem a kereszttől vagy Istentől kell félni nem Ő bánt téged, hanem a másik ember. Talán még sok vidéki konyha falát díszíti ma is a : Hit,Remény, szeretet feliratú falvédő, melyet szép kék színnel hímeztek ki szorgos kezek.

A cikket írta: Divi Éva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. szeptember 26. 21:45

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. szeptember 26. 21:10

Legalább küldj egy üzit, ha rólam beszélsz:P

Am. meg te fogd be!:D:D:D

Tudtam, hogy megleled;-)
De igazad* van;-)
Haha!

(*Úgy is elfelejtem!)
2011. szeptember 26. 21:17

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. szeptember 26. 21:03

Szia Évi!
Mindig olyan jókat olvasok tőled. Te tudsz az egyik legtermészetesebben írni. (És Bia fogja beee, ha azt gondolja nyalok!!!) Szedem össze az okosságokat tőletek! Vagytok páran, akik sokat jelentenek nekem (Bia befogni! Te is benne vagy!).
Puszi,
Pinokkió

Szia Pinokkió !

Talán azért tudok természetesen írni, mert valóban így gondolom, és így is élek. Nem megjátszom és nem kitalálom, hanem teszem, és élem ezt az életet. Lehettem volna beképzelt, elkényesedett, de nem lettem soha, mert nem azt láttam és nem arra tanítottak a szülők és felmenő rokonok, hanem az egyszerűségre, a természetességre, és a harmóniára. Igyekszem mindig a saját tapasztalataimat, vagy saját megélt és átélt dolgaimat elmesélni, vagy megmutatni. Köszönöm, hogy olvastál, és olvasol. Üdvözlet és puszi Éva.
2011. szeptember 26. 21:10

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. szeptember 26. 21:03

Szia Évi!
Mindig olyan jókat olvasok tőled. Te tudsz az egyik legtermészetesebben írni. (És Bia fogja beee, ha azt gondolja nyalok!!!) Szedem össze az okosságokat tőletek! Vagytok páran, akik sokat jelentenek nekem (Bia befogni! Te is benne vagy!).
Puszi,
Pinokkió

Legalább küldj egy üzit, ha rólam beszélsz:P

Am. meg te fogd be!:D:D:D
2011. szeptember 26. 21:03
Szia Évi!
Mindig olyan jókat olvasok tőled. Te tudsz az egyik legtermészetesebben írni. (És Bia fogja beee, ha azt gondolja nyalok!!!) Szedem össze az okosságokat tőletek! Vagytok páran, akik sokat jelentenek nekem (Bia befogni! Te is benne vagy!).
Puszi,
Pinokkió
2011. augusztus 24. 15:33

megtekintés Válasz erre: - 2011. augusztus 24. 10:16

Hatalmas erőt merítettem cikkedből. Azt gondolom meg kell találnunk az életben a helyes középutat. Szívünket megkeményíteni az élethez, gyengének tartani a szerethez. Ha ez sikerül, akkor sok nehézséget leküzdünk és életünket szeretben fogjuk élni.

Szia Kisvilág !

Örülök, ha kicsit is segíthettem. Igazad van, a szívünknek és a lelkünknek egyszerre kell vídia keménységűnek és vaj puhának is lennie. Ellenállni, és szeretni. Örülök, hogy ölvastál üdv Éva.
2011. augusztus 24. 15:31

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2011. augusztus 20. 07:25

Szia Évi! Te egy nagyszerű ember vagy, s hited erőt ad nekünk is! Tiszteletem az olyan embereké akik olyanok mint Te, több kéne a világba!

Puszillak Orsolya

Szia Orsika !

Aranyos vagy. Mi itt azt hiszem mindannyian tanulunk egymástól elég sokat. Puszi Éva.
2011. augusztus 24. 15:31

megtekintés Válasz erre: - 2011. augusztus 20. 06:02

Szia Éva!

Hinnünk kell benne, hogy ha pár csatát el is vesztünk, a háborút megnyerjük.

pusz
Juli :))

Szia Juli !

Valóban a lényeg, hogy a háború amelyet vívunk a győzelmünkkel érjen véget, bár sajnos mindannyian elveszünk benne, még ha nyerünk is, mert életünk véges. Köszi hogy olvasol üdv Éva.
 
2011. augusztus 24. 10:16
Hatalmas erőt merítettem cikkedből. Azt gondolom meg kell találnunk az életben a helyes középutat. Szívünket megkeményíteni az élethez, gyengének tartani a szerethez. Ha ez sikerül, akkor sok nehézséget leküzdünk és életünket szeretben fogjuk élni.
2011. augusztus 20. 07:25
Szia Évi! Te egy nagyszerű ember vagy, s hited erőt ad nekünk is! Tiszteletem az olyan embereké akik olyanok mint Te, több kéne a világba!

Puszillak Orsolya
 
2011. augusztus 20. 06:02
Szia Éva!

Hinnünk kell benne, hogy ha pár csatát el is vesztünk, a háborút megnyerjük.

pusz
Juli :))
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: