Békétlenségem
Látogatók száma: 64
Sokszor elgondolkodom, miért kell nekem mindenki bánatát, sorsát annyira átérezni, mintha a sajátom lenne.
Nem vagyok könnyű helyzetben, mert ellene nem tudok tenni. Mindig ilyen voltam, a mások élete sokkal jobban érdekelt, mint az enyém.
Pedig a saját egyszerű kis életemet kellene mássá tenni.
Igen, csak felmerül a kérdés, hogyan. A legegyszerűbb megoldás az lenne, hogy nem törődöm bizonyos dolgokkal. Csupán egy vállrándítás, amire nem vagyok képes.
Egyszer biztos eljön az ideje, hogy az aljasságra, hasonló tettel reagálok. Ám addig sok gombóc lesz a torkomban, meg a gyomromban.
Minap láttam egy fotót, amit egészségügyben dolgozó osztott meg pár kedves, köszönő mondat kíséretében. Igen; megköszönte a beteghordók munkáját, mert ő tudja, nélkülük nem tudnák a munkájukat végezni. Egyszerű eset, nekem is tetszett a gondolat, hogy valaki rájuk is figyel, méltatja őket. Mindig végig olvasom a hozzászólásokat is. Utána eldöntöm, hozzászólok, vagy esetleg megosztom.
A jó indulatú hozzászóló azonnal az egészségügyben dolgozók zsebében kotorászott, mely szerint igenis jól meg vannak fizetve, sőt még – nem tudom pontosan idézni -, az exit is plusz jattal jár.
Az biztos én nem tudnám csinálni, képtelen lennék rá. Nem a vérvételre és hasonló rutin feladatokra gondolok. Sok egyéb, a kívülálló számára nem látványos, de ugyanakkor természetes, enyhén szólva gusztustalan dolog jut az eszembe. Említésképpen a részegek, a drogosok, az öngyilkosságot elkövetők is ellátásra szorulnak.
Sőt a tragédiák, egy baleset, vagy új élet születésekor bekövetkezett egy életre megmaradó szörnyű emlékek, amik szintén jelen lehetnek az életükben.
Ha a beteg meghal őt is az utolsó útra el kell készíteni.
Nekem az sem menne.
A családomban többen dolgoznak az egészségügyben, nap-nap után azt látom fáradtak, de másnap újult erővel teszik a dolgukat. Legkevésbé sem a pénz motiválja őket. Sosem dicsekednek, hogy mennyi borravalót kapnak, nekem meg eszembe sem jutna megkérdezni.
Ahhoz elég sokat voltam ápolt, hogy tudjam, kacsalábon forgó várat ők nem építenek.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Mert mindig mások bajával foglalkoztál és nem a sajátoddal. Eljött az idő, amikor legyél fontos magad számára, már megtetted, amit megtehettél, ebben a korban, amiben vagyunk /életkorra gondolok/ igazán megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy azt tegyük, ami a kedvünkre való.
Ha jobban belegondolsz, sokszor azokon segítettél, akik meg sem érdemelték volna!
Ha mindenáron békétlenkedni akarsz, akkor azt magaddal tedd!
De az ember már nem változik, ha belegebed, akkor sem. Már többet nem ...
Köszönöm a mindenkori felrázó kedvességed.
puszi
Miért kell?... Nem kell, de nem tehetsz róla, mert ilyen a beállítottságod... másokkal egyetemben háborog a lelked a még rosszabb sorsok miatt... Ahhoz is erő kell, hogy másokon segíts, az is lemondásokkal jár, nem feltétlen anyagi, de kevesebb idő esetenként a saját dolgaidra, a magadról való gondolkodásra..., de mindez nem számít, ha ezáltal a te lelked is kicsit megkönnyebbül... és, ha belegondolsz olyan nincs, hogy valakitől, valamilyen formában a törődést vissza ne kapd...
Puszi a háborgó lelkedre! :-)
Köszönöm a lelkemre küldött puszit ... :)
Mindig figyelsz rám!
puszi
Ha jobban belegondolsz, sokszor azokon segítettél, akik meg sem érdemelték volna!
Ha mindenáron békétlenkedni akarsz, akkor azt magaddal tedd!
Puszi a háborgó lelkedre! :-)