újabb események régebbi események további események
21:05
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:33
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:02
Tündér módosította a naplóbejegyzését
08:54
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
20:07
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:05
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába

Anyai szeretet!:-)

2011. október 9. - Látogatók száma: 89

Nem állok még készen, hogy írjak Anyuról... de a mai napon annyira a fejemben jár, hogy csak úgy özönlenek az emlékeim és most úgy érzem, muszáj írnom! Az írás mindig megnyugtat egy kicsit! Mintha letennék egy-egy nehéz zsákot...

A bevezető nem enged hosszú szöveget, ezért még kiegészíteném itt:

Még nem állok készen arra, hogy írjak Anyuról, de a múlt éjjeli álmom (aki a naplómat olvasta, tudja...) annyira felkavart, hogy nem tudok megnyugodni. Azóta egyfolytában jár az agyam, Anyun! Jönnek az emlékek sorban. ...így jutott eszembe a következő 2. Anyunak nagy szerepe volt mindkettőben, ezért leírom. ...de még sokat tudnék mesélni, csak ahhoz nincs most erőm. Majd legközelebb megpróbálom.

Kicsi koromban estek meg velem, az egyikben a Hugom is szerepel.

Még vidéken laktunk, a Hugom 5 éves volt, én 9. Voltak földjeink, pl. eper. Nagyon szerettük és a mai napig is:D Egy forró nyári napon ismét megkívántuk és Anyu mondta, hogy hoz nekünk. (A forróság ellenére is ment!) Mivel nagy volt a meleg, nem akart minket is vinni, ezért otthon hagyott Bennünket, tudta, hogy nem csinálunk rosszat. (Nem is mertünk volna, a nevelőapánk miatt... kaptunk volna, ha hazajön:/) Mikor Anyu elindult, tűzött a nap. Mi elkezdtünk játszani a Hugommal, aztán feltűnt, hogy a nap egyre kevésbé tűz, majd kezdtek megjelenni a sötét felhők. Játszottunk tovább. A kacagásunkba egy hatalmas mennydörgés hasított, persze azonnal ledermedtünk az ijedtségtől. A Hugom sírni kezdett, én pedig nyugtatgattam, hogy nem kell félni. (Nekem is tele volt ám a gatyó:D, csak nem mondtam meg Neki.) Egyre jobban kezdett szakadni az eső, szinte már fátyolszerű volt, nem lehetett átlátni az esőfüggönyön! Na, magamban... Anyu! Szegény jól megázik az eper miatt. Vártam, hogy belép az ajtón, mondván, hogy visszafordult az idő miatt. Nem jött. A vihar még tartott. Nagyokat dörgött-villámlott, már én is kezdtem ám félni:D Hugom sírva, reszketve bújt hozzám egy-egy nagy dörgésnél. Mondtam Neki: "Na gyere ide, majd én vigyázok Rád!" XD Így visszagondolva elég röhejes, hogy meg akarom védeni a dörgéstől:-))) Már nagyon türelmetlenek voltunk, hogy hol van Anyu! Ahogy találgattunk, a beszélgetésünkbe egy újabb, hatalmas dörgés szólt bele, majd legnagyobb rémületünkre, recsegett-ropogott valami a házunk mellett, nagy fénnyel kísérve. Na, akkor már Gyuszi helyett nyuszi voltam :D és szégyenszemre elsírtam magam:D Pedig a Hugom addig nyugodt volt, hogy majd én vigyázok Rá... Épp' mikor már kezdtünk teljesen frászt kapni, nyílt az ajtó! Anyu jött! :-) ...a hatalmas kosár földieperrel, úgy, mint egy ázott veréb. Szegénynek a hajából, a ruhájából ömlött a víz, még az orráról is csöpögött, emlékszem, hogy nevettem ezen:-) Rohantunk oda Hozzá és szorosan öleltük! "Úgy hiányoztál!" - mondtuk Neki. Kiderült, hogy a recsegés-ropogás, fénycsóva kíséretével az volt, hogy belecsapott a villám a ház mellett futó szőlősbe. Mármint a fába. Áhh... nem értek én ehhez:D

Ha Ő valamit megígért, eltervezett, akkor véghez is vitte, bármi áron! Most sem törődött azzal, hogy megázik, ment nekünk eperért! :-) ...és ez csak egy, a rengeteg ilyen tettei közül! Tűzön-vízen átment volna értünk! Nagyon jó Anya volt! Nagyon hiányzik!

A másik kedves történet:

A Hugom még kisbaba volt, pár hónapos lehetett, én 4 éves voltam. Akkor még együtt voltak a Szüleink, de mosolyszünet volt éppen. (Nemsokkal azután külön mentek, de ez hosszú) Lényeg, hogy a Mamához mentünk, busszal. Nagyon szerettem a buszokat:-) A mániám volt, hogy buszokat néztem:D Volt, hogy az utcán meg kellett velem állni, mert láttam egy szépet XD Na, ne kanyarordjunk el (mint a busz XD) a témától: szóval busszal mentünk és vittem a kedvenc bohócomat. Nem lehetett kivenni a kezemből egy percre sem, nagyon szerettem! Aputól kaptam. Emlékszem, mikor Anyu kimosta, olyan hisztit levágtam, hogy szegény bohóc megfullad a gépben XD Szóval mindenhová vittem azt a bohócot, még az oviba is. Így a Mamához is. Mikor leszálltunk a buszról, valószínűleg elvonta valami a figyelmem és nem figyeltem a bohócomra. Már elsétáltunk a buszvégállomásról, mikor riadtan megálltam: "Nincs meg a bohócom!" Elkezdtem sírni, de krokodilkönnyekkel:D Nem tudtak megnyugtatni, Anyu visszaszaladt, hogy hátha a buszon maradt. (Nagy szerencse, hogy végállomás volt!) Ahogy ment a buszhoz, amiről leszálltunk, abban a pillanatban elindult a busz! Ő futott és integetett a buszsofőrnek, hogy álljon meg! Végül megállt és Anyu felszállt. Nagy örömömre a bohócommal a kezében szállt le:-))) Nagyon boldog voltam:D

Egyelőre ennyire vagyok most képes. Legközelebb még írok, mert nagyon sok kedves történetet őrzök Anyuról (is), de most nincs erőm többet írni.

A cikket írta:

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. október 24. 20:59

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ - 2011. október 24. 20:42

Várj csak, nem hajt senki, de a dolgokra keress valami szinonimát ;-)) Nézd csak meg hányszor írtad le egymás után ;-)) Bocsi, ez csak olyan "anyai" észrevétel.

Ja... tényleg...:-) Köszi! Nem mindig veszem észre, hogy valamit többször írok le, mert annyira benne vagyok a "beszélgetésben". Majd figyelek.

Nincs semmi gond, köszönöm, hogy szóltál.
2011. október 24. 20:42

megtekintés Válasz erre: - 2011. október 24. 17:13

Igen, tudom. Mostanában megint érzem a késztetést, csak megfogalmazni nem nagyon sikerül a dolgokat. Na ez az:-) Nálam is az van, mint Nálad: a fejemben van, de leírni nem sikerül. Majd fog, erőltetni nem jó a dolgokat, mert abból semmi jó nem fog kisülni, szóval megvárom, amíg tényleg szavakba is tudom önteni a dolgokat.

Várj csak, nem hajt senki, de a dolgokra keress valami szinonimát ;-)) Nézd csak meg hányszor írtad le egymás után ;-)) Bocsi, ez csak olyan "anyai" észrevétel.
2011. október 24. 17:13

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ - 2011. október 24. 11:27

Írni akkor kell, amikor érzed a késztetést. Én sem írtam egy ideje. Jó ideje...bár a fejemben van, valahogy nem tudom....majd.

Igen, tudom. Mostanában megint érzem a késztetést, csak megfogalmazni nem nagyon sikerül a dolgokat. Na ez az:-) Nálam is az van, mint Nálad: a fejemben van, de leírni nem sikerül. Majd fog, erőltetni nem jó a dolgokat, mert abból semmi jó nem fog kisülni, szóval megvárom, amíg tényleg szavakba is tudom önteni a dolgokat.
2011. október 24. 11:27

megtekintés Válasz erre: - 2011. október 22. 21:02

:-))

Igen, ezt a fotót meglátva, én is úgy gondoltam, hogy illik ide.

Majd írok, csak mostanában nem tudok miről. Anyuról nem megy, mert ezt a cikket is kín volt megírni... Más ötletem pedig nincs egyelőre.

Írni akkor kell, amikor érzed a késztetést. Én sem írtam egy ideje. Jó ideje...bár a fejemben van, valahogy nem tudom....majd.
2011. október 22. 21:02

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ - 2011. október 22. 20:49

Ez a fotó a cicamamával nagyon betalált! Írj, írj, írj sokat!!

:-))

Igen, ezt a fotót meglátva, én is úgy gondoltam, hogy illik ide.

Majd írok, csak mostanában nem tudok miről. Anyuról nem megy, mert ezt a cikket is kín volt megírni... Más ötletem pedig nincs egyelőre.
2011. október 22. 20:49
Ez a fotó a cicamamával nagyon betalált! Írj, írj, írj sokat!!
2011. október 22. 00:06

megtekintés Válasz erre: Zsizsik - 2011. október 21. 22:34

Kedves Gyuszkó!

Nem tudom mennyi igazságalapja van, de egyszer azt olvastam, hogy egy Férfi, úgy bánik majd/viszonyul kedveséhez/szerelméhez/feleségéhez, ahogy Édesanyjához teszi/tette.
Ebben az esetben, csak szerencsés lehet majd az a nő, ki szíved elnyeri :)

Köszönöm a történeteid, sok szép személyes emléket juttatott eszembe.

Ölellek, Zsizsik

Szia Kedves Zsizsik!

Ezt én is hallottam már:D Én sem tudom, hogy ez mennyire igaz, de igyekszem majd jó lenni a Kedvesemhez!

...és köszönöm:-)



Örülök, hogy a történeteim által Neked is eszedbejutottak kellemes emlékek!

Köszi!

Üdv!:-)
2011. október 21. 22:34
Kedves Gyuszkó!

Nem tudom mennyi igazságalapja van, de egyszer azt olvastam, hogy egy Férfi, úgy bánik majd/viszonyul kedveséhez/szerelméhez/feleségéhez, ahogy Édesanyjához teszi/tette.
Ebben az esetben, csak szerencsés lehet majd az a nő, ki szíved elnyeri :)

Köszönöm a történeteid, sok szép személyes emléket juttatott eszembe.

Ölellek, Zsizsik
2011. október 13. 15:07

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. október 11. 12:24

Sok erőt neked az íráshoz! Kellenek a történeteid;-)
Üdv,
Pinokkió

Köszi, Pinokkió!

Üdv!
2011. október 11. 12:24
Sok erőt neked az íráshoz! Kellenek a történeteid;-)
Üdv,
Pinokkió
2011. október 9. 23:50

megtekintés Válasz erre: heleenke - 2011. október 9. 23:06

Szia Gyuszkó!

Nagyon szép emlékeid vannak az édesanyádról, nem csoda, ha annyira szeretitek/szerettétek Őt! Ilyen egy igazi édesanya, aki akár az életét is feláldozná a gyermekeiért! Az, hogy már beszélni és írni is tudsz róla, nagy előrelépést jelent a gyógyulásodban! Én szorítok értetek, hogy minél kevesebb sérüléssel tudjátok feldolgozni ezt a szörnyű veszteséget!

Szeretettel

heleenke

Szia kedves Heleenke!

Igen, rengeteg szép emlékünk van Róla! Ő tényleg minden feladott volna értünk!

"írni és beszélni is tudsz róla"

Sajnos még nem. ...megint őszinte leszek (bár ebben a témában nem szoktam az lenni:D), de ezt a cikket is nehéz volt megírni és párszor meg kellett állnom, mert a könnyeim elhomályosították, amit írok. Szóval nem úgy írtam ezt a cikket, mint aki már tud beszélni Róla, csak ki akart jönni belőlem mindez.

...de remélem, hogy hamarosan már úgy írhatok, hogy én magam döntöm el, hogy "na, most írok, már megy!" és nem úgy, hogy "muszáj írnom, mert felrobbanok...".

Köszönjük szépen!!
2011. október 9. 23:06
Szia Gyuszkó!

Nagyon szép emlékeid vannak az édesanyádról, nem csoda, ha annyira szeretitek/szerettétek Őt! Ilyen egy igazi édesanya, aki akár az életét is feláldozná a gyermekeiért! Az, hogy már beszélni és írni is tudsz róla, nagy előrelépést jelent a gyógyulásodban! Én szorítok értetek, hogy minél kevesebb sérüléssel tudjátok feldolgozni ezt a szörnyű veszteséget!

Szeretettel

heleenke
2011. október 9. 22:23

megtekintés Válasz erre: Virág - 2011. október 9. 22:16

:)

Köszi előre is! Az nagyon jó lesz, ha minden cikkedhez teszel fotót!!!!!

A cikkedben a szavaid is kiválóan érzékeltetik a hangulatot. Feleslegesek bele a jelek. :)
Engem zavarnak, és vagyunk annyira jóban, hogy meg is merjem mondani. Nélkülük tényleg sokkal élvezetesebb lesz olvasni.
Puszi érte!

Tettem fel 2 cikkhez fotót, a legelső cikkemhez (a Szabináshoz) nem engedett, mert azt írta ki, hogy 2 hét elteltével engedélyt kell kérnem Tündértől. A többinél van kép.

Szóval azt mondod, elég a szó:-) Oké, akkor megpróbálok figyelni, hogy ne rakjam tele jelekkel.

Persze, hogy vagyunk és nyugodtan mondd meg, bármi zavar! Örülök is, hogyha őszinte velem valaki :-)


Köszi, puszi!
2011. október 9. 22:16

megtekintés Válasz erre: - 2011. október 9. 22:11

Nincs mit, Virág!

Oké, akkor majd teszek be valamilyen képet ide is és a többihez is, amiket megírtam már.

Igen, már én is megszoktam, hogy (virtuálisan) mosolygok minden mondat után. Én a cikkeknél is azért szoktam, mert azzal próbálom mégjobban érzékeltetni a hangulatot.

Nincs mit, igyekszem majd figyelni. :-)

:)

Köszi előre is! Az nagyon jó lesz, ha minden cikkedhez teszel fotót!!!!!

A cikkedben a szavaid is kiválóan érzékeltetik a hangulatot. Feleslegesek bele a jelek. :)
Engem zavarnak, és vagyunk annyira jóban, hogy meg is merjem mondani. Nélkülük tényleg sokkal élvezetesebb lesz olvasni.
Puszi érte!
2011. október 9. 22:13

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2011. október 9. 22:09

Nagyon örülhettek, hogy ilyen kedves szerető anyát adott a sors Nektek, mert sokan bizony fele ennyit nem tesznek vagy tettek a gyerekeikért soha. Kedves És aranyos történetek. Örülök, hogy szép emlékeid vannak, és megosztod velünk.
Emlékezz is rá míg élsz, hogy szívedben mindig megmaradjon Neked és a húgodnak is, mert még sokszor hidd el jól fog jönni az emléke, a szeretete. Puszi Éva.

Szia Éva!

Örülünk is, igen! Nagyon-nagyon szerettük/szeretjük! Igen, tudom... hogy sokaknak fele, sőt, negyed ennyi sem adatik meg, ami az Anyai szeretetet illeti:-(

Szerintem is kedves történetek, ezért is írtam le. Sok ilyen van még, de ennyihez volt most erőm egyelőre.

Emlékezni is fogok! Nem is lehetne elfelejteni... és nem is szabad!!


Puszi!
2011. október 9. 22:11

megtekintés Válasz erre: Virág - 2011. október 9. 22:07

Köszi Gyuszkó!

Szeretem azokat a cikkeket, amikhez van fotó. Ha csak egy tájkép az, akkor is kellemesebb valahogyan. :)
Köszi előre is!

Ezt ismerem, mert én is szinte minden pont után mosolyokat teszek, de a cikkeknél nem szoktam.
Köszi, ha figyelembe tudod venni! :)

Nincs mit, Virág!

Oké, akkor majd teszek be valamilyen képet ide is és a többihez is, amiket megírtam már.

Igen, már én is megszoktam, hogy (virtuálisan) mosolygok minden mondat után. Én a cikkeknél is azért szoktam, mert azzal próbálom mégjobban érzékeltetni a hangulatot.

Nincs mit, igyekszem majd figyelni. :-)
2011. október 9. 22:09
Nagyon örülhettek, hogy ilyen kedves szerető anyát adott a sors Nektek, mert sokan bizony fele ennyit nem tesznek vagy tettek a gyerekeikért soha. Kedves És aranyos történetek. Örülök, hogy szép emlékeid vannak, és megosztod velünk.
Emlékezz is rá míg élsz, hogy szívedben mindig megmaradjon Neked és a húgodnak is, mert még sokszor hidd el jól fog jönni az emléke, a szeretete. Puszi Éva.
2011. október 9. 22:07

megtekintés Válasz erre: - 2011. október 9. 22:02

Szia Virág!

Köszi!

Köszi, Anyu nevében is!

Hoznék fotót, de milyet? Nem tudom még. Na, majd valamilyet keresek, ami ide illik.


Kérdezhetsz:-)

Oké, akkor hanyagolni fogom a smile-kat, legalábbis cikkekben. Kösz, hogy mondod, mert én már annyira megszoktam őket, hogy simán olvasok azokkal együtt is, de így legalább tudom, hogy van, akit zavar, nehezen olvas úgy.

Köszi Gyuszkó!

Szeretem azokat a cikkeket, amikhez van fotó. Ha csak egy tájkép az, akkor is kellemesebb valahogyan. :)
Köszi előre is!

Ezt ismerem, mert én is szinte minden pont után mosolyokat teszek, de a cikkeknél nem szoktam.
Köszi, ha figyelembe tudod venni! :)
2011. október 9. 22:02

megtekintés Válasz erre: Virág - 2011. október 9. 21:58

Nagyon kedves történeteket hoztál Gyuszkó!
Nagyon jó anyukátok volt! :)
Fotó hol marad? :)

Gyuszkóm, kérdezhetek valami csúnyát?
Mi lenne, ha a smile-kat csak a hozzászólásoknál vagy a naplóidnál használnád a sorok közt? Így egy kicsit nehéz olvasni…

Szia Virág!

Köszi!

Köszi, Anyu nevében is!

Hoznék fotót, de milyet? Nem tudom még. Na, majd valamilyet keresek, ami ide illik.


Kérdezhetsz:-)

Oké, akkor hanyagolni fogom a smile-kat, legalábbis cikkekben. Kösz, hogy mondod, mert én már annyira megszoktam őket, hogy simán olvasok azokkal együtt is, de így legalább tudom, hogy van, akit zavar, nehezen olvas úgy.
2011. október 9. 21:58
Nagyon kedves történeteket hoztál Gyuszkó!
Nagyon jó anyukátok volt! :)
Fotó hol marad? :)

Gyuszkóm, kérdezhetek valami csúnyát?
Mi lenne, ha a smile-kat csak a hozzászólásoknál vagy a naplóidnál használnád a sorok közt? Így egy kicsit nehéz olvasni…
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: