Bár mindenki láthatná, szívemben ki él
Látogatók száma: 86
A naplómba kezdtem el írni...de csak jöttek a szavak és nem akarózott abbahagyni valamiért...így született meg az alábbi szösszenet, fogadjátok megértéssel:
Sötét volt még,amikor ébredtem...nem vártam meg, míg a telefon elzengi szokásos ébresztőjét, ami mindkettőnket kirugdos az álom gyönyörű világából. Magamtól léptem ki az álom-kapun, dobtam le a takarót és tettem meg az első botladozó lépéseket a hétköznapi valóságban...nem volt nagy élmény! Kikukucskáltam: legalább nem esik..csak hideg van. Beugrottam a zuhany alá, a hideg víz szinte égetett..végre magamhoz tértem. Minden erőmre szükségem lesz a mai naphoz...már nincsenek tartalékaim. Mind felemésztette a hajtás, a mindennapi robot és a hőn áhított oktatás, amiért még (mint utólag kiderült) pénzt sem kapok, tehát megvan a mindennapi jó cselekedet....Minden nap ugyanaz...Hófehér, vasalt ing, leveles nyakkendő,zöld mellény. Minden valamire való postás ezt viseli, ez a trend:) Nadrág mindegy, csak derékig látnak...régen még erre is odafigyeltem..ma már simán felkapom az elsőt ami a kezem ügyébe kerül...nyitsz, köszönsz, mosolyogsz, dolgozol, nincs pisi, nincs ebéd, csak ember van...sok ember. És amit magadból adsz, azért nem jön vissza semmi...
Veszed a csekket a pénzzel..persze téged utálnak, mert kifosztod őket...nem kell a nyereményjáték, nem kell a sorsjegy, ugyan minek, ugyan miből? Nem kell a mosolyod sem, sőt! Te sem kellesz, ha egy gépbe dugná a pénzt, az is megtenné azt amit te: apró vissza, igazolás bélyegzővel, rendben.
Csakhogy ennek a "gépnek" lelke is van! Egyre nehezebben viselem a felém áradó közönyt, az alapvető udvariasság hiányát. Egy idős bácsi tegnap kezet csókolt, mert segítettem kitölteni egy utalványt...én meg elsírtam magam...
A régi időkben még volt elismerésünk, szerettek az emberek, a faluban előre köszöntek még a legelvetemültebb alkoholisták, tróger melósok, lógósok is....most meg? Ha meglát civilben az utcán elfordítja a fejét, pedig tudom, hogy megismer, minden nap ott van nálunk...nem csak a dolgát intézi, megpihen, melegszik egy kicsit. És mindig meghallgatásra talál minden bajával...már ha lealacsonyodik hozzánk és megosztja velünk. Soha senkit nem hajtottunk még el, csak azért, hogy haladjon a sor. Minden munkatársam nagyon jó a szakmájában. Különben nem lennének ott, nálunk nem tűrik meg a kontárokat. Az empátia viszont nem tanulható...Nem is olyan régen még én beszélgettem egy nagyot 13-mal, aki nem tud "hallgatni"...Elmondtam neki, hogy sokszor hálátlan feladat a miénk, mert hiába gyors, hiába pontos, ha nincs meg benne ez a szükséges plusz, akkor nem fog menni. Itt, nálunk nem...Akkor neki nem való ez a feladatkör, hátravont munka kell, ahol nincsenek emberek...Azt nem bírná ki- mondta Ő, és megegyeztünk, hogy megnyitja kicsit a lelkét ezeknek a vadidegen embereknek. Nehéz dolog, én tudom... ha nyitva az ajtó, a rossz is bejön a jóval...de ki tudja? Hátha több a jó :)
Azóta próbálkozik. Már mosolyogva néz fel a munkából. Szeretik az ügyfelek. És igazam lett...bejött a rossz is, de látja a fejlődés pozitív oldalát. Szerencsém volt...
Szeretem a munkám. Ezt nem is lehet másképp csinálni...
Miközben írtam, rájöttem, hogy nem is a soha-meg-nem-kapott pénz érdekel...Csak azt szeretném, ha az emberek újra bíznának bennünk, észrevennék azt, hogy mi ott vagyunk, közöttük élünk, mellettük állunk, ugyanolyan hétköznapi gondokkal küszködünk, és bármikor fordulhatnak hozzánk segítségért, egy-egy jó szóért....És mit kérünk ezért cserébe? Egy csepp figyelmet. Hogy fogadja a köszönésem, hogy rám nézzen amikor beszélek hozzá, hogy ne az orrom előtt telefonáljon, ezzel is azt érzékeltetve, hogy én nem számítok semmit, végezzem a dolgom és futás tovább..Csak ennyi...nem kell kézcsók, sem virág vagy csoki, csak a figyelem, arra a két percre...nem kerül semmibe, csak nekünk okoz örömet ott bent:
AZ ÜVEGFAL MÖGÖTT
A cikket írta: Postáska
Hozzászólások
időrendi sorrend
Óóóó, köszönöm Luca! Jó volt a tegnap esti csevej, remélem még összefutunk!
Puszi: Postáska
Biztosan! :)
Puszi: Postáska
http://clubgen.net/?s=Mulan&submit.x=0&submit.y=0
Luca: Én is nagyon szeretem,csak nem találom sehol sem az eredetit, ha tudod merre találom, légyszi írd meg nekem.
Kedvenc és egyetlen Pinokkióm: Én már ma reggel 3/4 9- kor megértettem,miért találtuk meg olyan gyorsan a közös nevezőt :) De jól vigyázz! Mi postáslányok képesek vagyunk akár harcolni is egy mosolyért, és nem osztozunk :)
Köszönök mindent! Postáska
Pinokkió
Ha ilyen vagy mint íród, máris nem vagy egyedül. Én is szeretlek és figyelek rád, nem kerül semmibe, de jólesik, mint ahogy jólesett olvasni is írásodat, olyan emberi, ami egyre kevesebb. De még vagyunk egy páran ilyenek, csak arra gondolj, ha nem is látsz, érezz. Sokan szeretnének egy csepp figyelmet, megértést, pár jó szót. Ez is egy!
Tedd az üvegfal mögé.
Amúgy... ezt a dal a kedvencem... a címben, amit választottál... :)