Az okos pesti vidéken...
Látogatók száma: 309
Akkor történt ez az eset, amikor még a disznók húsból voltak. Mi növesztettük őket igazi kukoricával és moslékkal. A takarmány és a többi disznóba való töltelék sokkal olcsóbb volt. Megérte állattartással foglalkozni....
Akkor történt ez az eset, amikor még a disznók húsból voltak. Mi növesztettük őket igazi kukoricával, és moslékkal. A takarmány és a többi disznóba való töltelék sokkal olcsóbb volt. Megérte állattartással foglalkozni. Évente 5-6 malacot vettünk, és neveltünk fel. Igaz sok munkával járt, nagyon lekötötte az időnket. Ha azt akartuk, hogy gyorsan nőjenek, naponta háromszor kellett etetni őket. Jaaa! És persze az ólakat is ki kellett takarítani. Télen csak kicseréltük az ágyneműt, jobb időben viszont ki kellett slagolni az ólakat a szagok enyhítése végett. Azt hiszem itt lettünk disznóhoz kötöttek. A gondoskodást viszont meghálálták, mert fél év alatt 110-120 kilósra cseperedtek. Kettőt eladtunk, a maradék három így lényegében ingyen volt.
Éppen egy ilyen disznóeladásos projektet hajtottunk végre. Úri pesti népség vidéken disznót vág. Már a kezdet is érdekes volt. Megbeszéltük, hogy reggel 6 körül várjuk őket szeretettel.....ennek ellenére 8 körül állítottak be. Meg is jegyeztem, hogy Pesten biztos később kel a Nap. Nem igen tudták miről beszélek. Lehet, hogy ott még a Napot is másképpen nevezik.
Tehát elkezdődött a disznóvágás...szegény disznó már nagyon türelmetlen volt. Személy szerint én is, mert nemigen szeretem ezeket a gyilkolászásokat. A disznó sem, mert ahogy a három erős férfi rávetette volna magát, futásnak eredt. Az életéért futott szegény. Hosszú kergetőzés után, mikor már mindenki kellemesen elfáradt, szegény állat megadta magát. Leszúrták. Nem nagyon örült neki.
A hosszú hajsza után vendégeim megéheztek. Az előző disznóvágás alkalmával gyártott kolbászból sütöttem nekik, bár ez nem volt benne a megállapodásban. Nem is ez a lényeg. Asztalhoz ültek, jócskán szedtek a kolbászból. Erre a fiatalember cinikusan így szólt:
- Meg sem merem kérdezni, hogy van-e kecsapotok, hátha azt itt vidéken nem ismeritek.
Mi a városban mindenhez azt esszük.
- Ááá! Nálunk olyan nincs......nálunk csak kecsöp van, de azt ti biztosan nem szeretitek. - válaszoltam én.
Szerették......fél dobozzal. Kár volt megemlítenem nekik.
Azután, hogy gyorsabban menjen a munka, vendégeink bevonultak a szobába videózni. Előtte viszont a fiatalember megkérdezte, hogy szoktam-e takarítani, mert rajta fehér zokni van, és nem akarja, hogy koszos legyen.
Erre én így feleltem: - Takarítani? Dehogyis....mi trágyázni szoktunk.
Azért nem lett koszos a fehér zoknija.
Szépen, csendben nézték a tévét! Délre nagyon megéheztek, gondolom a sok munka miatt. Ebédet készítettem nekik, saját húsból, mert hát az övékét haza kellett vinni.
Megebédeltek, újra pihi. A mi rokonaink meg dolgoztak az ő disznójukon.
Kis idő múlva a 20 év körüli városi kis angyal megkérdezte, hogy megnézheti-e a kertet.
Természetesen igent mondtam, mivel nagyon büszke voltam a kertemre, nagyon szépen rendben volt tartva. Sokféle gyümölcs, zöldségféle volt ültetve.
A borsó éppen virágzott.....nagyon megtetszett a lánykának. Meg is kérdezte, hogy adnék- e neki egy csokorra valót a vázába. A lélegzetem is elállt. Nagy nehezen rajzokkal illusztrálva elmagyaráztam neki, milyen növény is a borsó. Ő ilyet addig csak üvegben látott, konzerv ként. Megúszta a borsó, hogy lakásdísz legyen belőle.
Tovább haladtunk a kertben. Az eper is nagyon szép volt. Virágok és kis zöld eprecskék voltak rajta. Ez is szemet szúrt az én kis városi vendégemnek. Meg is kérdezte:
- Te Csilla! Ez vajon milyen növény?
- Hát ez kedves, eper. - válaszoltam én.
- Ez biztosan új fajta, mert én még ilyet nem láttam. - mondta ő.
- Igen, új fajta.....még zöld!- válaszoltam én, de már a röhögőgörcs kerülgetett!
Szerencsére hamarosan befejeződött a munka, készen lett a hurka is, kolbász is.
Végre összepakoltak és elmentek. Napokig nevettem a buta kérdéseken. Az is lehet, hogy én voltam a buta, mert ugye vidéki vagyok.
Jól elfáradtam az utómunkálatokban, de legalább volt egy kedves élményem okos városi emberekkel!
A cikket írta: KiralyCsilla1965
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez egy jó sztori, ami kihozta belőlem, amit kellett. De te a múltban kotorászol kedves Tamás, nem ide tartozó cikkre emlékeztetsz, aminek nem én voltam a szenvedő alanya. Sajnállak! Még most is, két év után! :-)
Puszi, Éva
Tetszett a disznólkodásod! Jókat vigyorogtam! Aztán majd várom a disznótoros csomagot! Ja,- egy kérdés! Ti borsó virágzáskor gyilkolásszátok a konnektor orrút? Habár a vágóhíd is dolgozik télen - nyáron!
Pussz: emillio
pesten nincs is disznó, csak bécsi szelet.
a Nap egy olyan izé, ami akkor világít, amikor nem kellene.
és a lánchidat éjjelre betolják az alagútba.
Felénk a bécsi szelet meg - borjúból készül! És citrommal locsolgatjuk. Mi úri pesti népek! Ti meg itt disznólkodtok! Én is szoktam malackodni, de az a hálószobában történik! (:-))
Pussz: emillio
a Nap egy olyan izé, ami akkor világít, amikor nem kellene.
és a lánchidat éjjelre betolják az alagútba.
Nagyon ismerősek az élményeid. Én is falusi lány voltam :-)
Egy disznóvágáskor ángyom asszony éppen osztotta a disznó részeit az anyósával. Egy sonka neked, egy nekünk, egy lapocka ide, egy oda, egy farok a kocsonyánkba, és hol a másik a tiétekbe? :-)
Jót mulattam. :-)
Nurse
Az is vicces lehetett! :-)))
Szia
Katica
Az én pesti ismerősöm Szegedet Pécs mellé tippelte.....
Ez nagyon jó lett! :-) Régen röhögtem ennyit.
Örülök, hogy tetszett! :-)))
Pussz
Csilla
Gondolom a keze nyoma a pofidon van most is.
:-)))))))))))))))
Viszont azóta sem ettem olyan finom disznó tökit, hagymán megsütve, és brízt kirántva, mint akkor, régen! :-)
Szia Csilla!
Élvezettel olvastam, ahogy kifigurázod az okos pestieket. Nálunk is így zajlott a disznóvágás, azzal a különbséggel, hogy mi "vidékieket" nem hívtunk meg. Csak a család és a szűk hozzá értő rokon, vagyis a hentes, aki mellesleg a sógorom volt. Azóta sem felejtettem el, a keze nyomát dicsérte minden. De az én szememben csak az ebbéli szakértelme miatt nőtt nagyra.
Ügyes vagy! :-)
Pussz,
Éva
:-)))))))))))))))
Élvezettel olvastam, ahogy kifigurázod az okos pestieket. Nálunk is így zajlott a disznóvágás, azzal a különbséggel, hogy mi "vidékieket" nem hívtunk meg. Csak a család és a szűk hozzá értő rokon, vagyis a hentes, aki mellesleg a sógorom volt. Azóta sem felejtettem el, a keze nyomát dicsérte minden. De az én szememben csak az ebbéli szakértelme miatt nőtt nagyra.
Ügyes vagy! :-)
Pussz,
Éva
Most meg kell sértődnöm a pestiek nevében.
Mindig tudtuk, hogy vidéken fekete vágás van, míg mi itt éhezünk. Nekünk csak a pecsenyevillamos abált tepertője marad.
Tamás
Sajnálom, ha megsértődtél egy egész város nevében. :-((
Tudod mit? Kiengesztellek egy hold földről szedett borsóvirág csokorral! :-))
Na jó.......kaphatsz a zöld eperből is! :P
Hát igen.....nem lehet jó a pecsenyevillamos, túl sárga....kicsit tovább kellene sütni, hogy pirosabb legyen! :D
Pussz
Csilla
Mindig tudtuk, hogy vidéken fekete vágás van, míg mi itt éhezünk. Nekünk csak a pecsenyevillamos abált tepertője marad.
Tamás